Tegnap volt egy interjúm egy új fejvadásszal, egy új állás reményében, ami Sopron mellett lenne. Tudom, hogy mindennek örülni kell(ene) az én helyzetemben, de ez nem tud fellelkesíteni. Nem akarok "vidékre" költözni. A többletköltségek (lakást bérelni, berendezni, felszerelni, rezsi, stb.) miatt megint nem jutnék anyagilag semmire. Ráadásul - ha csak ideiglenesen is vállalnám el, ami szerintem pofátlanság és teljességgel etikátlan - állást keresni Pesten és interjúkra járni lehetetlen lenne. Mindegy, kár ezen filozofálni, hiszen hol vagyunk még attól. Amúgy nem sikerült jól az interjú (szerintem 2 kérdésre nagyon bénán válaszoltam), de ez nem is zavar.
Stratégiát tekintve visszatértem origóba és újra összeírtam, ezúttal egy bővített listába, hogy kiket fogok megkeresni állásügyben (akiket eddig még nem).
Ma a szokásos szörfözgetéskor nagy megdöbbenésemre egyetlen hirdetést sem találtam, ami nekem való állást hirdetne és az átnézett fejvadász honlapokon sincs semmi lehetőség.
De alapjában véve teljesen el vagyok keseredve, semmi motivációm ehhez az egészhez és valahol ott tartok hogy hagyom az egészet és ahogy lesz úgy lesz. Ilyet még úgysem csináltam életemben, ugyanis nem vagyok feladós típus. De mégis, mi a legrosszabb ami történhet? Ha annyira jó vagyok a szakmámban, akkor miért kell szó szerint kenyéren és vízen élnem, hogy megpróbáljam minél tovább kihúzni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése