Amilyen eseménydús volt az elmúlt hét álláskeresési szempontból, olyan unalmas ez a hét. Álláslehetőség 1. és 6. van még "versenyben". Az 1-ről mindjárt bővebben. A 6. esetében már kaptam GDPR tájékoztatót a cégtől, de interjú időpont egyelőre nincs. Tekintve, hogy a cégnél mindenki 30-as vagy alatta van, megelőlegezhető, hogy nem feltétlenül egy 45+-os HR vezetőt keresnek, de persze hadd tévedjek. A 3. és 4. állás esetében sajnos nem lettem kiválasztva első körös interjúkra. Az egyik helyen azért, mert nincs autóipari hátterem. Erről írtam már korábban, hogy ezt az indoklást mennyire hülyeségnek tartjuk sokan, mivel a HR mindenhol ugyanazt csinálja, a céges sajátosságokat (és ide bele lehet érteni az iparági jellemzőket) úgyis fel kell hogy szedje az ember az első pár hétben és az elvégzett munka minőségét semmiféle módon nem befolyásolja az, hogy mennyire ismered az adott iparágat. Na mindegy. Nem tudják mit vesztenek😊
Szóval, álláslehetőség 1. Ugyebár visszaléptem, de pont az történt, amit éreztem is, engem akartak felvenni. Úgyhogy nem hagytak csak úgy lelépni, első körben csak finoman jelezték, hogy ne hagyjam abba, a második körben pedig egy eggyel magasabb pozíciót helyeztek kilátásba (Director of HR), ha végigcsinálom a teljes folyamatot. Mivel ez kevésbé izgat, próbáltam más motivációt is találni, így 2 napig rágódtam a dolgon és minden baráttal megbeszéltem. Végül oda lyukadtam ki, hogy maga a kihívás, hogy egy teljesen megoldhatatlannak látszó feladatot megoldjak viszonylag vonzó (bár nagy a bukás veszélye is), de ugye egyszer azt mondta nekem a Microsoft európai elnöke, hogy azt szereti bennem a legjobban, hogy kockázatvállaló vagyok (és szerinte a magyar vezetők többsége nem ilyen), így belementem, hogy folytatom a kiválasztási folyamatot. Továbbra is egy assessment és egy interjú van hátra, ez utóbbiban partnerem az Executive HR Vice President lesz. Most várom az assessment időpontját. Bár már péntek óta várok, lehet, hogy mégsem így lesz, majd kiderül. Vagy egy pofás svédcsavarral mégis a török HR-es lesz előléptetve. Ezektől bármi kitellik.
Jött ma reggel egy újabb tanácsadói megkeresés a LinkedIn-en. Egy HRBP pozíció kapcsán szeretne velem kapcsolódni egy tanácsadó hölgy. Mivel semmi specifikum nincs az üzetenetben, nyilván ez is csak egy szokásos átverés (a a kapcsolódás reményében), ráadásul a CV-met látva a HRBP pozíciókra sosem találnak alkalmasnak, mert ahhoz állítólag túl sok vagyok. Úgyhogy visszajelzek a hölgynek, de sok reményt nem fűzök a továbbiakhoz.
Előkerült az egyik elveszettnek hitt barátom, eddig nem ért rám. Tudom, ne kell mondani semmit...., de attól én még szeretem. Amúgy aki ismer, az tudja, hogy engem viszonylag nehéz igazán megbántani, eddig 3 embernek sikerült, ami csaknem 50 évre vetítve nem is olyan rossz. Ebből kettő családtag. De egy nagyon kedves barátom - nem ő, aki nem ér rám - nagyon megbántott a minap. Annyira, hogy teljesen le voltam döbbenve, és úgy voltam vele, hogy na ennyi volt a barátságunk és kész. Aztán persze a jó szívem megint győzött, de a tüske persze marad, jó mélyen.
Szerintem amúgy álláslehetőségek terén most úgy 1,5 hónap szünet következik, mert karácsony, mert évkezdés, mert szabik, de nem is baj. Kinek van kedve ilyen hidegben mászkálni😊 További szép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése