A Jane Doe álláskereső blogomnak a 2021-es szakaszában meglehetősen furcsa, amikor ténylegesen álláskereséshez kapcsolható élményről számolhatok be. De, lássatok csodát, ez ma így van.
A HR Igazgató munkakörre történő első sikeres interjú után tegnap volt egy második sikeres interjú. A leendő egyik főnököm interjúzott (egy horvát hölgy), elsőre nem volt kimondottan szimpatikus, de utána igen jól sikerült beszélgetés lett belőle. Igen, inkább beszélgetés, mint interjú volt, bár megfutottuk a szokásos köröket, minthogy:
- mi a legnagyobb erősségem
- mi a gyengeségem
- mit mondana rólam egy volt kollégám
Nem hiszem el, hogy a 21. században még ezeknél a kérdéseknél tartunk, én legalábbis sokkal jobb és fogósabb kérdéseket tennék fel magamnak az önéletrajzom alapján, de a lényeg, hogy megyünk tovább. A következő körben egy teszt lesz. Aki ott megfelel, az interjúzhat a magyar ügyvezető igazgatóval, és aki ott is megfelelt (az utolsó 2 fő) az interjúzik a regionális HR igazgatóval. Még leírni is hosszú, de ahhoz képest, hogy a GE-nél 11 interjúm volt, ez nem is tűnik annyira soknak😀 Amúgy vegyes érzelmeim vannak a pozíciót illetően, egy ott dolgozó ismerős szerint a HR nem valami jó szakmailag, na de ha engem felvesznek, akkor majd jó lesz😀
Azóta újabb elutasítás nem érkezett, a megpályázott pozíciók esetében néma csend honol. Ma olvastam egy cikket arról, hogy ki kapta meg az egyik olyan pozíciót, amire én is jelentkeztem és figyelemre sem méltattak. Nem állítom, hogy én jobb vagyok az illetőnél, kb. egy szinten vagyunk, csak ő férfi és úgy 10 évvel fiatalabb. Ezt csak úgy mondom, minden hátsó gondolat nélkül. Vagy mégsem... A munkakör lényegének ő amúgy pont nem felel meg, másban van nagy gyakorlata, ami viszont nem volt alkalmazási feltétel, de a cikk pont azt említi meg előnyként.
Természetesen rengeteget tépelődöm folyamatosan ezen a jelenlegi helyzetemen. Rettenetesen zavar ez a kilátástalanság és a tétlenség. Szinte érzem, hogy naponta több millió agysejtem pusztul el ettől a nagy semmitől. 1990-től folyamatosan dolgoztam (kivéve a 2x2 év álláskeresést, meg most), lehetetlen ezt most megszokni. Ráadásul most olvastam, hogy min. 32 év munkaviszonyt kell majd igazolni a nyugdíjhoz, nekem viszont kb. csak 22-23 van, mert amíg idegenvezető voltam, illetve amikor Dubaiban dolgoztam, nem voltam bejelentve vagyis nem volt itthon biztosítotti jogviszonyom. Úgyhogy bármilyen kellemes is későn kelni, főzőcskézni meg sütögetni, a kertben a napon üldögélni és jó filmeket nézni, azért nem ártana még legalább egy 10 évet dolgozni. Viszont ez egyre távolabb kerül tőlem, mivel nagyon kevés nekem való munka van, máshol meg hiába próbálkozom és bár szívesen lennék akár bolti eladó vagy HR asszisztens is, úgy tűnik, egyelőre semerre nem mozdul ez a szekér. Vállalkozó a világ minden kincsééért sem lennék, de sajnos figyelembe kell majd venni ezt a lehetőséget is (és gondolkozom is rajta, hogy mit csinálhatnék), bár azt hiszem inkább leszek takarítónő, ott legalább biztos és állandó a havi bér. Rettenetesen szomorú vagyok amiatt, hogy az imádott karrierem így ér véget, már tudom, hogy évekkel ezelőtt mozdulnom kellett volna a cégtől (mondjuk mikor nem engem neveztek ki Global HRD-nek), de utólag mindig okos az ember.
Decemberben lehet, hogy önkéntes leszek a Mikulásgyárban, igazából már bármit vállalok, csak hadd csináljak valami értelmeset!!!!!
Egyébként viszonylag gyorsan telnek a napok, minden napot úgy tervezek, hogy a napi rutinon kívül legalább egy valami történjen. Ez vagy csak a heti bevásárlás (kizárólag Budapesten, hogy fél napos program legyen) vagy valami itthoni szerelni/javítani való, vagy jó esetben találkozás barátokkal (igen, végre eljutottam oda, hogy már van hozzá kedvem). Kár, hogy mire magamhoz tértem elmúlt a nyár és egy csomó mindent nem csináltam meg, ami évek óta a kívánságlistámon volt és leginkább nyáron lehet. Sebaj, azt mondják, hogy lesz nyár jövőre is.
Hobby jósnő ismerősöm szerint valami nagy és kivételes ajánlat fog érkezni, amit alaposan át kell gondolnom majd, mert teljesen megváltoztatja az életem. Hát, várom szeretettel, az életem teljes felforgatásában már nagy gyakorlatom van, ez is menni fog😂
.........
Csak a történeti hűség kedvéért leírom: A blog közzététele után 2 perccel kaptam egy újabb elutasítást (Employee Manager - Lufthansa Systems), természetesen indoklás nélkül. Jóval alacsonyabb pozíció, mint az eddigiek, de azért tökéletesen el tudtam volna látni. Megint egy hely, ahol a sok tapasztalat hátrányt jelent. Ennyike.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése