Lehet valaki szomorúan lelkes?

Elrepült a karácsony, pedig mennyire várja mindig az ember, aztán 3 nap és huss, mintha nem is lett volna. Idén igazán gyönyörű lett az itthoni karácsonyfám, imádom, és mivel mű fa, még hetekig fogok gyönyörködni benne, nem szedem le január közepe előtt. A kertben álló norman fenyőre is tettem idén égősort, az már van olyan nagy, hogy jól nézzen ki. A kis kék ezüst fenyőm még túl pici ahhoz, hogy látványos legyen, de jövőre már ő is fel lesz díszítve odakint.

A londoni karácsonyfánk nagy meglepetésemre már feldíszítve várt, mindenhol szép rend és tisztaság, a kedvesemnek jár egy nagy dicséret. Mivel későn érkeztem, a bevásárlást is neki kellett intéznie, de minden megvolt, így hamar elkészült a Wellington (idén jobb lett, mint tavaly) és hatalmas sikert aratott a Nándori cuki mákos bejglije, amiről idén szerencsére nem maradtunk le.

Na, de térjünk át a hivatalos részre. Kis statisztika: az első álláskeresésem, miután 2002-ben a Nokia leépített 449 napig tartott. A 2. álláskeresésem, miután hazaköltöztem Dubaiból 2009-ben 673 napig tartott. A mostani az interim állásig 464 nap volt, a végleges állásig, vagyis december 1-ig 595 nap. Ez nagyon kemény. Nemrég olvastam egy cikket, amiben azt ajánlották az embereknek, hogy mindig legyen 2 havi tartalékuk arra az esetre, ha elvesztik az állásukat. Nos, az előzmények alapján az én esetemben érdemes 2 évi (24 havi!!!!) tartalékot csak erre képezni, hogy felszínen tudjak maradni. Nem rossz feladat, főleg a mostani fizetésemből.....

A 595 napos álláskeresés célja tehát részlegesen ugyan, de megvalósult. Mi volt a cél?

1) Legyen munkám

2) Legyen havi bevételem

3) Legyen meg a "flow", ami 22 éve minden HR-es munkámban kiteljesített, vagyis legyen motiváló, kihívásokkal teli, és kicsit több, mint amire képesnek hiszem magam.

Az 1. és 2. pont pipa, van állásom és van havi bevételem. Hurrráááááááá!!!!!! Viszont nap mint nap azzal szembesülök, hogy itt tökéletesen motiválatlan és érdektelen vagyok és leszek. A munka több szinttel alacsonyabb annál, mint amit én élvezni tudnék, ahogy mondani szoktam, ezt egy jól betanított majom is meg tudja csinálni. Bármi olyan ötlettel állok elő, ami egyrészt nagyon hasznos lenne a cégnek és másrészt azt szolgálná, hogy motivált legyek és élvezzem, amit csinálok, azt azonnal lelövik. Egy siker volt eddig, bevezetjük a SZÉP kártyát januártól a dolgozók nagy boldogságára, ez részben az én érdemem. A munkakör egyébiránt teljes mértékben operatív (annyi jó van benne, hogy a bérszámfejtés a pénzügyhöz tartozik és nem hozzám, a toborzás meg ugye a másik vezetőhöz), de így marad az adminisztráció, a munkaügy és nagy ritkán egy nehezebb eset (felmondás, külföldi munkavállaló, kiküldetés, stb.). Fejlesztésre, alkotásra, a HR magasabb szintre emelésére szinte semmi esély nincs. Mindentől mereven elzárkóznak, ami haladó szemlélet vagy esetleg versenyképes megoldás. A tulajdonos fejében ott van egy magasabb szintű HR partneri támogatás és bevonás, remek gondolatai vannak, de a vezetőség ezt nem támogatja. Mondjuk nyilván a korábbi rossz tapasztalat és csalódás miatt nem engednek közel ilyen feladatokhoz, de ezt is jelenti, hogy nem értik és nem mérték fel, hogy mire lennék képes, míg a tulajdonos ezt pontosan látja és érzi. Ez így viszont nagyon nehéz lesz. Különösen úgy, hogy január végétől lesz egy 6 órás emberem, ha ő elviszi ezt az admin részt, mi marad nekem? 

Szóval arra jutottam, hogy noha ez a munka megadja a vágyott biztonságot, de egyáltalán nem adja meg azt a fajta motivációt, élvezetet, ami eddig mindig megvolt (mondhatnám, hogy a 22 HR-es évem alatt a hobbimból éltem és egy napot sem dolgoztam😊), az elismertség és a fontosság érzését, azt hogy valamit alkotok, valaminek a fontos része vagyok, hogy igazán érdemben segítek az embereknek jobbnak és többnek lenni, az életüket élhetőbbé tenni, akkor ezt máshol meg kell teremteni valahogyan. Még elég homályos, hogy hogyan és hol, de egyelőre az jutott eszembe, hogy indítanék szakmai blogot, szabadidőmben tartanék rövid online tréningeket (management and leadership, több féle soft skills, kompetencia fejlesztés, time management, tematikus angol oktatás és ezer más) vagy munkajogi és álláskeresési tanácsadást, mert ez kiteljesítene és "flow-ban" tartana, így nem kellene új munkahely után kajtatni csak azért, mert ez rettenetesen hiányzik. Ettől még nem lesz meg az az érzés, hogy igazán hatással vagyok a cégre és befolyásolni, jobbá tenni tudom a dolgozók helyzetét, de talán azoknak tudok így segíteni, akik ezen a mellékágon majd velem tartanak, és az már kezdetnek jó.

Ez van. Egyszerűen szétfeszít a türelmetlen tehetetlenségnek az a furcsa érzése, hogy mennyivel többet tudnék csinálni, de nem lehet és ennek valahol ki kell majd jönni😉 Most viszont így nagyon nem jó, kemény napi küzdelem megbékélni, akár ideiglenesen is ezzel a helyzettel. Persze továbbra is próbálkozom és viszem az ötleteket, de hosszú kultúraváltás kell majd ahhoz, hogy felismerjék az igényt az igazi, érdemi HR támogatásra és kihasználják a bennem és a csapatomban rejlő lehetőségeket. Emlékszem, ezt az utat Dubaiban is megjártuk, 80 slide-os prezentáción mutattuk be, mire képes a HR (ha rendesen használják), a vezetők elképedve ültek és hallgatták, aztán rájöttek, hogy velünk sokkal könnyebb. Itt is ez kéne, bár az ügyvezetőt sosem visszük át ezen a hídon, azt hiszem.

Szóval egyszerre vagyok szomorú, csalódott, néha dühös, és mégis rendkívül lelkes. Fura egy állapot😀 De minden jó, ha jó a vége és ha még nem jó, akkor még nincs vége😄

Kívánok mindenkinek sikerekben, örömökben és élményekben nagyon gazdag boldog új évet nagyon sok szeretettel és köszönöm a sok támogatást, amit tőletek kaptam. Megfizethetetlen😍

Jól van

Eltelt az első értékelhető hét már az új minőségemben. Persze szerződésmódosításom még nincs, mert a hét elején a titulusomban még mindig nem jutottunk dűlőre. Nagyon sok munka volt a héten, ilyen elfoglalt még nem is voltam itt, de ez nagyon jó volt. Még múlt hétvégén eldöntöttem, hogy megnézem, hogyan boldogulok autó nélkül, mert azt gondoltam, hogy jobb lenne, ha eladnám a kocsit. Sokba kerül, nincs kihasználva, arra nem telik, hogy azzal járjak dolgozni, akkor meg minek. Így ezen a héten a vasútállomásig is Volán busszal mentem. A Volán-Máv-villamos-metró kombóval 1 óra 45 perc az út. Hazafelé rosszabb, mert 19:25 után már csak 20:40-kor van busz, úgyhogy legkésőbb a negyed 7-es vonattal haza kell indulnom. A cégtől délután kb. 40 perc a vonatig eljutni, úgyhogy túlórázni nem igazán lehet. Most csütörtökön volt egy céges rendezvény (Ronda pulcsi nap sütizéssel) ami után este fél 7-kor tudtam hazaindulni. Mivel csak a 20:40-es buszt értem el, 2,5 óra volt a hazaút mintegy 40 perc várakozással a zuhogó esőben a váci buszpályaudvaron, de a többi nap is 2-2 óra volt hazajutni a 75 perc helyett. Szóval a próba hét sikeres volt, megtartom az autót arra a komoly napi 1,5-1,5 kilométerre, amit a vasútállomásig oda-vissza meg kell tenni😀 mivel azzal 45 percet meg lehet takarítani. Itt lenne jó, ha lehetne gyalogolni, de a Külső Rádi úton ezt csak az öngyilkosjelöltek kísérelnék meg, ugyanis a forgalmas úttesten kell menni, járda nincs. Tervben ugyan van egy bicikli út és járda, de az sok-sok év múlva lesz csak, már ahogy itt Vácon mennek a dolgok.

Hét közepén aztán megszületett a titulusom is: HR és Szervezetfejlesztési vezető/HR and OD Manager. Ezen a héten 3 napot voltam bent, 2 meetingem is volt az új főnökömmel, aki a pénzügyi igazgató. Olyan édes volt, készített nekem egy álomszép adventi koszorút. Bár már korábban megbeszéltük, hogy csinál nekem egyet, azt hittem pénzben kerül, de ajándékba kaptam tőle. Nagyon kedves hölgy, jól is működünk együtt, ami csoda, mert nőkkel általában nincs kémiám, de nála nem játszik a szakmai féltékenység, ez sokat segít. Amúgy lehetne a lányom, amin jól elszórakoztam magamban egyik nap a vonatúton. 

Aztán a meglepi. Említettem, hogy az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem jó pár állásra. Nos, egyik nap csörög a telefon. Ismeretlen szám. Felvettem, hátha valamelyik munkatársam. De nem, egy recruiter volt. Úgy tűnik, jelentkeztem egy director szintű állásra, amit elfelejtettem beírni az álláskereső nyilvántartásomba és amiről amúgy is teljesen megfelejtkeztem. Head of People and Culture Hungary and CEE. Volt egy rövid előszűrő beszélgetés, majd, mivel itt megfeleltem, tovább is ment az anyagom az ügyvezetőhöz. Innen folyt.köv. januárban, ezt megírta a recruiter, mert az ügyvezető januárig szabin van. Vicces. Pont ott nyílik halvány lehetőség, amire nem is emlékszem😀

A jelenlegi helyemen pedig nekilátok feltárni és kijavítani az eddigi HR által elkövetett hibákat. Van sok. Amikor megoldást javaslok egyikre másikra, vagy megoldok egy hatalmasnak tűnő problémát 5 perc alatt, csak néznek rám, mintha valami csodát mondtam volna, pedig a legtöbb dolog egyszerű és magától értetődő. Ma is dolgoztam kivételesen 13:00-ig, sőt a másik HR-essel még délután is csevegtünk Teams-en, mert neki sem tetszik az új titulusa😀

Szóval egyelőre kösz, jól vagyok, talán ez az első hét 2021.04.14 óta, amikor ezt nyugodt szívvel le tudom írni. Sőt, ma még egy ici-pici bónusz is érkezett a bankszámlámra, meg is lepődtem rendesen, mert tudtam ugyan, hogy fizetünk valamennyit, de biztos voltam benne, hogy nekem nem. 

Még jövő héten jelentkezem, de aki már akkor nem olvas, annak békés, boldog ünnepeket kívánok nagyon sok szeretettel. A kép az irodánkban készült😎

Célba értem(?)

Nos, megkaptam az ajánlatot. Nem minősíteném, de a történelmi hűség kedvéért megemlékezek itt is róla. A fizetés nevetséges (legutoljára 2011-ben kerestem ennyit), a pozíció neve nem lehet HR igazgató, mert jaj, akkor mit szól majd a másik HR-es, ha őt nem úgy hívják (Recruitment Manager lesz az új felállásban), valamint a recruitment nem tartozik majd alám, mert jaj, mit szólna szegény másik HR-es, ha még egy alkalommal felé tennének valakit. Vajon az én lelkemmel mikor fognak ennyit foglalkozni? Így 6 fős csapat helyett lett 2 db 6 órás emberem, akik közül az egyik édes és kényelmes, pörögni nem tud, de nem is akar, a másiknak 2 gyereke van és február végén jön vissza GYED-ről. Ebből nagyjából levehető, hogy csak én fogok dolgozni. Ehhez van 4 cég egy csomagban, érthetetlen szabályok, idióta folyamatok, állandó feszültség az egyik tulajdonos és a vezetés között,  autokrata vezetés és egy olyan ügyvezető, aki minden hasznos, modern, a céget előrevivő és az embereket jobban szolgáló dolgot hatalmas szkepticizmussal fogad és aki többek között nem hisz az egyenlő bánásmódban. Álomhely😀 De képzeljétek, sikerült kitárgyalnom még plusz 50e Ft-ot (bruttó). Juhéééé!!!!!! Ezen felbátorodva kértem egy kisebb, könnyebb laptopot a a júliusban ideiglenesen kapott 2 kilós helyett, de persze nem kapok, ugyanis az pénzbe kerül. Viszont vehetek magamnak. Ja tényleg, ez nekem eszembe se jutott, köszi! Kértem teljes jogú hozzáférést ahhoz a programhoz, amit használnom kell (mert fél éve a másik HR-es account-jával lépek be), de azt sem lehet, mert az is pénzbe kerül. Mindehhez csak ismételten annyit teszek hozzá, hogy ez egy IT cég..... Továbbra is saját mobilt és saját előfizetést használok. Nincs helyem az irodában, vagyis mindent cipelek folyamatosan, így a vonat-villamos-metró-gyalog játékot minden nap, amikor bemegyek, 5-6 kilóval a vállamon teszem meg (laptop, jó nehéz hálózati kábel, egér, jegyzetfüzet, személyes holmik). Irodaszerem sincs, de ha azt is cipelném, meg a bevásárlást is hozzá csapnám, esténként, akkor 10+ kilóval közlekedhetnék. Viszont így hamar megtanultam, hogy kiválóan el van az ember jegyzetpapír, bugyi, gemkapocs, kapcsológép, post-it és egyéb irodai apróságok nélkül is. Na de most akkor hogy van ez a dolog a Munka Törvénykönyvében, hogy a munkáltatónak kell biztosítania a munkavégzés feltételeit? Mondjuk az ügyvezető az utolsó, akit ez meghat. Megmaradt a 4 nap is (így minimalizálták a fizetésem), de az egyetlen jó pont, hogy megmaradt a 2 nap home office is. Bár megkértek, hogy a 4 napot húzzam szét 5-re (hétfőn kezdjek később és pénteken dolgozzak délelőtt). Ezen még gondolkodom. Tehát igen tisztelt hölgyeim és uraim, szeretettel, de szomorúan és mély alázattal megállapítom, hogy végre van állandó munkahelyem, viszont ilyen rossz munkahelyem még életemben nem volt, bár a Budapest Airport és a PanTel még erősen vetélkedik ezzel az első helyért.

Na de jobb ma egy veréb, mint holnap kettő, vagyis elfogadtam, mert egész egyszerűen nincs más választásom és szükségem van a havi bevételre, ha nem akarok mindent elveszíteni, amiért 30 nagyon kemény évet dolgoztam és küzdöttem. December 1-től már él a szerződés (persze majd ha aláírjuk, de még ki kell találniuk a pozíció nevét, mert abban nem jutottunk egyetértésre). Természetesen ettől még a maximumot adom itt is, mert vagyok annyira büszke és lelkiismeretes, de azt is elárulom, hogy az ügyvezetővel és a pénzügyi igazgatóval folytatott "tárgyalás" után bőgve tettem meg az utat hazáig és azóta is sírok, ahányszor ezt az egészet végig gondolom.

Persze, mindezen jól felhergelve azonnal jelentkeztem 5 új állásra, mindezt tettem az esélytelenek teljes nyugalmával, hiszen úgysem vesznek fel sehová, már 51 éves lettem közben, öreg vagyok és nem kívánatos. Ja, meg drága is. Dehát tulajdonképpen most már biztonságban vagyok, nincs mit veszítenem. Ez egy új élet, de egy olyan új élet, amit képtelen vagyok megszokni. Tavaly április 14-ig legalább a munkámban volt örömöm, most már abban sincs. Így viszont nehéz lesz tovább menni. Hogy honnan vegyek motivációt, azt végképp nem tudom. Vajon azon is van már ársapka?

Slinky, a teraszomon lakó imádkozó sáska meghalt, valamikor tegnap történhetett. Várható volt, nagyon hideg van már kint és nem volt mit ennie, de azért sajnálom. Úgy megszoktam, hogy minden reggel köszönök neki vagy éppen odébb rakom, ha pont nem tudok miatta kimenni. Néha magától is odébb ment, ha szóltam neki és nem is jött be bogár a lakásba, amióta ő őrizte az ajtót. Hiányozni fog. De ez egy ilyen időszak, a változások, a lemondások, a hiányok, a búcsúzás ideje.

De mivel ma van advent 2. vasárnapja amikor a remény gyertyáját gyújtjuk meg, talán lehetnék sokkal bizakodóbb. De sajnos nem vagyok vallásos, nincs is adventi koszorúm. Mondjuk attól még gyertyát gyújthatok. Legyen úgy.

A célnál

Elérkezett az a pillanat, amikor napirendre került a beszélgetésünk a jövőmről. Ez ugye eddig úgy nézett ki, hogy szeretnének megtartani a HR Igazgatói pozícióban január 1-től. A régi igazgató október 31-én távozott, így érdekes helyzet állt elő. A másik HR-es hölggyel az volt a cég megállapodása, hogy október 31-ig vállalja át a HR Igazgató teendőit. Ez a nap el is jött, el is múlt és a hölgy abba kívánta hagyni az extra feladatokat. Igen ám, de ha én csak január 1-től leszek HR Igazgató, akkor én január 1-ig nem csinálom, szóval így lett a szürke zóna. Ez pedig egyre több gondot okozott mindenkinek, így leültünk beszélgetni a pénzügyi igazgatóval. Ő egy kissé más jövőképet tett elém, mint az ügyvezető. A lényeg maradt, tehát fel szeretnének venni állandóra, de a másik hölgy és a recruitment külön egység lenne, nem tartozna hozzám. Illetve olyan szinten tartozna hozzám, hogy ha a hölgy nincs, akkor nekem kell helyettesíteni. Mindez azért, mert nem akarják szegényt azzal sokkolni, hogy megint felé tesznek valakit.... Ez egy viszonylag érdekes struktúra, mert ha nem látok rá az adott területre, akkor hogyan fog ez történni. Ráadásul a hölgynél vagy a gyerek beteg, vagy a férje, vagy ő és ez így megy felváltva, ilyenkor nem tud dolgozni vagy csak nagyon keveset vagyis gyakorlatilag ez lehet egy folyamatos extra. 

Ezután összeültünk a másik HR-es hölggyel átbeszélni a HR feladatok felosztását e szerint a logika szerint. Ezt sikeresen megtettük, tisztáztam vele, hogy mi az a helyzet, amiben ő jól érzi magát, mindezt le is írtuk. Felosztottuk a csapatot is, hogy ki kinek riportol, lesz benne egy kis mátrix is. Aztán sor került a tényleges "állásinterjúra", ahol átbeszéltük az ügyvezetővel és a pénzügyi vezetővel az elkészült feladatfelosztást és annak minden részletét, majd rátértünk az érdekesebb témákra, mint például a fizetésem. Persze sok nekik, amit kérek, de mondtam nekik, hogy mivel nincs garantált éves béremelés, még csak inflációkövető sincs, illetve az kap, aki jobban veri az ajtót, olyan fizetést kell kérnem, ami 2-3 év múlva is kényelmes lesz. Ezt a feltevésemet kicsit nehezményezték, mondván hogy igenis szokott lenni béremelés, de a bér amit kértem, egyáltalán nem sok, úgyhogy ezen indultunk el. Így elkezdtek kreatívan gondolkodni, hogy hogyan tudnak annyi nettót adni, amit kértem úgy, hogy nekik az a legkevesebbe kerüljön. Most így erre várok, hogy kidolgozzanak valami olyan ajánlatot, amivel mindannyian együtt tudunk élni. Szóba került ezen belül a céges autó is (mint a nettó része), de azért minimum 4 évet itt kell maradnom (4 éves lízing lenne), úgyhogy ezt most még nem szeretném bevállalni. Majd meglátjuk mi lesz. Az is lehet, hogy így nem vesznek fel, de azért bízom abban, hogy valamilyen ajánlatot mégis kapok, még ha jóval kisebb összeg is lesz, mert egyszerűen szükségem van erre a munkára. A kreatív megoldások terén meg a józan törvényesség keretein belül én is tudok gondolkodni, bár ugye én nem bírom a szürke és fekete dolgokat. De szükség törvényt bont, csak az ügyeskedők boldogulnak a mai világban.

Úgyhogy hamarosan jó híreim lesznek, legalábbis remélem. Ja, és nem várjuk meg majd a január 1-jét, a szürke zóna miatt előbb módosul majd a szerződésem, hogy azok a feladatok is el legyenek látva, így lehet, hogy nyugodt boldog karácsonyom lesz😀 

Megvolt a havi londoni kiruccanásom, innen egy kép ide nektek:

A szürke zóna avagy légy résen

Érdekesen alakulnak a dolgok a cégnél. A leköszönő HR igazgató helyett október 31-ig megállapodás alapján a HR vezető csinálta az operatív teendők egy részét. Most, hogy lejárt a megállapodás, nem igen hajlandó tovább csinálni, amíg garanciát nem kap arra, hogy fizetve lesznek az extra erőfeszítései. Az ügyvezető szerint én ezeket a feladatokat simán meg tudom csinálni, ezért átvehetem. Ezzel nincs is baj, csak itt keletkezett egy szürke zóna. Engem 4 projekt elvégzésére vett fel, egy viszonylag nyomorult fizetésért heti 4 napban. Ehhez hozzájött frappáns indoklással az onboarding/off-boarding (ha ezeknek a digitális módját fejlesztem, akkor csináljam, hogy megismerjem a folyamatokat és gyakoroljam). A többi operatív feladat, mint múltkor a felmondás, az orosz úriember Magyarországra telepítése vagy most majd számos szerződésmódosítás hozzám landolt, de azt még a HR vezetőnek kellett volna csinálnia. A vezetők szerint viszont azért landolt nálam, mert szerintük én vagyok a HR igazgató, na de ez nem igaz. A dilemmám az, hogy ha most ezért a fizetésért és heti 4 napban erős túlórákkal vagy éppen egy nem fizetett 5. napon történő munkavégzéssel megcsinálom a HR Igazgatói teendőket, akkor amikor a tényleges tárgyalásra kerül a sor erről a pozícióról január 1-től, joggal mondják majd, hogy eddig kevesebbért és 4 nap alatt is megcsináltam, akkor most mi alapon kérek többet. Ha viszont nem csinálom meg, esetleg nem fognak tovább alkalmazni. A 22-es csapdája vagy valami hasonló.

Egyébként az ügyvezető igen óvatosan fogalmaz, ha a leendő pozíciómról beszél, úgy tűnik aggódik a cég pénzügyi helyzete miatt (na ja, a tulajoknak nem elég az 1,6 milliárdos bevétel) és semmi sem biztos. Na meg folyton sürgeti a projekteket, amikkel azért nem tudok olyan veszett tempóban haladni, mert minden mást is a nyakamba varr. Viszont ha elment a HR igazgató, az a pénz megvan, nem igaz? Abba a költségvetésbe csak beleférek én, még csak nem is vagyok a tulajdonos lánya, nekem nem kell milliókat fizetni😀 Szóval ahogy mondtam, érdekes a helyzet.

Ez nekem igazából annyit mond, hogy legyek résen és folytassam az álláskeresést, amit most egy ideje időhiány miatt hanyagoltam egy kicsit, ami nem jó.

Slinky még itt van, de leköltözött a szúnyoghálóról egy virágcserépre. Nagyon gyanús dolog is történt, találtam ugyanis mellette egy fej nélküli imádkozó sáska tetemet. Nem tudom, hogy ezek mikor párzanak, de nagyon úgy tűnik, hogy igazak a mendemondák és párzás után Slinky kinyírta a párját úgy, hogy leharapta a fejét. Most kicsit más szemmel nézek rá😃

Mivel nem kaptam belépéskor, most így 4 hónap után vettem magamnak egy laptop táskát. Teljesen új számomra, hogy csak ennyi idő alatt tudtam az árát összespórolni. Ilyen gyerekkoromban volt utoljára, hogy 4 hónapig vártam a kinézett farmerre és csaknem egy évig a türkizkék cipőre, mert anyunak annyi ideig tartott félretenni annyi pénzt, hogy meg tudja nekem venni. Nagyon hiányzik a régi életem (az előző 20 év), amikor ez nem lett volna probléma, de kezdem megszokni lassan és fájdalmasan ezt az újat is, vagyis azt, hogy a számlákon és az élelmiszeren kívül másra nem jut vagy csak nehezen. Reméljük, ez azért hamarosan változni fog.

Puszi mindenkinek! A képen Slinky, még a korábbi törzshelyén😄

Fény az alagút végén (remélem nem vonat:-))

Jelentem, meggyógyultam. Majdnem 3 hét volt. De ma először a saját hangomon beszélek végre. Nem történt sok minden, illetve igen, de nem álláskeresés témában, hanem családi szinten, de azzal nem fárasztalak benneteket. 

A munka továbbra is rengeteg, de sikerrel menetelek, úgyhogy egyelőre nincs gond. Mivel az ügyvezető a majdani új pozíciómat nem akarja HR-re korlátozni, szeretne más területekre vonatkozó feladatokat és felelősséget is beletenni (ami ellen cseppet sincs kifogásom), beszélgettem a marketing vezetővel, hogy azon a területen hol és mit tudnék aktívan támogatni. Abban maradtunk, hogy az employer branding és az aktív közösségfejlesztés (kisebb dolgozói programok, események, mint közös reggeli, quiz night és egyebek) lennének a terítékemen. A tulajdonostól is is hasonló irányt kaptam, ő a szolgáltatásokban (GE, GE Aviation, GE Healthcare, Affidea, stb.) kiszervezve dolgozó, tehát velünk irodai emberekkel (HQ) nem vagy nem gyakran érintkező kollégákat szeretné valamilyen módon bevonni a cég életébe, hogy érezzék, hogy hozzánk (is) tartoznak. Ez egy szép (és kissé reménytelen) feladat, de összességében jó kihívás.

Amire még gondoltam az a minőségügy és azon belül az ISO és a munkavédelem, aminek itt nincs gazdája és kultúrája sem. Erre az egyik kolléga, akivel ezt átbeszéltem azt mondta, hogy "mazohista" vagyok. De mit csináljak, 10+4 év gyártó háttér beülteti az ember fejébe a szabályozottságot és annak az igényét, meg amúgy is ilyen precíz német agyam van és szabálykövető vagyok, a legtöbb esetben😄

Rengeteg nagyon jó állást találtam a LinkedIn-en, de egyelőre semmi motivációt nem éreztem arra, hogy újfent órákat töltsek jelentkezéssel (mert zakatol a fejemben, hogy úgyis hiába), de legbelül tudom, hogy igenis rá kell szánnom az időt meg az energiát, a keresést nem szabad abbahagyni, mert ez az állás csak akkor lesz biztos, ha már van aláírt szerződés (és persze akkor se, mert a tulaj lánya bármikor visszajöhet és ki meri neki majd akkor azt mondani, hogy nem) és persze valószínűleg nem olyan feltételekkel kapom meg, ahogy én azt szeretném, különös tekintettel a bérezésre. Akkor pedig vagy másodállás kell vagy másik állás kell😀

Slinky, az imádkozó sáska még itt lakik. Olvastam, hogy nagyon intelligensek, megszokják és megismerik az embert, hallják és figyelik, amit mond, szóval egész jó kis háziállatok. Ma reggel szóltam neki, hogy rossz helyen van a szúnyoghálón, mert így nem tudom kinyitni az ajtót, erre odébb ment. Nyilván nem azért, mert értette, amit mondtam, de azért érdekes. Amúgy nem tudom mi lesz vele télen, mert ezek állítólag nem telelnek át, tehát nemsokára már túl hideg lesz neki és ......

Sikeresen bejelentkeztem a Develor egyik nemzetközi online rendezvényére. Tudjátok, hogy ezzel voltak gondok korábban, amikor még nem dolgoztam. Mennyivel könnyebb, ha céges e-mail címet tudsz megadni, megolajozza az ügyintézést és akkor vagy valaki. Furcsa, persze valahol érthető, hogy bizalmatlanok a gmail-es címekkel szemben, de kicsit talán túlzásba viszik. 

Egyébként számos cikk témája megfogalmazódott bennem, amit valahol meg szeretnék írni, de még nem tudom hol. Van még egy csomó ötletem (ütős, rövid online tréningek és munkajogi tanácsadás témában), de nem tudom milyen formában lenne érdemes ezzel foglakozni. Viszont legalább van min töprengeni.

Legyen szép napotok! A kép Londonban készült.😉

Legyél fiatalabb

Még nem telt le a 10 nap és jelentem élek. Na nem gyógyultam meg, már több, mint 2 hete vagyok beteg, de jó úton haladok, már majdnem a régi hangom is visszajött, de még nem léphetek fel a Zeneakadémián (ugyanis egyszer ott szólót énekeltem mint kórus tag, de az nagyon régen volt😁). 

A munkahelyemen az emberek látható megnyugvással fogadták, hogy a HR Igazgató hölgy nem jön vissza. Írt mindenkinek egy levelet, amiben elbúcsúzott. Én pedig a nyakamba kaptam egy csomó feladatot, amit ő kapott volna, ha visszajön. Mindez szép és jó, csakhogy én még mindig amiatt a 4 projekt miatt vagyok itt, ami miatt eredetileg felvettek, még mindig csak 4 napos a munkahetem és a fizetésem sem lett HR igazgatói, szóval kicsit eltúlzottnak érzem ezt a fajta megbecsülést😂. De szerencsére a teherbírásom híresen jó, így egyelőre mennek a dolgok, bár így sajnos pont a projektek nem haladnak, az operatív HR teendők mindig prioritást élveznek, hiszen többnyire fontos határidős dolgok, a dolgozó nem várhat.

Csináltunk Lia barátnőmmel egy aprócska kísérletet. Most, hogy ATS-t (jelölt kezelő rendszert) vezetek be, meg viszonylag sokat jelentkezem ilyen felületeken, rájöttem, hogy mivel be kell írni a születési időt, valószínűleg az életkorom miatt be sem válogat az AI, mert tuti úgy van beállítva, hogy max. 40 éves korig keres, esetleg 45. Szóval kipróbáltuk, hogy ugyanarra az állásra 2x jelentkeztünk, ugyanazzal a profillal, de más-más születési dátumot adtunk meg. Az egyikben 1971-et (ez a valós) a másikban 1977-t. Na mi történt? A 71-eset azonnal (1 napon belül) elutasította a rendszer, a 77-est pedig 3 nap múlva értesítették, hogy a pályázata a HR vezetőnél van és hamarosan behívják interjúra. Lia esetében hasonló történt, csak az értesítési idők voltak kicsit különbözőek. Szóval ez a titok, ha elmúltál 45 és állást akarsz (és ATS-en keresztül kell jelentkezni) akkor hazudj. Mert ugyanazzal a tudással és tapasztalattal más eredményt érsz el az életkorodtól függően. SZÉP. Akkor mi számít? Miért dönt el bármit is, hogy hány éves vagyok? Jó, értem. A 23 éves HR vezető nem akarja felvenni az anyját. OK.  De miért vesznek fel mindenhová az egyetemről frissen kikerülő, mindenfajta élet- és szakmai tapasztalatot nélkülöző hölgyeket/urakat rögtön vezető pozícióba? Pontosan. Mert olcsók. Ennyi. Ki akar 1,2 milliót fizetni, ha 600-ért vagy 750-ért kap egy vezetőt? Értem, csak nem értem. Erre mondta a fejvadász ismerősöm, hogy rettenetesen felhígult a HR szakma, mindenki azt hiszi, hogy lehet HR-es, aki szokott más emberekkel beszélgetni. Pont mint a coach-ok. Na mindegy, Szóval mostantól 77-es vagyok😁 garantáltan nagyobb merítésem lesz.

Amúgy a tulajdonos végre igénybe veszi a tanácsadói és stratégiai képességeimet. A cég minden 3 évben tanúsíttatja magát az Investment in People rendszerben. Eddig Gold minősítésűek voltak (még egy szint van feljebb), de most leestek standardra (2 szintet vesztve: gold, silver). A dolgozói interjúk és kérdőívek alapján készült értékelés szerint ezt a HR-nek az elmúlt 1,5 évben tapasztalt szignifikáns hanyatlása okozta. Ez pont az az időszak, amíg a most távozó HR igazgató volt porondon. A tulajdonos kérésére most tanulmányozom az értékelést, hogy kitaláljuk, mik a problémák és hogyan fogjuk visszahozni a céget a Gold szintre. A következő tanúsítás 2025-ben lesz, így van időnk. Innen szép nyerni😃

Lett egy háziállatom. Na nem, nem fogadtam örökbe Pötyit, a hozzám folyton beszökdöső szomszéd macskát (lásd a képen), aki elhalmoz az imádatával, hanem van egy imádkozó sáskám. A szúnyoghálómra telepedett. 2 naponta elmegy egy rövid időre enni, de aztán hazajön. Mivel már sokadik hete lakik itt, összeszoktunk, így lett neve is: Slinky. Nem tudom miért pont ez, de ránéztem és ez állt jól neki. Reggel mindig az az első, hogy megnézem "itthon" van-e😄 Mik történnek.....

Fordulat

2 hét telt el az utolsó bejegyzés óta és nagyon sok minden történt. Viszont állásügyben csupán egy igazán fontos mozzanat volt. Írtam korábban, hogy a HR igazgató, akit helyettesítek, sok ködösítés meg újragondolás után úgy tervezte, hogy október 24-én kezd újra dolgozni. Ennek kapcsán találkoztunk is, hogy átbeszéljük, mit hogyan csinálunk majd és persze azért is, hogy megismerjük egymást. A HR csapat nagyon ideges volt a visszatérése miatt, úgyhogy őket is nyugtatgattam, hogy minden rendben lesz. Megmondom őszintén, csodáltam a hölgyet, hogy ilyen ereje van, ugyanis visszatérni valahová, ahol rengeteg csalódást okozott mindenkinek és ahol senki nem várja vissza jó szívvel (kivéve talán engem) nagyon nagy érzelmi teher és megpróbáltatás. A HR Igazgató megígérte, hogy elkezd behívni a meetingekre, kikapcsolja az out of office üzenetet és beszél egyesével a csapatával. Mindez persze nem történt meg...... Én közben kaptam a vezetőktől és a kollégáktól a rejtett és kevésbé rejtett dicséreteket, ami meg kell mondjam, nagyon jól esett. Aztán múlt hét kedden találkoztam a tulajdonossal. Az ő lánya a visszatérő HR Igazgató. Mindenről beszéltünk, de a lánya visszatéréséről nem, ami nagyon furcsa volt, de nem faggattam, gondoltam, majd mondja, ha akarja. Nem sokkal a megbeszélés után mentem be az ügyvezetőhöz, aki azzal fogad, hogy "Hallottad?". Mondom "Mit?" Erre azt mondja: "A HR Igazgató nem jön vissza". Aznap reggel, miután 5 napon keresztül hiába kereste és üzent neki a visszatéréssel kapcsolatban végre kapott egy e-mailt a hölgytől, amiben megírta, hogy nem jön vissza. Hmmm, hát ez egy teljesen új forgatókönyv. Akkor nem tudtunk beszélni bővebben erről, de fél 4-re ki volt írva egy meetingünk, úgyhogy csak délután beszéltünk róla részletesebben. A "részletesebben" az nagyjából azt takarta, hogy megkért az ügyvezető, gondoljam át, hogy el tudom-e magamat képzelni hosszabb távon is itt és hogy milyen keretek között. Elmondta, hogy látja, hogy engem mindenki elfogadott és mindenkivel megtaláltam a hangot. Tehát gondoljam át ezeket: lehetséges munkakör, munkakör tartalma, bérezés, munkaidő, stb.  és beszéljünk erről legkésőbb december elején (mert dec. 31-ig amúgy is maradtam volna). Nos, ez azért annyira nem lepett meg, de azért egy kicsit igen.

A HR csapat nagyon aranyos volt. Mindenki nagyon megkönnyebbült, hogy a hölgy nem jön vissza, annak meg örültek, hogy én esetleg maradok. A HR vezető írta is, hogy a HR csapat egyhangúlag megszavazta, hogy maradjak, ebből persze az én szavazatom hiányzik, de az kisebbségi szavazat😃

Hogy szeretném-e, az egy másik kérdés, hiszen annyi mindennel nem tudok azonosulni, ami itt folyik. De a józan ész nyilván azt diktálja, hogy ha adnak, fogadd el. Nem pont erre vágytam, mint új munkahely, de nem is kell ennek lennie az utolsó munkahelyemnek, nem igaz? A rosszul működő dolgokra meg azért szerepemnél fogva hátha lesz némi ráhatásom. Ebben is bízom. Szóval egészen fura módon, de a fejem felett függő Damoklész kardja hirtelen eltűnt és tulajdonképpen jó irányba mennek a dolgok. Nyilván amíg nem egyeztünk meg és nem írtunk alá, addig nem örülök és bízom el magam feleslegesen, sőt, folytatom az álláskeresést. De mindenképpen ad valamilyen szintű megnyugvást, amire már nagyon nagy szükségem volt. Viszont amiatt sem szabad nagyon ráhangolódni erre, mert ahogy eldöntötte a hölgy, hogy nem jön vissza, ugyanazzal a lendülettel dönthet másképp és mivel a tulaj lánya, nyilván neki van elsőbbsége😕

Ma áramszünet volt a lakóparkban, úgy 11:00 órától negyed 6-ig. 3-szor ment el az áram, a szerelők 3-szor jöttek ki. Ma reggel pont minden eszközöm le volt merülve, iPad, telefon, számítógép, úgyhogy semmit nem tudtam csinálni és volt időm gondolkodni és olvasni. De igazából csak azzal kapcsolatban világosodtam meg, hogy minek kell itthon lennie az ilyen esetekre és írtam egy bevásárló listát (rengeteg elem, pár power bank, olyan étel, ami főzés nélkül is OK, stb.). Ebédet nem tudtam csinálni, de a mélyhűtőben volt még 2 szelet kenyér, amit felengedett a teraszon a napon, így legalább egy szendvicset tudtam enni. Van viszont egy JBL hangszóróm, ami töltőként is működik, így arról sikeresen feltöltöttem a telefont és félig a tabletet is, hurráááá!!!! Elővettem az összes gyertyát és elemes lámpát, ami itthon volt, meg van egy energiatárolós villanykörtém, ami feltöltés után órákig nappali fényt ad a szobában, szóval nem lettem volna teljesen elveszve, ha nem jön vissza az áram. Mindez máskor is jó lesz.

Persze télen a legnagyobb fájdalom áram nélkül a melegvíz lesz és a fűtés, egyik sem megy anélkül. De az jutott eszembe, hogy kéne egy kemence (főzni, sütni) meg egy tűzrakó hely (vizet melegíteni) a kertbe, na meg rossz esetben a kerti grillt is össze lehetne végre szerelni, amit a 10. évfordulómra kaptam az utolsó munkahelyemen, de érzelmi okokból azóta is a kerti kisház mélyén a dobozában pihen.

Amúgy 1 hete beteg vagyok és nem úgy tűnik, hogy hamar kijövök belőle. Nem szokásom betegnek lenni, így ez most nagy nyűg. Legutoljára 2015-ben, előtte meg 2002-ben voltam beteg, azelőtt meg 1990-ben, szóval nem viszem túlzásba😄 A köhögés a legrosszabb, ha nem hallotok felőlem 10 napon belül, akkor megfulladtam. Na jó, tudom, hogy ezzel nem szabad viccelni.

Mivel tulajdonképpen jól alakulnak a dolgok, bízzunk abban, hogy ez marad a trend😎 

Ma a 30+ éves CD lejátszóm (igen, elemes Discman) mentett meg és ezzel tudtam zenét hallgatni, így ide most ez a kép kerül hálából. 

Ha egy üzlet beindul

Ezen a héten annyi dolog történt, de megpróbálom kiválogatni azt, ami nektek érdekes lehet. Három embert léptetek be, két embert léptettem ki. Itt ennél a cégnél minden extrán túl van bonyolítva, csináltam egy ellenőrző listát a beléptetéshez, 65 pontból áll és legalább 6 különböző ember van benne. Mi korábban Edinával ketten csináltunk, igaz, egy jóval egyszerűbb folyamatot. Mivel outsourcing szolgáltatók vagyunk, rendszerint nem magunkhoz veszünk fel embert, hanem a partnercégeinkhez. Most mind a 3 ember a GE különböző üzletágaihoz kerül. Ez persze tovább bonyolítja a folyamatot. De nincs vele gond, flottul megy. A kilépős történet már nem ilyen egyszerű. Volt ugye emberünk, akinek felmondtunk. A bérszámfejtő hölgynek problémái vannak a Munka Törvénykönyvének értelmezésével, ebből volt egy vitánk, majd felső vezetői utasításra volt hajlandó csak bérszámfejteni a férfi bérét meg elkészíteni a kilépő papírjait. Aztán úgy volt, hogy a férfinek csütörtökön kellett volna visszahozni a telefonját. Az nekem nem irodai napom, úgyhogy megkérdeztem a többieket, hogy ki megy be aznap. Persze senki. Úgyhogy csütörtökön is bementem. Ám a férfi nem jött, majd közölte, hogy pénteken jön. A másik kilépő is ellentmondást nem tűrően közölte, hogy ő is pénteken jön. Pénteken én nem dolgozom, de úgyis kitaláljátok, igen, bementem, csak ezért az 1 óráért utaztam 3 órát. Jó volt😀 de eljutottam az IKEA-ba végre.

Közben megnyertem még egy érdekes és komplex feladatot, ha még nem lett volna elég. (Látjátok, soha ne panaszkodjatok, hogy kevés a munka, mert ezt a panaszt mindig meghallják, ha a többit nem is😀) Egy Oroszországban élő orosz állampolgárt kell felvennem. A besorozás miatt menekülne ide a feleségével, és mivel jó szakember, a GE vállalja a költségeket. Munkavállalási engedély, tartózkodási vízum meg egyebek, isteni lesz😏 Azért persze még továbbra is ott van az 5 másik projektem is, szóval a munkaidőben unatkozás megszűnt, helyette van fejvesztett rohanás. Na jó, ismertek, tökéletesen szervezett és összeszedett profi vagyok😃

Ami viszont ennél is fontosabb, hogy végre találkoztam a hölggyel, akit helyettesítek. Együtt ebédeltünk és bő 2 órát beszélgettünk. Nagyon kedves és rokonszenves teremtés, de nagyon ködben van azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem várják vissza és milyen rosszul dolgozott korábban. Október 24-én jön vissza. Mielőtt valaki a szívéhez kap, hogy akkor nekem október 31-én tényleg lejár a szerződésem és megint munka nélkül leszek, nyugi, ezzel én is így voltam 5 percig, de szerencsére december 31-ig meghosszabbítjuk a szerződésemet, a hölgyike pedig még azon is elfilozofált, hogy maradhatok is, ha van kedvem, de persze ezt majd decemberben megbeszéljük, hol van helyem ebben a rendszerben. Hmmm.

Az ügyvezető és a pénzügyi igazgató azt várja tőle, hogy 150%-on teljesítsen úgy min. 1 évig, legyen pontos, következetes, felelősségteljes, jelezzen vissza, válaszoljon a levelekre, vegye fel a telefont és általában, legyen teljesen megbízható és együttműködő. Hát 2 óra alatt nem tudtam teljesen megismerni, de szerintem ezzel gondjai lesznek. Az a típusú ember, aki szeret ötletelni, tervezni, de a végrehajtás már nem az ő asztala. Egyébként nekem is elmondta, hogy kutyás tréner szeretne lenni, úgyhogy ez nem téves információ volt. Viszont én most ugye azért vagyok, hogy segítsek neki, tehát hajrá, nézzük meg, hogy mentornak milyen leszek. Egyébként azt gondolom, addig mindenképpen itt tartanak, amíg ki nem derül, hogy bírja a hölgy vagy nem. Érzésem szerint van egy terv a háttérben, hogy ha ő nem, akkor majd én, mert érzem, hogy nagyon meg vannak elégedve velem, kérdés, hogy a tulajdonos apuka belenyugodna-e ebbe a cserébe. 

Átírtam az önéletrajzomat és a LinkedIn profilomat, na nem nagyon, csak egy kicsit. Sok sallangot elhagytam, a lényeg van leírva, kicsit profibban, mint korábban. Erre minden álláskereső bejelöl😀 Álláslehetőségek tekintetében csak egy visszautasítás érkezett, nem jelentkeztem új helyre, mert nem voltak hosszú óráim ezekre a mostanában szokásos bonyolult jelentkezésekre. Csatolt a LinkedIn profilodat, csatold a CV-det, majd gépeld be az egész CV-det újra. Logikus és egyszerű, nem? Na, ehhez most este fél nyolckor, amikor általában hazaérek, nagyon nincs agyam. Amúgy egy kedves dolog is történt ebben a témában. Az egyik tanácsadó cégtől kaptam egy kedves levelet az elmúlt évről, ami alatt velük is sokszor voltam kapcsolatban valamilyen álláslehetőség miatt. A levélben volt sok kedves gondolat, meg persze sajnálják, hogy nem sikerült eddig rendes állást találnom, de ők is azon vannak, hogy ez mielőbb megtörténjen. Ez nagyon ritka, hogy emberi módon, odafigyeléssel kezelnek egy jelöltet az ilyen cégek. Szívmelengető.

A lelki állapotom attól jobb, hogy nincs időm gondolkozni és tépelődni. Még mindig keresek munkát a pénteki napra, ha valakinek kell angoltanár, tréner, szervezetfejlesztő, HR generalista, ne adj isten idegenvezető vagy akárcsak hostess (na jó, ez a hostess már kicsit öregecske, szóval nem annyira reprezentatív😂), ne tartsa magában.

Kellemes, pihentető hétvégét nektek!

Szeptember végén

Természetesen ami elromolhat egy felmondással kapcsolatban, az el is romlik. A múlt héten elbocsátott dolgozó esetében csak azt felejtette elmondani a vezetője, hogy azonnal fel kell menteni a munkavégzés alól, mert a GE (oda volt kiszervezve) így nem foglalkoztatja tovább a felmondási idő alatt. Ez persze ezer és egy problémát generál, többek között azt, hogy elkéstünk a kifizetéssel és a papírok kiadásával, amit emberünk jelzett is nekünk egy kedves levélben a Munka Törvénykönyvéből idézve. Ugyanis a felmondásba az került, hogy október 6-tól mentjük fel a munkavégzés alól. Na mindegy, mire perel én már nem leszek ott. Hmmm. Persze ettől még úgy kiborultam tegnap, hogy nekiálltam sírni a 6-os villamoson az utasok nagy örömére. Még messze nem vagyok jól úgy általában, de ezt tudjátok.

Egyébként vicces ez dolog. Minden felsővezető meglehetősen hevesen és idegesen bizonygatja, hogy amint kapnak választ az általam helyettesített HR igazgatótól, hogy visszajön-e vagy nem, azonnal megbeszélik velem a továbbiakat a hölgy döntése függvényében, mert nem akarnak bizonytalanságban tartani és korrektek akarnak lenni, hogy tudjak tervezni. Azonban ez felsővezetői a kommunikáció nincs kimondottan összehangolva. Mindenki mást mond, tök jó. A HR Igazgató hölgy viszont sem az ügyvezető levelére, sem a telefonhívásaira nem reagál hetek óta, de a pletykák szerint jövő héten jön dolgozni. Vagyis senki nem tud semmit.  Na meg persze még egy dolgot nem kérdezett meg senki, hogy én akarok-e maradni😀

Én finoman jeleztem az ügyvezetőnek, hogy időközben valahogy én lettem a cég "HR vezetője", mert majdnem minden feladat (és ezzel felelősség) szép lassan hozzám került, kivéve a toborzást, mert arra külön csapat van, és hát nem igazán ebben egyeztünk meg az elején. Na mindegy, csak emiatt mindig mondogatom nekik, hogy ha elmegyek, ezt a sok feladatot valakinek vissza kell majd vennie, tehát érdemes lenne ezt átbeszélni és erre felkészülni, mert már csak 1 hónap van hátra. Amúgy ebben a helyzetben az a jó, hogy gyorsan telik a nap. Elkezdtem lazán 1 vonattal később menni, (mert ahhoz nem kell olyan korán kelni) és kb. 3/4 10-re érek be, de ez senkit nem zavar, a többség 10 vagy 11 körül esik be és 5 előtt hazamegy, de van, aki csak du. 3-ra jön..... Én kb. du. 6-ig maradok, mivel nem vagyok korán kelő, ez így kényelmesebb. Amikor itthon vagyok, gyakran dolgozok tovább, de fel is világosítottak, hogy amúgy átlag 8 órát kell dolgozni, nem minden nap 8 órát, na!

A legutolsó jelentkezéseimnél leginkább elutasítások jöttek, úgy 3-4 esetben meg semmi. Ez akár jó is lehet(ne), mert a Diageo-nál például 2 pozícióra jelentkeztem és csak az egyikről utasítottak el, de hogy ez mit jelent...... viszont elég régen volt már, úgyhogy szerintem ez is a fekete lyuk esete. Majd megint rá kell szánnom 1-2 napot és jelentkezni újra millió helyre, bár ezzel eddig sem jutottam sehová. Most, hogy látom nap mint nap, hogy mi történik ebben az országban, lehet, hogy nem is itthonra kéne fókuszálni. De ahová mehetnék, ott nem lenne munkám, ahol meg lenne munkám, oda nem akarok menni. Nem egyszerű😃😎

Londoni hétvége jön💙 ami nyugalom és béke. Szép hétvégét mindenkinek!

Az üres iroda, a ravasz HR vezető és az ABSL

A hétfői nap bekerül a legabszurdabb emlékeim közé. Vasárnap-hétfőn a cég egy közös kirándulást tartott azoknak, akiknek volt hozzá kedvük. Ez pont olyan mint, más céges ott alvós bulik, első nap hülyére isszák magukat, majd másnap totál másnaposan és félálomban bóklásznak az erdőben és próbálják megoldani a feladatokat (kincskeresés, meg egyéb érdekességek). Mivel én nem iszom és utálom a részegeket, főleg, ha azok a kollégáim, nem mentem el, meg ahogy írtam, természetesen erre az időpontra csúcsosodtak ki a tennivalók. Így hétfőn elindultam dolgozni, mint rendesen. Mikor odaértem, az eső miatt csak úgy fél 10-re sikerült, zárt ajtókat találtam. Mivel én nem vagyok jogosult felvenni a kulcsot, nem tudtam bemenni, gondoltam várok egy kicsit, majd jönnek. Fél óra után rájöttem, hogy esetleg mindenki, aki egyébként bejár az irodába ott lehet ezen a bulin, így számba vettem, ki jöhet be esetleg, de aki esélyes volt, az is délután szokott bejönni, úgyhogy hosszas gondolkodás után elindultam haza. Később kiderült, hogy jól tettem, mert aznap végül senki nem ment be az irodába, aki kirándulni volt, az azért, aki meg nem volt kirándulni, az meg azért (így úgysem veszik észre, ha aznap éppen "lóg"). Szóval a hétfőt 3 órás utazgatással kezdtem. Mondjuk utána már nem voltam túl motivált, de a feladatok vártak, úgyhogy beleástam magam és estig dolgoztam. A teljesítményértékelést 2 ember nem csinálta meg, az egyik a pénzügyi igazgató (tulajdonos), a másik a marketinges hölgy, de ő utólag kedden bepótolta (határidő szeptember 14. volt....). tehát újabb 1 hetet csúsztunk, megint 1-2 ember miatt. A pénzügyi igazgató azért az 1 hét szabija után kirándulni is elment és a mai napig nem készítette el az emberek értékelését (szabi előtt volt rá 4 napja). Nos, az általuk lenézett "multiknál" ilyen nem fordulhat elő, ilyen a Tredegarban sem volt soha, a vezetők tudták a dolgukat és érezték ennek fontosságát. Jó, ők is késtek néha, de nem 7-8 napokat, hanem max. 1-2 napot. Az még belefért, mert a határidőket eleve úgy találtam ki, hogy beleférjen😀

Kedden délután egy problémás dolgozóról volt egy meeting, amire azért lettem meghívva, mert a probléma kezdetén én segítettem a vezetőt a probléma kezelésében, amit annyira jól vett, hogy dicsérő levelet írt rólam az ügyvezetőnek. Most a probléma a végéhez ért, a munkavállalót elküldték. Kedden kellett ehhez elkészíteni a felmondást és a közös megegyezést. Itt 2 dolog fontos. A 22 évem alatt, amíg "multis" HR-es voltam, felmondást sosem írt HR-es, csak munkajogász. Ezt én így érzem helyesnek, főleg a lehetséges következmények tekintetében. A közös megegyezést pedig én mindig úgy készítettem, hogy előnyösebb legyen, mint a felmondás és a dolgozó lehetőség szerint azt válassza. Ez az én gyakorlatomban minimum 1 havi plusz fizetést jelentett, néha többet, a helyzet komolyságától és attól függően, hogy mennyi ideje állt alkalmazásban a jóember. Itt 4 hónap után küldték el az amúgy már az első héttől nem megfelelő embert, így nem is ajánlottak számára előnyös feltételt. A felmondást én készítettem, nem is érzem jól magam emiatt, elment rá fél napom, kb. 3,5 óra alatt hoztam össze a bizonyítékok alapos áttanulmányozásával, az Mt. összes vonatkozó paragrafusának áttanulmányozásával. Kemény meló volt. Bízom benne, hogy jó lett, mert a úriember végül nem fogadta el a közös megegyezést (elfogadta volna több pénzért, de itt nagyon keveset ajánlottak, ezért én sem fogadtam volna el...) és a felmondás került átadásra. Amúgy ezt nem nekem kellett volna megcsinálni, nem az én feladatom, cseppet sem. Nem vagyok a cég HR vezetője. Projekteken dolgozom, vagy azokon kéne.... De a HR vezető olyan profin tolta rám ezt és az ezzel járó felelősséget, hogy csak néztem. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy ő vajon mit csinál egész nap, bár esküszik, hogy annyi toborzási feladat van, hogy belefullad. OK.

Aztán tegnap kicsit csendben elfüstölt az agyam. A teljesítményértékelés volt az egyik terület, amit a HR vezető átjátszott hozzám ugyanilyen ügyesen (azóta már nálam van az onboarding meg az offboarding, az utóbbi úgy, hogy nem is tudom mit kell csinálni, mert nem mondta el, ja és én írom az ISO doksikat is😇). Itt az eredeti terv az lett volna a management részéről, hogy én fejlesztem és tökéletesítem a rendszert, de most éppen operatívan én viszem végig a folyamatot. Ez még rendben is lenne, szeretem meg minden, de itt egy olyan sz@r rendszer van erre, amibe az adatokat kézzel kell bevinni, betöltési lehetőség nincs, importálni Excel-ből nem lehet. Ez azt jelenti, hogy eddig kb. 6 napot töltöttem el adatrögzítéssel és paraméterezéssel, amit egy betanított majom is el tud végezni, de például egy diákmunkás biztosan. Erre kellett szenior szakember? Tegnap egész nap ezt csináltam, ráadásul egy olyan rendszerben, aminek a kezelését nem tanította meg nekem senki és nekem kell kiagyalnom, hogy hogyan működik. Ma is ez lesz a feladat, egész napra jut belőle. Az agysejtjeim pedig szépen lassan, nem egyesével, hanem ezresével pusztulnak az ilyen munkától. Folyton arra gondolok, amire a régi kollégáim többsége munkavégzés közben, hogy "Csináld Julcsi, ezért pénzt adnak". De én még soha nem dolgoztam pénzért, ha értitek, mire gondolok. Soha életemben, egyik munkámban vagy munkahelyemen sem. Mindig csak és kizárólag szenvedélyből. De az itt csak nyomokban található.

A jelentkezéseimet továbbra is sorra elutasítják (az ATS rendszerbe küldötteket) vagy nem jön válasz. Viszont olyan meghívásokat kapok, hogy csak nézek, például meghívtak az ABSL-be (Association of Business Service Leaders), most lesz egy ilyen reggeli is, amin részt veszek, igaz, csak online. Voltam a Munkajogi konferencián, azon kívül részt vettem 2 munkajogi fórumon, ahol a konzulensem adott elő. Bejelölgetnek fejvadászok, tanácsadók és ismeretlen emberek, de még egyik kapcsolat sem hozott semmit. Nyilván most éppen nem aggódom annyira, de ha véget ér ez a munka, újra ott állok majd képletesen és nem képletesen a tönk szélén. Állás kell, illetve ha az nem lesz, akkor legalább megélhetés kell. Remélem értitek a különbséget. Na kezdjünk neki a napi favágásnak. Puszi mindenkinek.

Születésnap és várakozás

Azt gondolom, hogy életem egyik legjobb születésnapi hétvégéje van a hátam mögött. Csupa jó dolog, kellemes emberek, rengeteg gyönyörű hely, végre kicsit otthon a 2. otthonomban😊 Tényleg csodás volt minden, bár a királynő halála miatti logisztikai problémák a városban nem segítettek a lazulásban. Az történt ugyanis, hogy vasárnap késő délután ki akartunk menni valamelyik parkba üldögélni és olvasni, távol az emberektől és a turistáktól. A legközelebbi hozzánk a Green Park, de ott van a Buckingham palota. Gondolnunk kellett volna a hatalmas tömegre, de csak akkor ért el a tudatunkig, amikor 1 km-re onnan, a Ritz Hotel előtt már benne sodródtunk a hihetetlen emberáradatban (1cm távolság nem volt 2 ember között, olyan volt mint egy koncerten a színpad előtti részen), majd a park bejáratánál kedves rendőrök küldtek el bennünket máshová, mert már nem fért be több ember. Így a tömeggel együtt végig evickéltünk a park külső oldalán, majd átmentünk a Hyde Parkba és ott ültünk le. De mire odaértünk, már csak alig 1 óra maradt a pihengetésre, majd visszamentünk a lakásba és onnan a reptérre. De minden perc élvezet volt (na jó, amikor egy vállon ülő gyerek lába belógott az arcomba a tömegben, az nem😀), jó volt kiszabadulni itthonról, a magyar valóságból. Ennek persze meg is lett a böjtje, mert itthon már másnap reggel arcul csapott a saját magyar valóságom. Annyira, hogy mára már olyan szarul érzem magam, hogy reggel óta folyamatosan azon küzdök, hogy ne sírjam el magam állandóan. Nincs különösebb oka, egész egyszerűen 3 nap teljes gondtalanság, szépség és jóság után (a problémákat ugyanis itthon hagytam) újra szembesülök azzal, hogy fogalmam nincs mi lesz velem. Jönnek a rémképek, hogy jaj, mi lesz, ha már ez a munka sem lesz..... persze felesleges ezen agyalni, pontosan tudom, de a szűz ilyen, ha nem jól mennek a dolgok, akkor túlgondol és rémképeket kezd el gyártani. Pont így működöm. Mindig.

Mivel hétfő hajnali 2:00-re értem haza és 3:00-ra kerültem ágyba, reggel a home office mellett döntöttem. Utólag kiderült, hogy ez egy nagyon bölcs lépés volt, mert az a vonat, amin dolgozni mentem volna éppen gázolt Dunakeszinél és még 10-kor is ott állt és rajta voltak az emberek (8:02 indulással). Viszont home office-ban még kevesebb lehetőség van értelmes munkát végezni, mint bent (ott legalább tudsz beszélgetni emberekkel) és mivel a teljesítményértékelés folyik éppen, semmi igazi tennivalóm nem volt. Ilyenkor szoktam szorgalmi feladatokkal szórakoztatni magam, olyasmivel, amit nem kell csinálnom, de valami értelmessel azért el kell tölteni a munkanapot és nekem (hülyének) lelkiismeretfurdalásom van, ha nem dolgozom, amikor munkaidő van. Pedig nyírhatnék füvet vagy takaríthatnék, de hát munkaidő van, na! Amúgy megy a mosógép mellettem, az is valami. Ma sincs mit csinálni. Volt egy meetingem, de azon kívül arra várok, hogy az emberek kitöltsék az értékeléseket. Utána majd lesz vele munka rendesen, lehet, hogy azt majd hétvégén is csinálnom kell (merthogy most úgy tűnik mindenki le fogja késni a holnapi határidőt), mert hétfőn már megy tovább a folyamat. Egy másik projekt vár arra hogy az ügyvezető aláírjon egy szerződést, egy harmadik projekt a marketingre vár, egy negyedik meg arra, hogy holnap beszélni tudjak egy emberrel. Szóval jelenleg éppen nincs feladatom. Erre mondtam, hogy hiányzik az operatív HR meg az egész napi pörgés. Persze itt is majd biztos egyszerre indul el minden és akkor majd olvashatjátok a panaszaimat, hogy sok a munka és a túlóra😂😉😁 De már csak 6,5 hét amúgy is. Addig is, mivel panaszkodtam, hogy nincs elég munkám, hozzám került az operatív onboarding, de jelenleg csak egy embert veszünk fel, az is a főni felesége, szóval ott sem pezseg az élet éppenséggel. Az a munka is kész, az alkotó pihen😁 

Egyébként azt mondta az ügyvezető múlt héten, hogy nagy valószínűséggel szeretne velem továbbmenni még pár hónapot majd, mégpedig ha visszajön a hölgy, akit helyettesítek, akkor azért, ha nem, akkor meg azért. Kérdés, hogy én mit akarok? Munkanélküli lenni jövedelem nélkül vagy rossz munkát kis fizetéssel? Szerintem egyértelmű a válasz.....bárcsak dönthetnék másképp....... 

A jelentkezéseimet amúgy sorra utasítják el vagy kerülnek fekete lyukba, pont ahogy eddig. Eredménye sajnos nincs. Félek, hogy a válság mélyülésével csak egyre rosszabb lesz a helyzet, pont mint 2009-2010-ben, amikor utoljára voltam 2 évig álláskereső. Most 17 hónapja keresek állást......de szerintem lesz ez 34 is. Egyelőre jó lenne egy valami apró munkalehetőség a pénteki napokra (8 óra). Ha valahol pont ennyi munka van és kellek valakinek, ne habozzon, vállalok bármit (lefűzés, Excel tábla, adatrögzítés, tréning, bármi), nagyon hiányzik az az 1 napi bér is😟 Még mindig beázik a tető és annak a javítását nem fogom tudni kifizetni😟

Itthon a kert gyönyörű, a rózsák varázslatosak és még érik a paradicsom, szóval jó kinézni az ablakon vagy kiülni az őszi napfénybe. A kép Londonban készült, a mostani kedvencem.

ATS - az új ellenség?

Egy újabb hét eltelt és újra meg kell állapítanom, hogy az emberek mindenhol egyformák. A teljesítményértékelés jelenleg a fő projektem. A cél az lenne (azaz lett volna), hogy 1 hónapba bele kell, hogy férjen. Csináltam hozzá egy profi menetrendet, amivel az 1 hónap tartható lett volna, de hát ugye mindannyian ismerjük a határidőket és azokat az embereket, akik számára az csak tájékoztató jellegű. Az első lépésre (értékelők kijelölése - kb. 5 perces művelet) adtam majdnem egy hetet. Nagyjából mindenkinek sikerült 1-2 figyelmeztetés és emlékeztető után a határidő után 1 nappal befejezni, kivéve egyet. 2 napig ugyan ő is bent volt, megcsinálhatta volna, de utána elutazott, majd megírta, hogy csak akkor tudja megcsinálni, amikor visszajön. Mivel az adatokat egyben egyszerre kell feltölteni a rendszerbe, most ahelyett, hogy csütörtökön tovább mehettünk volna a 2. lépésre (értékelés), erre miatta csak akkor kerül majd sor, ha ő elkészült, de talán megszán és hétfőn megcsinálja. Így viszont már 5 nap csúszásban vagyunk, vagyis a projekt nem fog beleférni az 1 hónapba minden erőfeszítés és alapos tervezés ellenére sem. Ez kinek fekete pont? Nem neki, hanem nekem. Gyűlölöm, ha mások miatt én nem tudom elvégezni a munkámat.

Egyébként majdnem felmondtam szerdán és az se érdekelt volna, ha ezért fizetnem kell a határozott idejű szerződés megszüntetése miatt. Helyette csak lecsaptam a laptop tetejét és kimentem az utcára kisétálni magamból a dühömet, meg legalább megmelegedtem egy kicsit. Az okról annyit, hogy ezek itt nem normálisak és ez az őskáosz, következetlenség és lazaság engem teljesen megőrjít. Meg persze még tart a kulturális sokk😀

Közben az álláspiac kicsit felélénkült és számos olyan álláshirdetés jelent meg, ami pont nekem való "álmaim állása" pozíciókat kínált. Jelentkeztem is vagy 6 helyre kedden este, de szombaton egy helyről már el is utasítottak a szokásos szöveggel: "szuper vagy, de most volt nálad jobb". Igyekszem nem sokat filozofálni arról, mi lesz, ha ez a munka véget ér, de egyre jobban félek attól, hogy soha nem kapok igazi, normális HR-es munkát újra. Mivel esetemben, ha jelentkezem valahová, azt leggyakrabban egy ATS-en keresztül kell tenni (jelölt kezelő rendszer), ami mesterséges intelligenciával szűri a jelölteket. Ez hidegen, érzelemmentesen, beállított paraméterek és keresőszavak alapján választja ki, hogy ki kerül a HR elé és kit utasítanak el. Magyarán kimarad éppen az az emberi faktor, amikor a HR-es ránéz az önéletrajzodra, és azt mondja: "igaz, ide ő egy kicsit sok/kevés/nem annyira jó, de érdekel, azért hívjuk be egy interjúra és nézzük meg". Vagyis most próbálom több forrásból tájékozódva megtanulni, mi kell egy ilyen ATS-nek. Nagyon érdekes dolgokat tanultam meg már most is arról, hogy mit nem tud egy ilyen rendszer elolvasni a CV-ben, mit kell mindenáron kihagyni a CV-ből, milyen formátum megy át a legjobban (elárulom, nem a csilli-villi), na meg, hogy milyen szavak legyenek benne. Vagyis jelenleg ATS-en keresztül jelentkezni egy igen komoly és hosszú munka, egy állás esetében egy hosszabb CV átírása a megfelelő módon akár egy óra is lehet és az csak 1 jelentkezés. Én jobban szeretem, ha emberhez kerül a CV-m, de hát sajnos ez a jövő. Én is éppen egy ilyen rendszert vezetek be itt a jelenlegi cégemnél, úgyhogy hamarosan ezek mindenhol ott lesznek. Na és így már lassan megértem, hogy miért van 1-1 hirdetés 6 hónapig is fent, ugyanis a szoftver nem találja a megfelelő jelölteket, hiszen csak azokat választja be, akik 100%-ig megfelelnek a betáplált kereső paramétereknek. Na meg ezért van ennyi állástalan szellemi munkás és ezért van ez a fura helyzet, hogy rengeteg üres állás van és rengeteg munkakereső, de a kereslet és a kínálat nem tud találkozni.

Amúgy ma nagyon hideg van errefelé, a házban is csak 20-21 fok van, ami már fűtésért kiállt (én 23-24 foktól kezdek életképes lenni), de hősiesen nem fűtök, elvégre még csak szeptember van.... Viszont újra tele vagyok rózsával és visszazöldült a fű, pedig azt hittem, hogy negyedszer is újra kell csinálni a kertet. Legalább ennyi pozitív dolog van. 

Remélem ti jól vagytok, jól telt a nyár, volt, aki közületek tudott utazni és pihenni és élményekkel tele várjátok a korai sötétedést, az esőket és a hideget. Én hiába voltam itthon 16 hónapig, az állandó stressz és aggódás miatt miatt fáradtabb vagyok, mint valaha. De hétvégén születésnapom lesz és vár az Oxford street meg a Kew Gardens (lásd kép), úgyhogy ez most nagyon jó lesz💖

Legyen szép napotok!

Tanulj tinó magadtól, más úgyse segít

Az elmúlt hét viszonylag jó volt. Hétfőnként van 1-on-1 meetingem az ügyvezetővel, olyankor beszéljük át, hogy hogyan haladok. Emellett előszeretettel segít, ha elakadok valahol vagy nem értek valamit, most hétfőn is elmagyarázta a teljesítményértékelésnek azt a részét, ami nekem itt problémát okozott. A legfurcsább az, hogy nincsenek célok kitűzve, tehát nincs igazán mihez mérni a fejlődést vagy a teljesítményt (természetesen talán éppen emiatt nincs is rossz teljesítményű dolgozó a cégnél, amit azért kétlek). Mindenkit többen értékelnek, akár 8-10 ember is. A legnagyobb furcsaság pedig, hogy a 3 felsővezető "érinthetetlen", őket csak a tulajdonos értékeli (apuka a saját lányát), de az ügyvezető is értékeli a tulajdonost. Felfoghatatlan rendszer. Így csúszhatott át 3 teljesítményértékelésen csont nélkül a HR igazgató hölgy, akit helyettesítek. Jobb helyeken az elsőnél kiesett volna, de a másodikon biztos. De hát ő a tulajdonos lánya és felsővezető. Érinthetetlen.

Most az igazgatói iroda helyett kint ülök a közös irodában pont a légkondi alatt. Szerdán kb. 11-re megfagytam, biztos voltam benne, hogy mivel lefagyott a hátam teljesen, tuti beteg leszek, de szerencsére az immunrendszerem talán vasból van, mert átvészeltem gond nélkül. Kedden hosszú beszélgetésem volt a HR vezetővel a teljesítményértékelésről. Végre megértettem az összes lépést, így elkezdtem az őszi fordulót kivitelezni. A folyamat több lépéses előkészítése után csütörtökre jutottam el oda, hogy kész voltam kiküldeni az azzal kapcsolatos kommunikációt, ám akkor jöttem rá, hogy megint egy olyan programot kell használni, amihez nem értek. Mivel az autodidakta módon történő tanulásban viszonylag jó vagyok, nekiálltam a rendszert egyedül feltérképezni, de rettenetesen felidegesített az, hogy amíg, ha valaki leült volna mellém és 15 perc alatt elmagyarázza mit kell csinálni, nekem órákig tartott kinyomozni. Nem baj, délután 5-re meg lett a megoldás, kiment az e-mail, én pedig dühömben azonnal kikapcsoltam a gépet és megkezdtem a 3 pihenőnapomat. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az utolsó 10 évben, de akár a 22-ben is, hogy hányszor fejeztem be a munkát a munkaidő végén😊 de hát ez is az igen magas szintű motivációmat és érdeklődésemet mutatja a feladat iránt😀😀Csütörtökön volt még egy hosszabb beszélgetésem a HR vezetővel, most onboarding témakörben, az is az egyik feladatom ugyanis, hogy tökéletesítsem és digitalizáljam az onboarding folyamatot.

A HR igazgató hölgyről annyi új hír van, hogy csak most utazott el külföldre és 3 hónap múlva tervez visszajönni, ami már november vége lesz. Mivel én elvileg október 31-ig vagyok, kérdés, hogy lesz-e hosszabbítás (és én azt akarom-e).

Azon nevetgéltem egyik nap, hogy Ági, a gyárigazgatóm (aki elküldött) nem alakított ki soha maga körül az irodában olyan munkakörnyezetet, amit ne lehetett volna 10 perc alatt teljesen felszámolni és ez nekem olyan furcsa volt. Ezt ő is a férjétől tanulta. Most velem ugyanez a helyzet, ami nálam van, az a táskámban van, nincsenek irodaszereim, se Post it, se jegyzettömb, sem egyéb cucc, se bugyi, se dossziék, se gemkapocs, se kapcsológép, semmi, ami egy irodai munkát végző embernek szokott lenni. Egy tollam van (szigorúan saját), nyomtatni nem tudok, tárolni nem tudok semmit, mert se fiók, se polc, úgyhogy igyekszem, hogy mindezek ne is kelljenek. Még vezetékes internet sincs, ami azért gáz, mert nem tudok jelszót cserélni és egy hete minden nap vagy 30-40 perc, mire a régi (lejárt) jelszóval azért csak-csak beenged a rendszer. Úgyhogy hétfőn keresek valahol egy adatkábelt😂 Hangsúlyozom, ez egy hiper-szuper IT cég........😂😂

Kicsit deja vu érzésem van amúgy. Amikor a Budapest Airportnál dolgoztam (Oktatási és Szociálpolitikai Osztályvezető, bizony), egy fűtetlen, üres irodában kellett dolgoznom (természetesen télen), semmilyen eszközöm nem volt, még egy tollam se, egy számítógép jóváhagyatása pedig az extra hosszú bürokrácia miatt 3 hónapba telt. Addig nem is tudtam rendesen dolgozni, mert minden feladatot feljegyzés formájában kellett elkészíteni, de kézzel írva nem fogadták el, így minden nap meg kellett várnom, hogy az egyik beosztottam (de utálom ezt a szót) fél 4-kor hazamenjen és beülhessek a helyére dolgozni. Az így végül géppel elkészített feljegyzéseket, amiben fejlesztési ötletek és javaslatok voltak, a HR igazgató minden esetben elutasította, majd pár nap múlva felhasználta, mint saját ötleteit és villogott velük a vezérigazgató előtt bezsebelve a dicséreteket és gratulációkat. Én és a kisfőnököm (a főosztályvezető) végül ugyanaznap mondtunk fel, a próbaidőnk utolsó napján (egy napon is kezdtünk). Amikor a kilépőpapírral mendegéltünk irodáról irodára a folyosón, lelkesen szalad utánam az IT főosztályvezető, hogy "Juli, megvan a laptopod."Köszi😂

Amúgy arra jöttem rá, hogy rettenetesen hiányzik a pezsgés, a pörgés, a túlóra, az operatív HR, az emberek, a problémák és sosem leszek jó projektes, egyszerűen azért, mert az nem okoz örömöt és nem hoz flow-t. Minden nap egy új bölcsesség😁 Puszi mindenkinek!

Ez a kép meg csak azért került ide, mert gyönyörű.

1 hónappal később

A helyzet nem javult sokat, bár azért már határozottan jobban érzem magam. Ez köszönhető annak, hogy találtam magamnak izgalmas önkéntes feladatokat (úgy hívom, hogy szorgalmi feladat😊), meg viszonylag sok emberrel beszéltem és jó sok mindent megtudtam az itteni helyzetről. Mivel itt dolgozom, nem teregetem ki az ügyeket, de 4 dolog mindenképpen említést érdemel. 

Az első ilyen érdekesség az az, hogy a mai napig nem kaptam meg a rosszul elszámolt munkabérem és a jól elszámolt munkabérem különbözetét, pedig a pénzügyi igazgató minden nap 3x ígéri meg, hogy mindjárt utalja. Hogy miért rontották el a bérem? Nos erre van néhány magyarázat:

1) az ügyvezető igazgató július 22-t írta kezdésnek, így csak onnan számoltak el, nem 21-től. Ez amúgy azt is jelenti, hogy nem július 21-től vagyok bejelentve, csak 22-től. Hmmm, OK, mi lesz az extrán ledolgozott napommal?

2) Természetesen nem tudnak a heti 32 órával és a munkarendemmel mit kezdeni. Így papíron napi 6,4 órát kell dolgoznom és azt kell beírni a jelenléti ívbe (9:00-15:44 ebédidővel együtt), de amúgy H-CS dolgozom napi 8 órát. Hmmm.

A második érdekesség, hogy a HR körül elég nagy a gond. A tulajdonos-kislánya-HR igazgatóról annyit lehet tudni, hogy:

1) Valószínűleg kényszerből lett az ami, egész mást szeretne csinálni, csak vélhetőleg nem mer apunak szólni.

2) A másfél év alatt, amíg dolgozott, sikerült  messze alulmúlnia az emberek várakozásait, mindenki hatalmasat csalódott benne, sokan nem szeretnék, ha visszajönne.

3) Olyan gyorsan borult ki és ment el, hogy semmit sem adott át megfelelően, így a HR manager és én csak kapargatjuk össze a morzsákat, ami így lehetetlenné teszi a hatékony munkát. De persze megoldjuk, mi ketten szuperek lennénk együtt. Ez persze egy pillanatra sem jelenti azt, hogy szeretnék itt dolgozni, de ehhez majd jön még egy pont.

A harmadik érdekes pont az az, hogy bár számtalan licence köteles szoftvert használnak, nem akarnak hozzá licenceket venni (hjjja, az pénzbe kerül), így van olyan account, mint például a HR vezetőé, amit sokan használnak. Ez mondjuk némileg megkérdőjelezhető, de cinkesebb az a rész, hogy nekem is használnom kell egy ilyen szoftvert és vagy én is a HR vezetőét használom, vagy elő kell fizetnem rá (havi 3000 Ft, nem a világ, csak az elv). Még sosem dolgoztam olyan helyen, ahol a munkafeltételek és munkaeszközök nincsenek biztosítva. Az egy dolog, hogy én vittem egeret, meg táskát a laptopnak, de például nincs fejhallgatóm, ami egy nyitott légterű irodában, ahol a 1,5 (!!) méteren belül elhelyezett asztaloknál 3-4 fő meetingel (3-4 különböző meetingben) kicsit problémás. Így az online meetingjeimet mindig a home office idejére szervezem, de ettől még hatékony munkáról ilyen környezetben nem beszélhetünk. 

A negyedik pont a legjobb. Azt már talán mondtam, hogy itt a compliance nem erős oldal, mert például munkavédelem az nulla, az ISO tanúsítás azért van, mert a vevők felé jól néz ki, amúgy semmi nyoma a napi életben, no meg a szerződéseket sosem látja jogász. Még jó, hogy én a sok-sok év alatt, amíg a kedvenc jogászommal, Judittal dolgoztam sok tudást és jogászi szemléletmódot felszedtem tőle és tudom némileg jogász szemmel vizslatni a szerződéseket. Ez fontos, mert egy ilyen most átmegy a kezemen és nem akarom, hogy olyat írjanak alá, amibe bárhogy bele lehet kötni. Na, de nem is ez a lényeg. A beszélgetések során felmerült bennem, hogy túl alacsonyak a fizetések. Ez alapot adott egy gyanúnak, amit a HR vezető le is igazolt. Itt bizony szürke gazdaság van, kérem szépen. A bér egy része bejelentve, utalva érkezik, a többi meg, hát az csak úgy kifizetődik valahogy. Ez volt az a pont, ahol majdnem azonnali hatállyal megszüntettem a munkaviszonyomat, több törvényes okom is lenne rá, de egyelőre a fizetés jól jön, hiszen ki tudja mi lesz utána, szóval amíg más visszaélést nem látok, addig maradok a fenekemen. Az azért baj, hogy nekem nagyon éles az erkölcsi iránytűm és a korábbi munkáltatóimnál soha fel nem merült egy ilyen konstrukció. Persze nyugi, velem nem merték megtenni, de akkor is zavar, hogy egy olyan cégnek dolgozom, ami így működik és engem egy ilyen céghez lehet kapcsolni.

Szóval ez még mindig a kulturális sokk nekem. Soha nem gondoltam volna, hogy hiányozni fog a munkavédelem (megőrjít, hogy a tűzszekrény el van torlaszolva több tucat összehajtogatott karton dobozzal, vagy hogy átesek a hosszabbító kábeleken vagy a pénzügyes kutyáján😁), hiányolni fogom az ISO folyamatokat😊 vagy napi 8 órában isteníteni fogom az összes korábbi munkahelyemet, ahol minden megvolt a törvényes, egészséges és hatékony munkavégzéshez, mert ott az emberek voltak a legfontosabbak és valahogy akkor is volt ilyesmire pénz, amikor másra nem. Itt meg állandóan az employer branding fontosságáról van szó, de a valóságban nem történik sok minden. Nincs juttatás (bár sokan kérik), a dolgozói véleményfelmérés van, de senki nem csinál az eredménnyel semmit, bicikli túrát hirdetnek meg, mert az ügyvezetőnek ahhoz van kedve (a többieket nem kell megkérdezni....), aztán lemondják, mert mást tényleg nem érdekel. Nem sorolom tovább. Az emberek azonban itt is csodálatosak, amiért nagyon hálás vagyok. Persze itt is van egy pasi, aki például totálisan ignorál, még bemutatkozásra sem volt szándéka, de tegye, ha ettől van jobban. A többség kedves, lelkes, segítőkész, emiatt igazán szerencsésnek érzem magam.

Amúgy más téren minden rendben, a kert szép és kényelmes, bár a fű szép lassan kiszárad, de még küzdök vele. Kb. 3 kg paradicsom termett, isteni finom, úgyhogy ez lesz jövőre is. Aktívabb vagyok a LinkedIn-en, így lettek új kapcsolataim, még álláslehetőségekről is esett szó új területeken, bár most, hogy beválik az interim szerepkör, lehet, hogy ebben maradok. 

Visszaszámlálás indul

Nos, hát jelen pillanatban azt gondolom, hogy ez életem eddigi legrosszabb munkahelye. Eddig egyiknek sem adtam oda ezt a kitüntető címet (bár a Budapest Airport és a Pantel erősen vetélkedtek érte), de ez most megérdemli. Ha egyáltalán van mit csinálnom, akkor rendszerint olyan feladat van, amihez nem kaptam tréninget vagy nincs hozzáférésem. De általában nem ismerek lehetetlent, így ha törik, ha szakad, elvégzem a feladatot, de 10-ből 1-szer sajnos nem jól. Akkor viszont rögtön le vagyok oltva, hogy nem jó, nem így kell csinálni és legközelebb ne így csináljam. Amikor ilyenkor csendben megemlítem, hogy nem ismerem a rendszert és jó lenne egy betanítás, akkor az a válasz, hogy őket sem tanította senki. Köszi. Ennyit az előző blog bejegyzésben emlegetett segítőkészségről. 

Az ügyvezető nem jelentett be hivatalosan, így nagy a köd annak tekintetében, hogy én ki vagyok, mit csinálok, miért csinálom és kinek riportolok. Így fordul elő az, hogy az egyik projektem legfontosabb közreműködője nem engem tájékoztat az eredményeiről, hanem a HR vezetőt, holott egyértelművé tettem, hogy a projekt hozzám került, ő már nincs benne. Ilyenkor persze a HR menedzser továbbítja az infót, de ez akkor is kellemetlen és érthetetlen. 

Mivel nincs operatív feladatom és a projektek kis lépésekben haladnak, sokszor nincs mit csinálnom. Mivel sokszor csak 2-3 ember van bent, tanulni és szocializálni sem nagyon lehet. Aki ismer, tudja, hogy ettől a tehetetlen tétlenségtől falra mászok, a blog korábbi részében a Tredegar-nál is ez volt az első hetekben, majdnem le is léptem, de aztán szerencsére felfedezett a gyárigazgató😁

Hogy jót is írjak, megismerkedtem a marketing csapattal. Hát ők szuperek és nagyon sok csodás dolgot terveznek (employer branding, alumni, B2B, B2C és egyéb témakörökben). Rájöttem, hogy ilyesmivel is szívesen foglalkoznék, ha nem lennék introvertált, mert ugye ebben a munkakörben segít a sales véna, ami nálam teljesen kimaradt, mint beépített modul.

Ma megérkezett az első fizetésem is. Nagy tétekben fogadtam volna, hogy nem tudnak részmunkaidős fizetést kalkulálni és így is lett, elrontották a bérszámfejtést. Teljes munkaidősnek számoltak, aki egy napot igazolatlanul hiányzott (péntek, amikor nem dolgozom). Kezdhetem a reklamációt. A vonatjeggyel is volt hiszti. Azt ugyanis online veszem, de a könyvelő állította, hogy neki kell a fizikai jegy. Nálunk nincs jegypénztár, úgyhogy papír jegyet nem tudok venni. El kellett magyarázni, hogy online veszem, arról jön egy e-mail, amiben van kinyomtatható jegy és számla, de az sem volt jó. Végül az lett a konszenzus, hogy az e-maileket fogom továbbküldeni. Ja, mert ha hamisítanék, akkor biztos akkor is 419 Ft-os jegyet hamisítanék, nem mondjuk 1500 Ft-ost, logikusnak tűnik.

Persze, amilyen szerencsém van, az álláshirdetések között azonnal megjelentek az igazán nekem valók (HR igazgató, Head of HR és egyebek), amik eddig nem voltak sehol. De most ugye nem tudok jelentkezni, mert csak november 1-jén tudok kezdeni új helyen, azt meg melyik munkáltató várja meg..... Szuper.

Nem mondom, hogy jól érzem magam, sőt, de sokat segít, hogy 3 nap a hétből az enyém, úgyhogy csak az első 4 napot kell kibírni. A projektekkel nem lesz gond, de viszonylag kevés leterheltséget jelent, igaza volt az ügyvezető igazgató úrnak. Azt sem tudom, hogy melyik projektben kivel kell dolgozni, de majd ezt is kinyomozom. Addig is végigolvastam a teljes ISO dokumentumtárat, meg autodidakta módon nézegetem a rendszereket, amit használni kell, hátha megértem egyszer, hogy mit hogyan kell csinálni. 

Már csak 87 nap van október 31-ig és ebből csak 49 a  munkanap, de hosszú lesz.

Legyen mindenkinek csodás hétvégéje.

Interim HR manager - azaz én

Ez most hosszú lesz, elnézést. 

Hát ez is megvolt, elkezdtem újra dolgozni. Az első napot az ügyvezetővel töltöttem, elmondott mindent, ami szerinte fontos volt, jó sok mindent. Beléptetés terén aznap annyi történt, hogy kért nekem bizonyos hozzáféréseket, vagyis mint a betanításom része, elmesélte és megmutatta, hogy hogyan kell ezt csinálni. A HR igazgató, aki helyett vagyok, ugyan megígérte, hogy bejön, de nem tette, viszont nem is szólt az ügyvezetőnek, hogy nem jön. Ez szerintem más helyen elfogadhatatlan lenne, DE a tulajdonos lánya ugyebár megteheti. Kimentünk ebédelni, de nem hívott meg. Ezzel tulajdonképpen nincs semmi baj, csak a mai világban furcsa. Mi az új belépőket első nap mindig meghívtuk ebédre (igen, néha saját pénzből is), engem is mindenhol meghívtak, ahol eddig beléptem, de nem előírás. Csak azért volt fura, mert amúgy egész nap azt hallgattam, hogy mennyire fontos a beléptetés összes körülménye, mert employer branding szempontjából sokat számít mi fogadja a dolgozót. Ja, se beléptetésem nem volt, se eszközöket nem kaptam, sem ebédet, de még egy belépőkártyát sem, fogalmam sincs hogyan telnek majd az első napok, szervezetlen az egész, így rendkívül jó benyomások értek így belépéskor😁😂😃 A pénteki nap elég hosszú lett, de főleg azért, mert nem volt mit csinálni, még nem volt semmihez hozzáférésem és, bár mellettem ült egész nap, az ügyvezető sem foglalkozott velem. Illetve annyit megtett, hogy elkészítette a munkaszerződésemet meg 3 másik iratot (munkaköri, titoktartási, tájékoztató), majd átküldte, hogy nézzem meg. A fizetésemet elrontotta, azt sasszemmel javítottam, meg pár másik hibát, de végül aláírtuk. Első körben, az én kérésem szerint, 3 hónapra, október 31-ig. Érdekességek: szinte senki nincs bent az irodában, mindenki home office. Ez nincs leszabályozva semmilyen szinten, leírva sincs. Amikor a szabályozás szükségességét megemlítettem, le lettem oltva, hogy az hülyeség, mert attól még bármi történhet, meg azt úgy sem lehet bebizonyítani, hogy ha a konyhában kávéivás közben törik be a dolgozó feje, mert ráesik a konyhaszekrény, annak köze van a munkavégzéshez. Nem mentem bele a munkavédelmi és egyéb vonatkozó törvények ecsetelésébe, látszott, hogy nincs értelme, ezt az igazgató úr eldöntötte és kész. Hmmm. Amúgy a reggel 8:45-ös érkezésemmel 2. voltam, majd pénteken már okosan 9:05-re értem be, de akkor is. A következő ember utánam úgy 10 perccel érkezett és szóltak is, hogy ne jöjjek túl korán (9-kor vagy előtte!!!!) mert zárva lesz az iroda és nem tudok bejönni. Hivatalosan 9:00-től 17:20-ig kellene lenni, de élő ember nincs, aki ennyit bent van..... 

A rákövetkező hétfőtől szabin van az ügyvezető, így kicsit bizonytalan voltam, hogy velem mi lesz. Kértem időpontot a HR menedzsertől a naptárja alapján, de persze, hogy nem volt jó neki. Így a délelőttöt azzal töltöttem, hogy írtam a kulcsfontosságú embereknek, hogy szeretnék velük megismerkedni. Nagy meglepetésemre hatalmas örömöt okozott a levelem, kiderült már alig várták, hogy találkozhassanak velem. Az első találkozót még aznap meg is ejtettük és aznap délután beszéltem a HR menedzserrel is, igaz, nagyon röviden. Viszont végre megkaptam a GDPR tájékoztatást és megnyugodtam, hogy tudják mi az.... Bár, hozzá kell tennem, hogy beszkennelték az irataimat (ami ugye tilos) és erkölcsit is kértek (ami HR-esként esetleg érthető lehet). Így a keddet már valamennyi hasznos információnak a birtokában kezdtem el home office-ban. Az volt eddig a legjobb nap, mert volt egy HR meeting, amire behívhattam és vagy 2 órát beszéltem a HR menedzserrel is a különböző feladatokról. Kellőképpen megbotránkozott a beléptetésem körülményein, kiderült, hogy vérprofi a hölgy, de nem kapott semmi infót rólam, csak hogy majd jövök és azt hitte, hogy vállalkozóként teszem. Így gyorsan nekilátott végigvinni engem a hivatalos onboarding folyamaton, ettől kicsit jobban éreztem magam, mert láttam, hogy mégiscsak működik valami. Szerdán bementem az irodába, negyed 10-kor is 2. voltam, és egy másik kulcsfontos emberrel beszéltem, nagyon érdekes és jó volt. Utána meg elkezdtem olvasni a HR menedzser által átküldött levélözönt az egyes feladatokról, amit a HR igazgató csinált, de félbehagyott, mindenféle és fajta információ átadás nélkül, amikor elment "pihenni". Csütörtökön újra home office, délig olvasgattam a leveleket és jegyzeteltem ki a fontos dolgokat, amikor is felhívott egy külsős kapcsolat és kiderült, hogy az egyik feladattal kapcsolatban a létező összes határidőt lekéstük már, csak nem tudta kihez forduljon. Közben megkaptam a hozzáférést a kötelező oktatásokhoz. Mindkettő online oktatás volt. A munkavédelem elég gáz volt, mert pont az nem derült ki, hogy praktikusan mit kell tenni, például hol a gyülekező hely, hol van elsősegély készlet és ki az elsősegélyadó, milyen számon hívható az őrség, ha tűz van, hol vannak a tűzoltó készülékek és így tovább. Az irodában egymás hegyén-hátán állnak a tűzveszélyes anyagok (üres kartondobozok minden méretben). Az ISO képzés aztán vitte a pálmát, Google translate fordításban nagyon gáz volt a szöveg, egy darabig jegyzeteltem a hibákat, aztán rájöttem, hogy így napokig tart és onnan próbáltam a tartalomra összpontosítani. Maga a tréning végtelen hosszú volt, mindenféle logikus rendszert nélkülözött és nem emberi nyelven volt megírva (magyarán csak az érti, aki amúgy is ért hozzá). Aztán jött a vizsga, amire 3x lehetett gyakorolni. Mindkét vizsgán voltak olyan kérdések, amiket nem fedett le a tananyag, de mindkettőn átmentem (na ja, a 22 év gyakorlat meg a rutin😁)

Összességében: eddig mind remek, nagyon kedves emberek, akik maximálisan segítőkészek, leszámítva azt az ici-pici gikszert, hogy olyan Office 365 verziót adott az IT, amivel nem lehet dolgozni, csak a doksikat megnézni. Egész meglepődtek, hogy én dolgozni is szeretnék, mondjuk az Excelben, de túl az első sokkon aztán kaptam egy full licence-t. 

Ami a sokkot illeti, nekem ez az egész egy hatalmas és eddig feldolgozhatatlan kulturális sokk, olyan, hogy a fal adja a másikat. Teljesen el is keseredtem, hogy te jó ég, én ilyen helyen nem tudok dolgozni. Míg eddig vasárnap mindig azért sírtam, mert nincs munkahelyem, múlt vasárnap már azért sírtam, mert annyira nem akartam dolgozni menni.... Az elmúlt 22 évben én ugyanis arra voltam szocializálva, hogy törvényi megfelelés, meg munkavédelem, meg következetes vezetés, meg szabályozott folyamatok, na ez itt mind nincs és nem is lesz. Még jó, hogy csak 3-6 hónap és nem kell beilleszkednem ebbe a rendbe, mert azonnal megbolondulnék. Mindenki elmondja, hogy kicsit káosz van, mindenki tudni véli, hogy ennek az oka a 1,5 évvel ezelőtti generációváltás, amikor a tulajdonosok leköszöntek és új ügyvezető lett. Akkor érkezett ejtőernyősként a tulaj lánya is 2 év gyakorlattal HR Igazgatóként egy olyan HR élére, ahol a HR vezetőnek akkor már 15+ év gyakorlata volt. Ezt is hagyom megemészteni (a HR menedzser nincs túl jól emiatt, csak mondom.....). A HR igazgatóról vagy jót vagy semmit alapon nem nagyon nyilatkoznak, bár a másodikként megismert kulcsember mert rá némileg panaszkodni, illetve elhangzott az, hogy nincs kedve ahhoz, amit csinál és mást szeretne. Talán pont ezért kell neki a 3 hónap, hogy kitalálja, hogy mit akar, ki tudja. Azt senki nem tudja, hogy valójában  miért ment el 3 hónapra. A HR-ről, mint osztályról is megoszlanak a vélemények, jellemzően a proaktivitást és a kommunikációt hiányolják és nem látják, hogy hogyan működik. A felém a kulcsemberek által elsőként megfogalmazott kérés az volt, hogy adjak valami keretet a HR-nek, illetve ne kelljen egy vezetőnek a HR munkáját végeznie, mindkettő felettébb jogos kérés.

Feladatok:

1) Be kell vezetnem egy ATS-t vagyis jelölt kezelő rendszert (vagyis azt a felületet és folyamatot, ahol és ahogyan beadod a jelentkezésed az interneten keresztül)

2) Lesz egy nagy országos IT vetélkedő, ahol mi is adunk egy kategóriát, amiben a versenyzők feladatokat oldanak meg, annak a szervezését kell összefogni. Itt késtünk le minden határidőt.

3) Az onboarding folyamatot kell javítani és digitalizálni. Mily meglepő😂

4) A teljesítményértékelés folyamatát kell átdolgozni és az újat bevezetni. Ez megér egy külön blog posztot, ugyanis nincsenek célok (és nem is kellenek, na!), a bónusz kalkuláció módja pedig, részben emiatt, nem átlátható, ez jogos panasz a dolgozóktól. 

5) Az Alumni  program létrehozása és működtetése

Tehát látható, hogy nem generalista leszek, hanem projektekkel fogok foglalkozni, mindenképpen érdekes lesz, azt gondolom.

Kaptam közben egy laptopot, mert rájöttek arra, hogy az enyémre nem lehet rátelepíteni a jelenlegi ATS rendszert (nekem Macbook-om van) ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megismerjem és össze tudjam vetni az új rendszerrel, de se táska, se egér, semmi... és ez egy informatikai cég, csak úgy mondom......😀

A 4 napos munkahét viszont nagyon bejön, főleg így, hogy 1 nap iroda, 1 nap otthon, 1 nap iroda, 1 nap otthon és pénteken már szabad vagyok. Ez valami isteni. Mostantól máshogy nem is megyek el dolgozni😊 Vonattal járok, 1 óra - 1 óra 15 perc az út, attól függően, hogy melyik vonattal megyek. A korai vonat a rövidebb idő, de akkor túl korán érek be, így ezen még kísérletezem.

Közben figyelgetem az álláslehetőségeket, egyelőre nem volt semmi új, viszont kaptam egy levelet a Gulf Oil and Energy-től (Emirátusok), hogy érdeklem őket és válaszoljak meg bizonyos kérdéseket, hogy tovább tudjunk lépni. Nagyon csábító, mert bútorozott lakás és privát autó jár az állások mellé, plusz a munkahely teljes ellátást biztosít munkaidőben. Persze ez nem dedikáltan nekem szól, hanem Talent Pool-t gyűjtenek, amihez tudnak nyúlni, ha van egy megüresedett pozíció. De ez most pont jó, hiszen most nem sietünk ugyebár.

Kaptam új belépő csomagot, ez új, ilyet eddig még sohasem kaptam (illetve csak egyszer amikor a Tredegar Corporation várt az első napomon Richmondban). Póló, toll, egy összecsukható frizbi, egy, a cégről és a dolgozókról szóló színes képregény (ami nagyon jó) és egy nyakbavaló a belépőkártyához. Nem sok, de azért én, ezek után, nagyon is örültem neki.