Elrepült a karácsony, pedig mennyire várja mindig az ember, aztán 3 nap és huss, mintha nem is lett volna. Idén igazán gyönyörű lett az itthoni karácsonyfám, imádom, és mivel mű fa, még hetekig fogok gyönyörködni benne, nem szedem le január közepe előtt. A kertben álló norman fenyőre is tettem idén égősort, az már van olyan nagy, hogy jól nézzen ki. A kis kék ezüst fenyőm még túl pici ahhoz, hogy látványos legyen, de jövőre már ő is fel lesz díszítve odakint.
A londoni karácsonyfánk nagy meglepetésemre már feldíszítve várt, mindenhol szép rend és tisztaság, a kedvesemnek jár egy nagy dicséret. Mivel későn érkeztem, a bevásárlást is neki kellett intéznie, de minden megvolt, így hamar elkészült a Wellington (idén jobb lett, mint tavaly) és hatalmas sikert aratott a Nándori cuki mákos bejglije, amiről idén szerencsére nem maradtunk le.
Na, de térjünk át a hivatalos részre. Kis statisztika: az első álláskeresésem, miután 2002-ben a Nokia leépített 449 napig tartott. A 2. álláskeresésem, miután hazaköltöztem Dubaiból 2009-ben 673 napig tartott. A mostani az interim állásig 464 nap volt, a végleges állásig, vagyis december 1-ig 595 nap. Ez nagyon kemény. Nemrég olvastam egy cikket, amiben azt ajánlották az embereknek, hogy mindig legyen 2 havi tartalékuk arra az esetre, ha elvesztik az állásukat. Nos, az előzmények alapján az én esetemben érdemes 2 évi (24 havi!!!!) tartalékot csak erre képezni, hogy felszínen tudjak maradni. Nem rossz feladat, főleg a mostani fizetésemből.....
A 595 napos álláskeresés célja tehát részlegesen ugyan, de megvalósult. Mi volt a cél?
1) Legyen munkám
2) Legyen havi bevételem
3) Legyen meg a "flow", ami 22 éve minden HR-es munkámban kiteljesített, vagyis legyen motiváló, kihívásokkal teli, és kicsit több, mint amire képesnek hiszem magam.
Az 1. és 2. pont pipa, van állásom és van havi bevételem. Hurrráááááááá!!!!!! Viszont nap mint nap azzal szembesülök, hogy itt tökéletesen motiválatlan és érdektelen vagyok és leszek. A munka több szinttel alacsonyabb annál, mint amit én élvezni tudnék, ahogy mondani szoktam, ezt egy jól betanított majom is meg tudja csinálni. Bármi olyan ötlettel állok elő, ami egyrészt nagyon hasznos lenne a cégnek és másrészt azt szolgálná, hogy motivált legyek és élvezzem, amit csinálok, azt azonnal lelövik. Egy siker volt eddig, bevezetjük a SZÉP kártyát januártól a dolgozók nagy boldogságára, ez részben az én érdemem. A munkakör egyébiránt teljes mértékben operatív (annyi jó van benne, hogy a bérszámfejtés a pénzügyhöz tartozik és nem hozzám, a toborzás meg ugye a másik vezetőhöz), de így marad az adminisztráció, a munkaügy és nagy ritkán egy nehezebb eset (felmondás, külföldi munkavállaló, kiküldetés, stb.). Fejlesztésre, alkotásra, a HR magasabb szintre emelésére szinte semmi esély nincs. Mindentől mereven elzárkóznak, ami haladó szemlélet vagy esetleg versenyképes megoldás. A tulajdonos fejében ott van egy magasabb szintű HR partneri támogatás és bevonás, remek gondolatai vannak, de a vezetőség ezt nem támogatja. Mondjuk nyilván a korábbi rossz tapasztalat és csalódás miatt nem engednek közel ilyen feladatokhoz, de ezt is jelenti, hogy nem értik és nem mérték fel, hogy mire lennék képes, míg a tulajdonos ezt pontosan látja és érzi. Ez így viszont nagyon nehéz lesz. Különösen úgy, hogy január végétől lesz egy 6 órás emberem, ha ő elviszi ezt az admin részt, mi marad nekem?
Szóval arra jutottam, hogy noha ez a munka megadja a vágyott biztonságot, de egyáltalán nem adja meg azt a fajta motivációt, élvezetet, ami eddig mindig megvolt (mondhatnám, hogy a 22 HR-es évem alatt a hobbimból éltem és egy napot sem dolgoztam😊), az elismertség és a fontosság érzését, azt hogy valamit alkotok, valaminek a fontos része vagyok, hogy igazán érdemben segítek az embereknek jobbnak és többnek lenni, az életüket élhetőbbé tenni, akkor ezt máshol meg kell teremteni valahogyan. Még elég homályos, hogy hogyan és hol, de egyelőre az jutott eszembe, hogy indítanék szakmai blogot, szabadidőmben tartanék rövid online tréningeket (management and leadership, több féle soft skills, kompetencia fejlesztés, time management, tematikus angol oktatás és ezer más) vagy munkajogi és álláskeresési tanácsadást, mert ez kiteljesítene és "flow-ban" tartana, így nem kellene új munkahely után kajtatni csak azért, mert ez rettenetesen hiányzik. Ettől még nem lesz meg az az érzés, hogy igazán hatással vagyok a cégre és befolyásolni, jobbá tenni tudom a dolgozók helyzetét, de talán azoknak tudok így segíteni, akik ezen a mellékágon majd velem tartanak, és az már kezdetnek jó.
Ez van. Egyszerűen szétfeszít a türelmetlen tehetetlenségnek az a furcsa érzése, hogy mennyivel többet tudnék csinálni, de nem lehet és ennek valahol ki kell majd jönni😉 Most viszont így nagyon nem jó, kemény napi küzdelem megbékélni, akár ideiglenesen is ezzel a helyzettel. Persze továbbra is próbálkozom és viszem az ötleteket, de hosszú kultúraváltás kell majd ahhoz, hogy felismerjék az igényt az igazi, érdemi HR támogatásra és kihasználják a bennem és a csapatomban rejlő lehetőségeket. Emlékszem, ezt az utat Dubaiban is megjártuk, 80 slide-os prezentáción mutattuk be, mire képes a HR (ha rendesen használják), a vezetők elképedve ültek és hallgatták, aztán rájöttek, hogy velünk sokkal könnyebb. Itt is ez kéne, bár az ügyvezetőt sosem visszük át ezen a hídon, azt hiszem.
Szóval egyszerre vagyok szomorú, csalódott, néha dühös, és mégis rendkívül lelkes. Fura egy állapot😀 De minden jó, ha jó a vége és ha még nem jó, akkor még nincs vége😄
Kívánok mindenkinek sikerekben, örömökben és élményekben nagyon gazdag boldog új évet nagyon sok szeretettel és köszönöm a sok támogatást, amit tőletek kaptam. Megfizethetetlen😍