Beszélős hét

Az elmúlt hét nagyon eseménydús volt. Ennyi minden nem történt egy hét alatt április óta. Állásügyben is volt mozgás. Na, nem kell semmi jóra gondolni, csak 2 júniusi (!!!) jelentkezésemre érkezett elutasítás. Nem talált megfelelőnek a Deloitte és a Genpact, mondjuk semmi reakció nem volt a CV-mre, úgyhogy igazából esélyt sem kaptam és azonnal elkaszáltak, csak azt nem értem, hogy akkor miért tartott nekik 3 hónapig válaszolni. Én mint HR-es mindig minden jelentkezőnek visszajeleztem, amikor beérkezett a pályázata, azonnal küldtem elutasítást, ha alapból nem felelt meg, tájékoztattam akkor is, ha menet közben interjú után esett ki és legkésőbb a lezáráskor mindenkinek visszajeleztem. Sőt, ha hosszúra nyúlt a kiválasztás, akkor félidőben is küldtem információt arról, hogy hol állunk, kértem türelmet és én ráadásul a 10 évből 7 évig egyedül voltam, sosem volt 10 fős HR osztályunk. 

Viszont egy július 11-i jelentkezésem kapcsán meg felhívtak, jobb később, mint soha. Az NN-be keresnek HRBP-t, bár viszonylag hosszan beszéltünk a hölggyel telefonon, ettől még nem számítok túl sokra, fiatal a csapat, nagyon nem kell bele egy "öreg", szerintem.... Amúgy nem rossz, de túl alacsony bérigényt mondtam véletlenül, bár ezt még lehet korrigálni, ha úgy hozza az élet.

Most láttam egyébként a Facebook-on, hogy egy 15 év tapasztalattal (ebből 6 év vezetői) rendelkező HR-es kimondottan HR Igazgatói állást keres havi bruttó 1,8 millió+kocsi+bónusz csomaggal. Kicsit direkt (mondjuk úgy, hogy fordítva ül a lovon), de ha neki ez a stílusa, akkor OK. Ezt amúgy én is elfogadom, a kocsihoz nem is ragaszkodom😀 Én ugye 22 éve vagyok HR-es, 16 éve vezető..... Hmmm. Biztos kapkodnak érte, bár 2 nap alatt egy like sincs a poszt mellett......

Szeptember 23-án újabb 7 helyre jelentkeztem, persze eddig semmi válasz, semmi reakció, de igazából őszintén nem is várom, hogy legyen. Azért csinálom, hogy magamat is megnyugtassam, hogy én megtettem, amit lehetett, de közben tudom, hogy ez nem vezet sehová és hogy a megoldás máshol van, de hogy hol, azt nem tudom.....

Közben, bár már tényleg nagyon jól vagyok a korábbiakhoz képest, de még mindig hullámokban tör rám a "soha nem lesz állásom" sugallat, mialatt mindenki állandóan és következetesen azt próbálja megmagyarázni nekem, hogy mindez azért történt, mert többre vagyok érdemes, nem voltam jó helyen és én ezt nem ismertem fel, tehát az élet így mutatja meg és jön a nagy lehetőség.... Köszi, de most lesz 6 hónapja, hogy nem dolgozom és végtelenül díjaznám, ha a nagy szuper lehetőség végre beesne. Megy az élet, telnek a hónapok, nem merek semmit csinálni, nem merek utazni, nem merem folytatni a házzal kapcsolatos nagyobb munkákat, hogy ne fogyjon el a pénzem, értelmetlenül peregnek a napok, egy helyben állok és fogy az időm. Már 6 hónap kiment az ablakon, aminek semmi hozadéka nem volt (na jó, volt, 3 kg paradicsom és 3 kg pritamin paprika). 

Na, de hogy jó dolgokról is legyen szó, elmesélem a hétvégét. Szombaton garázsvásár volt a "falunkban" azaz a lakóparkban. 3 nap alatt szedtem össze a sok felesleges kacatot, amit csak a helyet foglalta. Aztán szombat délután kiköltöztem a ház elé árulni. Beszélgettem eddig soha nem látott emberekkel, főleg a helyi gyerekekkel, akik nagyon édesek voltak. Hát kb. 20%-át sikerült eladni a holmiknak, kerestem 12,300 Ft-ot, tehát az október havi és egyben az elmúlt 5,5 havi jövedelmem 12,300 Ft. Ez nagyjából 2 heti bevásárlás vagy egy gázszámla, ami nem is olyan rossz. Viszont itt állok megint a nappalimban az összegyűjtött megmaradt sok cuccal és nem tudok vele mit kezdeni, elpakolni már nem akarom és nem is tudnám, kidobni meg nincs szívem, vadonatúj holmik is vannak benne, amit kaptam, de nekem nem jó vagy nem kell. Tudom, Jófogás, de én nem fogok semmit postán küldözgetni senkinek, úgyhogy ezeket a javaslatokat mellőzzük.

Vasárnap pedig találkoztam egy volt általános iskolai osztálytársammal, akit 1986-ban láttam utoljára. Most hagyom, hogy kiszámoljátok, hogy az hány éve volt😀Vácon találkoztunk, sétáltunk, sütiztünk és persze rengeteget beszélgettünk. Csodálatos időben remek program volt.

Meg kell állapítanom, hogy az elmúlt 6 hónapban nem beszéltem ennyit bárkivel összesen, mint amennyit az elmúlt héten. Nem mondom, hogy rossz volt.

Amúgy van forgalom. Rendszeresen jelölgetnek be az emberek a Facebook-on meg a LinkedIn-en, persze utóbbin sem állás miatt, ettől függetlenül mindig amikor meghallom a telefonom LinkedIn hangját, nagyot dobban a szívem, hogy most, azaz MOST jön a lehetőség, de sajnos nem. Nézegetik a profilomat viszonylag sokan, ismerősök és idegenek, tegnap például másodszor nézett meg valaki egy dániai egyetemről, de hogy miért? 

Annyira hiányzik a munkám, hogy nem tudom szavakba önteni. Az évnek ez a szakasza az egyik legjobb a HR-en, de egyénként is hiányzik mindegyik része, de továbbra is főleg az emberek, akiknek segíteni szeretnék, akarok, tudok. Bár tudom, hogy eljön a pont, viszonylag hamar, amikor meg kell hoznom egy hatalmas döntést ezzel kapcsolatban és el kell köszönnöm tőle végleg, ám egyelőre még nagyon nem vagyok kész feladni az imádott hivatásomat.  Remélem a nagy bölcs élet nem is kényszerít majd rá.