A kért és kéretlen tanácsok közül ezt utálom a legjobban. Alapvetően persze jó ötlet, benne is van a tankönyvekben, mindenki beléd sulykolja, na meg alapvetően józan ész.... De a hálózat - mily meglepő - emberekből áll. Az emberek pedig ritkán gondolnak magukon kívül másokra is. Az ismerőseid amúgy is messze elkerülnek, ha nincs állásod (tisztelet a kivételes kivételeknek, akiknek ezúton is nagyon szépen köszönöm a tényleges és lelki támogatást), tehát nem valószínű, hogy egész nap azon agyalnának, hogyan szerezzenek neked munkát. Szólsz nekik, ők persze sajnálnak, jönnek a szokásos mondatok, mint "Ne add fel" "Olyan jó vagy a szakmádban, hamar találsz valamit" "Ha hallok valamit, rögtön szólok", aztán kb. 5 perc múlva el is felejtik, és még ha szembe is jön velük egy óriásplakát méretű villogó hirdető tábla, amin éppen HR managert keresnek, eszükbe sem jutok, mint lehetőség. Ez nem vicc, tapasztalatból tudom. Hetente meg nem nyaggathatja őket az ember. Én pedig, szegény jóhiszemű álláskereső, arra számítok, hogy ők is olyanok mint én, vagyis majd tényleg megpróbálnak segíteni és ha hallanak valami lehetőségről, talán szólnak. Én ugyanis, ha olyan ismerős keres meg, akinek nincs állása, már csak rutinból körbekérdezek, hátha az én hálózatom tud NEKI segíteni. Na és akkor felébredünk az álomból és jobb ha nem várunk segítséget senkitől. Az emberek nem segítőkészek, és ameddig magukat biztonságban érzik, fikarcnyit sem érdekli őket hogy más bajban van. Vagyis csak egy valakire számíthat az ember, és ez a valaki saját maga. Egy fiatalkori naplóbejegyzésemben találtam ezeket (már akkor is bölcs voltam): Trust noone! Nothing comes on a silver plate, you have got to take what you want. Na, ezzel azonosulni tudok. Végre valami.
Egyébként - és ez meglepő - statisztikailag a vadidegenek hamarabb segítenek, mint a "barátok".
Holnap péntek. Jó munkát annak, akinek van:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése