Hétfő este van és itt ülök egy egyelőre bontatlan üveg pezsgő mellett. Na nem, nincs semmi ok az ünneplésre, illetve, ha van is, az nem az, hogy állást kaptam. Egyrészt a mai nap messze az elmúlt 7 hónap legjobb napja volt (mindjárt mesélem), másrészt meg már régen gondolkozom azon, hogy inni kéne, hiszen a filmekben reménytelenebb időszakokban ezt teszik a főhősök. A baj csak az, hogy nagyon nem szeretem az alkoholt, ezért nem is iszom szinte soha, de a pezsgővel még valahogy elvagyok. Na persze 1 pohártól még nem leszek alkoholista, de mondjuk kezdésnek nem rossz.
Szóval a mai nap. Először is 10 hónapos utánajárás után sikerült felvennem az OTP nevű intézménytől a lakástakarékban összegyűjtött összeget. Nem sok, de most életet ment. Már januárban felvehettem volna, de akkor a COVID miatt nem ment. Aztán végre bejutottam és azt hittem elintéztem, de 3 hónappal később, mikor újra mentem, akkor már a pénzért, kiderült, hogy valamit nem jól csinált az ügyintéző és újra kell kezdeni az egész folyamatot. Aztán a megadott időben újra bementem, de akkor sem stimmelt valami és sokadjára újra indult a dolog, ez augusztus végén volt. Akkor már tudtam, hogy muszáj lesz hozzájutnom ehhez a pénzhez, mert elfogy a többi tartalék. Aztán bementem pénteken, amikor az ügyintéző közölte, hogy csak időpontra lehet menni és előzetes foglalás szükséges és finoman megpróbált elküldeni. Mondtam neki, hogy ezt nekem senki nem mondta, csak hogy november 1. után jöjjek be a pénzért, meg hogy csak egy 5 perces utalást kell elintézni, szóval maradok. Erre a hölgy adott egy jegyet a rendszerből, ami direkt rossz jogcímre szólt, persze ezt csak 15 perc várakozás után vettem észre. Tudtam, hogy ebből megint nem lesz semmi, ezért elhagytam az objektumot és a vonaton hazafelé foglaltam hétfőre időpontot. Ma amikor bementem, már úgy voltam vele, hogy ha most szám szerint a 7. látogatás alkalmával sem kapom meg a pénzt, abból nagyon nagy botrány lesz. De most végre megkaptam, miután hetedszer is el kellett magyaráznom, hogy nem, nem veszem fel a kapcsolódó lakáshitelt és nem, nem kérem az állami támogatást, mert januárban majd villanyszámlára és ételre kell a pénz, nem lakásfelújításra. Így megkaptam az általam összegyűjtött összeget. Persze amikor a lakáshitelem felvételekor akciósan éppen nem volt számlanyitási díj, azt most azért mégis kifizetteték velem utólag, így az 5 év alatt összegyült 1173 Ft súlyos kamatból 1050 Ft-ot levontak. Ennyi erővel párnacihában is tarthattam volna a pénzem, de persze akkor nem is kaptam volna alacsonyabb kamatot a lakáshitelre (mert annak lakástakarék kötése volt az egyik feltétele). De mindegy, 2 extra havi megélhetés biztosítva. Szuper. Március közepéig jó vagyok.
A rengeteg pénzemet úgy ünnepeltem meg, hogy vettem egy Pizza Hut pizzát (szigorúan SZÉP kártyával) és hazahoztam ebédre. Na ja, élni tudni kell, én a hedonista😀 Közben visszaigazolták a héten lezajló személyes interjúmat a török hölggyel, csütörtök este lesz. Azért este, mert a jelenlegi emberkét az adott betöltendő munkakörben még nem bocsátották el, amiatt az irodában nem lehet interjúzni, így a hölgy szállodájába kell mennem. Az a tanácsadó is felhívott, aki LinkedIn-en keresett meg, igaz kicsi fáziskésésben volt, de holnap vele is lesz interjúm. Autóipari céghez keres HR managert (műanyag alkatrészeket gyártanak), 600 fő, 4 fő HR, 2 gyárból lett egy gyár 2019-ben, hatalmas átszervezésen és átalakuláson mentek át. A HR vezetőt már korábban elküldték, mert nem volt jó, most van egy interim HR vezető és állítólag ide nagyon jó lennék. A szavaiból még azt vettem ki, hogy német cég. De hogy melyik, arra még nem tudtam rájönni, mire jó ez a titkolózás, nem értem. Ja, Pest keleti felén van. Nagy segítség....
Múlt héten senkivel nem beszéltem a tanácsadókon és a bolti pénztároson meg a vonat kalauzon kívül. A legjobb barátnőm tudomást sem vesz rólam (nem tudom miért), a másik nagyon szeretett barátnőmet megbántottam és ő azért nem beszél velem, így már inkább nem is próbálkozom, mert azzal csak több kárt csinálok. Mások meg... Rettenetesen fáraszt, hogy mindenki rácsodálkozik, hogy "Jaj, még nem tudtál elhelyezkedni? Hát az hogy lehet?" ezért mindig el kell magyaráznom (vagy csak én érzem, hogy el kell), hogy nem azért nem találok munkát, mert hülye vagyok és semmire sem vagyok jó, hanem amiatt, hogy túl sok a gyakorlatom és ez igenis nagyon nagy akadály. Ha 3-5 év gyakorlatom lenne csak, már rég dolgoznék, az ilyen álláskeresőkre a Facebook-on 2 perc alatt tízen repülnek rá. De mivel engem már a HR manager szintre sem vesznek figyelembe (ahhoz is sok vagyok, ami a legnagyobb hülyeség, legalábbis szerintem), HR igazgató keresés meg jelenleg összesen 2 van Budapesten és 1 Tatabányán, az elhelyezkedés esélye, hogy nagyon finoman fejezzem ki magam, nem túl magas. Ez a 2 pozíció, aminél most én versenyben vagyok mondjuk nem HR igazgató, de a török cégnél az lesz a neve később (?), a németnél meg a méret és a komplexitás miatt számít annak, még ha nem is úgy hívják.
A mai nap utolsó öröme, bár ez tényleg aprócska, hogy másfél hónapja hajkurászom a KitchenAid féle grill serpenyőt (SPAR akció) és ma sikerült megszerezni. Egy háziasszonynak ugye az ilyen öröm is öröm, sülhet a steak a megfelelő edényben.
A sok örömbe azért van némi szomorúság is. Ha HR-es vagy, akkor talán neked is ez az év egyik legjobb időszaka. Mikuláscsomagok, Mikulás rendezvény, agyalás, hogy mi legyen a karácsonyi ajándék a dolgozóknak, karácsonyi programok, céges karácsonyfa állítás és díszítés, jótékonysági gyűjtés, sok boldog mosolygó és kedves arc és sok öröm, nevetés, nekem meg megszakad a szívem, hogy nem adhatom át az ajándékokat, nem díszíthetem fel a céges karácsonyfát, nem lesz karácsonyi közös ebéd, talán soha többé. Hiányzik....minden....mindenki...még mindig.... Na, előbb sírás, utána pezsgő. Egészségetekre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése