A T cégnél lezajlott interjúval szemben nagyon vegyes érzelmeim vannak. A HR Igazgató hölgy vérprofi, nagy tudású, az embereitől is ezt várja és ez az interjú kérdésekben egy az egyben átjött. Vagyis az interjú elég kemény volt. Mivel a tanácsadó már erősen megrémített előtte a hölgyről szóló mendemondákkal, fel voltam mindenre vértezve, így jóformán pozitív csalódás volt, mert nem is látszott a hölgy annyira vérszívónak:-) A kérdések zömére azt hiszem jól válaszoltam, de cseppet sem a szokásos interjú kérdések volta, hanem teljesen gyakorlati szintre mentünk. Pl: Mitől fog hatékonyan működni az a 3 terület amit átvennék? Hogyan magyarázom el egy line managernek, hogy.....? Volt egyetlen egy kérdés, ahol meglepően buta voltam, nincs rá mentségem sajnos. A tanácsadó, aki bent űlt az interjú nagy részén támogató volt és úgy tűnt, neki tetszettem. Persze ez nem elég. Véleményem szerint itt biztosan nem jutok tovább, mert egyszerűen nem vittem át az egyébként nagyon magas lécet (de azért jócskán megközelítettem).
Az R cégnél kicsit jobb volt a helyzet. A tesztírással kezdtük. 25 kérdés, 45 perc alatt, minimum 15-re kell helyesen válaszolni. Nagyjából a GMAT tesztekhez tudom hasonlítani. Az első 12 kérdést egy táblázat alapján kellett megválaszolni. Százalékok, adatok, ha valaki tud számolni, akkor hibátlanul megcsinálja. A 2. rész egy szövegértéses feladat volt, na ez volt a legnehezebb. Ugyanis volt olyan, hogy egy válasz sem volt igazán jó, de mégis dönteni kellett. Az utolsó 6 kérdés pedig egyszerű matematika volt megint, no meg némi kis logika. Szerintem tuti volt 22-23 helyes válaszom, ugyanezt olvastam le az igazgató úr arcáról, amikor széles mosollyal közölte, hogy sikerült a teszt. Utána beszélgettünk bő 1 órát. Egy ponton nagyon csalódott és dühös lettem, persze csak magamban. A tanácsadó olyan anyagot küldött át, amiben benne voltak a rövid, ámde sikertelen próbálkozásaim is. Ezeket én sosem reklámozom. Egyszerű útkeresés, de lehet rosszul értelmezni. Én pedig magyarázhattam a bizonyítványom. Úgy éreztem, maga a tanácsadó hagyott cserben és fúrt meg és soha nem kapom meg ezt az állást. Innentől a vesztesek nyugalmával csináltam végig, igyekeztem érthető és elfogadható indokokkal alátámasztani a döntéseimet és kifejezni az egyértelmű szándékomat arra, hogy ezt az állást nagyon szeretném, ezt keresem 2002 óta és itt hosszú távra terveznék. Nem voltam benne biztos, hogy meggyőztem az igazgató urat. Este 8 körül hívott a tanácsadó. Itt nyugodtam meg. Azt mondta, az igazgató úr nagyon boldog és elégedett volt. A tanácsadó pedig elmondta neki, hogy 5000 féle okból én vagyok a legjobb erre a pozícióra, ők régen ismernek és teljes mértékben ajánlanak és támogatnak. Vagyis még van esélyem. Kiderült, beletaláltam a mondandómmal az igazgató úr rejtett elképzeléseibe is, ez egy plusz.
De most, legalábbis erre az évre, vége a keresésnek, az interjúzásnak, marad a csendes kétségbeesés és az elkeserítő tehetetlenség érzése az ünnepek alatt, hiszen fejem felett most már tényleg Damoklész kardja és most már tényleg bekövetkezik, amitől rettegtem. Eljön a nap, amikor 0 azaz nulla forintom lesz, nem vicc, szó szerint minden számla üres lesz, és független életem 22 éve alatt először nem fogom tudni teljesíteni a kötelezettségeimet, vagyis nem tudom fizetni a számláimat. Hogy nincs mit enni, az a legkevésbé zavar, de nagyon nagy a tét, elveszthetek mindent amiért éveken át dolgoztam. Minden más munkára irányuló erőfeszítésem kudarcba fulladtak, nem kellettem eladónak, takarítónőnek, gyorséttermi dolgozónak sem, és angol tanárt sehol nem keresnek főállásban. Szóval ennyi volt. Ahhoz, hogy megússzam, januárban már dolgoznom kellene hogy február elején fizetést kapjak, de hát nem úgy néz ki a dolog, cseppet sem. A leépítésem után 2003-ban volt már ilyen, akkor az utolsó másodpercben kaptam állást, de ilyen mázlija nem lehet mindig az embernek. Az egyetlen büszkeségem ez, hogy 18 hónapon át kitartottam és minden kötelezettségemet teljesítettem, sőt, a semmiből még a családomat is támogattam.
Ha már nem írnék idén, akkor boldog karácsonyt mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése