Utolsó

2010. december 30.

Az utolsó interjú 2010-ben a mai napon megtörtént. T cégnél voltam, annál a hölgynél, aki jelenleg betölti azt a pozíciót, amire elvileg én vagyok az egyik jelölt. Másfél órán át beszélgettünk és azt mondta, hogy még sok kérdése lenne. Egyébként ugyanolyan kemény interjú volt, mint az előző, látszik, hogy az emberek a főnökük nyomában járnak. A kemény interjú persze nem rossz, legalábbis sokkal jobb annál, amikor a CV-met kell felmondani és senki nem szól közbe. Elgondolkodtató kérdésekre válaszolni élvezetesebb, gyakran utólag ezeken a kérdéseken keresztül világosodik meg az ember egy múltbeli történést illetően. Egyébként nem tudom, hogy csak szófordulat volt úgy megszokásból, vagy tényleges utalás, de azt mondta, hogy január első hetének vége felé jelentkeznek újból, hogy hogyan tovább. Ezek szerint lesz még tovább?????

Egy másik cég, ahová még októberben hívtak be direkt kereséssel, éppen ma hirdette meg az interneten ugyanazt a pozíciót. Akkor 3 emberrel beszéltem, de ezek szerint nemcsak én nem feleltem meg az elképzeléseknek valamilyen okból, de senki más sem. Nagyon szuper cég lett volna, amolyan kis Google.

Ez a hét egyébként a teljes összeomlás jegyében telt, 3 napig sírtam a teljes reménytelenség miatt. Már csomókban állnak az idegeim, és az érzéseim percről percre változnak. Ha tehetem, akkor kerülöm az embereket, mert már nem akarok erről beszélni és a buta frázisokat hallgatni. A megérzéseim még soha nem csaltak meg, és most azt érzem, hogy vége és nem lesz többé munkám, legalábbis még hosszú hónapokig, de éveket sem zárok ki. Nem tudom, mit tehetnék még, amit nem próbáltam. Egyedül pedig ezt nagyon kemény végig csinálni. Ha van az ember mellett egy támogató család vagy társ, akkor az ember nem egyedül viszi a vállán az egészet, de ha egyedül vagy..... na ezt nem kívánom a legádázabb ellenségemnek sem, őszintén. Emiatt már olyan gondolataim is támadnak, amitől őszintén megrémülök. Azt hiszem, hogy kb.1 centire vagyok a teljes összeomlástól és megijeszt a végletekig hullámzó kedély állapotom. A testemen kiütések vannak a stressztől, és minden szervem, de főleg a gyomrom, lázad a jelenlegi állapotok ellen.

Holnap szilveszter és én nem akarok mást csak összekuporodni és sírni. Remélem, hogy így vagy úgy, de ennek az egésznek most már hamarosan vége lesz.

Ez az év utolsó bejegyzése.

Szeretet teljes üdvözlettel kíván nagyon boldog új évet mindenkinek,

Jane Doe, a 324 napja állást kereső szuper HR-es.

T-bomba

2010. december 22.

Ma bomba meglepetés ért. T cégtől behívtak egy újabb körre. Ez csak azért hatalmas meglepetés, mert ugye ennél a cégnél éreztem, hogy tuti nem jutok tovább (meg ugye az évnek eme szakaszában már nem számítottam új hírekre). Egyrészt, mert kemény interjú volt, másrészt, meg mert nem láttam a hölgyön, hogy le lett volna nyűgözve becses személyemtől. De hát lőn, mindig tanul az ember:-)

Az F cég is visszajelzett, hogy a legjobbak között vagyok és szeretnék velem folytatni. A tanácsadó pedig kimondottan aggódott, hogy nehogy a többi állás esetében előbb szülessen pozitív döntés.

Az elmúlt 10 hónap történéseinek fényében nincsenek kimondottan nagy reményeim. De minthogy valósággá válik, amitől rettegtem, vagyis hogy elfogy az utolsó fillérem is, most hihetetlenül nagy a tét, MEG KELL SZEREZNEM valamelyiket a 3 közül (az NY céget már leírtam, tőlük semmi hír). Most már így is nehéz helyzetbe kerülök, de 1 hónapot könnyebb átvészelni, mint még egy évet..... Már ennivalóra sem volt ma pénzem (hogy mit eszünk karácsonykor, az még kérdés), bár még van 3600 forintnyi étkezési jegyem, aztán vége. Na, meg rettenetesen fáraszt a színészkedés, mindenki (nem mindenki, de szomszédok, ismerősök, távoli család) felé mutatni, hogy minden rendben és minden happy, amikor egyáltalán nem ez a helyzet. Mondjuk ebben jó vagyok, hiszen 20 éve adom elő a boldog, kiegyensúlyozott nő világszámomat, elég meggyőzően. Most pedig, így karácsonykor, nagyon nehéz.... Na de elég a nyavajgásból.

Hát akkor még egyszer mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt!

Heti follow-up

2010. december 19.

A T cégnél lezajlott interjúval szemben nagyon vegyes érzelmeim vannak. A HR Igazgató hölgy vérprofi, nagy tudású, az embereitől is ezt várja és ez az interjú kérdésekben egy az egyben átjött. Vagyis az interjú elég kemény volt. Mivel a tanácsadó már erősen megrémített előtte a hölgyről szóló mendemondákkal, fel voltam mindenre vértezve, így jóformán pozitív csalódás volt, mert nem is látszott a hölgy annyira vérszívónak:-) A kérdések zömére azt hiszem jól válaszoltam, de cseppet sem a szokásos interjú kérdések volta, hanem teljesen gyakorlati szintre mentünk. Pl: Mitől fog hatékonyan működni az a 3 terület amit átvennék? Hogyan magyarázom el egy line managernek, hogy.....? Volt egyetlen egy kérdés, ahol meglepően buta voltam, nincs rá mentségem sajnos. A tanácsadó, aki bent űlt az interjú nagy részén támogató volt és úgy tűnt, neki tetszettem. Persze ez nem elég. Véleményem szerint itt biztosan nem jutok tovább, mert egyszerűen nem vittem át az egyébként nagyon magas lécet (de azért jócskán megközelítettem).

Az R cégnél kicsit jobb volt a helyzet. A tesztírással kezdtük. 25 kérdés, 45 perc alatt, minimum 15-re kell helyesen válaszolni. Nagyjából a GMAT tesztekhez tudom hasonlítani. Az első 12 kérdést egy táblázat alapján kellett megválaszolni. Százalékok, adatok, ha valaki tud számolni, akkor hibátlanul megcsinálja. A 2. rész egy szövegértéses feladat volt, na ez volt a legnehezebb. Ugyanis volt olyan, hogy egy válasz sem volt igazán jó, de mégis dönteni kellett. Az utolsó 6 kérdés pedig egyszerű matematika volt megint, no meg némi kis logika. Szerintem tuti volt 22-23 helyes válaszom, ugyanezt olvastam le az igazgató úr arcáról, amikor széles mosollyal közölte, hogy sikerült a teszt. Utána beszélgettünk bő 1 órát. Egy ponton nagyon csalódott és dühös lettem, persze csak magamban. A tanácsadó olyan anyagot küldött át, amiben benne voltak a rövid, ámde sikertelen próbálkozásaim is. Ezeket én sosem reklámozom. Egyszerű útkeresés, de lehet rosszul értelmezni. Én pedig magyarázhattam a bizonyítványom. Úgy éreztem, maga a tanácsadó hagyott cserben és  fúrt meg és soha nem kapom meg ezt az állást. Innentől a vesztesek nyugalmával csináltam végig, igyekeztem érthető és elfogadható indokokkal alátámasztani a döntéseimet és kifejezni az egyértelmű szándékomat arra, hogy ezt az állást nagyon szeretném, ezt keresem 2002 óta és itt hosszú távra terveznék. Nem voltam benne biztos, hogy meggyőztem az igazgató urat. Este 8 körül hívott a tanácsadó. Itt nyugodtam meg. Azt mondta, az igazgató úr nagyon boldog és elégedett volt. A tanácsadó pedig elmondta neki, hogy 5000 féle okból én vagyok a legjobb erre a pozícióra, ők régen ismernek és teljes mértékben ajánlanak és támogatnak. Vagyis még van esélyem. Kiderült, beletaláltam a mondandómmal az igazgató úr rejtett elképzeléseibe is, ez egy plusz.

De most, legalábbis erre az évre, vége a keresésnek, az interjúzásnak, marad a csendes kétségbeesés és az elkeserítő tehetetlenség érzése az ünnepek alatt, hiszen fejem felett most már tényleg Damoklész kardja és most már tényleg bekövetkezik, amitől rettegtem. Eljön a nap, amikor 0 azaz nulla forintom lesz, nem vicc, szó szerint minden számla üres lesz, és független életem 22 éve alatt először nem fogom tudni teljesíteni a kötelezettségeimet, vagyis nem tudom fizetni a számláimat. Hogy nincs mit enni, az a legkevésbé zavar, de nagyon nagy a tét, elveszthetek mindent amiért éveken át dolgoztam. Minden más munkára irányuló erőfeszítésem kudarcba fulladtak, nem kellettem eladónak, takarítónőnek, gyorséttermi dolgozónak sem, és angol tanárt sehol nem keresnek főállásban. Szóval ennyi volt. Ahhoz, hogy megússzam, januárban már dolgoznom kellene hogy február elején fizetést kapjak, de hát nem úgy néz ki a dolog, cseppet sem. A leépítésem után 2003-ban volt már ilyen, akkor az utolsó másodpercben kaptam állást, de ilyen mázlija nem lehet mindig az embernek. Az egyetlen büszkeségem ez, hogy 18 hónapon át kitartottam és minden kötelezettségemet teljesítettem, sőt, a semmiből még a családomat is támogattam.

Ha már nem írnék idén, akkor boldog karácsonyt mindenkinek.

Update (de nem Norbi)

2010. december 15.

Nos, azt hiszem, elég távol vagyok attól a lehetőségtől, hogy januárban dolgozzam. Tekintsük át a történéseket. A cégekre való utalásnál egy-két betűs elnevezéseket fogok használni (amik vagy utalnak a névre vagy nemJ).

NY cég: Az első 3 interjún könnyedén átjutottam, a 4. erősen kérdéses. Pozitív: a feladat remek, a cég nagyon jó. Negatív: a regionális HR vezető hölgy (a főnök) kissé túl laza volt nekem (kapucnis jogging felső, farmer) és sajnos rendkívül ellenszenves volt. Szerintem ő sem imádott engem, no meg az interjú is elég furcsa volt. Hét közepére ígérték, hogy visszajeleznek, ma hét közepe van.

F cég: 2 interjú volt eddig, a tanácsadóval egy, majd a jelenlegi HR vezetővel és annak főnökével, a regionális HR vezetővel volt még egy. Ez utóbbi 2 órás volt, és nagyon tetszett, amit mondtak a cégről. Pozitív: Nagyon jó cég, remek feladat. Itt férfi főnököm lenne (regionális HR vezető), ami nagyon jó lenne, amúgy egy kopasz, kerek olaszJ Itt január 10-e után lesz újabb lépés, ha lesz, minimum 2, maximum 3 körben, lehet, hogy utazni is kell (Svájc v. Lengyelország v. Olaszország, vagyis ahol az illető ül), de lehet, hogy video konferencia lesz. Negatív: az egyelőre nincs.

R cég: 3 forduló, ebből egy már megvolt, a második pénteken lesz. Pozitív: nagyszerű pozíció, nagyszerű cég, nagyon jó fizetés.  Döntés talán még karácsony előtt. Negatív: van egy teszt, ami nagyon nehéz, mert időre megy. Nem szokványos, vagyis nem annyira pszichológiai, állítólag nem sokan viszik át. Ezekben viszont én általában jó vagyok, minden tesztet idő előtt fejezek be nagyon jó eredménnyel, meglátjuk. Ja, és nincsenek juttatások, még mobiltelefon sincs. De cserébe lehet jó magas fizetést kérni, hogy minden beleférjen….

T cég: állati jó pozíció, nagyon jó cég, imádnám. Pozitív: azt csinálnám, amit a legeslegjobban szeretek. Jó fizetés. Negatív: a leendő főnöknek (persze nő….) nagyon rossz híre van, sokan, ha meghallják a nevét, visítva menekülnek (mondjuk ez ritkítja a jelentkezőket:-). Hozzá megyek interjúra.

Holnap interjú: T cég

Pénteken interjú: R cég

Aztán még 2 dolog. Rájöttem, hogy talán rossz képem van magamról. Az egyik tanácsadó azt mondta, hogy erős és gerinces vagyok, míg apám szerint túlzottan kedves és jóindulatú. Hmmm. Gerinces igen, az OK, de jó hogy ezt valaki kimondta. Én meg azt gondolom, hogy kedvesnek látszom és lágynak esetenként, de kemény vagyok és határozott. Mindenesetre lehet, hogy ezen elmélkednem kellene egy kicsit.

És a napi vicc (tudom, és-sel nem kezdünk mondatot): tegnap kaptam visszajelzést egy olyan állással kapcsolatban, ahová május 24-én jelentkeztem. Hmmm….. Az interjú augusztusban volt, azóta néma csönd. Azt tudtam, hogy 99 jelentkező volt, én bekerültem a 12 elődöntős közé (6 férfi és 6 nő), és hogy a HR igazgató férfit akart felvenni (ezt mondta is, amin csodálkoztam, mert ugye ez diszkrimináció). Na persze férfit vett fel, egy volt tanácsadót, aki egy ideje már „self-employed” volt… Mindezt tegnap közölte kedves levélkében. 7 hónapos procedúra, ez eddig a rekord.

Új lendület

Tegnap voltam egy újabb tanácsadónál annál a tanácsadó cégnél, amelyik a szupercéghez ajánlott be. Megrökönyödésemre, avagy megkönnyebbülésemre(?) a mai napig ők sem tudják mi történt akkor és ajánlattétel előtt 1 másodperccel miért döntöttek úgy, hogy mégsem engem vesznek fel. Ahogy kivettem a hölgy szavaiból és nem-verbális kommunikációjából, nekik is egy rossz emlék az a dolog, hát még nekem........

Most egy olasz céghez keresnek 1. számú HR vezetőt. Ez is úgymond regionális pozíció, 3 ország, de kevés ember. Ami a jó hír, hogy remek helyen van, vagyis nem kellene órákat utazni, de például ők autó is adnak. 1,5 órás, nagyon jó hangulatú interjú volt, ha tovább jutok, akkor jövő kedden kell újra menni, akkor már a céghez és karácsony előtt lesz döntés.

Holnap RHRM ügyben újabb (4.) forduló. Érdekes, hogy hosszú hetek teljes csendje után most újra van 2 lehetőség és egyenlőre mindkettő biztató. Persze jártam már erre és tudom, hogy ez még semmit nem jelent, de mégis javítja az amúgy siralmas állapotomat és rájöttem ma reggel, hogy már napok óta nem sírtam és a fájdalmak is eltűntek. Jó lenne januártól dolgozni........

Imádom a száguldást! - mondta a csiga és .....

Voltam interjún a magyar HR menedzsernél. Az élmény több, mint érdekes volt. 1 óra 10 perc volt az út, ami nem rossz. Poénként a tanácsadó szerinti épület - ahol a cég szerinte van - még nincs kész, most épül. De sikerült megtalálni a céget a mellette lévő, már kész épületben. Az épület recepciósa (férfi) előtt le a kalappal, de a cég recepciósa nem vette jól az akadályt. "Írja be magát a könyvbe!" Bár lehet hogy a "kérem", vagy "legyen szíves" már nem divat. Ki tudja. Ezek a modern idők! A hely gyönyörű, az én mércémet messze átvitte. Az interjú jó volt, kb. 30 perc. Nem kellett újra mondani az önéletrajzomat, imádom azokat az embereket akik tudnak olvasni és az olvasottakat értelmezni. Csak azokra a dolgokra kérdezett rá, amik az új pozíció szempontjából fontosak, szóval profi volt. Az egyik volt munkahelyem,  úgy vettem észre, sokat nyom a latban. Azt mondta, sok ember van onnan és akik ott túléltek, itt is remekül be tudnak illeszkedni, és még jobban fogják érezni magukat. Ő is onnan jött:-) Nekem az a hely volt a top, lehet azt még fokozni? Juhé!!!  Rögtön tovább is engedett a következő körre, ahol a leendő főnökkel, az európai HR igazgatóval kell majd beszélnem csütörtökön, az időpontot is megbeszéltük még ott helyben. Ez lenne a száguldás, 1 hét alatt 4 . kör, nem is rossz:-) Ja, közben bővült a feladatkör, BP-ként támogatni kell az egyik vezérigazgatót, majd vele is kell interjúzni, persze csak ha eljutok odáig. 

Holnap interjú egy tanácsadóval aktuális állás reményében. Olasz cég, első számú HR vezető keresnek. We'll see. Szerda szünnap, csütörtökön a 4. kör a mai céggel. Hát nem tudom elmondani mennyire boldog lennék, ha januárban már dolgozhatnék........ Persze dolgozik bennem a kis ördög, hogy jót ne reméljek. De talán eleget vártam már, nem igaz?

Következő

Meg is van a következő interjú időpontja, valóban hétfőn lesz, ez alkalommal a magyarországi HR menedzserrel.

Emellett csodák csodája visszajelzést kaptam az egyik "negatívan emlegetett" tanácsadó cégtől az egyik megpályázott állással kapcsolatban. Az derül ki belőle, hogy behívtak volna, de a pozícióra a toborzást felfüggesztették. Ez nem meglepő, év vége felé sok helyen van hiring freeze, hallom itt is, ott is. Ha újraindítják a keresést, akkor majd behívnak interjúra, legalábbis ez van a levélben.

A hangulatom valamennyit javult, ma nem is sírtam és semmin nem borultam ki. Persze, ha rágondolok a karácsonyra, illetve arra, hogy idén nálam semmi ünneplés nem lesz, akkor az rettenetesen elszomorít, mert nem tudom elképzelni a karácsonyt karácsonyfa nélkül. De mivel már ennivalóra sincs pénzem, nyilván nem kérdés, hogy amit nem lehet, azt nem lehet. Majd jövőre.....talán....bár ki tudja..... 

Micsoda sebesség!

Kedden meg is volt a telefoninterjú, kb. 40 perc volt. Az interjú előtt negyed órával derült ki, hogy a telefon amit használni akartam nem jó, így gyorsan üzembe kellett helyezni egy másikat. Szerencsére van egy pár tartalékJ

Az interjú véleményem szerint jól sikerült, és talán nem csak az én véleményem szerint, mert alig 3 óra múlva felhívtak, hogy nagyon jók a visszajelzések és jövő héten lesz még biztosan 2 interjú. Ha ott is helytállok, akkor lesz még egy utolsó a vezérrel. Csodás lenne január 3-tól dolgozni……. Kimondhatatlanul csodás……

Más egyenlőre nincs, tehát egyetlen szalmaszálba lehet kapaszkodni. Odakint szakad a hó, így ebben a pillanatban nem is bánom olyan nagyon, hogy most nem dolgozomJ

Update

Holnap, azaz kedden lesz telefonos interjú a Regionális HR Managerrel, aki jelenleg ideiglenesen viszi a CEE országokat. Nő, Genfben ül és a magyar HR manager információja szerint tőle kell majd átvenni a feladatok egy részét. Más megkeresés nem történt, illetve más álláslehetőséget nem sikerült találnom a nap folyamán.

Miután leteltek a 2-3-4 hetek, amiket a korábbi állások esetében mondtak, mint várakozási idő a következő fordulóig, én nyilván nem jutottam tovább, így tehát most megállapítom, hogy joggal zártam le az első Excelt és kezdtem új nyilvántartást.

Közben rájöttem arra is, hogy nem a pénz iránti aggodalmam a legsúlyosabb, hanem az, hogy nagyon nehezen találok elfoglaltságot és nehezen töltöm ki a napokat. Erre kell valami megoldás, hogy kibírjam a hátralévő hónapokat, rossz esetben éveket.

Pénteki események

Pénteken tehát elmentem az interjúra. Pontos voltam, mint mindig. Érkezéskor kezembe nyomtak kettő kétoldalas nyomtatványt, hogy töltsem ki. Az egyiken meg kellett ismételnem az önéletrajzomat - de nagyon utálom az ilyet -, a másik egy ajánlási nyomtatvány volt, amit majd elküldenek azoknak a személyeknek, akiktől referenciát akarnak rólam. A nyomtatvány persze magyarul volt. Hamarosan megérkezett a tanácsadó, akit kissé megleptem azzal, hogy közöltem, egyetlen magyar referenciát sem tudok megadni, így angol nyelvű dokumentum kéne.... Szerencsére ez nem okozott gondot. 

Az interjú során elsődlegesen az én hátteremet, tapasztalatomat vettük át. Aztán elmondta a pozícióval kapcsolatos főbb kívánalmakat, végül gyakorlatilag ezekre reagálva újra kellett mondanom az életrajzom odavágó részeit. Kiderült, hogy nem nagyon találnak embert, a cég a héten várt tőlük több jelöltet, de én voltam az egyetlen és én nagyon is megfelelek. A hölgy nagyon elégedett volt a hátteremmel és azt mondta, hogy elküldi azonnal az anyagomat a megbízónak, akiknek állítólag sürgős a dolog. A folyamat kb. 4 fordulós, interjúztat az, aki most ideiglenesen viszi a pozíciót, aztán a magyarországi HR-es, aztán a leendő főnök, végül valamelyik regionális vezető. Ebből 2-3 csak telefonon.

A többi hír elég lelombozó volt. Bejárás és megközelíthetőség szempontjából nagyon vacak helyen van a cég, kocsi nem jár a pozícióhoz (Regionális HR Manager for God's sake!!!!!), és az elvárt fizetési sávom alsó határa is kissé kiütötte őket. De 10 éves gyakorlat kell, 5-6 országot visz a pozíció, utazni is kell, tehát szerintem ők vannak kicsit eltévedve. Mindenesetre persze azt mondtam, hogy a juttatások fényében a fizetés természetesen tárgyalható lesz. 

Egyébként összességében tetszik a dolog, amerikai cég, jó nevű, jó feladatok, érdekes munka.

2 másik tanácsadó cégnél is hirdetik ugyanezt (ez a megoldás elég ritka), bár megmosolyogtam, mert az egyik helyen EMEA HR Managerként van meghirdetve (majdnem ráugottam és jelentkeztem, de aztán a szöveg ugyanaz) DE, és itt jön a poén, CEE országokra , ami azért, valljuk be, nem egészen ugyanazt a területet fedi. De ezek szerint ide nem tolonganak a jelöltek. Vajon miért? Igaz, hogy 10 év gyakorlat, lehetőleg CEE országokban is, de mindenképpen multikulturális környezetben nem sokaknak van. Meglátjuk itt meddig jutok és ilyen hosszú lesz a folyamat.

Bár a kormány ténykedését látva azt hiszem, sajnos itt az ideje elhagyni az országot. Ezt soha nem akartam, de most egyre inkább így gondolom. Menjen aki teheti. Itt nincs jövő és létbiztonság.

Meglepi

Ma felhívtak egy tanácsadó cégtől egy Regionális HR Manager állás kapcsán. A kedves fiatalember enyhén zöldfülű volt. Az kiderült, hogy valamelyik jobsite-on találta meg a CV-met. Aztán az is kiderült milyen állásról van szó. Én is láttam ezt meghirdetve, de nem jelentkeztem rá. A legviccesebb rész az volt, amikor a fiatalember megkérdezte, hogy az utolsó munkahelyem óta volt-e lehetőségem használni az angolt. Persze mondtam, hogy igen, de a röhögőgörcs kerülgetett, amikor ki is próbálta az angoltudásomat a biztonság kedvéért és neki nem ment valami fényesen:-) Persze ha rendesen elolvasta volna az életrajzom, akkor minden bizonnyal feltűnt volna neki minimum az angoltanári végzettségem, az 5 szezon Görögországban, a 3 multi ahol dolgoztam, végül a 2 utolsó munkában töltött év, amikor a nap 99,9%-ban angolul beszéltem, pláne mikor a párom is külföldi volt. Ez úgy összesen kb. 25 év angol nyelvhasználatot jelez, amiből 5 év egyetemi angol szak volt...... Na mindegy. Remélem meggyőztem, hogy tudok angolul:-) Holnap van interjú. 

Az előző bejegyzésekből nyilván egyértelmű, hogy csak időtöltésként megyek el, azzal is eltelik a nap, egyáltalán nem érdekel, reménykedni már semmiben nem reménykedem, szerintem soha az életben nem kapok állást a szakmámban, no meg máshol sem, ahogy az eddigi példa mutatja. Kérnek referenciát. Azon gondolkodtam, hogy a totális vereség érdekében megadom a 2 utolsó és egyben kedvenc főnökömet, de persze öngyilkos merényletre nem készülök, így inkább megadom továbbra is azokat, akik inkább pozitívan elfogultak:-)

A neten nincsenek állások ma sem, bár egy érdekes weblapot találtam, ahol magyarul tudók részére vannak külföldi állások összemazsolázva, vagyis azon cégek hirdetéseit mutatja, ahol külföldön is kell a magyar nyelvtudás. Érdekes, és elég sok állás van ilyen. Persze a legtöbb SSC meg BSC, meg hasonlók, de attól még lehetnek jók. Hiszen amíg itthon keresik a portugál, holland, héber és egyéb ritka nyelvek ismeretével bíró embereket, külföldön nyilván kellenek ugyanilyen helyekre a magyar nyelvtudásúak. Érdekes, hogy erre nem gondoltam.

Egyébként ma is rossz nap volt, de próbáltam elfoglalni magam, így viszonylag keveset sírtam. Ki kell másznom a gödörből mindenáron, de még nem tudom, hogyan.

Állapot jelentés

Ez a bejegyzés csak a történelmi hűség kedvéért születik, hogy valóban mindent megörökítsek.

Visszajutottam oda, hol februárban voltam. Illetve még nem teljesen. Akkor kiégésről beszéltünk, ez még azért nem ugyanaz. De a reménnyel együtt elvesztettem az érdeklődésemet is, gyakorlatilag minden iránt. Semmi nem érdekel és semmihez nincs kedvem, előfordul, hogy már nehézséget okoznak a napi rutinfeladatok is. Megpróbálok felülkerekedni ezen, de ez emberfeletti erőfeszítést igényel tőlem. 

A vicc az, hogy már 3 ember talált állást a segítségemmel, de magamnak mégsem tudok állást szerezni. Rádöbbentem, hogy ez még hosszú hónapokig, akár egy évig vagy évekig így lehet, de nekem annyi időm nincs. Közeledek a D-tervhez.

Tiszta lap

Ma lezártam az első "Application Log" dokumentumot, amit Január 6. és a mai nap között vezettem. Egyrészt mert az eddig megpályázott állások tekintetében szerintem már semmi új nem fog történni, vagyis elfogytak a lehetőségek. Másrészt, mert rendkívül nyomasztó volt nap mint nap szembesülni a sikertelenséggel és a kilátástalansággal.

Rövid összefoglaló és statisztika:

- aktív álláskeresés: 284 nap

- a log teljes időtartama: 319 nap

- 43 megpályázott pozíció

- 36 interjú

- a legtöbb interjú egy cégnél: 6 (Csodacég)

- leghosszabb kiválasztási folyamat: 6 hónap

- kiválasztott azaz 1. számú jelölt voltam 3 helyen

- tanácsadó cégek ahová többet nem jelentkezem: Grafton és Randstad

- legrosszabb élményem: a Csodacég és a Szupertitkos cég

- legjobb élményem: a Szupercég

Holnaptól új táblázatot kezdek, jelenleg üres. Ezen a héten egy olyan állás sem lett meghirdetve, ami nekem legalább úgy nagyjából megfelel, így szerintem elég sokáig üres is marad. Valamilyen furcsa módon már valóban nem érdekel. Bár az életem múlik rajta, már nem tud izgatni. Elfáradtam. Kiábrándultam, elég volt. Azt hiszem, hogy nem is keresek tovább. 

Visszaszámlálás 1

Hivatalosan is elfogyott az étkezésre, háztartásra meglévő pénzem. Vagyis, lefordítva, mostantól éppen annyi pénzem van, ami fedezi a decemberi és januári számlákat, hiteleket. Ha ebből ennivalót vennék, akkor valamelyik számlára januárban már nem telne, de ez nem fordulhat elő. No, de azért nem kell élelmiszercsomagokat küldeni az éhezőnek. Ugyanis remek szokásom az, hogy az én konyhámban mindig minden van, vagyis ha leszakadna 2 méter hó és nem tudnék kimenni a házból 2-3 hétig, akkor is lenne valami, amit meg lehetne enni. Édesapám nem mindig értette, hogy miért veszek és tárolok dolgokat, ha nem használom fel őket, néha szidott is érte, de ez a szokásom most hirtelen értelmet nyert, és vállon is veregetem magam érte. Tehát most jön a kreatív időszak, vagyis hogyan étkezzünk változatosan az itthoni készletekből.

A szintén sokat szidott rossz szokásom folytán (gyűjtöm a 100 és 200 forintosokat) szintén van még némi anyagi lehetőség alapélelmiszerek vásárlására, mint tej meg kenyér, és ez a végtelen lehetőségek tárházát nyitja meg előttem:-)

Munkaügyben semmi nem történt már pont 1 hete, az utolsó interjú óta. Valami azt súgja, hogy a folyamatban lévő 5 állás kapcsán már nem is fog. Tehát újakat kell keresni, csakhogy jelenleg egy nekem való sincs meghirdetve. Eltöltöttem egy teljes napot angliai állások feltérképezésével, de mindegyiknél, kivétel nélkül, kellene a CIPD qualification. Sajnos a rövidített út ennek eléréshez - professional assessment - csak december végéig él és utána megszüntetik, tehát december 31-ig kellene jelentkezni. Mivel éppen nem vagyok milliomos (ennek díja elég magas plusz a hosszabb londoni tartózkodás, repjegy, kaja, egyebek), ez az út sem járható. Tehát külföldre sem tudok menni, mert csak angol nyelvterület jöhet számításba, hiszen a HR-esnek 100-ból 99-szer beszélnie kell(ene) a helyi nyelvet.

Folytattam a regisztrálgatást céges adatbázisokba, de amikor az önéletrajz feltöltése mellett még minden egyes alkalommal a teljes önéletrajzot kézzel is be kell írogatni, akkor kezdek kiábrándulni.

Ennyi, nincs több ötletem. Teljesen tanácstalan vagyok és már nem is igazán érdekel a dolog. Végül is mi a legrosszabb, ami történhet? Ha februártól kezdek nem fizetni dolgokat, akkor is legalább 2-4 hónap vagy több, mire behajtanak vagy bíróságra mennek, esetleg kilakoltatnak. Napi ezer forintonként (ha nincs mit elvinni) le is lehet ülni az egyes tartozásokat, ez is egy opció, ott legalább adnak enni. Itt viszont azért van mit lefoglalni, tehát csíkos ruhát egy darabig nem kell hordanom, még.....

Elmélkedés a hétvégéről - haladóknak

A dolgozók és a nem dolgozók is nagyon szeretik a hétvégét, de koránt sem ugyanazon okból. A dolgozó egy egész heti robotolás után éli meg megváltásként a hétvégét. Egy állástalan pedig azért, mert hétvégén valahogy ideiglenesen megszűnik a hihetetlen görcsös, nagy nyomás, nem gond hogy nincs munkahelye az embernek, nem szégyenli, nem érzi rosszul magát emiatt, nem nyomasztja az, hogy a többi ember dolgozik és ő nem, hiszen hétvége van. A telefont sem kell figyelni, nem ilyenkor érkeznek a megváltó telefonhívások.

Ugyanígy van a dolog a vasárnappal. Amikor az utolsó (nagyon rossz) munkahelyemen dolgoztam, vasárnap délután már bennem volt a rossz érzés (szó szerint gyomorgörccsel társulva), hogy másnap hétfő és menni kell dolgozni. Most, hogy nem dolgozom, ugyanúgy bennem van a rossz érzés a közelgő hétfő miatt, hiszen újra jön az a tehetetlen érzés, hogy nincs állásom, visszajön az egyre növekvő aggodalom hogy, vajon mi történik a héten, vajon behívnak-e valahová, vajon a folyamatban lévő dolgok hogyan alakulnak és vajon mikor lesz már állásom. Az ember retteg a hétfőtől, mert egy újabb gyötrelmes hét kezdetét jelenti.  Min lehetne még megtakarítani, kivel lehetne még beszélni, merre érdemes még próbálkozni, vajon ez vagy az a cég felvesz-e és hasonló kérdések százai zsonganak az ember fejében.

Mindez olyan, mint egy hihetetlen sebességgel pergő film, minden gondolat, kérdés vagy remény egy tizedmásodpercre villan fel csupán, leállíthatatlanul. Hétvégén azonban mindez lelassul, megnyugszom egészen más érzés, egészen vasárnap estig, amikor kezdődik elölről az egész.

Vasárnap este van. Könyörtelenül közeledik a hétfő. Újra szembe kerülök a tehetetlenséggel, a görcsös, megnyerhetetlennek tűnő csatával. A fejemben már most ezer kérdés és lehetséges végkifejlet. Pedig még csak vasárnap este van.

Megszámoltam

36 interjúm volt eddig ebben az évben, az 50-hez még kellene néhány, de már alakul:-)

Szupercég lelökte a trónról Csodacéget

2010. november 12.

A korábbiakban többször említett csodacég lecsúszott a 2. helyre. Tegnap délelőtt ugyanis egy igazán nagyszerű cégnél voltam interjún, ahol kivétel nélkül minden tetszett, sőt még annál is több. Ebben az évben jelenleg ez a legjobb álláskereső élményem. (A csodacég volt az, amíg össze nem törték a szívem, meg a saját imázsukat). Ez a cég, nevezzük "szupercégnek" mindent kínál, amit keresek. Azt a feladatot, azt a kihívást, az a lehetőséget, ami eddig még egy cégben sem volt meg egyszerre. Ráadásul az elhelyezkedése is tökéletes (30 perc és ott vagyok, a város szívében), a főnököm is csúcs jó lenne, az iroda nagyszerű. Az interjú során 3 emberrel beszéltem, a amerikai HR alelnökkel, egy leendő amerikai kollégával és a budapesti cég igazgatójával. Semmi rosszat nem tudok megemlíteni, ami ritka:-) De, és mindig van egy "DE", ilyen mázlim teljességgel kizárt, hogy legyen. bejutottam 3 olyan csodás céghez az elmúlt 20 év folyamán, ahová sokaknak nem sikerül, 4. esély ritkán van. Mégis, nagyon örülök hogy járhattam ott, megismertem ezeket a remek embereket és reményt kaptam arra, hogy vannak még olyan helyek, amik az elképzeléseimben élnek, tehát a remény hal meg utoljára.

Nagyon jó hír volt az is, hogy egy kedves régi kolléganőm, aki már a végtelenség óta keresett állást, végre elhelyezkedett és ezen a héten már segíthettem is neki a munkájában, aminek őszintén örültem.

Rossz hír az, hogy a héten nem találtam új lehetőségeket, nem keresett meg senki új állással, és nincs is több interjúm kilátásban. 4 olyan helyet tartok jelenleg számon ahol már jártam interjú(ko)n és esetleg lehet valami fejlemény (egy helyen elvileg jön az utolsó kör), de most rémesen nagy a csend mindenütt. Nem tudom mit tegyek, mit csinálhatok még az eddigieken felül, de természetesen tovább próbálkozom, hiszen közeleg a "zéró nap".

2003-ban a emlékeim szerint éppen az 50. interjú hozta el a sikert (az utolsó 11 interjú ugyanannál a cégnél volt:-)) így most egyszerűen babonából össze fogom számolni, most idén hol tartok, hátha már közelítem a mágikus kerek számot;-)

Déja vu

2010. november 8.

Deja vu érzésem van. Duplán is. „Milyen dézsa?” - mondaná drága nagymamámJ Először is a szupertitkos cég és a korábbi csodacég toborzási folyamata igencsak hasonlóan alakul. Először mindegyiknél 3 fordulós kiválasztásról volt szó, aztán annyira kreatívak lettek a folyamat során, hogy kitaláltak még 2 lépcsőt. A jelenlegi szupertitkos cégnél valahogyan bekerült a folyamatba egy strukturált, viselkedésalapú telefoninterjú, illetve egy assessment. Nos, ez utóbbi tényleg próbára tette a türelmem. Először is egy Budapesten kívüli helyszint választottak, ami csak autóval megközelíthető. Csak halkan jegyzem meg, hogy nekem nincs autóm. („Ez nem igaz!”- sikoltana fel drága barátnőm, de a magyarázat hosszú és bonyolultJ) Ráadásul vasárnap este 6-tól. Na ja, ez teljesen normális időpont, nem igaz? Végül, és ez a hab a tortán, semmi assessment, semmi tesztírás, semmi célzott gyakorlat, csak duma, ugyanarról, amiről az előző 3 fordulóban. 2 órán keresztül. Mindezért 5 órát utaztam. Szóval adott vagyok én, belül háborogva, kifelé pedig a legszebb mosolyommal, a legnyugodtabban csevegve és csacsogva. Amikor aztán elhangzott a kérdés – MINDEZEK UTÁN (mármint 4 forduló és 2,5 hónap)! – hogy ha esetleg a végén nekem ajánlanák fel a pozíciót, akkor mit szólnék, elfogadnám vagy gondolkodnék, majdnem a nő fejéhez vágtam a súlyos üvegpoharat. Csak mellékesen jegyzem meg, később jutott eszembe, hogy ez egy időre megoldotta volna az étkezési gondjaimat, hiszen a börtönben van kaja, de végül csak annyit mondtam, hogy ha nem érdekelne ez az állás, most nem lennék itt, és hogy mit mondok, az majd az ajánlattól függ.

A dupla déja vu meg onnan jön, hogy már nem is akarom ezt az állást ennyi idióta hercehurca után, és mintha lett volna már ilyen ebben az évben. Mert ha ezeknek a lépéseknek még értelme lenne, akkor OK, én bármit kibírok, DE NINCS értelme. Poénként még azt is bevetett a csaj, hogy még ezen a héten meglesz az utolsó kör – HAHAHAHAHAHAHAHA – de ez az ő időszámításuk szerint (az eddigi gyakorlat alapján kb. 3 hét lesz.

Ezen a héten 2 interjúm lesz. Mindkettő nagyon bizalomgerjesztő. Nem fejvadász, nem tanácsadó, hanem végre 2 igazi cég interjúztat. Az egyik a LinkedIn-en nézett ki, és rögtön „Amerikábul” jönnek megnézni engem. A másiknál a HR Igazgató hölgy nagyon lelkes volt a CV-m alapján, és amikor megtudta, hogy nem dolgozom, és bármikor munkába tudok állni, akkor határtalan volt az öröme. Ez alapján az enyém isJ A jó dolgok ugyanis tapasztalatom szerint mindig gyorsan történnek. Eddig minden jó állásomat gyorsan megkaptam, nem 3-4 hónapos huzavona után. Ilyen hosszú ideig 3 kiválasztás tartott ebben az évben, egyiknek sem lett jó vége. Ha így húzzák, vagy nincs headcount, vagy törölték a pozíciót, vagy nem tetszem, de akkor meg minek? Még a 11 interjú után megkapott legjobb állásom esetében is csak 2 hétig tartott a folyamat és ott még Párizsban is voltam interjúkon…

A mai kínálatban megint vannak jó állások, de pont annál a 2 cégnél, akik soha nem jeleznek vissza és soha nem hívnak be (nem mostani tapasztalat, évek óta így van…). Lesz, ami lesz, megemlítem őket név szerint: Randstad és Grafton. Ha ők hirdetnek, már nem jelentkezem, mert teljesen felesleges az erőfeszítés. Biztos tiltólistán vagyokJ

Egyébként lassan elfogadom, hogy idén már nem dolgozom. Pedig nincs olyan, amit ezért ne tennék meg, különösen, hogy riasztóan csökken a bankszámlám egyenlege és már majdnem nullán áll. Happy Christmas!

Gyorsulunk?

2010. november 4.

Az október 20-án megpályázott állásokkal kapcsolatban azóta sincs semmi hír. Viszont most kedden is megpályáztam hármat. Az egyiknél jött egy e-mail, hogy regisztráljak a website-on. Akkor a hirdetésben miért nem ezt írják be és miért e-mail címet adnak? Igaz, ott nem szerepelhetett a cég neve mert nyilván "bizalmas". Ezek szerint én már túljutottam az első rostán, mert elárulták hová is jelentkezem?  Amúgy nem kellett sok intelligencia ahhoz hogy kitaláljam, mert elég kevés azonos profilú cég van...... Na mindegy. Regisztráltam. Ott is. Szerintem tele van velem a web:-)

Tegnap 2 megkeresés is jött, úgy látszik minden héten van 2, ez mondjuk jó. Az egyik egy nagyon távoli vidéki városba, egy amúgy nagyon jó állás egy amúgy nagyon jó cégnél, de a fizetés kevesebb mint a 3 évvel ezelőtti állásomban volt, és nincs autó. 9000 főnél vezetői állásban nincs autó. Vonatozhatnék haza minden hétvégén vagy 2x4 órát, hű de jó lenne. Mondtam a hölgynek, hogy 200 km-es körzetben, autóval bármit elvállalok, de technikai okokból nem tudom feladni a pesti lakóhelyemet.

A másik megkeresés egy banki HR Igazgatói állás, ami véleményem szerint kevésbé esélyes. A bankok ugyanis azt hiszik, hogy ők valami külön kiváltságos faj, és oda csak olyan ember mehet HR-esnek, aki eddig is bankban dolgozott. Ennél nagyobb butaságot ritkán lehet hallani (bár megsúgom, hogy ezzel a másik "kiemelt" csoport, vagyis a szállodások is így vannak, de ez legfeljebb csak toborzási szempontból lényeges....szerintem). Bár van 5 hónap közvetlen és 2 év közvetett banki tapasztalatom, sejtem ez kevés lesz.

Elárulok egy nagy titkot. A HR mindenütt HR, ugyanúgy működik, ugyanazokon az alapokon és elveken. Az iparági, üzletági sajátosságokat pedig amúgy is minden egyes pozíciónál újra és újra meg kell tanulni. Ha mindig telekom céghez megy az ember, ott is mindig minden más, MERT egész egyszerűen CÉGENKÉNT MÁS. De hát ők kerestek meg, látták a CV-met, majd behívtak. Ma megyek interjúra, még csak a tanácsadóhoz, aztán majd kiderül.

Most hogy így megugrott a lehetőségek száma, kicsit jobban vagyok, bár karácsony közeledtével nyilván hamar elmúlik a toborzó kedv a cégeknél. Már nyilvánvaló a számomra, hogy idén nem fogok dolgozni, de a január 3-i kezdésben még azért reménykedem (na jó, még a december-i kezdésben is, egy picit...). Ha "életben" és felszínen akarok maradni, februárban fizetést kell kapnom. Csak már nagyon belefáradtam és bár lelkiekben mindenre fel vagyok készülve, nem tudom meddig bírom még ezt.

A héten tehát 1 interjú és az a bizonyos assessment vasárnap késő délután. Az lesz a legérdekesebb. Főleg az éjszakai vonatozás visszafelé,  na azt már nagyon várom:-( A zsenik a helyszínt egy csak autóval vagy vonattal megközelíthető helyre tették, este 6-ra kell menni, kb. 9-ig tart, csak vonattal jutok oda, mert ugye kocsim nincs, meg sok gyaloglással...mindezt sötétben egy ismeretlen helyen, mondhatom nagyon bizalomgerjesztő. Nem vagyok félős, de az valahogy nem tetszik. Viszont ez a legesélyesebb állás jelenleg, ahol már majdnem az utolsó forduló van (ez az 5.). Vagy eladnak rabszolgának:-)

Új hét

2010. október 28.

A megpályázott állásokkal kapcsolatban eddig semmi hír nincs, senki nem jelzett vissza vagy hívott be. Viszont hétfőn két megkeresés is jött.  Az egyik a Monster jobsite-on keresztül egy pécsi állás kapcsán. Tegnap voltam interjún. 2 órás volt, a végén meg felsorolta a csaj, hogy mi hiányzik a profilomból, ami miatt lehet nálam jobb jelölt. Amúgy meg 3-4 hét múlva lenne a következő lépés. Köszi. A másik megkeresés a LinkedIn-en keresztül érkezett, november 11-én lesz interjú. A szupertitkos cégnél is továbbjutottam, emlékeztet kicsit a korábbi csodacégre, mert itt is mindig újabb meglepetés fordulót találnak ki. Először úgy volt, hogy már csak egy van hátra, a regionális HR, de most még előtte assessment lesz, várhatóan november 7-én VASÁRNAP. Aztán ennyi csata után majd oda sem vesznek fel.

Közöltem a családdal hogy idén nincs karácsony, ne várjanak ajándékot, és én sem kérek semmit. Ez utóbbi azonban nem tölt el szomorúsággal, mert soha nem kapok értelmes ajándékot, látszik, hogy nem szeretetből adják…… Most legalább kevesebb felesleges kacat lesz, amit nem tudok hova tenni. Persze hiányozni fog a karácsonyfa, mert eddig 39 éven át mindig volt. Hiányozni fog a finom ünnepi vacsora, meg a BEIGLI. Ez utóbbit lehet hogy megoldom valahogyJ

A kedvem és a lelkesedésem változó. Ezen a héten az dobott fel, hogy a svájci frankos lakáslízingem novemberben 14ezer forinttal lesz kevesebb. Lehet, hogy novemberben enni is fogok? Hurrráááá!!! Apró örömök. Egyébként egyre kevésbe hiszem, hogy lesz állásom valaha is. Így már tervezgetem a lehetséges forgatókönyveket, ami nagy kreativitást igényelJ

Bebizonyosodott az is hogy a családomnak valóban nincs fogalma a helyzet súlyosságáról, ez pár napra kiverte nálam a biztosítékot. Itt vagyok a semmi közepén egyensúlyozva teljesen egyedül. De ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz. Nem mintha eddig jobb lett volna, de edződöm tovább. 

Szép napot!

Fejlemények, avagy mégsem haladunk

Egy ideje nem írtam, tehát jöjjön az update. Ez az álláskeresésem 253. napja. A múlt hét teljesen csendes volt, ami eléggé szokatlan volt, hiszen előtte 2 héten át minden nap volt egy interjúm. Aztán most hétfőn volt egy viselkedés alapú strukturált interjúm telefonon a szuper titkos céggel, a 3. kör. Szerintem elég jól sikerült, bár az ilyen kérdésektől rendszerint falra mászom. 

Például:

-          Meséljen el egy olyan esetet, ahol ön észrevette, hogy egy adott projekttel probléma van, hogyan kommunikálta azt a vezetőség felé és hogyan oldotta meg a problémát.

-          Meséljen el egy olyan esetet, amikor egy ügyféllel konfliktusa volt és mit tett annak érdekében, hogy ezt megoldja.

Egyrészt ugye mondhat az ember bármit, mert senki nem tudja ellenőrizni a mondottak valódiságát.  Mi van, ha van olyan jelölt, akinek van egy HR szakember által irt és jól megszerkesztett kézikönyve ilyen kérdésekre adandó válaszokból?  Mert „nyugaton” biztos van már ilyen kiadvány….. Tehát ez alapján dönteni a sorsomról nem feltétlenül igazságos. Másrészt HR-es vagyok, értek a szakmámhoz, és én is ilyeneket szoktam kérdezniJ Többször mondta a hölgy, hogy „ez egy igazán remek példa” vagy „ez egy nagyon jó válasz”, de lehet hogy mindenkinek ezt mondja. Na, mindegy, még egy kör lesz, ha ezen átjutottam, amire van remény, mert az interjú végén a legutóbbi juttatási csomagommal kapcsolatban tett fel igen aprólékos kérdéseket a hölgy. Ez csak jelent valamit…… vagy nem……

Aztán szerdán megint nekiültem állást keresni. Találtam is első szűrésre 10-et, amit nekem valónak ítéltem. Ez önmagában is csoda, mert, hogy finoman szóljak, még mindig nem pezseg a szintemen az álláspiac. Ebből aztán újabb szűrés után 6 állásra jelentkeztem is. Pár óra és megszülettek a motivációs levelek, meg a megfelelő önéletrajzok, itt-ott kiemelve vagy hozzáadva a kulcsfontosságú részleteket.

A próbaként megpályázott 4 külföldi állásból kettő esetében már elutasítottak. No, ez nem egészen meglepő, hiszen nem vagyok ott az adott országokban, hogyan járnék interjúra? Ettől függetlenül ezt a nyomvonalat is folytatom, mert most már nagyon sürget az idő. Január végén kiürül a kincstár és annyi….. fogalmam sincs, hogy mit csinálok majd egy fillér nélkül teljesen egyedül rengeteg fizetnivalóval. Jó hir, hogy már alig eszem, egyrészt mert nincs mit, másrészt meg már csak azon tudok spórolni. Lemondtam a telefont és a TV-t, de több megtakarítási ötletem egyenlőre nincs, mert a mobil meg az internet kell az álláskereséshez.

Ideas, suggestions are more than welcome!

Egy tapasztalat

2010.október 14.

A különbség a Magyarországon  és a külföldön működő cégek, fejvadászok és tanácsadó irodák között tegnap világossá vált. Jelentkeztem néhány külföldi álláshirdetésre és kivétel nélkül mindegyik esetében kaptam valamilyen választ szinte azonnal, ami nem a szokványos megkaptuk-köszönjük volt, hanem kissé informatívabb.

Persze ebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de amíg külföldön 100% volt a válaszarány, addig itthon ez maximum 20%, és ez nem ugyanaz. Van mit tanulnunk, én mindig mondom, de akkor ezek szerint ezt nem foghatjuk a "túlterheltségre", ugyebár. Egyébként rendkívül rokonszenves az is, hogy ha mondjuk Angliában jelentkezel egy állásra, a jelentkezéskor látszik hány aktuális, már beküldött pályázat van addig a pontig. Szerintem ez állati jó dolog, nem igaz?

Amikor semmi nem történik

Kicsit nagyon lehangoló ez a hét, mert semmi nem történik és ez semmi jót nem jelent. Az a baj, hogy nincs igazán több ötletem, hogy mit csinálhatnék még hogy segítsem a folyamatot. Minden tanácsot megfogadtam, ami esetemben ésszerű volt, azokat is amelyekkel nehezen barátkoztam meg. Minden nap órákat töltök az interneten ötletekért, lehetőségekért kutatva, építem a szakmai hálózatomat, de semmi. Általában megvalósulnak a megérzéseim, most is van egy, de nagyon remélem ebben az esetben kivételesen nem lesz igazam.

3. körök

Elfelejtettem leírni, hogy milyen volt a pénteki 3. körös interjú. Egy jóképű fickó a COO, jó hosszan beszélgettünk, voltak nagyon csavaros kérdései, így szerintem nem jutottam túl ezen a körön, bár visszajelzés még nem jött. Lesz viszont egy 3. körös telefoninterjúm egy másik állás kapcsán 1 hét múlva, ahol strukturált kérdések lesznek, erre nagyjából lehet készülni. Csak ez a hetet kell valahogy kibírni, nem bírom már a tétlenséget.

Költségcsökkentés

Ma második szakaszba értek a költségcsökkentéssel kapcsolatos lépések. Búcsút intettem a vezetékes telefonnak és a TV-nek. Kis megtakarítás, de sok kicsi sokra megy.

Aztán elhatároztam, hogy nem veszek többé bérletet és minimálisra limitálom az utazások számát. Azt találtam ki, hogy kisebb-nagyobb gyaloglással (2 km) ugyanis eljutok olyan helyre ahonnan egy jármű bevisz aránylag a városközpontba, így „városi kirándulás” kihozható 2 buszjegy árából. Ez gazdaságos mindaddig, amíg nem kell heti 4 alkalommal bemenni a városba. Bár ez a terv sem minden esetben jó. Ma ugyanis ezen fellelkesülve gyalog mentem mindenhová. (Én egy távoli külvárosban lakom, tehát gyalog nem sok minden elérhető, ezért nagy találmány és vállalkozás ez a részemről).  Viszont rossz helyen rossz időben jártam, mert 1 cm-rel a fejem mellett repült el egy 1 literes teli műanyag palack egy kedves külvárosi család utcai verekedése kapcsán. Ha eltalál, könnyű kitalálni mi lett volna. Tehát ebből az a tanulság, hogy az útvonalat jobban meg kell tervezni.

Csak a történelmi hűség kedvéért jegyzem le ide a jelenlegi állapotomat (ha majd 20 év múlva olvasgatom, ennek is maradjon nyoma). Éppen a teljesen negatív stádiumban vagyok és semmi, azaz nulla reményem van arra, hogy változni fog a helyzet. Valamint minden második mondatomat azzal kezdem, hogy „sosem lett volna szabad…..” és ide minimum 30 dolgot be tudok rakni folytatásként, amelyek közül néhány – el kell ismerni - teljesen jogos. De ha az ember tudja, hogy el fog esni, akkor előtte leül, legalábbis ezt mondogatta mindig drága édesanyám. A nagy bölcsek meg azt mondják, hogy kockázat nélkül nincs nyereség. Csak nem tudom, hogy lesz akkor, amikor elfogy a pénzem az utolsó fillérig, és ez a hihetetlen létbizonytalanság ennyi kiadással a vállamon rettenetes érzés. Az óra pedig ketyeg és hamarosan eljön a zéró pont. A szervezetem működése teljesen felborult mostanra a stressztől. Az agyam folyton azon kattog, hogy mit tudnék még csinálni. Ezen a héten nincs interjú, nincsenek megpályázható állások, elég reménytelen a helyzet. Ráadásul a hétre esedékes teendőket már ma megcsináltam. Lassan megvadít ez a tehetetlen tétlenség.

Erről jut eszembe, hogy olvasgatom karrier-tanácsadók jó tanácsait, az egyik ír a stop-gap megoldásokról, vagyis arról, hogy bármit el kell vállalni ilyenkor, azt is, amit nem szeretünk csinálni. Én megpróbáltam: könyvesbolt, butik, gyorsétterem, adminisztráció, temp állások, mindenhonnan elküldtek, pedig volt felvétel és a CV-met sem mutattam meg. De teljesen új életet hazudni mégsem lehet, mert később visszaüthet. Szóval ez sem megoldás. Olyan helyre sem vesznek fel, ahol 8 hónapja keresnek HR szakembert és szerintem én főnyeremény lennék, mert idézem „az ön szakmai háttere messze felülmúlja az adott pozíció által megkövetelt szintet, így az a véleményünk, hogy Önt ez a feladatkör nem motiválná, hiszen visszalépést jelent az Ön számára.” Hmmm, ezt már mintha hallottam volna valahol………

Gondolatok egy témára

Két dolog van, amiről már régen akartam írni. Az egyik az a szituáció, amikor egy HR-es keres állást. Én a laikusJ azt gondolnám, hogy ha egy HR-es (különösen egy potenciális HR igazgató) keres meg egy tanácsadó céget, de ezt nem a megbízói, hanem az álláskereső oldalon teszi, akkor is ugyanolyan figyelemmel kell foglalkozni vele. Hogy miért? Mert ebből az álláskeresőből könnyen lehet később megbízó, akik súlyos milliós nagyságrendű megbízásokat hozhat, és bizony ez a lehetséges megbízó nagyon is emlékezni fog arra, hogy az adott cég hogyan bánt vele, amikor még csak álláskereső volt. Ezzel én is így vagyok. A fejemben mostanra teljes leltár van a velem kapcsolatba kerülő tanácsadó cégekről, és pontosan tudom kik azok, akikkel soha semmi pénzért nem fogok dolgozni és kik azok, akikkel akár a szokottnál magasabb szolgáltatási díj fejében is hajlandó leszek együttműködni.

Az elmúlt hetekben nagyon sok új tanácsadó céget feltérképeztem. Többségében mindenütt megbízható profikkal találkoztam, volt aki lenyűgözött, de vannak elrettentő példák is. 2 héten belül megismertem Budapest talán legjobb és legrosszabb tanácsadóját is, akik az érzelmi állapotomat a két végletig befolyásolták. Szóval érdekes, hogy néhányan nem gondolnak erre….. és halkan tanácsolnám, hogy erre bizony tessék odafigyelni....

A másik dolog, hogy minden tanácsadó és fejvadász arra panaszkodik, hogy nem találni jó HR szakembereket. Ez nekem nagyon furcsa, mert én nem így látom. Persze igazából én azt látom, hogy nem találok állást és ebből azt gondolom, hogy sokan vagyunk és kevés a hely. Közben meg a tanácsadók szerint minden keresés irreálisan sokáig tart, mert sokan jelentkeznek, de nem jók. Egyikük azt mondta, hogy ennek elsődlegesen az az oka, hogy nagyon elnőiesedett a szakma és ugye a nők menet közben kiszállnak gyereket szülni, ezzel sok év elmegy, ami értelemszerűen nem a tapasztalatok szerzéséről szól, legalábbis nem HR téren. Így ha olyan a specifikáció, hogy 35-40 éves, 10-12 év (5-8 év vezetői) tapasztalattal bíró embert keresnek, mondjuk HR igazgatónak, ilyen kevés van, mint a fehér holló. Csak egészen csendben jegyzem meg, hogy én ilyen vagyok, így rám lehet számítaniJ és remélem most, hogy sokan tudnak erről a remek szakemberről (vagyis természetesen rólamJ), végre el tudok majd helyezkedni.

Hogyan öljük meg az álláskeresési kedvet, avagy a szuper rossz tanácsadó

2010. október 7.

Tegnap megismertem Budapest egyik legrosszabb tanácsadóját és ennek kapcsán túlestem a legrosszabb interjún. A helyszínre halálpontosan odaértem, mint mindig. Az ajtóban 2 hölgybe botlottam, akik valószínűleg ebédelni mentek, de azért megkérdezték ki vagyok, kihez jöttem és leültettek egy tárgyalóban. Itt vártam úgy negyed órát, amiből 10 perc már a hivatalos időből ment el, mikor benyitott egy hölgy, aki láthatóan zavarban volt és megkérdezte, hogy melyik tanácsadóra várok. Megmondtam, erre azt mondta, hogy a tanácsadó mindjárt jön. Újabb 10 perc múlva meg is érkezett, semmi „elnézést a késésért” vagy ilyesmi. Az elején ugyan elmondta amit tudni lehet a pozícióról, de az interjú hátralévő része mondhatni a teljes érdektelenségben telt el. Végig kellett mondanom az életrajzomat Ádámtól és Évától kezdve. Egyetlen ponton sem kérdezett bele, amikor szinte megpróbáltam kérdést kiprovokálni, akkor sem. Én hamar eluntam a dolgot és mondtam, amit fontosnak gondoltam. Végül közölte, hogy erre a pozícióra már régen megy a keresés, lehet, hogy már választottak is, de azért elküldi az anyagomat a megbízónak (ó, de kedves) és jövő hét elején visszaszól, hogy mi a helyzet.

Hogyan kerülnek a szakmához egyáltalán nem értő emberek döntési pozícióba? Hiszen itt az én életem a tét, és pont egy ilyen ügyetlen, képzetlen, a szakmájához semmit nem értő embernek kell megfelelnem, hogy továbbjussak.

Ez az egész „sz@rjuk le magasról a jelöltet” hozzáállás teljesen kiborított, és alaposan lelombozott, pár órára ugyan de teljesen negatívvá tett és csaknem újra összeomlottam a reménytelenségtől. Ennek nyilván összetett okai vannak, és nem vagyok agyturkász hogy tudjam mik azok. De egy kicsit minden reményem odalett. Talán nagyon akartam ehhez a bizonyos céghez kerülni, nem tudom. Na, mindegy. Persze még nem kell kihúzni a listáról.

A letargiámból egy telefonhívás húzott ki pár órával később, behívtak ugyanis 3. körre egy céghez a COO-hoz péntekre. Talán ezt az állást akarom legkevésbé, mivel a fizetésem kevesebb lenne, mint a havi fizetnivalóim, ami elég rosszul hangzik, ráadásul dress code-os cég, vagyis nem keveset kellene ruhára költeni, hiszen egyáltalán nem a kiskosztümös környezetben dolgoztam eddig és az elegáns ruhatáram, hogy szépen fogalmazzak, igen limitált. Meg persze így már az életben nem lenne kocsim és még az vészhelyzeti lakásfelújításra sem telne. Amúgy ez az állás tűnik a legesélyesebbnek és novembertől talán már dolgozhatnék is, már a 2 napos novemberi muszáj-szabimat is jóváhagyta a hölgy.

Ma bemutatkozom egy újabb tanácsadónak, minél többen ismernek, annál több embernek fogok eszébe jutni később, ha nekem való pozícióra kap megbízást.

Update

2010. október 5.

Sikeres nap. Magyarország vezető tanácsadó cégénél lezajlott bemutatkozásom jól sikerült, sőt, mire odaértem, már aktuális állásajánlat is volt a tarsolyban. Így az elmúlt 1,5 hét eredménye 5 lehetséges állás, ebből kettő nem a legjobb, de van 3 nagyon jó. Újabb nagy nevű tanácsadó cég is érdeklődött irántam, így újabb bemutatkozás következik csütörtökön és talán ott is van valamilyen számomra érdekes keresés folyamatban.

Vagyis az új álláskereső stratégia és az új CV úgy tűnik eredményesebb, mint a korábbi. Persze semmit sem kiabálok el, hogy is tenném az eddigiek után, de legalább kicsit felpezsdült az élet és a sok igen pozitív visszajelzés jó hatással van az amúgy a béka feneke alatt lévő hangulatomraJ

Holnap is állásinterjúm lesz egy valós pozícióra, bár még csak a tanácsadónál, de bízom benne, hogy továbbjutok, mert a jelentkezésemet követően fél órán belül már be is hívtak interjúra. We’ll see.

Sikerélmény

2010. október 5.

Tegnap végre elkészült a magyar nyelvű önéletrajzom. Ez önmagában nem hallatszik olyan eszement nagy eredménynek, de mégis az. ha figyelembe vesszük, hogy a szakma csupa angol nyelvű zsargonnal van tele, amiknek gyakran egyáltalán nincs magyar megfelelője, akkor igenis nagy teljesítmény írni egy olyan önéletrajzot, amiben nincsenek idegen szavak még akkor sem, ha azok már valamennyire meghonosodtak a magyar nyelvben. 

Ezután szétnéztem a neten és láss csodát, találtam 4 nekem való álláshirdetést, ahol - most kapaszkodj meg - 3 helyre magyar önéletrajz is kellett. No, mi ez, ha nem jó időzítés. El is küldtem a jelentkezéseket, és egy helyről fél órán belül visszahívtak, holnap megyek is interjúra.

Ma apu is meg én is olvastunk olyan horoszkópokat nekem, amiben jó hír van pontosan állás ügyben. Persze ez csak lelkesítő tényező, valójában nem vesszük komolyan, de van az a pont, ahol ez is segít a nap túléléséhez.

Még mindig nem hevertem ki a múlt heti csalódásomat az egyik csodás mentoromban. Fura, hogy hogyan lehet egy ember, aki pszichológia szakot végzett és mindig is ilyesmivel foglalkozott, ilyen mértékben érzéketlen. Lehet, hogy kiégett.... Mindenesetre minden reményem benne volt, számítottam a remek tanácsaira, a megértésére, aztán puff, így most megint csak magamban reménykedhetek, mint oly sokszor, mondjuk eddigi életemben mindig.

Ettől függetlenül megszállt valamiféle optimizmus. Nem tudom mitől, de azt hiszem ez jó. Mosolyogva fogadni a végrehajtót mégiscsak más mint siránkozni, nem igaz? Na jó, ez morbid humor volt:-)

Heti összefoglaló

2010. október 1. 

Túl vagyok az eddigi legforgalmasabb héten. 5 interjú, ami ki tudja mit hoz. A múlt hét pénteken kiküldött megkeresésekre (40) végül 14 válasz érkezett, ami statisztikailag az eddigiek fényében nagyon jó eredmény.

Hétfőn találkoztam az első tanácsadóval, aki egy rendkívül rokonszenves belga (?) úriember volt. Remek visszajelzést adott az újonnan átdolgozott önéletrajzomra és ezzel kapcsolatosan a pályámra, majd beszéltünk egy aktuális pozícióról is. Érdekelt a dolog, így még aznap este el is küldte az ajánlásomat az adott céghez, ahová azonnal be is hívtak. Persze ide is kicsit „sok” vagyok, de ez szerinte nem probléma. Aztán hozzátette, hogy ha ez nem jön össze akkor biztosan találunk mást. Úgy legyen.

Kedden egy LinkedIn-en keresztül szervezett, már céges interjúra mentem. A cég mindaddig szuper titkos volt, nem véletlenül tehát egy hotelben volt az interjú és a regionális HR igazgató hölgy is a tanácsadó cég színeiben volt „hirdetve”. Rendkívül kellemes beszélgetés volt, csaknem 1,5 órás. Persze kiderült, hogy miért titok és mi a cég neve. De ez még mindig bizalmasan kezelendő, így erről most nem irhatok. Lényeg az, hogy ő lenne a főnököm, és csodák csodája igen rokonszenves volt, azt hiszem tudnék vele dolgozni. Másnap felhívott a tanácsadó, hogy mi a véleményem és szeretnék-e tovább menni, jeleztem hogy igen, érdekel a pozíció és örömmel várom a fejleményeket. Még egy interjú lesz a regionális HR-es hölgy felettesével, valamikor pár héten belül.

Ugyanaznap délután megismerkedtem még egy tanácsadóval, vele is nagyon jót beszélgettem, volt aktuális pozíció is Miskolcon, egyenlőre nem lelkesedtem érte, de a „vidéki problémáról” majd később.

Szerdán újabb tanácsadó várt ismerkedő beszélgetésre. Nos, ez a hölgy lenyűgözött. A segítő szándék teljes tárházát felvonultatta, ötleteket és javaslatokat adott az álláskereséshez, beleértve kapcsolati személyek telefonszámos listáját, akiket érdemes megkeresni. Ilyet még életemben nem láttam. Aktuális ajánlata nem volt, de megérte elmenni hozzá.

Csütörtök délután a hétfőn „szervezett” céges interjúra mentem. Nagy nevű cég, nagy létszámmal, mindenütt van a világon. A HR még „old school”, amin a HR vezető próbál változtatni, ki tudja milyen sikerrel. Hát szerintem ő egy kicsit „soknak” talált engem, és az ajánlott fizetés nem éri el  2007-es GE-s munkabéremet. Erről a problémáról is majd később írok még. Itt siker esetén még 4 kör várható, tehát nem lesz gyors a folyamat.

Ma szabad nap. Budget tervezés és kesergés. Tegnap az egyik kedves családtag pénzt kért tőlem, csak néztem. Vajon melyik része nem érthető annak, hogy NINCS. Már nem eszem, jövő héten nem lesz TV és telefon, de miért is ne adnék mindenkinek. Elképesztő.

Jövő héten egy interjú lesz, kedden. Aztán meglátjuk, hogyan tovább. Valami radikális lépés kell mert nagyon szorít az idő.

Teljes kétségbeesés reménnyel fűszerezve

12 visszajelzés érkezett és ezekből 3 interjúm lesz a héten, bár csak 1 szól tényleges álláslehetőségről (mai interjú).

A teljes elkeseredés onnan jön, hogy sajnos mindenhonnan az jön vissza hogy impressziv a CV-m meg nagyon szenior vagyok én, de ilyen állás nagyon kevés van, ha egyáltalán....... 

A remény meg az hogy legalább lesz 3 interjúm ezekből a megkeresésekből meg ugye még egy másik (egy másik tényleges állásra), vagyis összesen 4 interjú és 2 valós lehetőség, tehát a kapcsolati köröm bővülget legalább és többen tudják hogy létezem. Hosszú távon ez is jó. Ez eddig a legforgalmasabb hetem:-))

Az új projekt 1. napja: eredmény

A célzott megkeresések első napján elég jó eredmény született, statisztikailag jobb, mint a korábbi, hirdetésekre való pályázgatással. A kiküldött 40 megkeresésre 8 "érdemi" válasz jött. Fontossági sorrendben a következők:

• Az egyik világhírű fejvadász cég magyarországi Country Managerével hétfőn beszélek majd telefonon
• Az egyik nagyobb magyarországi cég partnere azt írta vissza, hogy nagyon érdekes régiós és igen magas szintű, nagyon szenior HR tapasztalatom van. NNNa!!!! Náluk egyébként jelenleg nincs semmi, de észben tart.
• 2 magyar fejvadász hívott, hétfőn újra beszélünk
• Egy angliai kapcsolatom pedig szintén azonnal visszaírt és a bérigényeimről kérdezett.
• és a tegnapiak: a szupergyorsak, az automata válaszosok, meg a "csak hirdetésre" cég.
• Meg volt egy Out of Office, de az nem számít.

Összességében tehát én pozitívnak ítélem a próbálkozást, és tekintve hogy péntek délután küldtem ki a leveleket, sokan még nem is olvasták (pl. a dubaiak, vagy azon magyarok és angolok, akik péntek délután már nem dolgoznak).

Tehát hétfőn 3 telefonbeszélgetés, kedden meg egy interjú a rögzített jövő heti program. A kevésbé kellemesek körül pedig a vezetékes telefonszolgáltatás felmondása, mint költségcsökkentő tényező, lehet hogy a TV előfizetéssel együtt, bár ez utóbbi komoly csapás lenne, tekintve hogy 24 órában ráérek.....

Még egy, éppen most jött egy válasz Dubaiból, bár csak a CV-met kéri Word-ben, mert a PDF neki nem jó.

Meglátjuk mit hoz a jövő hét.

Elindultam

Kiküldtem 40 jelentkezést/megkeresést, az eredmény perceken belül felülmúlhatatlan volt:-)

1 ember házon kivül van, ez OK.

1. automata válasz: Köszönjük, eltesszük, majd szólunk ha van valami  (nem szó szerint persze:-))

2. automata válasz (gyakorlatilag 5 másodpercen belül érkezett és annyira jó, hogy idéznem kell:  

This is to acknowledge good receipt of your CV, which we have read with interest and circulated amongst our colleagues.

As one of the longest-established executive search firms in the world, we take a long-term view of our relationships with individuals such as yourself.  While we are not currently working on any assignments for which your profile would be a good fit, we are continually appointed by client companies to handle new assignments.  We will therefore hold your full details on file so that when a suitable opportunity arises which you may wish to consider, one of us will contact you - be it only to discuss.

In the meantime, please stay in touch with us, and in particular please send us updated details on yourself as and when your situation changes.  The more accurate the information we have on you, the better our ability to match your profile to the assignments and opportunities on which we work.

Szóval ezek sebességben verhetetlenek. 1 percen belül minden konzultáns elolvasta a CV-met és megállapították, hogy jelenleg nincs nekem való pozíció. Tanulhatnánk tőlük a hatékonyságot illetően:-) Ez aztán a cég, nem semmi, nem igaz?:-))

3. automata válasz: köszönik szépen, de csak aktuális hirdetésre fogadnak el jelentkezést, figyeljem az internetet és jelentkezzek, ha nekem való állás lesz. ..... na jó, ennyi eszem nekem is van, csakhogy én a nem meghirdetett állásokra pályázom.....

Na, szóval a kocka el van vetve. Hogy merre gurul, nem tudni. Az interneten továbbra sincs semmi amire jelentkezni lehetne, tehát várunk és várunk. ....és már szeptember vége van......

Hogyan ne keressünk állást, azaz Mass Application Project

Ha az ember minden egyéb ötletet kimerített, vissza kell térni a szakértők által tiltott, de statisztikailag valamivel hatékonyabb Mass Application módszerhez. Én azt mondom, van az a pont amikor minden módszer jó módszer, és ez a pont most eljött a számomra. A cél szentesíti az eszközt, mint tudjuk.
A frissen összeállított új kapcsolati listám 31 tagja számára elkészültek a majdnem egyedi levelek amihez csatolom a vadonatúj önéletrajzom. 48 ilyen kapcsolatfelvétel fog kimenni, természetesen táblázatban van/lesz rögzítve minden kapcsolat, eredmény és visszajelzés. Kutatásnak sem rossz, legfeljebb ha nem kapok állást, majd írok erről egy bestsellert:-))

Jó pont

Még mindig a 251. nap. De készen van az új önéletrajzom!!!!!!! Jó pár órás munkával, tucatnyi változat után megíródott a remekmű és készen áll hogy lehengerelje a munkaadókat és fejvadászokat:-)

Tovább, tovább

251. nap

Tegnap hívást kaptam egy ismeretlen számról. Aki állást keres, az tudja, hogy az ember egy tizedmásodpercre sem válik meg a telefonjától, azzal alszik, eszik és megy arra a bizonyos helyre is és minden hívásra azonnal ugrik, nehogy éppen  AZT A HÍVÁST mulassza el. De csak a bank hívott és rávilágított arra, hogy én tudtam rosszul a kölcsönöm lejárati idejét (szerintem augusztus volt) és mivel szeptemberben nem fizettem, máris elmaradásban vagyok. Mint kiderült, igazuk volt persze, így átutaltam a tartozást és keserűen megállapítottam, hogy ha ez a hitel még tényleg él, 1 hónappal csökkentek a túlélési esélyeim az eredeti reményhez képest. Ez megint le is tört, de furcsa módon csak úgy fél órán át borongtam, aztán valami hihetetlen energiával és elszántsággal csaptam bele a mostani új próbálkozásba és már 53 név van az új kapcsolati listámon.

Egyébként az állásportálok tegnapi átszörfözgetése a mostanra már megszokott döbbenetes eredményt hozta, vagyis egyetlen egy pozíció sincs amit megpályázhatnék. Közben feliratkoztam egy hírlevélre (Gerilla önéletrajz), de semmi újat nem tanultam az érkező levelekből, csak azt, hogy ha a sikeres önéletrajz igazi titkát akarom megtudni, akkor vegyem meg a 71 oldalas tanulmányt. Persze az ajánlóban az szakember szépen leírja, mennyi anyagi veszteséggel jár állást keresni sokáig (fogalma nincs róla hogy nekem személy szerint mennyibe kerül), így nekem kissé furcsa hogy ennyi pénzt kér valamiért, ami ha olyan forradalmi lenne, már biztosan könyv alakban is megjelent volna és világszerte méltatnák alkalmazhatóságát és sikerét. Nos, ebből a pénzből én befizetek még 1-2 számlát és további pár hétig eléldegélek kenyéren és vízen, így nem ruházok be a nagy titokba.

Az önéletrajz átszerkesztésében egyébként én sokáig nem hittem. Nagyra tisztelt mentorom annak idején megtanított a jó önéletrajz megírására és azt a módszert azóta hűen követtem, de most rájöttem, valóban kell valami amivel kitűnök a további 300 jelentkező közül. Így átmentem kreatív-innovatív megközelítésbe és átdolgozom az egészet. Ha sikeres lesz, majd én is árulom a technikát:-)

A csodacéggel történteken mindenki ámul és bámul, felháborítónak és hihetetlennek tartják, ahogy viselkedtek velem. No meg 10-ből 10 ember azt mondja, hogy talán jobb is hogy egy ilyen cég nem vett fel. Osztom a véleményüket és az eset a megoldatlan rejtélyek dossziéba kerül, amiken majd a nyugdíjas HR vezetők teadélutánján órákig fogunk anekdotázni 2032-ben:-)

Használd a hálózatod!

A kért és kéretlen tanácsok közül ezt utálom a legjobban. Alapvetően persze jó ötlet, benne is van a tankönyvekben, mindenki beléd sulykolja, na meg alapvetően józan ész.... De a hálózat - mily meglepő - emberekből áll. Az emberek pedig ritkán gondolnak magukon kívül másokra is. Az ismerőseid amúgy is messze elkerülnek, ha nincs állásod (tisztelet a kivételes kivételeknek, akiknek ezúton is nagyon szépen köszönöm a tényleges és lelki támogatást), tehát nem valószínű, hogy egész nap azon agyalnának, hogyan szerezzenek neked munkát. Szólsz nekik, ők persze sajnálnak, jönnek a szokásos mondatok, mint "Ne add fel" "Olyan jó vagy a szakmádban, hamar találsz valamit" "Ha hallok valamit, rögtön szólok", aztán kb. 5 perc múlva el is felejtik, és még ha szembe is jön velük egy óriásplakát méretű villogó hirdető tábla, amin éppen HR managert keresnek, eszükbe sem jutok, mint lehetőség. Ez nem vicc, tapasztalatból tudom. Hetente meg nem nyaggathatja őket az ember. Én pedig, szegény jóhiszemű álláskereső, arra számítok, hogy ők is olyanok mint én, vagyis majd tényleg megpróbálnak segíteni és ha hallanak valami lehetőségről, talán szólnak. Én ugyanis, ha olyan ismerős keres meg, akinek nincs állása, már csak rutinból körbekérdezek, hátha az én hálózatom tud NEKI segíteni. Na és akkor felébredünk az álomból és jobb ha nem várunk segítséget senkitől. Az emberek nem segítőkészek, és ameddig magukat biztonságban érzik, fikarcnyit sem érdekli őket hogy más bajban van. Vagyis csak egy valakire számíthat az ember, és ez a valaki saját maga. Egy fiatalkori naplóbejegyzésemben találtam ezeket (már akkor is bölcs voltam): Trust noone! Nothing comes on a silver plate, you have got to take what you want. Na, ezzel azonosulni tudok. Végre valami. 

Egyébként - és ez meglepő - statisztikailag a vadidegenek hamarabb segítenek, mint a "barátok".

Holnap péntek. Jó munkát annak, akinek van:-(

Rögös indulás

Tegnap volt egy interjúm egy új fejvadásszal, egy új állás reményében, ami Sopron mellett lenne. Tudom, hogy mindennek örülni kell(ene) az én helyzetemben, de ez nem tud fellelkesíteni. Nem akarok "vidékre" költözni. A többletköltségek (lakást bérelni, berendezni, felszerelni, rezsi, stb.) miatt megint nem jutnék anyagilag semmire. Ráadásul - ha csak ideiglenesen is vállalnám el, ami szerintem pofátlanság és teljességgel etikátlan - állást keresni Pesten és interjúkra járni lehetetlen lenne. Mindegy, kár ezen filozofálni, hiszen hol vagyunk még attól. Amúgy nem sikerült jól az interjú (szerintem 2 kérdésre nagyon bénán válaszoltam), de ez nem is zavar. 

Stratégiát tekintve visszatértem origóba és újra összeírtam, ezúttal egy bővített listába, hogy kiket fogok megkeresni állásügyben  (akiket eddig még nem).

Ma a szokásos szörfözgetéskor nagy megdöbbenésemre egyetlen hirdetést sem találtam, ami nekem való állást hirdetne és az átnézett fejvadász honlapokon sincs semmi lehetőség.

De alapjában véve teljesen el vagyok keseredve, semmi motivációm ehhez az egészhez és valahol ott tartok hogy hagyom az egészet és ahogy lesz úgy lesz. Ilyet még úgysem csináltam életemben, ugyanis nem vagyok feladós típus. De mégis, mi a legrosszabb ami történhet? Ha annyira jó vagyok a szakmámban, akkor miért kell szó szerint kenyéren és vízen élnem, hogy megpróbáljam minél tovább kihúzni?

Új kezdet

Tegnap felhívott a tanácsadó, aki a csodacéghez kötődik. Elmondta, hogy fogalma nincs miért döntöttek úgy ahogy döntöttek, szerinte az utolsó perc utáni percben. Ez azért érdekes, de már cseppet sem meglepő. Ráadásul neki nem szóltak, hogy hogyan tovább, így ő is kissé tanácstalan volt. Viszont nagyon díjaztam, hogy felhívott, igaz én is hívni akartam hogy megköszönjem a segítségét, mert ő végig nagyon korrekt volt velem, nem úgy mint a szuper HR-es.

Azóta hárman kerestek meg a LinkedIn portálon keresztül álláslehetőséggel. Az egyik Pécsett lett volna, őket lemondtam. A másik budapesti, a harmadik soproni. Ez utóbbira is szívesen nemet mondtam volna, de talán mégsem vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak. Persze úgy elvállalni valamit hogy cseppet sem fűlik hozzá a fogad, nem jó, de hát még sehol sem tartunk, a cégről semmit nem tudok, csak hogy nagy. De nem szeretnék Budapestről elköltözni, legfeljebb az országhatáron túlra tenném meg. Viszont a budapesti álláslehetőség kapcsán ma volt egy remek telefoninterjúm és máris jelezték, hogy benne vagyok a következő fordulóban. 

Persze cseppet sem vagyok bizakodó, sőt. Teljesen elment a kedvem és minden motivációm. Kilátástalan és reménytelen a helyzet, a család pedig pont olyan megértő, mint mindig:-(

Kezdjük elölről

A csodacégből a csoda HR-es tegnap felhívott és közölte, hogy nem vesznek fel. Minő meglepetés, én ezt 1,5 hete tudom. Indoklásként nem sokat tudott felhozni, így a dicsérő taktikához folyamodott, mely szerint szakmailag meg felkészültségemet tekintve nagyon jó vagyok, jó lett a tesztem, de a személyi tulajdonságokat tekintve a csapatba jobban illene egy másik jelölt. A legédesebb rész az volt, hogy reméli hogy nem lesz rossz szájíz egyik oldalamon sem (már hogy a manóba lenne az én oldalamon rossz szájíz 3 hónapos huzavona és gyötrelmes várakoztatás  meg egy majdnem ajánlat után?) és hogy ha találkozunk a jövőben, mint 2 kolléga akkor az kellemes lesz. Én udvariasan megköszöntem mindent és ennyi. Remélem hogy egyszer, amikor már HR Igazgató leszek, majd ő lesz a jelölt, és alkalmam nyílik neki megmutatni, hogyan kell etikusan és profi módon bánni a jelöltekkel (Persze nem fogom felvenni) Mindezek után nem is nagyon bánom, hogy nem ide megyek dolgozni. A sok cseppet sem hozzáértő HR-es miatt lassan kiábrándulok imádott szakmámból, ami szomorú, de nagyon.

Most újra kezdjük. 2 cég máris megkeresett, tehát azért van valami remény, ha nem is sok. Nem akarok sokat, csak tartozni valahová, hogy legyen célja és értelme a napok múlásának. 

Viszont 2 dologra rájöttem tegnap. Egyrészt mégiscsak én akarok lenni a főnök, vagyis HR Manager vagy Igazgató leszek megint, ha nagy leszek. A másik, hogy ha kiderül a legközelebbi lehetőségnél, hogy női főnököm lenne, azonnal visszalépek. Elegem van a szakmai és a női féltékenységből  ami egy női felettesnél szinte azonnal fellép és hát a múltbeli eseményekre tekintettel nyilvánvaló hogy ez a scenarió az én esetemben egyáltalán nem működik. Ennél a 2 új cégnél Igazgató ÚRnak riportolnék, tehát jöhet a menet:-)

Végjáték

A csodacég még kedden, mikor ott jártam tesztet írni újra meghirdette a pozíciót. Ma csütörtök van, de nekem még nem szóltak, hogy nem vesznek fel (?). No comment.

Ma vészhelyzeti terveket készítettem, nem túl rózsásak az anyagi kilátások, de kenyéren és vizen eléldegélek még egy pár hónapig úgy, hogy viszont minden ki lesz fizetve.

Menny és Pokol

201. nap  Az elmúlt hét egyszerűen csak „Menny és pokol” volt. Ez egy jó könyv cím lehetne, nem igaz? Múlt hét kedden elmentem a csodacéghez az 5., egyben utolsó(nak hitt) interjúra. Nagyon jól sikerült, leszámítva azt a kis bökkenőt, hogy csak azért mentem be a cég székházába, mert videokonferencia keretében beszélgettem volna a soron lévő vezetővel, de végül csak a hangját hallottam, mert ő nem kapcsolta be a videokamerát. Így otthon a fotelből is telefonálhattunk volna, de persze legalább az utazgatással is elment az idő. Az most úgyis túl sok van:-(

Szóval, jól sikerült és pár óra múlva hívott is a fejvadász, hogy kiválasztottak (hurráááá) és másnap menjek be ajánlattételre. Na, könnyen kitalálható, hogy ez a menny. Kevés alkalommal voltam ilyen boldog életemben… Másnap a nagy eseményre készülődve csörög a telefon, a fejvadász az. A cég lemondta a találkozót és majd valamikor adnak új időpontot. Hmmm. Na ugye innen jön a pokol. Ilyenkor mit gondoljon az ember? Elfogadhatja az adott indoklást, de bonyolíthatja is a dolgot a fejében. Másnapra ígért visszahívást a fejvadász, de csütörtökön nem történt semmi. Pénteken ő ébresztett, de csak azért hogy elmondja, hogy nem érte el az illetékest, de tovább próbálkozik. Hétfő délutánig semmi nem történt. Persze jó pesszimista magyar módra fel is adtam. Aztán felhívott a „leendő” főnököm, hogy be kell mennem még egyszer, mert meg kell írnom egy tesztet. Jó, akkor bemegyek, bár ez teljesen új fejlemény volt, erről a 3 hónapos procedúra alatt egyszer sem esett szó. Az is kiderült, hogy nem vagyok kiválasztva és majd csak most döntenek. Hogy ki értett félre mit, hogy a fejvadász miért mondta amit mondott, soha nem fog kiderülni….. Én viszont azt gondolom, hogy talán a tesztet azért kellett megírni, hogy arra hivatkozva tudjanak elutasítani a kis baklövésük után. Azt hiszem nem kell mondanom min mentem keresztül szerdától hétfőig. Egy pillanatig láttam a reményt hogy végre vége az állandó félelemnek és aggodalomnak, hogy mi lesz, de ez a pillanat el is múlt. Eredményt ezen a héten kellene kapni, de őket ismerve kb. 2 hétJ Én pedig döntöttem. Jön a mass application külföldön. Ezt nem akartam és esetemben nem is találom helyénvalónak. Eddig csak arra jelentkeztem, ami Budapesten volt, érdekelt, szívesen csináltam volna, most azonban szórni fogom mindenhová különösebb megfontolás nélkül az önéletrajzokat, lényeg az, hogy sok legyen, és hogy a HR (manager/consultant/business partner/generalist) szó szerepeljen a hirdetésben. Félre a büszkeséggel!!  Lássunk is neki.