2010. október 1.
Túl vagyok az eddigi legforgalmasabb héten. 5 interjú, ami ki tudja mit hoz. A múlt hét pénteken kiküldött megkeresésekre (40) végül 14 válasz érkezett, ami statisztikailag az eddigiek fényében nagyon jó eredmény.
Hétfőn találkoztam az első tanácsadóval, aki egy rendkívül rokonszenves belga (?) úriember volt. Remek visszajelzést adott az újonnan átdolgozott önéletrajzomra és ezzel kapcsolatosan a pályámra, majd beszéltünk egy aktuális pozícióról is. Érdekelt a dolog, így még aznap este el is küldte az ajánlásomat az adott céghez, ahová azonnal be is hívtak. Persze ide is kicsit „sok” vagyok, de ez szerinte nem probléma. Aztán hozzátette, hogy ha ez nem jön össze akkor biztosan találunk mást. Úgy legyen.
Kedden egy LinkedIn-en keresztül szervezett, már céges interjúra mentem. A cég mindaddig szuper titkos volt, nem véletlenül tehát egy hotelben volt az interjú és a regionális HR igazgató hölgy is a tanácsadó cég színeiben volt „hirdetve”. Rendkívül kellemes beszélgetés volt, csaknem 1,5 órás. Persze kiderült, hogy miért titok és mi a cég neve. De ez még mindig bizalmasan kezelendő, így erről most nem irhatok. Lényeg az, hogy ő lenne a főnököm, és csodák csodája igen rokonszenves volt, azt hiszem tudnék vele dolgozni. Másnap felhívott a tanácsadó, hogy mi a véleményem és szeretnék-e tovább menni, jeleztem hogy igen, érdekel a pozíció és örömmel várom a fejleményeket. Még egy interjú lesz a regionális HR-es hölgy felettesével, valamikor pár héten belül.
Ugyanaznap délután megismerkedtem még egy tanácsadóval, vele is nagyon jót beszélgettem, volt aktuális pozíció is Miskolcon, egyenlőre nem lelkesedtem érte, de a „vidéki problémáról” majd később.
Szerdán újabb tanácsadó várt ismerkedő beszélgetésre. Nos, ez a hölgy lenyűgözött. A segítő szándék teljes tárházát felvonultatta, ötleteket és javaslatokat adott az álláskereséshez, beleértve kapcsolati személyek telefonszámos listáját, akiket érdemes megkeresni. Ilyet még életemben nem láttam. Aktuális ajánlata nem volt, de megérte elmenni hozzá.
Csütörtök délután a hétfőn „szervezett” céges interjúra mentem. Nagy nevű cég, nagy létszámmal, mindenütt van a világon. A HR még „old school”, amin a HR vezető próbál változtatni, ki tudja milyen sikerrel. Hát szerintem ő egy kicsit „soknak” talált engem, és az ajánlott fizetés nem éri el 2007-es GE-s munkabéremet. Erről a problémáról is majd később írok még. Itt siker esetén még 4 kör várható, tehát nem lesz gyors a folyamat.
Ma szabad nap. Budget tervezés és kesergés. Tegnap az egyik kedves családtag pénzt kért tőlem, csak néztem. Vajon melyik része nem érthető annak, hogy NINCS. Már nem eszem, jövő héten nem lesz TV és telefon, de miért is ne adnék mindenkinek. Elképesztő.
Jövő héten egy interjú lesz, kedden. Aztán meglátjuk, hogyan tovább. Valami radikális lépés kell mert nagyon szorít az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése