Nos, így visszanézve a múlt hét volt az életem egyik legrosszabb hete. Annyi minden negatív dolog történt, hogy felsorolni is sok lenne, nem is teszem. Megaláztak, semmibe vettek, hülyének néztek, 2 emberben hatalmasat csalódtam. Így aztán hétvégére oda jutottam, hogy a szombatot és a vasárnapot szinte végig sírtam, már élni sincs kedvem és arra a következtetésre jutottam, hogy eljutottam a gödör aljára és innen már csak felfelé lehet menni. A múlt héten pontot tettem az első 49 évem végére is, mert távozott belőle az utolsó 2 ember, akit a múltból hoztam magammal és akiket nagyon, de nagyon szerettem, de ők nem tudnak és nem is akarnak mit kezdeni a jelenlegi helyzetemmel, el kellett őket engedni. Mivel sosem voltam nagy barátkozó, a barátaim száma ezzel eléggé lecsökkent.
Na, beszéljünk inkább állásügyekről. Ugyebár nem vettek fel abba a bizonyos HR Igazgatói pozícióba - vélhetőleg a teszt miatt - de mivel úgysem nagyon akartam ott dolgozni, ez kevésbé fáj. A szuper állást kínáló tanácsadó azóta sem került elő, illetve mégis, de kicsit tudathasadásos szegény. Előzőleg ugyanis letöltöttem a cégüktől egy bérfelmérés adatait és továbbítottam a gyárigazgatónknak (ahol dolgoztam), mert tudtam, hogy neki hasznos lesz a novemberi pénzügyi tervezéskor. Tudom, jó fej vagyok😀de hát még mindig szeretem őket és nagyon hiányoznak..... Erre a tanácsadó küld egy levelet, amiben arról érdeklődik, hogy tudtuk-e használni a felmérést és mi a véleményünk róla. TUDJA, hogy ÉN nem dolgozom, merthogy ugye ezért keresek állást...... Nem igazán értem, hogy most mi van, de már levettem a listáról azt a lehetőséget és erre a levélre sem válaszoltam. Közben jubiláltam🎂, a MOL 5. alkalommal is elutasított úgy, hogy pont nekem való állásra jelentkeztem, de a CV-m rögtön ment a kukába. Persze jött az e-mail, hogy ne adjam fel, figyeljem a lehetőségeket és jelentkezzek újra. Persze, biztos fogok, ja....
Aztán egy újabb abszúrd dolog történt. Felhívtak egy új állás kapcsán. Nem volt nagy szám, de - mondjuk úgy - kereseti lehetőségnek - jó lett volna. Le is beszéltük a részleteket, megegyeztünk az első interjú időpontjában, ami ma lett volna, de meghívó nem érkezett meg a kezdési időpontig, se kép, se hang, eltüntek ők is, mintha nem is lettek volna. OK. Mikor lett ez divat ilyen szinten letojni a jelölteket? Én soha nem tudnék így viselkedni egy jelölttel sem. Aki állást keres, annak arra jó oka van. Minden ilyen történés csak a reményét és az önbizalmát ássa alá egy álláskeresőnek és mire végül eljut egy állásinterjúra, addigra úgy össze van törve, hogy azért szerepel rosszul és azért nem veszik fel. Nem magamról beszélek, én ennél már sokkal erősebb vagyok, de sajnos láttam már ilyet és nem lett jó vége.
Így aztán megint oda jutottam, hogy abbahagyom a keresést és megpróbálok túlélni, amíg lehet és közben várom a csodát. Tudom, vannak ilyen pillanataim, elnézést kérek ezek miatt, de most már tényleg minden reményt elvesztettem. Ahogyan bánnak a jelöltekkel, ahogy átlépnek rajtad, minden emberség kiveszett ebből a szakmából is, én meg, az utolsó mohikánként próbálnék emberközpontú HR-esként dolgozni és megmutatni, hogy ezt jól is lehet csinálni, mégsem kellek sehol. Nem fogok tudni elhelyezkedni. Ezt tudtam eddig is, az előző 23 hónapos álláskeresés óta pontosan tudatában vagyok, hogy minél több tapasztalatom van, annál esélytelenebb vagyok és bár nem az az ember vagyok, aki bármit könnyen felad, de ez most már súlyos valóság lett. 7 hónapja keresek állást, a pénzem lassan elfogy és rákészülök a kocsi, majd kb. 1 évvel utána az álomházam eladására. Reméltem, hogy erre nem kerül sor, reméltem, hogy nem vesztem el egy élet munkájának eredményét, de tévedtem. Ráadásul máshová sem vesznek fel, pedig próbálkoztam bolti eladónak, asszisztensnek, SSC-be HR specialistának, de mindig meg vannak rökönyödve, hogy az én hátteremmel miért ilyet próbálok és hogy ez messze nincs annyi fizetés, mint ami eddig volt és persze nem vesznek fel. Erre csak azt mondom, hogy még ha eddig 1000 fabatkát is kerestem, most viszont 0 fabatkát keresek, havi több száz fabatkát kell kifizetnem számlákra, és bizony a 0 fabatka bevételnél a 200 fabatka is több, legalábbis be lehet belőle fizetni a villany- vagy a gázszámlát, többek között. Amúgy sosem jelentkezek olyan állásra, amit nem csinálnék szívesen, szívvel-lélekkel.
Közben pedig nagyon dolgoznék már. Szabályosan fáj HR témájú cikkeket olvasni, HR témájú rendezvényekről álmodozni (ahova ugye céges e-mail nélkül nem lehet regisztrálni - számkivetett vagyok....). Tényleg, már bármit csinálnék, bármit amire képes vagyok, nem érdekel, ha nem leszek vezető, eddig sem akartam soha az lenni, nem is vagyok benne jó, csak ezt hozta az élet és ezért most drágán meg is fizetek. Ha valakinek bármilyen jó ötlete van, ne tartsa magában. Napi pár órában már ingyen is dolgoznék inkább, minden jobb, mint ez a nagy semmi, és ezt nagyon komolyan mondom.
Jelenlegi statisztika: 55 megpályázott HR pozíció (a többit nem tartom nyilván, de kb. még 20).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése