Egy jó hét, végre

Hát végül múlt hétfőn a sírás ugyan megvolt, de a pezsgős üveg bontatlan maradt. Ezek történtek időközben.

Álláslehetőség 1: Kedden délben megtörtént az interjú a lengyel recruiter és köztem. Az autóipari beszállító cég a Woco, nyugi, én sem hallottam soha még róla. Meg is nyugtatott a hölgy, hogy az egyik feladat pont az lenne, hogy megismertetni a céget az emberekkel, mert senki nem hallott még róluk. Na ilyen már volt a Tredegar esetében, az ilyen munkákat nagyon szeretem. Elég jónak tűnik a lehetőség. Német VP felé kell riportolni meg persze a magyar ügyvezető felé. A kiválasztás elvileg 3 lépés. 1) Recruiter, ez megtörtént, 2) HR VP, majd végül 3) magyar interim HR vezető+magyar ügyvezető és utána döntés. A recruiter nagyon alkalmasnak talált és le volt nyűgözve a hátteremtől, úgyhogy javasol a 2. körre.

Álláslehetőség 2: Csütörtökön késő délután felkerekedtem és elindultam a török hölgyhöz interjúra. 2 óra 45 perc alatt értem Vecsésre a szállodájába (nem kocsival, azzal este már nem mertem elindulni, ugyanis nincs téli gumim). A hölgy a bárban várt egy Mickey Mouse mintájú és feliratú pulcsiban és papucsban. Én persze rendesen felöltöztem az interjúra, aki ismer tudja, hogy többnyire elegánsan öltözöm egyébként is, úgyhogy ez kicsit mellbe vágott, de hát nem a ruha teszi az embert. A következő dolgok derültek ki. A jelenlegi HR Igazgatót el akarta küldeni, de az hétfőn magától felmondott. Így mondjuk találkozthattunk volna az irodában is emberi időben meg emberi távolságon belül, de ezt most hagyjuk. Van jelenleg is egy Szenior HR vezető és ehhez vesz fel még egyet. A HR igazgató munkakörét ez a két ember fogja ellátni elosztva. A másik Szenior HR vezető egy török úriember, 13 éve van a cégnél, jó, de a potenciáljának vannak határai, így most útmutatót kapott arra vonatkozóan, hogy miben kell fejlődnie. Az egyik ilyen a magyar nyelvtudás, ami van, de nem elég jó. Állítólag az angolja sem elég jó. Ez praktikus, mert én nem tudok törökül, de valahogy majd csak megbeszéljük a dolgokat, már ha engem vesznek fel..... Valamikor a nem túl távoli jövőben valamelyikünkből lesz a HR igazgató. Én tippelnék a nyertesre.... A hölgy elmondása alapján viszonylag sok a probléma, főleg a toborzással (100 üres hely) és az emberek megtartásával. A hölgy 9 hónapja van a regionális HR pozícióban és vannak aránylag jó ötletei ezek kezelésére. Megkérdeztem, hogy hol toboroznak, erre felsorolta az összes olyan weboldalt, ami kiemelten vacak, de például social media felületet egyáltalán nem használnak. Én bedobtam, hogy ezen az úton nagyon gyorsan el kellene indulni és hogy van is erre egy kíváló megoldásom, ha engem vesz fel. Aztán kiderült, hogy miért nem tudnak embereket felvenni. Olyan gyalázatosan alacsony a bruttó bér (kemény fizikai munkáról, azaz csomagrakodásról van szó), hogy nem csoda, hogy nem vállalja senki. Ha a dupláját fizetné, akkor kezdené megérni bárkinek is. Elmondta, hogy béremelésről szó sem lehet, mert a részvényeseknek kell a pénz. Viszont ha nem fizet piaci bért, akkor ezt a problémát nem fogja tudni megoldani (ezt csak én állapítottam meg magamban persze). Aztán megkérdeztem, hogy hogyan történik az onboarding, erre elmondta a felvételi folyamatot a szenior HR vezető pozícióra, de nagy meglepetésemre időközben hosszabb lett a folyamat 2 további lépcsővel. Nem az ügyvezetőnél fejeződik be, ahogy ezt eredetileg mondták, hanem utána még lesz egy Executive VP HR interjú (lehet, hogy Törökországban) és ezt követi egy assessment. Mindezt december 7-ig le szeretné bonyolítani. Ugye alapból onboarding témakörben nem erre voltam kíváncsi, de jó, hogy elmondta. Majd megkérdezte, hogy pénteken tudok-e menni interjúra az ügyvezetőhöz. Mondtam, hogy legkorábban kedden tudok. Erre másnap (azaz pénteken) ír egy levelet a recruiter, hogy pénteken délután megyek-e interjúra. Mondom nem, merthogy keddre kértem időpontot. Nagy nehezen sikerült egy keddi időpontot adniuk, holnap 15:00 órára kell mennem a reptérre. Közben tépelődtem egy sort azon, hogy akarom-e én ezt az állást. Van egy hosszú listám arról, hogy miért nem akarom és miért nem tetszik és egy viszonylag rövid arról, hogy miért igen. Az IGEN oldalon csak az szerepel, hogy "mert kell egy állás" meg hogy "a repülőtéren van". Ez utóbbi ugyan a negatív oldalon is szerepel a távolság miatt... Szerintem amúgy az hogy "kell egy állás" nem elég jó indok. Úgyhogy holnap miután találkoztam az ügyvezetővel (török) eldöntöm, hogy akarok-e tovább menni. De ehhez az ügyvezetőnek minimum olyan karizmatikusnak kell lennie, mint Miklós (volt gyárigazgatóm), okosnak és emberinek, mint Ágnes (legutolsó gyárigazgatóm) és kedvesnek és barátságosnak, mint Chris (Chris Guzy, GE-s ügyvezetőm) egyben. Mindhárom emberre igaz az összes pont, de így jobban esett leírni. Szóval legkésőbb szerdán egy nagy döntést fogok meghozni.

Álláslehetőség 3: Igen, bizony, ilyen is van, közben befutott. Egyelőre annyit tudni, hogy gyártó cég, 200 fős, 3 fős HR, budapesti központ, és van 2 nap home office. Az interjú ezen a héten lesz, még várom a pontos időpontot.

Álláslehetőség 4: Ugyanaz a recruiter fogja hozni, aki álláslehetőség 3-at. Valami bizalmas HR Manager keresés (vagyis a jelenlegi ember még az adott munkakörben van és el lesz távolítva) Vác környékén, ami ennél recruiternél lehet észak Nógrád megye is😀, tehát ígéretes a dolog. De erről még tényleg nem tudok többet.

Milyen fura, hogy ahogy abbahagytam a hagyományos álláskeresést, hirtelen mennyi lehetőség lett. De örüljünk neki. Bármi is lesz, dolgozni legkorábban január 5-től szeretnék, de ezek addig el is húzódnak, azt hiszem.

Amúgy a múlt hét összességében nagyon jó volt, egy napot, a pénteket leszámítva. A péntek gyötrelmes, de nagyon tanulságos is volt egyben. Van egy barátnőm, akit folyton megbántok. Na nem szándékosan, hanem mert most nem működöm jól és előtte el sem szoktam játszani, hogy jól vagyok (azt hittem nem kell legalább előtte színészkednem), viszont ő sincs túl jól és a kettő találkozása nem szerencsés, emiatt a kettőnk kicsit sérült kommunikációja hatalmas érzelmi hullámokat kelt. Akkorákat, hogy a pénteki napot végig sírtam, nem is voltam sehol.

Szombaton viszont jó néhány szorongásomon bátran átlépve reggel nekiindultam a csodás napsütésben Rioval (a kocsim), mert neki wellnessre volt szüksége, így elvittem a kedvenc pesti kézi autómosómba (Palotagarázs, csak ajánlani tudom), ahol a csodás fiúk 30 perces kényeztetéssel új autót varázsoltak belőle. Utána tankoltunk és bezsebeltünk a rengeteg dícséretet a kutastól, hogy Rio milyen szép és milyen gyönyörű a színe💙Aztán OBI, Auchan és késő délután értem haza. Aki tudja, hogy gondjaim vannak a vezetéssel, az tudja, hogy ez mekkora teljesítmény volt, nagyon büszke is voltam magamra. A szorongásokkal nagyon nehéz, főleg, ha amúgy is még ezer más lelki baja van az embernek, de minden leküzdhető, csak akarni kell. Vasárnap is kitartott a lendület, egy csomó olyan dolgot megcsináltam, amit már régen halogattam, tehát az is sikeres nap volt. Így a hétvége végül nagyszerű lett, tegnap este úgy éreztem, hogy fel vagyok töltve új energiával és ma új erővel indulok neki a kihívásoknak.