2021 - elég volt belőled (Évzáró)

Figyelmeztetés: ez a blogbejegyzés magánéleti utalásokat is tartalmaz. Ne olvasd el, ha ezekre nem vagy kíváncsi. Ám ezekre is szükség van az évzáró bejegyzéshez.

Hát itt vagyunk. 2021 utolsó napján. Ez az év vitathatatlanul az életem eddigi legrosszabb éve (volt). Kicsit vetélkedik 2002-vel, amikor először kerültem a padlóra amiatt, hogy a Nokia létszámleépítésbe én is bele kerültem. Ott és akkor 1,5 kellett ahhoz, hogy állást találjak. Versenyben volt még a legrosszabb év címért 2003, amikor elvesztettem az édesanyámat, egyben a legjobb barátomat és bizalmasomat, de abban az évben kerültem a GE-hez, ami a teljes szakmai életutamat nagymértékben befolyásolta, vagyis ha nem lett volna a GE, akkor nem érek el ennyi mindent és nem futok be ilyen karriert. Szóval 2003 nem is volt olyan rossz év, gyakorlatilag mindent amim most van (tudás és egyebek), a GE-nek köszönhetek. (na és ezem a ponton a kedvesem, aki mellettem ül, gyengéden fejbe csap és azt mondja: meg MAGADNAK drágám!!!!! 😍)

2021 nagyon jól indult. A munkahelyemen túl voltunk egy járványtól sújtott, de mégis szép karácsonyi időszakon. Kiskarácsony és vásár az udvaron, jótékonysági gyűjtés, Mikuláscsomag és szaloncukor, közös karácsonyi ebéd. Az elmúlt 9 hónapban (na jó, 8,5) igyekeztem elkerülni az általam létrehozott céges FB oldalt, de ma "rátévedtem" és nagy boldogsággal láttam, hogy az általam bevezetett dolgok még működnek, volt kiskarácsony az udvaron, volt gyűjtés, szép ajándék a dolgozóknak és Mikulás csomag a gyerekeknek. Nem tudom elmúlik-e ez valaha, de már megint rám tör a sírás, ha rájuk és az ott töltött időre gondolok. Rettenetesen hiányzik minden és mindenki még mindig, a szívem egy darabját hagytam ott és nem csoda, hogy módszeresen kerülök minden lehetőséget, hogy felszakadjon a seb és igyekszem távol maradni mindentől és mindenkitől, aki oda köt. Ez viszont nagyon nem helyes, így 2022-ben felveszem a szálakat, ígérem.

Na, de vissza az évhez. Az év első 4 hónapja minden cégnél a legnehezebb a HR számára, szóval az első 3,5 hónap április 14-ig (az utolsó napom) egy szempillantás alatt repült el. De azért megünnepeltük a nők napját (ezt is én vezettem be), gőzerővel toboroztunk és minden fronton pezsgett az élet. Még előtte 1 héttel komoly dícséretet is kaptam. Aztán április 15-én reggel már nem kellett korán kelnem és nem kellett többet a benti dolgokra gondolni. 8,5 hónap telt el azóta álláskereséssel. Persze nagyjából számítottam erre, én kb. 2 évben lőttem be azt az időt, amit álláskereséssel fogok tölteni, most úgy látom, hogy ennél jóval hosszabb lesz ez az idő és cseppet sem zárom ki azt sem, hogy soha többé nem tudok elhelyezkedni, legalábbis az imádott szakmámban.

Ez az év tehát a lezárások éve. Kevesen tudják, de nem ápolok jó kapcsolatot a családom néhány tagjával. Mindenki, aki jó volt hozzám már elment, legutoljára a keresztmamám tavaly decemberben. Van egy nővérem és egy apám. Meg nem kérdezték az elmúlt 8,5 hónapban, hogy hogy vagyok vagy van-e szükségem valamire (pedig egy kis törődés mindig jól esik az embernek, nemhogy ilyenkor). A nővérem számára én csak egy két lábon járó pénztárca vagyok, csak és kizárólag akkor keres (és csakis üzengetéssel), ha pénz kell neki, ami valljuk be, elég gyakori. Csodák csodája, most így állásnélküliként elzártam a pénz csapot, így már egy karácsonyi üdvözlet sem érkezett tőle. Apámmal (87 éves) 2011-ben vesztem össze (hosszú és bonyolult történet, de a lényeg, hogy különköltöztünk és ő ezt igen sérelmesnek találta). Azóta olvashatom a gyűlölettel teli üzeneteit időről időre. A születésnapomat idén egy az egyben elfelejtette. A mostani karácsony viszont felébresztette benne a "szerető" szülőt és 23-án estétől (ami édesanyám születésnapja volt) 24-én estig küldözgette a szokásos, egyre gonoszabb és kíméletlenebb szösszeneteit (kizárólag SMS-ben kommunikál ő is), amitől persze úgy kiborultam, hogy odaégettem a karácsonyi vacsorát, nem sikerült a bejgli, és azóta sem tudok rendesen aludni, mindent kiejtek a kezemből vagy kiöntök, úgymond teljesen "bennem maradt az ideg". A csúcspont az volt, hogy gyilkos vagyok, bár az üzenetekből sajnos nem derült ki, hogy kit öltem meg. (Igen, sajnos lehet, hogy vele és a fejével a baj.....) Én sem év közben, sem most nem reagáltam egyetlen üzenetre sem, már korábban rájöttem, hogy teljesen felesleges, vagyis a magam részéről próbálom úgy kezelni őket, hogy egyikük sem létezik és egyikük sem fontos. Régebben volt emiatt lelkiismeret furdalásom, de most már nincs, viszont most meg emiatt furdal a lelkiismeret. De én velük már befejeztem. Ahogy kedves barátném mondja, a családunkat nem választhatjuk meg, és nem mindig a vérkötelék jelenti a családot. Ebben tökéletesen igaza van. Azt én is megtapasztaltam, hogy akár vadidegenektől is több odafigyelést, önzetlen szeretetet és törődést kap az ember néha, mint a családtagoktól. Egy közös vezetéknév nem megfelelő indok arra, hogy lelkileg és anyagilag kizsákmányoljunk valakit és addig kínozzuk, amíg a kanapén összegörnyedve a lelki fájdalomtól és tortúrától sírva könyörög, hogy legyen már vége.

Na jó. Ennyit erről. Térjünk át a jó dolgokra. Van egy üvegem, rajta "GOOD" felirat. Még jó pár éve kezdtem el lejegyezni, ha valami jó dolog történt velem. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Az első jól sikerült töltött káposzta éppúgy benne volt, mint amikor hóviharban jeges úton épségben értem haza 2,5 óra után (40 km). Az üveg év végére eddig általában megtelt. Most kb. 10 cetli van benne (jó, pár dolgot elfelejtettem leírni, de még néha ehhez sem volt kedvem), majd holnap "kiértékelem".

De nézzük az igazán jó dolgokat. 2 nagyon jó barátot kaptam ebben az évben, pedig azt hittem, hogy ennyi évesen ez már nehezebben megy. De szerencsére 2 csodás hölgy érkezett "vissza" hozzám, egy gimnáziumi osztálytársam és egy általános iskolai osztálytársam. Csodás helyeken jártunk együtt, szép emlékekkel gazdagított a nyár és az ősz is. Aztán, miután az állással együtt a céges autó is elveszett, hosszas gondolkodás után megérkezett hozzám Rio (Kia Rio, de mivel minden kocsimnak volt neve, ő Rio lett. Először igazából a Ria nevet kapta, de rá kellet jönnöm, hogy ő pasi, vagyis akkor csak Rio lehet😂), egy kék csodaautó, szépséges, megbízható, jó társ. A megnövekedett mennyiségű szabadidőmnek köszönhetően pedig sok eddig várólistás feladatot elvégeztem a házacskámon, így már majdnem készen vagyok, a kertem, a teraszom is szépül folyamatosan.

Nos tehát jöjjön a záró álláskeresési statisztika.

65 megpályázott álláslehetőség, ebből

30 helyen teljes mértékben ignoráltak, vagyis semmilyen válasz nem jött,

6 esetben az első kapcsolatfelvétel után eltűntek,

23 helyen elutasítottak,

4 esetben léptem én vissza (mert határozott idejű volt vagy túl nagy volt a távolság vagy vállalkozói kellett volna),

1 esetben visszautasítottam az ajánlatot,

1 folyamatban van.

64 elvégzett LinkedIn tréning, ebből 4 hosszabb tanfolyam. A tanfolyamokon elsajátított tudás a következő:

1) HR Business Partner

2) Manager as coach

3) Instructional designer (tréning és tréninganyag fejlesztő)

4) Learning and development manager

Plusz eredmény: 3 vállalkozási ötlet. Ebből egy saját, kb. 2 hete már komolyodik a fejemben, de mivel nem akarok vállalkozó lenni, ez csak utolsó szalmaszál lehet, ha egyáltalán. 

Szóval jól vagyok? Azt hiszem igen. Optimista vagyok? Inkább maradok realista. Fogok dolgozni 2022-ben? Hát, nem tudom. Amit tudok, hogy le kell adnom a szakdolgozatomat és szakvizsgáznom kell (munkajog), úgyhogy unatkozni egyelőre még nem fogok.

Köszönöm a szeretet-teli támogatásotokat, hogy azt is elviseltétek, amikor nyavalyogtam, köszönöm a néma olvasóknak hogy követnek, az interaktív olvasóknak a sok kis megerősítő üzenetet és önbizalom növelő visszajelzést és minden pozitív gondolatot irányomban, mert mindez igazán sok erőt ad.

Kívánok nektek és családotoknak békés, sikerekben, szeretetben gazdag nagyon boldog új évet jó erőben és egészségben. Jövőre veletek ugyanitt.

Boldog karácsonyt!

Nos, jöjjön egy gyors beszámoló a heti fejleményekről az ünnepek előtt. Az említett álláslehetőségek közül csak a reptéri állás tartja magát. A többinél vagy túl senior voltam hátterileg és tapasztalatilag, vagy túl öreg (a szuperállásnál 30 évesek a főnökök) vagy el sem indult végül a keresés.

A reptéri munka esetében pénteken sor került az assessment-re. 2 török hölgy vezette le, valóban 4 óra hosszú volt. 3 szituációs feladatot kellett megoldani. A fő vonal szerint én egy üzletfejlesztési igazgató vagyok (miért is?), akinek 3 esetet kell kezelnie. 

1) Kaptam egy 9 oldalas leírást egy fiktív cég jelenlegi helyzetéről, szerkezetéről, tevékenységéről. Ebből kellett egy stratégiát készíteni a következő évre (milyen szervezeti változásokat javaslok, mit kell tenni az egyes vállalati célok elérése érdekében, vegyünk gyárat vagy építsünk, hogyan javítsunk a fluktuáción és sok más hasonló kérdés.) Arra, hogy elolvasd, értelmezd, átgondold, tanulmányozd a számokat és piaci adatokat és elkészíts egy 20 perces prezentációt, amiben részletezed a stratégiát és a szükséges akciókat 1 azaz EGY órád van. Hmmm. Majd ez 20 perc alatt kell prezentálni, illetve a executive team kérdéseire válaszolni. Tehát egy vállalat átvilágítása és egy sikerterv készítése. Nem mondom, hogy nem volt nagyszerű feladat, de egy maximalistának kínszenvedés, mert ez az idő szinte semmire sem volt elég. A prezentációhoz érve a javaslataim felét el sem tudtam mondani, pedig szerintem kiválóan megoldottam a feladatot, és hozzá kell tennem, nagyon élveznék egy ilyen munkát.

2) 2 oldalas leírás alapján fel kell készülnöm egy beszélgetésre az Operations directorral, akit rá kell vennem egy Lean Manufacturing program bevezetésére (amit a management amúgy már eldöntött és azt is hogy hogyan) és el kell érnem, hogy elköteleződjön a program iránt. Emellett el kell neki adni, hogy az általa kért SAP-t viszont még nem vezetjük be, mert ahhoz először minden folyamatot át kell tekintenünk. (mondjuk ezzel egyetértek élőben is) Erre van 20 perc, majd a beszélgetésre 10 perc. Itt félreértettem a feladatot, mert én úgy gondoltam, hogy a program bevezetést végző cég hoz 3 industrial engineert 6 hónapra ehhez, de nem, mert ezeket az embereket a gyártásból kellett volna elvenni. Tudom, hogy létezik ilyen, de mivel a 22 éves gyakorlatom során én csak emberközpontú helyeken dolgoztam és az előző 10 évben egy gyárban, ahol minden ember elvesztése nagy kín, tehát ilyen soha nem történhetett volna,  én úgy oldottam meg, hogy ezek extra erőforrások. De az nem volt jó. Amúgy sikeres volt a beszélgetés, az Ops Director belement a dologba😀 igaz, ajánlottam neki, hogy együtt fogunk dolgozni és segítek, ahol tudok (na ja, a HR-es vénám....).

3) Egy 3 oldalas leírás alapján fel kellett készülnöm egy beszélgetésre az egyik beosztottammal, akinek persze nem jó a teljesítménye, de egy valódi munkamániás, aki delegálni sem tud (lenne kire, csak nem akar) és a csapata fejlesztésével nem foglalkozik, így ott is egyéni problémák vannak. A beszélgetés utána 15 perc. Itt azt a visszajelzést kaptam, hogy pozitív hangulatú volt a beszélgetés, vagyis nem döngöltem bele a földbe. Erre én csak azt mondtam, hogy egy konstruktív, érdemi beszélgetés teljesítményproblémákról nem 15 perc (és ez alatt a 15 perc alatt még akciótervet is kellett volna összerakni a dolgozónak) és jóval több tényre és pontos információkra kell, hogy épüljön. Amúgy a beszélgetés során adtam neki visszajelzést, de ezt úgy tettem, hogy ajánlottam neki segítséget a problémák megoldásához.

Ebből a 3 feladatból, illetve a kapott visszajelzésből azért erősen megéreztem a magyar-török kulturális különbségeket és éreztem, hogy jóval lágyabb és emberibb vagyok, mint az elvárt. Na ja, mivel én egy emberközpontú HR igazgató lennék, nem egy keménykezű üzletfejlesztési diktátor😀

Mivel mindezek alapján sikertelennek ítéltem az assessmentet, el is temettem az állást. Ráadásul hétfőn megjelent a hirdetés a LinkedIn-en (eddig ugye tanácsadós keresés volt), úgyhogy biztos voltam benne, hogy ennyi volt. De nagy meglepetésemre kedden kaptam egy levelet, hogy sajnálják, de január 10-ig most áll a történet a szabadságolások miatt és utána folytatjuk a következő lépésekkel. Hmmm.

Szóval így állunk, 1 állás lehetőség maradt talpon. A netet közben elözönlik a HR manager hirdetések, de a követelmények alapján már nem is próbálkozom (1-3 vagy 3-5 év gyakorlat), ki a fene akar még tucatnyi visszautasítást kapni csak azért "mert túl jó". Bullshit ez az egész. Az eddigi közel 60 sikertelen próbálkozás egyelőre elég volt. Hogy mit hoz 2022 azt nem tudom. Fogok-e még valaha dolgozni, sajnos azt sem tudom. 

Jó most kicsit a karácsonyra hangolódni és megpihenni. Ez vitathatatlanul életem legrosszabb éve. A családomtól való teljes eltávolodás (ami egyébként a legjobb döntésem eddig), a munkám és a 120+ fős második családom elvesztése, a mindennapok értelmének elvesztése, az autóbalesetem, ez mind-mind égető és kínzó emlék marad jó sokáig. De a karácsony az jó. A készülődés, a karácsonyi otthon, finomabbnál finomabb ételek (Wellington-bélszín, töltött káposzta, marhahús leves, mákos guba, mákos bejgli, csoki- és tojáslikőr - ezt mind-mind én készítem), bekuckózni a jó melegben a kandalló mellett a takaró alatt a kanapén és idétlen karácsonyi filmeket nézni ezredszer, ez mind meleg érzéssel és nyugalommal tölt el. 

Éppen ezért nagyon sok szeretettel kívánok nektek békés, boldog karácsonyt, nagyon szépen köszönöm a sok kedvességet és támogatást, a sok segítő szándékot és a sok nevetést, ami határozottan szebbé tette az elmúlt, amúgy nagyon szürke hónapokat. Természetesen azért jövő héten is érkezik új bejegyzés, úgyhogy stay tuned. Puszi mindenkinek!!!!

Gyors update

Nos, hát múlt héten állásügyben a hét végéig sem történt semmi. Gondolatban el is temettem a lehetőségeket, aztán pénteken kaptam egy levelet a tanácsadótól, hogy a reptéri állás folyamatban, a másik - szuper - állás esetében viszont már valaki másnak tettek ajánlatot, de az nem fogadta el, úgyhogy az még tisztázatlan, hogy ott mi lesz. Aztán bejelölt egy újabb tanácsadó a LinkedIn felületen, mondván, hogy van egy HR Business Partner lehetőség. Aztán eltűnt a ködben és csak tegnap írt újra, elkérte a telefonszámom. Ma felhívott egy kollégája, egy viszonylag érdekes állásról van szó, egy 35 céget tartalmazó holding keres HR Business partnert. A fizetés nyomorúságos, már legalábbis ahhoz, hogy akár több ezer ember tartozzon hozzám, vagyis viszonylag súlyos feladat félig ingyen. De persze mondtam, hogy érdekel, mert ugye tudjuk, hogy a semminél a valami az több.

Pénteken lesz az assessment a reptéri cégnél. Már nem a senior HR manager, hanem a Director of HR pozícióért megy, úgy is állítják össze a feladatokat. Nagyon kíváncsi vagyok. 

Közben érkezett egy HR Manager lehetőség Komárom-Esztergom megyéből is, de ugye oda már költözni kéne, viszont kétlem, hogy olyan magas fizetést adnak, hogy 2 otthont fent lehet belőle tartani, a váci házamat meg nem adom😀💗

Hát nagyon gyorsan elmesélve ennyi történt. Legkedvesebb barátnőm is küldött nekem állásajánlatokat, jelentkeztem is, de sajnos már betöltötték a pozíciót (HR Igazgató, jó lett volna).

Tehát várjuk a további fejleményeket, egy biztos, idén már nem dolgozom, legalább egyszerű lesz az adóbevallásom😁

Csiga hét

Amilyen eseménydús volt az elmúlt hét álláskeresési szempontból, olyan unalmas ez a hét. Álláslehetőség 1. és 6. van még "versenyben". Az 1-ről mindjárt bővebben. A 6. esetében már kaptam GDPR tájékoztatót a cégtől, de interjú időpont egyelőre nincs. Tekintve, hogy a cégnél mindenki 30-as vagy alatta van, megelőlegezhető, hogy nem feltétlenül egy 45+-os HR vezetőt keresnek, de persze hadd tévedjek. A 3. és 4. állás esetében sajnos nem lettem kiválasztva első körös interjúkra. Az egyik helyen azért, mert nincs autóipari hátterem. Erről írtam már korábban, hogy ezt az indoklást mennyire hülyeségnek tartjuk sokan, mivel a HR mindenhol ugyanazt csinálja, a céges sajátosságokat (és ide bele lehet érteni az iparági jellemzőket) úgyis fel kell hogy szedje az ember az első pár hétben és az elvégzett munka minőségét semmiféle módon nem befolyásolja az, hogy mennyire ismered az adott iparágat. Na mindegy. Nem tudják mit vesztenek😊

Szóval, álláslehetőség 1. Ugyebár visszaléptem, de pont az történt, amit éreztem is, engem akartak felvenni. Úgyhogy nem hagytak csak úgy lelépni, első körben csak finoman jelezték, hogy ne hagyjam abba, a második körben pedig egy eggyel magasabb pozíciót helyeztek kilátásba (Director of HR), ha végigcsinálom a teljes folyamatot. Mivel ez kevésbé izgat, próbáltam más motivációt is találni, így 2 napig rágódtam a dolgon és minden baráttal megbeszéltem. Végül oda lyukadtam ki, hogy maga a kihívás, hogy egy teljesen megoldhatatlannak látszó feladatot megoldjak viszonylag vonzó (bár nagy a bukás veszélye is), de ugye egyszer azt mondta nekem a Microsoft európai elnöke, hogy azt szereti bennem a legjobban, hogy kockázatvállaló vagyok (és szerinte a magyar vezetők többsége nem ilyen), így belementem, hogy folytatom a kiválasztási folyamatot. Továbbra is egy assessment és egy interjú van hátra, ez utóbbiban partnerem az Executive HR Vice President lesz. Most várom az assessment időpontját. Bár már péntek óta várok, lehet, hogy mégsem így lesz, majd kiderül. Vagy egy pofás svédcsavarral mégis a török HR-es lesz előléptetve. Ezektől bármi kitellik.

Jött ma reggel egy újabb tanácsadói megkeresés a LinkedIn-en. Egy HRBP pozíció kapcsán szeretne velem kapcsolódni egy tanácsadó hölgy. Mivel semmi specifikum nincs az üzetenetben, nyilván ez is csak egy szokásos átverés (a a kapcsolódás reményében), ráadásul a CV-met látva a HRBP pozíciókra sosem találnak alkalmasnak, mert ahhoz állítólag túl sok vagyok. Úgyhogy visszajelzek a hölgynek, de sok reményt nem fűzök a továbbiakhoz. 

Előkerült az egyik elveszettnek hitt barátom, eddig nem ért rám. Tudom, ne kell mondani semmit...., de attól én még szeretem. Amúgy aki ismer, az tudja, hogy engem viszonylag nehéz igazán megbántani, eddig 3 embernek sikerült, ami csaknem 50 évre vetítve nem is olyan rossz. Ebből kettő családtag. De egy nagyon kedves barátom - nem ő, aki nem ér rám - nagyon megbántott a minap. Annyira, hogy teljesen le voltam döbbenve, és úgy voltam vele, hogy na ennyi volt a barátságunk és kész. Aztán persze a jó szívem megint győzött, de a tüske persze marad, jó mélyen.

Szerintem amúgy álláslehetőségek terén most úgy 1,5 hónap szünet következik, mert karácsony, mert évkezdés, mert szabik, de nem is baj. Kinek van kedve ilyen hidegben mászkálni😊 További szép napot mindenkinek!

Mozgásban 2

Csak egy gyors update, hogy el ne felejtsem hol tartok. Álláslehetőség 1: Ma lett volna a reptéri munkához kapcsolódó assessment. A meghívót és a részleteket, valamint a GDPR tájékoztatást (ami felmérés alapján történő profilalkotás esetén mondjuk finoman törvény által előírt) a felmérést megelőző 15 percig nem kaptam meg. Mivel ez az állás már eddig is ezer sebből végzett, ez azért feltette a pontot, így visszaléptem a pályázattól. Indokként a GDPR/non-compliance problémát adtam meg, ami végig fellépett, mert bár a tanácsadócég adatvédelmi gyakorlatát megismerhettem, erről ők tájékoztattak, de a cég erre vonatkozó gyakorlatáról, az adatkezelésről és az adataim sorsáról nem kaptam tájékoztatást annak ellenére, hogy náluk volt az önéletrajzom, ami közel 6 emberen már keresztül ment. Most pedig komplett személyiségprofil készült volna rólam a 4 órás felmérést és az előzetesen kitöltött személyiség tesztet követően, nem szólva az azt követő nemzetbiztonsági vizsgálatról, amiről egy szó sem esett a felvételi folyamat során, viszont én tudok róla, mert már 2 alkalommal dolgoztam a repülőtéren és éppen ezért 2 alkalommal átestem rajta. Nem sajnálom, valószínűleg csak a próbaidőt töltöttem volna ott, meg ez az indok csak a jéghegy csúcsa volt. Amúgy többszöri kérdésre sem sikerült megtudni, hogy mennyi a próbaidő és hogy van-e szakszervezet (aminek esetén kollektív szerződés rendelkezési alapján 6 hónap is lehet), sem azt, hogy milyen munkaidőben kell dolgozni és hogy van-e home office. Amikor az irodájukban voltam, mindenki bent volt, maszk viszont csak rajtam volt, emiatt is érdekes lett volna, no meg a távolság miatt.

Álláslehetőség 2: a 2,5 hete eltűnt tanácsadó ma végre felhívott és elmondta, hogy össze meg vissza voltak lenyűgözve az anyagomtól az adott cégnél, de végül azért nem indították el a kiválasztási folyamatot, mert egy dolgozói ajánlásból érkező embert vettek fel.

Álláslehetőség 3: erről semmi hír, sejtem (de csak sejtem) hogy itt nem voltak lenyűgözve annyira tőlem és nem hívnak be.

Álláslehetőség 4: Itt lesz egy interjú, lehet hogy online, lehet hogy holnap, de az is lehet, hogy személyesen, de erről még várom a tanácsadó visszajelzését. Az előzetes információval tegnap hívott.

ÚJ: Álláslehetőség 6: Nagyon szuper állás, csodás feladat, 1300 fő, Budapest - Szada- Dunakeszi, nagyon jó cég, de nagyon fiatalok a vezetők, félek ide öreg leszek, de azért jeleztem a tanácsadónak, hogy érdekel. Várom a fejleményeket.

Na, végre tényleg álláskeresésről szól a blog😀Egyébként jól vagyok, köszönöm. Nekiállok az államvizsga tételek kidolgozáshoz (munkajog), rengeteg időm van, májusban lesz a záróvizsga, de jó munkához idő kell😊 Közben készülődök a karácsonyra, most éppen a kerti dekorral próbálkozom, eddig soha nem volt, de Csendesrét már lassan úgy néz ki, mint egy amerikai kisváros karácsonykor, fények meg minden, gondoltam hozzáteszem a magamét is.

Mozgásban

Mozgalmas hét volt a múlt hét. Álláslehetőség 1, 3, 4 esetében nincs előrelépés. Az Álláslehetőség 1-nél teljesen felszívódott a tanácsadó ("I was ghosted"), a 3. és 4. esetében szerdán volt interjú a tanácsadóval, de a cégnek továbbküldött anyagomra nem érkezett még visszajelzés. Ki kellett töltenem egy személyiség tesztet is, meg is kaptam az eredményét. Jó lett, kivéve, hogy minden szándékom ellenére rávílágít a visszahúzódó, introvertált személyiségemre😀igaz, csak egy mondatban, de az pont az első mondat. A többi értékelés mind nagyon jó és pontosan illik rám, úgyhogy el kell ismerni, hogy nem volt rossz a teszt.

Csütörtökön kalandtúrára mentem. Az Álláslehetőség 2. kapcsán ki kellett mennem a repülőtérre interjúzni az ügyvezető igazgatóval. Mivel téli gumi nincs az autón, ezért a vonat-vonat-busz megoldást választottam, 2 óra 15 perc alatt hip-hop oda is értem (volna). Az e-mailben az szerepelt, hogy Repülőtér "D" porta. Mivel dolgoztam a repülőtéren, pontosan odataláltam gond nélkül. Mivel 15 perccel korábban érkeztem, még elintéztem egy telefont, majd odasétáltam a kapuhoz. Itt az a meglepetés ért, hogy a D porta 1 hete bezárt és megszűnt, mivel építettek egy új Repülőtéri Rendőr Igazgatóságot új főkapuval meg minden. Nos, ez az e-mailben nem szerepelt, bár ott volt, hogy Repülőtér "D" porta Main Gate, de hát ebből nem derül ki a bezárás, meg az sem, hogy az új D porta pár kilóméterrel odébb van. Jó, telefonáltam a török HR igazgatónak, hogy itt lennék meg nem is, hogy jutok el a tényleges találkozási pontra. Pár perc múlva hívott az ügyvezető titkárnője, hogy rendel nekem egy taxit, ami odavisz. Majd 5 perc múlva visszahívott, hogy 5 perc és ott lesz a taxi. Meg is érkezett a taxi 10 perc múlva, merthogy őt meg az új bejárathoz hívták, így először odament, majd ott szóltak neki, hogy rossz helyen jár és jöjjön értem a régi bejárathoz. Na, lényeg, hogy összetalálkoztunk. Így jelentős késéssel, de megérkeztem az interjú helyszínére, ahol már várt a tárgyalóban a török ügyvezető igazgató. Nagyon furcsán interjúzott, a kérdések logikáját nem értettem, de így is sikeresen eltelt az első negyed óra. Aztán belekezdett egy 20 perces monológba arról, hogy miért nehéz ott dolgozni és felsorolta az összes problémát, amivel az új HR-es nek meg kell küzdeni, ezzel együtt adott egy jó képet a Liszt Ferenc repülőtér jelenlegi helyzetéről, az ott uralkodó állapotokról és a lehetséges jövőképről (magyar állam megveszi és akkor mi lehet a végkifejlet). Majd kérdezhettem én. Mivel nekem erős aggályaim vannak azzal kapcsolatban, hogy a török HR igazgató szerint 2 senior HR manager fogja vinni a HR-t feladat megosztással, erre kérdeztem rá, hogy neki mi a véleménye erről. Meglepte a kérdés, de azt mondta, hogy ebben egyeztek meg, tehát neki jó. Aztán adtam neki némi visszajelzést a monológját illetően, felhívtam a figyelmét finoman arra, hogy a cég hírneve nagyon nem jó és talán ezért van 100 (!) nyitott állás éppen. (Így aztán ne csodáljuk, ha lassan érkezik meg a csomagunk, többek között). Illetve adtam ötleteket arra, miképpen lehetne felvenni ezt a 100 embert viszonylag gyorsan és hogyan lehetne javítani az elkötelezettségüket, vagyis hogyan legyen vonzó munkáltató, ahol az emberek jól érzik magukat. Volt egy érdekes reakciója az úrnak menet közben, mégpedig hogy az egyik előző HR-es azért ment át egy másik céghez, mert direktben akart foglalkozni az emberekkel (beszélgetni velük, meghallgatni őket, lemenni közéjük, meg hasonló "hülyeségek") és azt itt nem szeretik. Hmmm. Emberközpontú, az már biztos😂😂😂😂. Megkérdezte, hogy van-e valami limitációm a munkában, például hogy nem dolgozok este vagy szombaton/vasárnap. Mondtam, hogy alapból nincs (?????), de néha örülnék a home office-nak. Na, aztán végeztünk és eljöttem. Ezután persze elhatároztam, hogy nem megyek velük tovább, mert egyre kevésbé rokonszenves a dolog. De aztán ideiglenesen meggondoltam magam. Ugyanis lesz egy 4 órás assessment holnap, amin részt kell venni, az meg gyakorlásnak jó a későbbiekre.

Ehhez kapcsolódik, hogy ma hívott a tanácsadó, akivel ezen a keresésen vagyunk és megkérdezte, hogy miért akartam visszalépni. Mikor 20 percben elsoroltam neki az okokat, akkor őszintén egyetértett velem, sőt, elmondta, hogy nekik is viszonylag rossz tapasztalataik vannak ezzel a hölggyel (a török HR igazgató) meg az egész ügymenettel, illetve, hogy szerinte irreálisan hosszú és bonyolúlt a kiválasztás. Nos, ebben is egyetértünk. Közben gyorsan felvázolt egy következő lehetőséget, ami nagyon izgalmas és nagyon jó, az lesz majd valószínűleg Álláslehetőség 6. Amúgy nem tévesztettem el a számolást, volt egy Álláslehetőség 5. is, mégpedig egy nagyon prominens tanácsadó cégtől maga a vezető partner keresett meg Linkedin-en, kapcsolódtunk, aztán vártam az infókat, ami nem jött. tehát újabb átverés. Ennyi volt álláslehetőség 5.

Csináltam ma egy statisztikát az eddigiekről.

Ghosted                                 6 10,34%

Ignored                                 26 44,83%

Rejected                               17 29,31%

Withdrawn                         5 8,62%

Withdrawn after offer         1 1,72%

In progress                         3 5,17%

Ebből kiderül, hogy 58 jelentkezést számolok (legalábbi ennyi van rögzítve nálam, de amúgy már kb. 65), amiből 55,17%-ra semmilyen visszajelzést nem kaptam egyáltalán (ignored)  vagy a kapcsolatfelvétel után tűnt el a másik fél egy szó nélkül (ghosted). 17 esetben kaptam elutasítást, 6 esetben én léptem vissza (határozott idejű szerződés, távolság, alacsony munkabér, etikai problémák, egyebek okán) és jelenleg 3 aktív van folyamatban meg lesz még ugye egy új. Hirdetett állásra már 1 hónapja nem jelentkeztem, igaz nem is volt olyan, ami nekem való lett volna. Végre ha nehezen is, de felfogtam, hogy alacsonyabb szintű pozícióra, mint amire az önéletrajzom helyez, nem érdemes jelentkezni, mert ott kukába kerül azonnal a CV-m. És igen (tudom, így nem kezdünk mondatot), tudom, hogy le lehet butítani az önéletrajzot, de a LinkedIn profilomat nem szeretném lebutítani, és ha azt is megnézik (márpedig most már alapból megnézik) akkor bukta van amúgy is. Már túl sok digitális nyomot hagyunk magunk után ahhoz, hogy mi magunk tudjuk azt manipulálni.

Szóval itt állunk, vagyis egyelőre sehol, de legalább ez az év és a Karácsony már zavartalan lesz, úgysem akartam év végén kezdeni. 

Amúgy más útvonalon is elindultam, egyelőre csak fejben, 3 vállalkozás is ötletfázisban van (ebből 1 az enyém, 2 közös valakikkel), de ez lesz az utolsó, amit én szeretnék, nekem nem ad elég biztonságot és akár évekig csak kiadás lesz, bevétel nem.

Egy jó hét, végre

Hát végül múlt hétfőn a sírás ugyan megvolt, de a pezsgős üveg bontatlan maradt. Ezek történtek időközben.

Álláslehetőség 1: Kedden délben megtörtént az interjú a lengyel recruiter és köztem. Az autóipari beszállító cég a Woco, nyugi, én sem hallottam soha még róla. Meg is nyugtatott a hölgy, hogy az egyik feladat pont az lenne, hogy megismertetni a céget az emberekkel, mert senki nem hallott még róluk. Na ilyen már volt a Tredegar esetében, az ilyen munkákat nagyon szeretem. Elég jónak tűnik a lehetőség. Német VP felé kell riportolni meg persze a magyar ügyvezető felé. A kiválasztás elvileg 3 lépés. 1) Recruiter, ez megtörtént, 2) HR VP, majd végül 3) magyar interim HR vezető+magyar ügyvezető és utána döntés. A recruiter nagyon alkalmasnak talált és le volt nyűgözve a hátteremtől, úgyhogy javasol a 2. körre.

Álláslehetőség 2: Csütörtökön késő délután felkerekedtem és elindultam a török hölgyhöz interjúra. 2 óra 45 perc alatt értem Vecsésre a szállodájába (nem kocsival, azzal este már nem mertem elindulni, ugyanis nincs téli gumim). A hölgy a bárban várt egy Mickey Mouse mintájú és feliratú pulcsiban és papucsban. Én persze rendesen felöltöztem az interjúra, aki ismer tudja, hogy többnyire elegánsan öltözöm egyébként is, úgyhogy ez kicsit mellbe vágott, de hát nem a ruha teszi az embert. A következő dolgok derültek ki. A jelenlegi HR Igazgatót el akarta küldeni, de az hétfőn magától felmondott. Így mondjuk találkozthattunk volna az irodában is emberi időben meg emberi távolságon belül, de ezt most hagyjuk. Van jelenleg is egy Szenior HR vezető és ehhez vesz fel még egyet. A HR igazgató munkakörét ez a két ember fogja ellátni elosztva. A másik Szenior HR vezető egy török úriember, 13 éve van a cégnél, jó, de a potenciáljának vannak határai, így most útmutatót kapott arra vonatkozóan, hogy miben kell fejlődnie. Az egyik ilyen a magyar nyelvtudás, ami van, de nem elég jó. Állítólag az angolja sem elég jó. Ez praktikus, mert én nem tudok törökül, de valahogy majd csak megbeszéljük a dolgokat, már ha engem vesznek fel..... Valamikor a nem túl távoli jövőben valamelyikünkből lesz a HR igazgató. Én tippelnék a nyertesre.... A hölgy elmondása alapján viszonylag sok a probléma, főleg a toborzással (100 üres hely) és az emberek megtartásával. A hölgy 9 hónapja van a regionális HR pozícióban és vannak aránylag jó ötletei ezek kezelésére. Megkérdeztem, hogy hol toboroznak, erre felsorolta az összes olyan weboldalt, ami kiemelten vacak, de például social media felületet egyáltalán nem használnak. Én bedobtam, hogy ezen az úton nagyon gyorsan el kellene indulni és hogy van is erre egy kíváló megoldásom, ha engem vesz fel. Aztán kiderült, hogy miért nem tudnak embereket felvenni. Olyan gyalázatosan alacsony a bruttó bér (kemény fizikai munkáról, azaz csomagrakodásról van szó), hogy nem csoda, hogy nem vállalja senki. Ha a dupláját fizetné, akkor kezdené megérni bárkinek is. Elmondta, hogy béremelésről szó sem lehet, mert a részvényeseknek kell a pénz. Viszont ha nem fizet piaci bért, akkor ezt a problémát nem fogja tudni megoldani (ezt csak én állapítottam meg magamban persze). Aztán megkérdeztem, hogy hogyan történik az onboarding, erre elmondta a felvételi folyamatot a szenior HR vezető pozícióra, de nagy meglepetésemre időközben hosszabb lett a folyamat 2 további lépcsővel. Nem az ügyvezetőnél fejeződik be, ahogy ezt eredetileg mondták, hanem utána még lesz egy Executive VP HR interjú (lehet, hogy Törökországban) és ezt követi egy assessment. Mindezt december 7-ig le szeretné bonyolítani. Ugye alapból onboarding témakörben nem erre voltam kíváncsi, de jó, hogy elmondta. Majd megkérdezte, hogy pénteken tudok-e menni interjúra az ügyvezetőhöz. Mondtam, hogy legkorábban kedden tudok. Erre másnap (azaz pénteken) ír egy levelet a recruiter, hogy pénteken délután megyek-e interjúra. Mondom nem, merthogy keddre kértem időpontot. Nagy nehezen sikerült egy keddi időpontot adniuk, holnap 15:00 órára kell mennem a reptérre. Közben tépelődtem egy sort azon, hogy akarom-e én ezt az állást. Van egy hosszú listám arról, hogy miért nem akarom és miért nem tetszik és egy viszonylag rövid arról, hogy miért igen. Az IGEN oldalon csak az szerepel, hogy "mert kell egy állás" meg hogy "a repülőtéren van". Ez utóbbi ugyan a negatív oldalon is szerepel a távolság miatt... Szerintem amúgy az hogy "kell egy állás" nem elég jó indok. Úgyhogy holnap miután találkoztam az ügyvezetővel (török) eldöntöm, hogy akarok-e tovább menni. De ehhez az ügyvezetőnek minimum olyan karizmatikusnak kell lennie, mint Miklós (volt gyárigazgatóm), okosnak és emberinek, mint Ágnes (legutolsó gyárigazgatóm) és kedvesnek és barátságosnak, mint Chris (Chris Guzy, GE-s ügyvezetőm) egyben. Mindhárom emberre igaz az összes pont, de így jobban esett leírni. Szóval legkésőbb szerdán egy nagy döntést fogok meghozni.

Álláslehetőség 3: Igen, bizony, ilyen is van, közben befutott. Egyelőre annyit tudni, hogy gyártó cég, 200 fős, 3 fős HR, budapesti központ, és van 2 nap home office. Az interjú ezen a héten lesz, még várom a pontos időpontot.

Álláslehetőség 4: Ugyanaz a recruiter fogja hozni, aki álláslehetőség 3-at. Valami bizalmas HR Manager keresés (vagyis a jelenlegi ember még az adott munkakörben van és el lesz távolítva) Vác környékén, ami ennél recruiternél lehet észak Nógrád megye is😀, tehát ígéretes a dolog. De erről még tényleg nem tudok többet.

Milyen fura, hogy ahogy abbahagytam a hagyományos álláskeresést, hirtelen mennyi lehetőség lett. De örüljünk neki. Bármi is lesz, dolgozni legkorábban január 5-től szeretnék, de ezek addig el is húzódnak, azt hiszem.

Amúgy a múlt hét összességében nagyon jó volt, egy napot, a pénteket leszámítva. A péntek gyötrelmes, de nagyon tanulságos is volt egyben. Van egy barátnőm, akit folyton megbántok. Na nem szándékosan, hanem mert most nem működöm jól és előtte el sem szoktam játszani, hogy jól vagyok (azt hittem nem kell legalább előtte színészkednem), viszont ő sincs túl jól és a kettő találkozása nem szerencsés, emiatt a kettőnk kicsit sérült kommunikációja hatalmas érzelmi hullámokat kelt. Akkorákat, hogy a pénteki napot végig sírtam, nem is voltam sehol.

Szombaton viszont jó néhány szorongásomon bátran átlépve reggel nekiindultam a csodás napsütésben Rioval (a kocsim), mert neki wellnessre volt szüksége, így elvittem a kedvenc pesti kézi autómosómba (Palotagarázs, csak ajánlani tudom), ahol a csodás fiúk 30 perces kényeztetéssel új autót varázsoltak belőle. Utána tankoltunk és bezsebeltünk a rengeteg dícséretet a kutastól, hogy Rio milyen szép és milyen gyönyörű a színe💙Aztán OBI, Auchan és késő délután értem haza. Aki tudja, hogy gondjaim vannak a vezetéssel, az tudja, hogy ez mekkora teljesítmény volt, nagyon büszke is voltam magamra. A szorongásokkal nagyon nehéz, főleg, ha amúgy is még ezer más lelki baja van az embernek, de minden leküzdhető, csak akarni kell. Vasárnap is kitartott a lendület, egy csomó olyan dolgot megcsináltam, amit már régen halogattam, tehát az is sikeres nap volt. Így a hétvége végül nagyszerű lett, tegnap este úgy éreztem, hogy fel vagyok töltve új energiával és ma új erővel indulok neki a kihívásoknak. 

Jól kezdődik a hét, milyen lesz a folytatás?

Hétfő este van és itt ülök egy egyelőre bontatlan üveg pezsgő mellett. Na nem, nincs semmi ok az ünneplésre, illetve, ha van is, az nem az, hogy állást kaptam. Egyrészt a mai nap messze az elmúlt 7 hónap legjobb napja volt (mindjárt mesélem), másrészt meg már régen gondolkozom azon, hogy inni kéne, hiszen a filmekben reménytelenebb időszakokban ezt teszik a főhősök. A baj csak az, hogy nagyon nem szeretem az alkoholt, ezért nem is iszom szinte soha, de a pezsgővel még valahogy elvagyok. Na persze 1 pohártól még nem leszek alkoholista, de mondjuk kezdésnek nem rossz.

Szóval a mai nap. Először is 10 hónapos utánajárás után sikerült felvennem az OTP nevű intézménytől a lakástakarékban összegyűjtött összeget. Nem sok, de most életet ment. Már januárban felvehettem volna, de akkor a COVID miatt nem ment. Aztán  végre bejutottam és azt hittem elintéztem, de 3 hónappal később, mikor újra mentem, akkor már a pénzért, kiderült, hogy valamit nem jól csinált az ügyintéző és újra kell kezdeni az egész folyamatot. Aztán a megadott időben újra bementem, de akkor sem stimmelt valami és sokadjára újra indult a dolog, ez augusztus végén volt. Akkor már tudtam, hogy muszáj lesz hozzájutnom ehhez a pénzhez, mert elfogy a többi tartalék. Aztán bementem pénteken, amikor az ügyintéző közölte, hogy csak időpontra lehet menni és előzetes foglalás szükséges és finoman megpróbált elküldeni. Mondtam neki, hogy ezt nekem senki nem mondta, csak hogy november 1. után jöjjek be a pénzért, meg hogy csak egy 5 perces utalást kell elintézni, szóval maradok. Erre a hölgy adott egy jegyet a rendszerből, ami direkt rossz jogcímre szólt, persze ezt csak 15 perc várakozás után vettem észre. Tudtam, hogy ebből megint nem lesz semmi, ezért elhagytam az objektumot és a vonaton hazafelé foglaltam hétfőre időpontot. Ma amikor bementem, már úgy voltam vele, hogy ha most szám szerint a 7. látogatás alkalmával sem kapom meg a pénzt, abból nagyon nagy botrány lesz. De most végre megkaptam, miután hetedszer is el kellett magyaráznom, hogy nem, nem veszem fel a kapcsolódó lakáshitelt és nem, nem kérem az állami támogatást, mert januárban majd villanyszámlára és ételre kell a pénz, nem lakásfelújításra. Így megkaptam az általam összegyűjtött összeget. Persze amikor a lakáshitelem felvételekor akciósan éppen nem volt számlanyitási díj, azt most azért mégis kifizetteték velem utólag, így az 5 év alatt összegyült 1173 Ft súlyos kamatból 1050 Ft-ot levontak. Ennyi erővel párnacihában is tarthattam volna a pénzem, de persze akkor nem is kaptam volna alacsonyabb kamatot a lakáshitelre (mert annak lakástakarék kötése volt az egyik feltétele). De mindegy, 2 extra havi megélhetés biztosítva. Szuper. Március közepéig jó vagyok.

A rengeteg pénzemet úgy ünnepeltem meg, hogy vettem egy Pizza Hut pizzát (szigorúan SZÉP kártyával) és hazahoztam ebédre. Na ja, élni tudni kell, én a hedonista😀 Közben visszaigazolták a héten lezajló személyes interjúmat a török hölggyel, csütörtök este lesz. Azért este, mert a jelenlegi emberkét az adott betöltendő munkakörben még nem bocsátották el, amiatt az irodában nem lehet interjúzni, így a hölgy szállodájába kell mennem. Az a tanácsadó is felhívott, aki LinkedIn-en keresett meg, igaz kicsi fáziskésésben volt, de holnap vele is lesz interjúm. Autóipari céghez keres HR managert (műanyag alkatrészeket gyártanak), 600 fő, 4 fő HR, 2 gyárból lett egy gyár 2019-ben, hatalmas átszervezésen és átalakuláson mentek át. A HR vezetőt már korábban elküldték, mert nem volt jó, most van egy interim HR vezető és állítólag ide nagyon jó lennék. A szavaiból még azt vettem ki, hogy német cég. De hogy melyik, arra még nem tudtam rájönni, mire jó ez a titkolózás, nem értem. Ja, Pest keleti felén van. Nagy segítség....

Múlt héten senkivel nem beszéltem a tanácsadókon és a bolti pénztároson meg a vonat kalauzon kívül. A legjobb barátnőm tudomást sem vesz rólam (nem tudom miért), a másik nagyon szeretett barátnőmet megbántottam és ő azért nem beszél velem, így már inkább nem is próbálkozom, mert azzal csak több kárt csinálok. Mások meg... Rettenetesen fáraszt, hogy mindenki rácsodálkozik, hogy "Jaj, még nem tudtál elhelyezkedni? Hát az hogy lehet?" ezért mindig el kell magyaráznom (vagy csak én érzem, hogy el kell), hogy nem azért nem találok munkát, mert hülye vagyok és semmire sem vagyok jó, hanem amiatt, hogy túl sok a gyakorlatom és ez igenis nagyon nagy akadály. Ha 3-5 év gyakorlatom lenne csak, már rég dolgoznék, az ilyen álláskeresőkre a Facebook-on 2 perc alatt tízen repülnek rá. De mivel engem már a HR manager szintre sem vesznek figyelembe (ahhoz is sok vagyok, ami a legnagyobb hülyeség, legalábbis szerintem), HR igazgató keresés meg jelenleg összesen 2 van Budapesten és 1 Tatabányán, az elhelyezkedés esélye, hogy nagyon finoman fejezzem ki magam, nem túl magas. Ez a 2 pozíció, aminél most én versenyben vagyok mondjuk nem HR igazgató, de a török cégnél az lesz a neve később (?), a németnél meg a méret és a komplexitás miatt számít annak, még ha nem is úgy hívják.

A mai nap utolsó öröme, bár ez tényleg aprócska, hogy másfél hónapja hajkurászom a KitchenAid féle grill serpenyőt (SPAR akció) és ma sikerült megszerezni. Egy háziasszonynak ugye az ilyen öröm is öröm, sülhet a steak a megfelelő edényben.

A sok örömbe azért van némi szomorúság is. Ha HR-es vagy, akkor talán neked is ez az év egyik legjobb időszaka. Mikuláscsomagok, Mikulás rendezvény, agyalás, hogy mi legyen a karácsonyi ajándék a dolgozóknak, karácsonyi programok, céges karácsonyfa állítás és díszítés, jótékonysági gyűjtés, sok boldog mosolygó és kedves arc és sok öröm, nevetés, nekem meg megszakad a szívem, hogy nem adhatom át az ajándékokat, nem díszíthetem fel a céges karácsonyfát, nem lesz karácsonyi közös ebéd, talán soha többé. Hiányzik....minden....mindenki...még mindig.... Na, előbb sírás, utána pezsgő. Egészségetekre!

 

(Gondolat)menet

Csak egy kis friss infó: a hétfőn eltűnt tanácsadó hip-hop előkerült és az interjú, ha kicsit bonyolultan is, de leszerveződött mára, éppen most fejeztük be. Volt vagy 35 perc, a hölgy vezetés közben interjúzott velem (ilyen még nem volt), de közölte, hogy mivel kollégák vagyunk, ez nem is interjú, hanem ketten beszélgetünk. Le volt hidalva a hátteremtől, főleg, hogy az USA-ban is dolgoztam Global HR Igazgató poziban.  Na attól mondjuk én is😁Amúgy aki tovább jut ebben a körben, az jövő héten személyesen is mehet interjúra ugyanezzel a hölggyel meg az ügyvezető igazgatóval, mert a global HR hölgy itt lesz Magyarországon. Utána már adják is az ajánlatot a nyertesnek. Maga az állás nem nagy szám sajnos, a repülőtéren van, vagyis jó messze is, de az alapján, amit a globál HR hölgy elmondott vannak érdekes részei a feladatnak.

Közben kaptam még egy megkeresést - autóipari cég HR manager szerepkör - erről sok mindent még nem tudok. Ezek a LinkedIn felületén érkező megkeresések néha nagyon jól alakulnak, de legtöbbször ezek a tanácsadók is felszívódnak az első levélváltás után. Most is visszaírtam, hogy érdekel, de nem tudom, fel fog-e valóban hívni a hölgy, de a remény hal meg utóljára.

A szuper állás tanácsadója azóta sem került elő, arról most már végleg leteszek, pedig az igazi álom meló lett volna😭

Közben, miután az álláskeresést teljesen reménytelennek gondolom továbbra is, elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit mást csinálhatnék. Először is begyűjtöttem infókat arra vonatkozóan, hogy mostanság mennyit lehet kérni egy angol óráért. Az angol tanítást csak azért nem akartam eddig elkezdeni, mert mindig szeretem befejezni, amit elkezdek, de azt nem tartom helyénvalónak, hogy elkezdek tanítani pár embert, mert most kell a pénz, majd hirtelen ejtem őket, amikor állást kapok. Viszont ha nem kapok állást, akkor a számlákra eleget lehet vele keresni. Ez a 22-es csapdája lenne? 

A másik dolog, ami eszembe jutott és amiben jó vagyok, az a tréning. Mégpedig máris nekiálltam fejleszteni (na jó, még nem, de már jó úton vagyok az ötlet kidolgozásában) egy személyes hatékonyság/időgazdálkodás tréninget, olyat, ami nem a szokásos sallangokra és végtelenségig ismételgetett - amúgy józanész - jótanácsokra épít, ami vagy működik valakinek vagy nem, hanem olyan megoldást ad, ami a gyakorlatban tényleg beválik. Ha egyszer elkészül, akkor 2-3 fókuszcsoportnak ingyen megtartom, a visszajelzéseket feldolgozom és beépítem, hogy maximálisan jó legyen és utána mehet nagyüzemben is. Persze itt most szándékosan nem gondolok arra, hogy ezt majd értékesíteni is kell, mert azt nem vállalom, erre ugyanis nem vagyok jó, no sales please, de arról majd problémázok akkor, ha elkészül😀

Még a munkajoggal lehetne valamit kezdeni, de ez egy ingatag terület, mert ugye erre vannak ügyvédek, én a dolgozóknak ugyan tudnék segíteni, de ők meg nem fizetnek ezért.

A Linkedin felületen hamarosan befejezem a "Become an Instructional Designer" nevű tanfolyamot, ami szintén arra való, hogy jó tréner legyek, de ezúttal a tréning tartalmak technikai elkészítésnek módját lehet megtanulni az SME-vel (Subject Matter Expert) való együttműködéstől kezdve, a tréning tervezésén keresztül a videoanyag szerkesztésig. Nem rossz cucc😀Eddig a pontig 51 tréninget végeztem el április óta (volt köztük persze 23 perces is), de nagyon jó dolog, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Innen csak felfelé?

Nos, így visszanézve a múlt hét volt az életem egyik legrosszabb hete. Annyi minden negatív dolog történt, hogy felsorolni is sok lenne, nem is teszem. Megaláztak, semmibe vettek, hülyének néztek, 2 emberben hatalmasat csalódtam. Így aztán hétvégére oda jutottam, hogy a szombatot és a vasárnapot szinte végig sírtam, már élni sincs kedvem és arra a következtetésre jutottam, hogy eljutottam a gödör aljára és innen már csak felfelé lehet menni. A múlt héten pontot tettem az első 49 évem végére is, mert távozott belőle az utolsó 2 ember, akit a múltból hoztam magammal és akiket nagyon, de nagyon szerettem, de ők nem tudnak és nem is akarnak mit kezdeni a jelenlegi helyzetemmel, el kellett őket engedni. Mivel sosem voltam nagy barátkozó, a barátaim száma ezzel eléggé lecsökkent.

Na, beszéljünk inkább állásügyekről. Ugyebár nem vettek fel abba a bizonyos HR Igazgatói pozícióba - vélhetőleg a teszt miatt - de mivel úgysem nagyon akartam ott dolgozni, ez kevésbé fáj. A szuper állást kínáló tanácsadó azóta sem került elő, illetve mégis, de kicsit tudathasadásos szegény. Előzőleg ugyanis letöltöttem a cégüktől egy bérfelmérés adatait és továbbítottam a gyárigazgatónknak (ahol dolgoztam), mert tudtam, hogy neki hasznos lesz a novemberi pénzügyi tervezéskor. Tudom, jó fej vagyok😀de hát még mindig szeretem őket és nagyon hiányoznak..... Erre a tanácsadó küld egy levelet, amiben arról érdeklődik, hogy tudtuk-e használni a felmérést és mi a véleményünk róla. TUDJA, hogy ÉN nem dolgozom, merthogy ugye ezért keresek állást...... Nem igazán értem, hogy most mi van, de már levettem a listáról azt a lehetőséget és erre a levélre sem válaszoltam. Közben jubiláltam🎂, a MOL 5. alkalommal is elutasított úgy, hogy pont nekem való állásra jelentkeztem, de a CV-m rögtön ment a kukába. Persze jött az e-mail, hogy ne adjam fel, figyeljem a lehetőségeket és jelentkezzek újra. Persze, biztos fogok, ja.... 

Aztán egy újabb abszúrd dolog történt. Felhívtak egy új állás kapcsán. Nem volt nagy szám, de - mondjuk úgy - kereseti lehetőségnek - jó lett volna. Le is beszéltük a részleteket, megegyeztünk az első interjú időpontjában, ami ma lett volna, de meghívó nem érkezett meg a kezdési időpontig, se kép, se hang, eltüntek ők is, mintha nem is lettek volna. OK. Mikor lett ez divat ilyen szinten letojni a jelölteket? Én soha nem tudnék így viselkedni egy jelölttel sem. Aki állást keres, annak arra jó oka van. Minden ilyen történés csak a reményét és az önbizalmát ássa alá egy álláskeresőnek és mire végül eljut egy állásinterjúra, addigra úgy össze van törve, hogy azért szerepel rosszul és azért nem veszik fel. Nem magamról beszélek, én ennél már sokkal erősebb vagyok, de sajnos láttam már ilyet és nem lett jó vége.

Így aztán megint oda jutottam, hogy abbahagyom a keresést és megpróbálok túlélni, amíg lehet és közben várom a csodát. Tudom, vannak ilyen pillanataim, elnézést kérek ezek miatt, de most már tényleg minden reményt elvesztettem. Ahogyan bánnak a jelöltekkel, ahogy átlépnek rajtad, minden emberség kiveszett ebből a szakmából is, én meg, az utolsó mohikánként próbálnék emberközpontú HR-esként dolgozni és megmutatni, hogy ezt jól is lehet csinálni, mégsem kellek sehol. Nem fogok tudni elhelyezkedni. Ezt tudtam eddig is, az előző 23 hónapos álláskeresés óta pontosan tudatában vagyok, hogy minél több tapasztalatom van, annál esélytelenebb vagyok és bár nem az az ember vagyok, aki bármit könnyen felad, de ez most már súlyos valóság lett. 7 hónapja keresek állást, a pénzem lassan elfogy és rákészülök a kocsi, majd kb. 1 évvel utána az álomházam eladására. Reméltem, hogy erre nem kerül sor, reméltem, hogy nem vesztem el egy élet munkájának eredményét, de tévedtem. Ráadásul máshová sem vesznek fel, pedig próbálkoztam bolti eladónak, asszisztensnek, SSC-be HR specialistának, de mindig meg vannak rökönyödve, hogy az én hátteremmel miért ilyet próbálok és hogy ez messze nincs annyi fizetés, mint ami eddig volt és persze nem vesznek fel. Erre csak azt mondom, hogy még ha eddig 1000 fabatkát is kerestem, most viszont 0 fabatkát keresek, havi több száz fabatkát kell kifizetnem számlákra, és bizony a 0 fabatka bevételnél a 200 fabatka is több, legalábbis be lehet belőle fizetni a villany- vagy a gázszámlát, többek között. Amúgy sosem jelentkezek olyan állásra, amit nem csinálnék szívesen, szívvel-lélekkel.

Közben pedig nagyon dolgoznék már. Szabályosan fáj HR témájú cikkeket olvasni, HR témájú rendezvényekről álmodozni (ahova ugye céges e-mail nélkül nem lehet regisztrálni - számkivetett vagyok....). Tényleg, már bármit csinálnék, bármit amire képes vagyok, nem érdekel, ha nem leszek vezető, eddig sem akartam soha az lenni, nem is vagyok benne jó, csak ezt hozta az élet és ezért most drágán meg is fizetek. Ha valakinek bármilyen jó ötlete van, ne tartsa magában. Napi pár órában már ingyen is dolgoznék inkább, minden jobb, mint ez a nagy semmi, és ezt nagyon komolyan mondom. 

Jelenlegi statisztika: 55 megpályázott HR pozíció (a többit nem tartom nyilván, de kb. még 20).

Megy a gőzös

Nos, megérkezett a Korn Ferry teszt. Mivel október 31. volt a kitöltés határideje, gondoltam majd hétvégén, nyugalomban, csendben megcsinálom. Hát nem így lett. Nem sokkal azután, hogy megérkezett a tesztről szóló értesítés, meghívást kaptam a 3. körös interjúra. Péntek reggel 9-re kellett mennem. A levélben szerepelt a cím, csakhogy ez egy hatalmas terület tucatnyi céggel, viszont a cég épületének azonosításához nem kaptam információt. Érkezéskor ezért természetesen pont ellenkező irányba indultam el az épületek között és bár már fél 9-kor ott bolyongtam, félő volt, hogy nem érek oda időben. Senki nem volt az épületek közötti utcákon (biztos mindenki home office), az egyes recepciókra csak kártyával lehet bejutni, így végül a GPS-t vettem igénybe, ahová okosan nem a címet írtam be, hanem a cég nevét és hoppá, hamarosan ott álltam a bejárat előtt. Azon mosolyogtam magamban, hogy lehet hogy ez is egy teszt, ha a jelölt a hiányosan megadott cím alapján is odatalál, kap plusz pontot😀 Egy enyhén bunkó biztonsági hölgyeményen keresztül fel is jutottam az 1. emeletre. Mivel nem mondta pontosan, hogy merre kell menni a lépcső tetején, ott is elkezdtem a bolyongani az egyforma feliratú, kívülről nem nyitható ajtók között, sehol egy csengő vagy valami, ami jelezné, hogy te hülye, itt próbálkozz. Emberek sehol, néma csönd, mint kiderült, mindenki home office-ban van. Közben az egyik ajtón kijött egy hölgy és már egy ideje ott állt, mire eljutottam addig az ajtóig, de nem szólt volna. Mondom, hogy interjúra jöttem. Kicsit zavarban volt, aztán besietett egy nyitott tárgyalóba, ahonnan egy borízű hangot hallottam: Van maszkja? A hölgy jól hallhatóan azt válaszolta, hogy nem tudja, majd kihozott nekem egy maszkot, de addigra már rajtam volt az enyém. Előzményként a nagy hidegben odakint lefagyott a telefonom, lehalkítani tudtam, de kikapcsolni nem. Viszont cserébe csak az interjú első 10 percében 4 telefonhívást kaptam (általában heti egy is luxus manapság), a táskám kedvesen berregve jelezte mindet. Mindegy, közben elindult az interjú. Kicsit több, mint egy óra volt. Nem volt rossz, de jó sem. A leendő főnökömmel (horvát hölgy), és a magyar ügyvezető igazgatóval beszéltem. Megkaptam a rettegett mumus kérdésemet, hogy mi az én vezetési stílusom, nekem meg erről fogalmam nincs, illetve nem tudom, hogy erre a kérdésre milyen választ kell adni. Ennek utána kell majd néznem egyszer. Mindegy, megválaszoltam úgy ahogy. Aztán megkértek, hogy töltsem ki a tesztet még pénteken és kedvesen szóltak, hogy 2-3 óra időtartamra számítsak. TE JÓ ÉG! Ezt mondjuk lehetett volna előbb is mondani. Közben kiderült az épület jelzése, amit ha tudtam volna, akkor 1 perc alatt megtalálom. Mondtam is nekik, hogy ha az idetalálás egy teszt volt, akkor az jól ment, de mondta az ügyvezető, hogy meg kellett volna kapnom a meghívóval együtt az épület kódját. Köszi.

Hazajöttem, majd nekiültem a tesztnek. Hát, aki azt kitalálta én azt ültetném oda. Kezdődött számolós feladatokkal, táblázatokból kellett kinyerni a kérdésekre a választ, ez nem volt nehéz. Utána jött a szövegértés, vagyis egy szöveg elolvasása után kellett válaszolni a kérdésekre. Itt szigorú időkorlát volt, 75 másodperc (olvass - keresd meg az infót - válaszolj). A 3. szöveg olyan hosszú volt, hogy a 75 másodpercbe az fért bele, hogy elolvastam azt, meg az 1. kérdést, válaszolni már nem tudtam. Szóval ebben a részben volt pár hibám, az biztos. Aztán jött a krém krémje, a logikai teszt. Előtte gyakoroltam ilyen Korn Ferry minta tesztekkel, de ez nem is hasonlított azokra. A gyakorlás alatt jól ki lehetett találni a logikát, itt az esetek 80%-ban fogalmam sem volt a helyes válaszról, mentem a legjobb tippel, amit valahogy alá tudtam volna támasztani, ha megkérdezik miért azt választottam. Persze ez is időre ment, a szokásos 75 másodperc, ettől aztán jön rád a stressz és nem vagy annyira okos. Utána pedig 6-6 állítást kellett sorba raknom aszerint, hogy rám melyik igaz. A válaszoknak volt 9 hely, de először nem esett le, hogy hagyhatok ki helyeket, így egy ideig a rám nem annyira igaz válaszok is aránylag fel lettek értékelve. Aztán rájöttem a titokra, onnan már egyszerű volt. Volt vagy 150 kérdés 3 részre osztva (kompetencia, személyiség meg még valami), de itt már olyan frusztrált voltam a sok bénázásomtól az elején, hogy csak be akartam fejezni. Persze az sem segített, hogy a szomszédban fúrtak-faragtak-kopácsoltak folyamatosan, ennyit a nyugodt körülményekről. Úgyhogy nem valószínű, hogy tovább jutok, de őszintén szólva nem is szeretnék itt dolgozni, úgyhogy abban reménykedek, hogy valóban nem sikerült. Amúgy tesztekben mindig kiemelkedően jó voltam, a Wizzair-nél még mindig enyém a valaha elkészült legjobb GMAT teszt (bár akkor ettől függetlenül oda sem vettek fel, ez amúgy 12 éve volt)

A másik, igen kiváló lehetőséggel kecsegtető tanácsadó viszont eltűnt. Nyom nélkül. Az interjú alatt még mondta, hogy küld egy linket, ahová majd fel kell töltenem az önéletrajzomat, de ez sosem érkezett meg. Kértem, hogy küldje el, de csak nem kaptam meg. Persze nem vagyok elveszett ember, felmentem a weboldalukra, megtaláltam a megfelelő helyet, feltöltöttem oda az anyagomat, majd értesítettem, hogy ott van, sőt e-mailben is elküldtem neki. De a pasinak azóta sincs se híre, se hamva. Úgyhogy arra a szuper állásra is keresztet vethetünk. Utána olvastam, hogy már nemcsak a randizásban, hanem a toborzásban is divat a ghosting, vagyis amikor az egyik fél - jelen esetben a tanácsadó vagy a recruiter - randi azaz interjú után eltűnik egy szó nélkül. Na, ilyen akkor már velem is történt.

A legrosszabb, hogy igazából egyik sem érdekel, sőt, inkább azon imádkozom, hogy ne vegyenek fel sehová. Mert közben történt valami velem. Bár a napok nagy részében úgy tűnik, hogy nagyon jól vagyok, kifelé csodásan hozom a magabiztos, jókedvű, erős csajt (ebben mondjuk mindig jó voltam), az interjúkon is kiválóan szerepelek, közben viszont belül hatalmas káosz uralkodik, egyre nagyobb és nagyobb. Nem is biztos, hogy akarom ezt, nem is biztos, hogy jó irányba megyek, de nem tudom merre kellene mennem. Amikor ezt felismertem a múlt héten, hirtelen mindenben elbizonytalanodtam, a képességeimben, a terveimben, a lehetőségeimben és végül bumm, jött a végső csapás. Nem akarok már tovább állást keresni, sőt, nem akarok dolgozni sem, egyáltalán nem, de, és most figyelj, a HR területen biztosan nem akarok dolgozni. Ez azért mellbe vágott egy kicsit és nem tudom honnan jött. Olyan érzés, mintha kaptál volna egy gyomrost és napokig nem tudsz felállni a padlóról, levegőt sem kapsz. Le akarom zárni ezt az egészet, elutazni valahová a világ legtávolabbi, legeldugottabb sarkába, ahol csak én vagyok egyedül, remélve, hogy választ találok a most a fejemben expressz vonatként száguldó ezernyi kérdésre. Persze egyelőre nem teszem, mert a józan eszem azt mondja, hogy nem költhetem ilyesmire a pénzt, és a józan eszemnek sajnos igaza van. Bár lehet, hogy ideje lenne nem az eszemre hallgatni egyszer végre valahára....

Ebből az állapotból 2 dolog tudott kibillenteni. Az egyik, hogy szombaton kimentem anyukámhoz a temetőbe, szombaton volt ugyanis 18 éve, hogy itt hagyott, mondhatom, hogy egyedül, bár valahol van egy apám és egy nővérem, ők számomra már nem léteznek. Anyu egy sírban van az apai nagyszüleimmel, akikkel nem volt túl közeli a kapcsolatom. Rendbe tettem a sírt, mécsest gyújtottam, virágot vittem. Tudom, hogy hülyeség, de én még mindig beszélgetek vele, a temetőben is ezt tettem, és szokás szerint megkapta a kedvenc vörös rózsáját, amit szokás szerint megpusziltam. Ez megnyugtatott, mintha velem lett volna ő is.

Vasárnap pedig végre - napra pontosan - 2 év után színházban voltam és századjára - na jó, csak ötödjére - megnéztem a My Fair Lady-t. Sajnos nem Tompos Kátya volt éppen, de a többi szereplő magasan ellensúlyozta az ő hiányát, hatalmas élmény volt. Utána hazafelé bementem a Sugar! cukiba a kedvenc tortámért, úgyhogy a vasárnap mondhatjuk, hogy hibátlan nap volt.

Most pedig új hét és egy új világnak a kezdete, azt hiszem. Amúgy ma pont megkeresett egy tanácsadó egy Senior HR Manager pozícióval, erre még bizonytalanul rábólintottam, meglátjuk, van-e még dolgom a HR-en vagy jól látom és már nincs.

Tovább, tovább

A végén még eléri a célját a blog, mert már megint állásügyben írok. Az említett 2. interjú után levelet kaptam a lehetséges leendő főnökömtől, hogy - ahogy mondta is - a következő fordulóban egy tesztet kell majd írnom, amit a Korn Ferry for küldeni. Hát várom szeretettel. Ezzel egyidőben a tanácsadó, akivel ezen az álláson kezdtünk dolgozni értesített arról, hogy nem dolgozhat tovább velem, mert az adott cég rendszerében én már előbb regisztrálva voltam jelöltként (valóban jelentkeztem már hozzájuk korábban), így nem jár neki értem sikerdíj, ha engem vesznek fel. Ez teljesen rendben is van, bár erre először én nem gondoltam. 

Időközben megkeresett egy másik tanácsadó is egy nagyon szuper állással kapcsolatban. Global Head of HR. Azért ez mondjuk nagyon jól hangzik. Egyelőre csak röviden beszéltünk, de az alapján (és a LinkedIn profilom alapján) úgy ítélte meg, hogy tökéletesen megfelelek a pozíció elvárásainak. Holnap lesz vele interjúm, hogy bővebben és részletesebben is átbeszéljük, hogy valóban így van-e.

Közben csodák csodája találtam 3 olyan állás lehetőséget is, ami kivételesen az én szintem. Egy HR Igazgató, egy Regionális HR vezető és egy Senior HR vezető. Persze jelentkeztem ezekre, bár iparágilag nem stimmelek, de ki tudja, talán az általam felfedezett logika ebben a témakörben nem mindig működik. Amúgy ez az említett, általam tapasztalati úton felfedezett logika: 

Ha nem akarsz magadnak felesleges köröket, várakozást és újabb és újabb csalódást, akkor ne jelentkezz

- SSC-be, ha még soha nem dolgoztál SSC-ben,

- FMCG-be, ha még soha nem dolgoztál FMCG területen,

- autóipari céghez, ha még soha nem dolgoztál autóipari cégnél,

- bankba, ha még nem dolgoztál bankban,

- gyógyszeripari céghez, ha még sosem dolgoztál gyógyszeripari cégnél,

- szórakoztató iparban működő céghez, ha még sosem dolgoztál szórakoztató iparban működő cégnél,

- szállodába, ha még nem dolgoztál szállodában és a lista végtelennek tűnik.........

A fenti esetekben tudomást sem fognak rólad venni akkor sem, ha az álláshirdetést egy az egyben rólad írták és minden kritériumnak maximálisan megfelelsz. Nem mintha a HR nem mindenhol ugyanazt csinálná......céges sajátosságok pedig mindig vannak és lesznek, amit ott kell megtanulni belépés után...

Közben minden barátom vállalkozni akar, persze velem. Az ötletek között vannak nagyon jók is, de őszintén szólva az egyiknél - talán a legjobbnál - fogalmam sincs hogyan kellene elindulni. Persze finoman megjegyeztem minden esetben, hogy ezt munka mellett kellene elkezdeni, mert valamiből ki kell fizetni addig is a villanyszámlát, amíg be nem robban az üzlet, de vállalkozótársaim úgy tűnik vagányabbak, mint én, mert őket ez nem zavarja😁 Közben persze még mindig kattogok azon, hogy ha erre adom a fejem, akkor mi az, amit én szenvedéllyel és teljes meggyőződéssel tudok csinálni és keresni is lehet vele. De a megoldást még nem tudom.

Az elmúlt másfél hét egyébként a sütés és a gyaloglás ideje volt. 3 nagy gyalogtúra (9-10-11 km) és 3 sütés, ami rekordnak számít ennyi idő alatt, legalábbis eddig. A 3 sütésből 1 lett borzalmasan rossz (de az a recept hibája volt😀), 1 aránylag jó lett, egy pedig varázslatosan jó. A kedvesem mondjuk az aránylag jót kb. 20 perc alatt befalta, még melegen, úgyhogy vagy ő igénytelen vagy a süti jobb volt, mint gondoltam😂

Ezen a héten a kertet és a kerti kis házat kell rendbe tenni a tél előtt. Jó, mert jó idő van, süt a nap, ilyenkor addig szeretek kint lenni, amíg csak lehet. Bár én télen is ki szoktam ülni a teraszra, amikor süt a nap, a hideg annyira nem zavar.

Egyébként általában nagyon jól érzem magam egészen addig, amíg nem kell beszélnem a jelenlegi helyzetről. De ha valaki elkezd kérdezgetni és elkezdjük boncolgatni a témát,  azonnal automatikusan negatívra kapcsolok és a végén már a világvégét is látom. Úgyhogy a mai napnak örülök, mert ma senkivel nem kell beszélnem semmiről. Igen, vannak ilyen napok, amikor teljesen egyedül vagyok egész nap, de fura mód ezeknek néha örülök. Bár nem is annyira fura, ha azt nézzük, hogy alapjaimban introvertált vagyok, még ha mostanra jól álcázom is😁

Legyen szép napotok, szép estétek!

2. interjú - avagy csodák is vannak

A Jane Doe álláskereső blogomnak a 2021-es szakaszában meglehetősen furcsa, amikor ténylegesen álláskereséshez kapcsolható élményről számolhatok be. De, lássatok csodát, ez ma így van. 

A HR Igazgató munkakörre történő első sikeres interjú után tegnap volt egy második sikeres interjú. A leendő egyik főnököm interjúzott (egy horvát hölgy), elsőre nem volt kimondottan szimpatikus, de utána igen jól sikerült beszélgetés lett belőle. Igen, inkább beszélgetés, mint interjú volt, bár megfutottuk a szokásos köröket, minthogy:

- mi a legnagyobb erősségem

- mi a gyengeségem

- mit mondana rólam egy volt kollégám

Nem hiszem el, hogy a 21. században még ezeknél a kérdéseknél tartunk, én legalábbis sokkal jobb és fogósabb kérdéseket tennék fel magamnak az önéletrajzom alapján, de a lényeg, hogy megyünk tovább. A következő körben egy teszt lesz. Aki ott megfelel, az interjúzhat a magyar ügyvezető igazgatóval, és aki ott is megfelelt (az utolsó 2 fő) az interjúzik a regionális HR igazgatóval. Még leírni is hosszú, de ahhoz képest, hogy a GE-nél 11 interjúm volt, ez nem is tűnik annyira soknak😀 Amúgy vegyes érzelmeim vannak a pozíciót illetően, egy ott dolgozó ismerős szerint a HR nem valami jó szakmailag, na de ha engem felvesznek, akkor majd jó lesz😀

Azóta újabb elutasítás nem érkezett, a megpályázott pozíciók esetében néma csend honol. Ma olvastam egy cikket arról, hogy ki kapta meg az egyik olyan pozíciót, amire én is jelentkeztem és figyelemre sem méltattak. Nem állítom, hogy én jobb vagyok az illetőnél,  kb. egy szinten vagyunk, csak ő férfi és úgy 10 évvel fiatalabb. Ezt csak úgy mondom, minden hátsó gondolat nélkül. Vagy mégsem... A munkakör lényegének ő amúgy pont nem felel meg, másban van nagy gyakorlata, ami viszont nem volt alkalmazási feltétel, de a cikk pont azt említi meg előnyként. 

Természetesen rengeteget tépelődöm folyamatosan ezen a jelenlegi helyzetemen. Rettenetesen zavar ez a kilátástalanság és a tétlenség. Szinte érzem, hogy naponta több millió agysejtem pusztul el ettől a nagy semmitől. 1990-től folyamatosan dolgoztam (kivéve a 2x2 év álláskeresést, meg most), lehetetlen ezt most megszokni. Ráadásul most olvastam, hogy min. 32 év munkaviszonyt kell majd igazolni a nyugdíjhoz, nekem viszont kb. csak 22-23 van, mert amíg idegenvezető voltam, illetve amikor Dubaiban dolgoztam, nem voltam bejelentve vagyis nem volt itthon biztosítotti jogviszonyom. Úgyhogy bármilyen kellemes is későn kelni, főzőcskézni meg sütögetni, a kertben a napon üldögélni és jó filmeket nézni, azért nem ártana még legalább egy 10 évet dolgozni. Viszont ez egyre távolabb kerül tőlem, mivel nagyon kevés nekem való munka van, máshol meg hiába próbálkozom és bár szívesen lennék akár bolti eladó vagy HR asszisztens is, úgy tűnik, egyelőre semerre nem mozdul ez a szekér. Vállalkozó a világ minden kincsééért sem lennék, de sajnos figyelembe kell majd venni ezt a lehetőséget is (és gondolkozom is rajta, hogy mit csinálhatnék), bár azt hiszem inkább leszek takarítónő, ott legalább biztos és állandó a havi bér. Rettenetesen szomorú vagyok amiatt, hogy az imádott karrierem így ér véget, már tudom, hogy évekkel ezelőtt mozdulnom kellett volna a cégtől (mondjuk mikor nem engem neveztek ki Global HRD-nek), de utólag mindig okos az ember.

Decemberben lehet, hogy önkéntes leszek a Mikulásgyárban, igazából már bármit vállalok, csak hadd csináljak valami értelmeset!!!!!

Egyébként viszonylag gyorsan telnek a napok, minden napot úgy tervezek, hogy a napi rutinon kívül legalább egy valami történjen. Ez vagy csak a heti bevásárlás (kizárólag Budapesten, hogy fél napos program legyen) vagy valami itthoni szerelni/javítani való, vagy jó esetben találkozás barátokkal (igen, végre eljutottam oda, hogy már van hozzá kedvem). Kár, hogy mire magamhoz tértem elmúlt a nyár és egy csomó mindent nem csináltam meg, ami évek óta a kívánságlistámon volt és leginkább nyáron lehet. Sebaj, azt mondják, hogy lesz nyár jövőre is.

Hobby jósnő ismerősöm szerint valami nagy és kivételes ajánlat fog érkezni, amit alaposan át kell gondolnom majd, mert teljesen megváltoztatja az életem. Hát, várom szeretettel, az életem teljes felforgatásában már nagy gyakorlatom van, ez is menni fog😂

.........

Csak a történeti hűség kedvéért leírom: A blog közzététele után 2 perccel kaptam egy újabb elutasítást (Employee Manager - Lufthansa Systems), természetesen indoklás nélkül. Jóval alacsonyabb pozíció, mint az eddigiek, de azért tökéletesen el tudtam volna látni. Megint egy hely, ahol a sok tapasztalat hátrányt jelent. Ennyike.

Fel vagyok értékelve

Először is egy nagyon fontos dolog: holnap lesz 6 hónapja, hogy elvesztettem az állásomat. Mivel az előzmények alapján kb. 2 éves álláskeresésre számítok, még csak a negyedén vagyok túl. Ez a 6 hónap viszont egy igazi önismereti utazás volt rengeteg rossz időszakkal, főleg az elején. De most, már kb. egy hónapja jobban érzem magam. Elképesztő, hogy 5 hónap kellett ehhez a mostani állapothoz. Egy biztos. A szervezetem mostanra nyugodott meg. Már 1 hete minden egyes éjszakát rendben és teljes nyugalomban, ébredés nélkül átalszom, ilyen eddig nem volt, mert a jó éjszakákat mindig sok rossz követte, sok ébredéssel, meg álom nélkül. Most viszont egy hete intenzíven álmodok, onnantól, hogy leteszem a fejem, odáig, hogy felébredek. Már 1 hete nem ébredek fel kötelezően reggel hétkor, ma például 8:24-kor ébredtem. Persze kipihent is vagyok és ez meglátszik a hangulatomon is. Igaz, múlt héten volt egy 2 napos visszaesés, egészen pontosan 2 teljesen reménytelenségben átsírt nap, de akkor pont kettős front volt, fogjuk arra😀

Közben érkezett egy elutasítás végre a MOL-tól. Azért végre, mert már 3 állást megpályáztam náluk, de mindeddig néma csönd volt. Persze direkt módon most sem tudtam meg, hogy miért nem felelek meg, így nyomoznom kellett, szerencsére hol nincs nekem ismerősöm, hát a MOL-nál is van. Na és végre tudom, hogy miért nem kellek sehol. Mindhárom jelentkezésem eljutott az illetékesekhez, de a hátterem alapján ők úgy gondolták, hogy én - na most kapaszkodjatok meg - csak és kizárólag HR igazgatói, Regionális HR Igazgatói vagy esetleg HR alelnöki pozícióra lennék alkalmas, így hiába jelentkezgetek HR Business Partner nevű meg egyéb hangzatos közép szintű pozíciókra, arra véletlenül sem vesznek figyelembe. Miért? Mert TÚL SOK VAGYOK. NNNNAAA. Ezt az információt hétfőn alátámasztotta egy karrierszakértő és egy recruiter is, amikor elpanaszoltam nekik, hogy 6 hónapja nem találok munkát és az volt a reakciójuk, hogy nem csoda, hiszen ilyen magas szintű pozíciók, amikre én lennék alkalmas, nagyon ritkák, viszont nagyon sok ilyen szintű ember keres állást. Vagyis sok az eszkimó és kevés a fóka. Na de, kérdezem én, és joggal, mi van akkor, ha nekem jó egy Business Partner pozíció és nem akarok "céget" vezetni? Nehéz futam lesz ez......

Volt viszont egy újabb interjúm, ezúttal ténylegesen egy komoly HR igazgató pozícióra, illetve megkerestek egy tatabányai lehetőséggel, ez utóbbi nem igazán izgatott fel, mert nem szeretnék Tatabányára költözni. Lehetne csak hétközben ott lakni (ezt az opciót minden ilyen esetben természetesen végig gondolom, még az albérlet árakat is megnézem), de 2 otthon fenntartására az ottani fizetés nagyon nem lenne elég. Úgyhogy egyelőre várom, hogy lesz-e következő kör a HR igazgató szerep esetén. Úgy érzem sok a jó kapcsolódási pont, de ekkora pozícióban (15 beosztott) még csak 2 évig voltam (Dubai). Viszont a történet azért érdekes, mert kicsit misztikus. Egy volt egyetemi évfolyamtársam küldött linket a cég kínálta pozíciókhoz, 4 szuper jó regionális HR pozíció volt. Annyira jól voltak, hogy nem ismertem jelentkezni, mondván, hogy úgyse lesz ebből semmi. De vissza-vissza mentem a weboldalra minden nap, míg végül rászántam magam és jelentkeztem. Amikor nem sokkal később felhívtak, éppen előtte 1 órával kaptam egy ajánlatot (azt, amit végül nem fogadtam el, mert kiderült a cégről ez meg az), viszont ezeket emiatt akkor kedvesen elutasítottam, mondván, hogy már lesz állásom. Utána vertem a fejem a falba, hogy miért nem indultam el velük is, de pénztártól való távozás után a reklamációnak helye nincs. Aztán megláttam múlt héten egy hirdetést HR igazgató pozícióra, és bár semmi bizalmam nem volt a toborzást végző HR szolgáltatóban, azért valami belső sugallatra mégis jelentkeztem. Hívtak is szinte rögtön. Kiderült, hogy ez ugyanaz a cég, ahol a szuper jó pozíciók voltak, szóval úgy tűnik, hogy nekünk dolgunk van egymással. Vagy nem. Majd kiderül. Az első interjú után a recruiter kifejezettem elégedett volt, remélem lesz második. 

Ma egy volt osztálytársammal találkozom, úgyhogy lassan indulnom kell, mára tehát ennyi.

Legyen mindenkinek további szép hete!

 

Beszélős hét

Az elmúlt hét nagyon eseménydús volt. Ennyi minden nem történt egy hét alatt április óta. Állásügyben is volt mozgás. Na, nem kell semmi jóra gondolni, csak 2 júniusi (!!!) jelentkezésemre érkezett elutasítás. Nem talált megfelelőnek a Deloitte és a Genpact, mondjuk semmi reakció nem volt a CV-mre, úgyhogy igazából esélyt sem kaptam és azonnal elkaszáltak, csak azt nem értem, hogy akkor miért tartott nekik 3 hónapig válaszolni. Én mint HR-es mindig minden jelentkezőnek visszajeleztem, amikor beérkezett a pályázata, azonnal küldtem elutasítást, ha alapból nem felelt meg, tájékoztattam akkor is, ha menet közben interjú után esett ki és legkésőbb a lezáráskor mindenkinek visszajeleztem. Sőt, ha hosszúra nyúlt a kiválasztás, akkor félidőben is küldtem információt arról, hogy hol állunk, kértem türelmet és én ráadásul a 10 évből 7 évig egyedül voltam, sosem volt 10 fős HR osztályunk. 

Viszont egy július 11-i jelentkezésem kapcsán meg felhívtak, jobb később, mint soha. Az NN-be keresnek HRBP-t, bár viszonylag hosszan beszéltünk a hölggyel telefonon, ettől még nem számítok túl sokra, fiatal a csapat, nagyon nem kell bele egy "öreg", szerintem.... Amúgy nem rossz, de túl alacsony bérigényt mondtam véletlenül, bár ezt még lehet korrigálni, ha úgy hozza az élet.

Most láttam egyébként a Facebook-on, hogy egy 15 év tapasztalattal (ebből 6 év vezetői) rendelkező HR-es kimondottan HR Igazgatói állást keres havi bruttó 1,8 millió+kocsi+bónusz csomaggal. Kicsit direkt (mondjuk úgy, hogy fordítva ül a lovon), de ha neki ez a stílusa, akkor OK. Ezt amúgy én is elfogadom, a kocsihoz nem is ragaszkodom😀 Én ugye 22 éve vagyok HR-es, 16 éve vezető..... Hmmm. Biztos kapkodnak érte, bár 2 nap alatt egy like sincs a poszt mellett......

Szeptember 23-án újabb 7 helyre jelentkeztem, persze eddig semmi válasz, semmi reakció, de igazából őszintén nem is várom, hogy legyen. Azért csinálom, hogy magamat is megnyugtassam, hogy én megtettem, amit lehetett, de közben tudom, hogy ez nem vezet sehová és hogy a megoldás máshol van, de hogy hol, azt nem tudom.....

Közben, bár már tényleg nagyon jól vagyok a korábbiakhoz képest, de még mindig hullámokban tör rám a "soha nem lesz állásom" sugallat, mialatt mindenki állandóan és következetesen azt próbálja megmagyarázni nekem, hogy mindez azért történt, mert többre vagyok érdemes, nem voltam jó helyen és én ezt nem ismertem fel, tehát az élet így mutatja meg és jön a nagy lehetőség.... Köszi, de most lesz 6 hónapja, hogy nem dolgozom és végtelenül díjaznám, ha a nagy szuper lehetőség végre beesne. Megy az élet, telnek a hónapok, nem merek semmit csinálni, nem merek utazni, nem merem folytatni a házzal kapcsolatos nagyobb munkákat, hogy ne fogyjon el a pénzem, értelmetlenül peregnek a napok, egy helyben állok és fogy az időm. Már 6 hónap kiment az ablakon, aminek semmi hozadéka nem volt (na jó, volt, 3 kg paradicsom és 3 kg pritamin paprika). 

Na, de hogy jó dolgokról is legyen szó, elmesélem a hétvégét. Szombaton garázsvásár volt a "falunkban" azaz a lakóparkban. 3 nap alatt szedtem össze a sok felesleges kacatot, amit csak a helyet foglalta. Aztán szombat délután kiköltöztem a ház elé árulni. Beszélgettem eddig soha nem látott emberekkel, főleg a helyi gyerekekkel, akik nagyon édesek voltak. Hát kb. 20%-át sikerült eladni a holmiknak, kerestem 12,300 Ft-ot, tehát az október havi és egyben az elmúlt 5,5 havi jövedelmem 12,300 Ft. Ez nagyjából 2 heti bevásárlás vagy egy gázszámla, ami nem is olyan rossz. Viszont itt állok megint a nappalimban az összegyűjtött megmaradt sok cuccal és nem tudok vele mit kezdeni, elpakolni már nem akarom és nem is tudnám, kidobni meg nincs szívem, vadonatúj holmik is vannak benne, amit kaptam, de nekem nem jó vagy nem kell. Tudom, Jófogás, de én nem fogok semmit postán küldözgetni senkinek, úgyhogy ezeket a javaslatokat mellőzzük.

Vasárnap pedig találkoztam egy volt általános iskolai osztálytársammal, akit 1986-ban láttam utoljára. Most hagyom, hogy kiszámoljátok, hogy az hány éve volt😀Vácon találkoztunk, sétáltunk, sütiztünk és persze rengeteget beszélgettünk. Csodálatos időben remek program volt.

Meg kell állapítanom, hogy az elmúlt 6 hónapban nem beszéltem ennyit bárkivel összesen, mint amennyit az elmúlt héten. Nem mondom, hogy rossz volt.

Amúgy van forgalom. Rendszeresen jelölgetnek be az emberek a Facebook-on meg a LinkedIn-en, persze utóbbin sem állás miatt, ettől függetlenül mindig amikor meghallom a telefonom LinkedIn hangját, nagyot dobban a szívem, hogy most, azaz MOST jön a lehetőség, de sajnos nem. Nézegetik a profilomat viszonylag sokan, ismerősök és idegenek, tegnap például másodszor nézett meg valaki egy dániai egyetemről, de hogy miért? 

Annyira hiányzik a munkám, hogy nem tudom szavakba önteni. Az évnek ez a szakasza az egyik legjobb a HR-en, de egyénként is hiányzik mindegyik része, de továbbra is főleg az emberek, akiknek segíteni szeretnék, akarok, tudok. Bár tudom, hogy eljön a pont, viszonylag hamar, amikor meg kell hoznom egy hatalmas döntést ezzel kapcsolatban és el kell köszönnöm tőle végleg, ám egyelőre még nagyon nem vagyok kész feladni az imádott hivatásomat.  Remélem a nagy bölcs élet nem is kényszerít majd rá.

Munkaerőhiány? Mi vaaan?

Egyre több cikket olvasok arról, hogy beindultak a cégek a toborzással és hogy munkaerőhiány van sok helyen, főleg a fizikai területen, aztán arról is, hogy munkaerőhiány van a vezetői posztokon is, egyre nehezebb jó vezetőket találni és ha el is lehet csábítani őket, akkor sokba kerülnek. Akkor viszont nem értem azt, hogy miért van minden pozíció, amire például én is jelentkeztem és aminek az elvárásainak tűpontosan megfelelek, újra és újra, hónapról hónapra meghirdetve. Az elején még májusban nagyon lelkes voltam, mert amikor felmentem a LinkedIn-re ott rengeteg nekem való álláslehetőség volt. Most ugyanannyi nekem való álláslehetőség van, de többségében UGYANAZOK, már 4 hónapja. Már kimondott boldogságot okoz, ha felfedezek egy újat néha. Nem értem.... Látszik, hogy mikor teszik fel a pozíciókat, az is ha lezárják, tehát néha lezárják és aztán megnyitják újra. Fel nem fogom miért van ez. Jelentkezők vannak szép számmal, ezt is mutatja a LinkedIn minden munkakörnél, akkor vajon hol a hiba? Bár ahogy látom, a jelentkezők szintje a legtöbb esetben jóval magasabb az elvártnál. Amikor egy HR asszisztens állásra Master diplomával meg MBA-val jelentkezik valaki, az már valami. Vagyis nemcsak én körözök itt egy megfelelő állásra várva a "túlképzett" profilommal, hanem sokan mások is. Érdekes. 

Tegnap újra átnéztem az állásokat és mivel 5 hete nem jelentkeztem sehová, itt volt az ideje újra belefogni az álláskeresésbe. Jelentkeztem is 7 helyre. Őszintén szólva egyik sem volt nagyon szimpatikus, de hát annak idején elsőre a Tredegar sem volt az, aztán mi lett belőle..... A jelentkezések előtt azért 3 kemény óra alatt újraalkottam az önéletrajzomat, mert az eddig használt az még egy állandóan frissítgetett és módosítgatott, de amúgy 4 évvel ezelőtt készült verzió volt. A legnagyobb kihívás az volt, hogy beleférjen 2 oldalba, de hagyjak ki semmi fontosat. Sikerült. Igaz, így csak 1999-ben kezdődik, azt meg, hogy előtte mi volt, fedje csak jótékony homály😀

Gyorsan telnek a napok. Mivel hideg van, kipróbáltam a rendelkezésre álló alternatív fűtési lehetőségeket, mert a kazánt előzetes fogadalmam alapján október 1-ig azért se kapcsolom be. Kipróbáltam az emeleti légkondit, de valamiért nem volt a csúcson, óránként 1 fokot nőtt csak a hőmérséklet és persze csak az emeleten, úgyhogy azt feladtam. A tavaly vásárolt fűtőpanel a földszinten pont arra jó csak, hogy saját maga körül felmelegítse a levegőt, így azt is elvetettem és a 19 fokos nappaliban eszkimónak beöltözve 2 takaró alatt néztem a TV-t. Aztán bekapcsoltam a kazánt, de csak hogy ellenőrizzem, hogy a múltkori radiátor javítás után minden rendben van-e, de 2 radiátor egyáltalán nem melegedett fel. Így tehát a heti "szakmunka" feladatom a radiátorok légtelenítése lett. Tudom, nem nagy szám, de elsőre minden feladat nehéznek tűnik. Viszont probléma nélkül sikerült (igen, egy szőke nőnek is) és készen állunk a fűtési szezonra. Lehet, hogy a tetőbeázáshoz is hozzá kéne végre fognom? 😂😂😂😂

Tegnap megint egy kicsit elkeseredtem, ez néha még azért rám jön úgy pár órára, hogy "jaj mi lesz velem" meg ilyenek, de aztán elfoglalom magam valamivel és jobb lesz. Nagyon dolgoznék már. Valamit, bármit, akár napi 2 órában is, ingyen is, csak valamit. Hogy érezzem, hogy értékes vagyok és szükség van rám, meg hogy emberek legyenek körülöttem. 

Érdekesség. Próbáltam háromszor is bejelentkezni a NAV-hoz hogy orvosi ellátás reményében fizessem az egészségügyi szolgáltatási járulékot. Először túl korán tettem, mert a munkaviszony megszűnése után még 45 napig biztosított az ember. A másik 2 alkalommal már a biztosítási jogviszonyom lejárta után jelentkeztem be. De ettől függetlenül mindháromszor elutasítottak mondván, hogy biztosított vagyok és 5000 Ft-ért fellebbezhetek. No azt már nem!!  Ha viszont lekérdezem a biztosítási jogviszonyom, akkor az azt mutatja, hogy nem vagyok biztosított. Ilyenkor mi van? Mindegy, úgyis magánrendelésre mennék, ha mennék, de egy baleset vagy kórházi ápolás esetén azért mondjuk hasznos lenne, ha ez működne. Sebaj, majd az új munkahelyen biztosítva leszek és addig megspórolok havi 8000 Ft-ot, csak ne legyen semmi bajom.

The only way is up!

Most fejeztem be egy 11 részből álló tréninget "Become an HR Business Partner" címmel szokás szerint a LinkedIn-en. Először el sem akartam kezdeni, mert arra gondoltam, hogy 22 éve vagyok HR-es, nem sok újat fog mondani. Valóban, sok újat nem mondott, de rendszerezte a fejemben az elméleti tudást és a gyakorlati tapasztalatot, sok minden új fényben tűnt fel, szóval nagyon hasznos volt elvégezni. Ráadásul annyira élveztem, hogy dolgozni akarok, azonnal, bármit, bárhol, csak HR legyen. HIÁNYZIK és tele vagyok energiával, most hegyeket is tudnék mozgatni. Ma az "Onboarding" rész volt és hatalmas kedvem lett ilyesmivel foglakozni. Persze még nem tudok, mivel nincs hol. Van ugyan egy halvány reménysugár, de nem iszunk előre a medve bőrére.

Nekiálltam természetesen a korábban említett projektnek is. Elővettem az összes névjegyet, amit eddig begyűjtöttem (30 év termése, jó sok) és nekiláttam a LinkedIn-en és az interneten beazonosítani a számomra pillanatnyilag kulcsfontosságú lehetséges segítőket. Szép és tanulságos munka volt. A legtöbben szerencsére már meglévő LinkedIn kapcsolataim is, sok fejvadász már régen vállalati oldalon van, sok vállalati HR-es már fejvadász és sok a pályaelhagyó is. De így is kb. 60 olyan embert találtam, aki recruiter, tanácsadó, fejvadász vagy tulajdonos ilyen cégben. Ezen kívül csaknem 10 külföldi kapcsolatot is találtam, ahová lehet fordulni. A következő lépés az üzenet megírása. Lesz egy bevezető, hogy honnan ismerjük egymást, megdicsérem őket valamiért😊 majd leírom, hogy mi történt velem (egy mondatban) és megkérem őket, hogy ha dolgoznak majd olyan keresésen, ahol én jó jelölt lehetek, akkor jussak az eszükbe, illetve, hogy ajánljanak még egy embert, akihez fordulhatok. Meglátjuk ez hogyan fog működni. Ha ez sem hoz eredményt, akkor nem sok lehetőségem van, legalábbis olyan, ami tetszik. Éppen ezért ebbe egyelőre nem is szeretnék belegondolni.

Abszurd dolgok is történtek. Hőn szeretett családom (a "hőn szeretett" most irónia) kizárólag csak akkor talál meg, ha kell nekik valami vagy ha valakin ki szeretnék tölteni a sorssal szembeni dühüket. Ezért nem lepett meg, hogy apám - amúgy életében először - teljesen elfelejtette a születésnapomat (pedig egész nap harsogta minden TV, hogy szeptember 11. van, na persze nem miattam, hanem a 2001-es World Trade Center ügy miatt...) és azóta sem jutott eszébe, a nővérem meg azon felbuzdulva, hogy kedvesen reagáltam a szülinapi üdvözletére azonnal pénz kért. Válaszomban csak annyit állapítottam meg, hogy fura dolog egy munkanélkülitől kölcsön kérni, főleg ha az előző 200 alkalommal sem adta azt vissza...... Ez nem érintette jól, most utál és szívtelennek tart. De csak addig lesz így, amíg újra nem lesz szüksége valamire. Nálunk így megy ez. De legalább nem kell senkinek karácsonyra ajándékot venni, ami igen praktikus, főleg most.

Közben azon kezdtem el gondolkozni, hogy ha valaki "túl sok" egy munkára, mint általában a visszajelzések alapján én, akkor tulajdonképpen nagyon jól el tudja látni az adott feladatot, csupán többet is tud annál. Nem szűklátókörűség egy munkáltató esetében túlképzettségre hivatkozva elutasítani valakit? Én önként és dalolva jelentkezem az adott állásra (senki nem tart fegyvert a fejemhez), józan eszem és józan ítélőképességem teljes birtokában én is felismerem, hogy szintben nem ugyanaz, mint amit eddig csináltam, de azért jelentkezem, mert így is szeretném csinálni. Akkor mi lehet még a baj? A bérigény? Ha meg sem kérdezik ezt tőlem, akkor honnan tudják, hogy magas? Fura egy játék ez. De még csak 5 hónap telt el, valami csak megtalál majd, reméljük viszonylag hamar.