A hétfői nap bekerül a legabszurdabb emlékeim közé. Vasárnap-hétfőn a cég egy közös kirándulást tartott azoknak, akiknek volt hozzá kedvük. Ez pont olyan mint, más céges ott alvós bulik, első nap hülyére isszák magukat, majd másnap totál másnaposan és félálomban bóklásznak az erdőben és próbálják megoldani a feladatokat (kincskeresés, meg egyéb érdekességek). Mivel én nem iszom és utálom a részegeket, főleg, ha azok a kollégáim, nem mentem el, meg ahogy írtam, természetesen erre az időpontra csúcsosodtak ki a tennivalók. Így hétfőn elindultam dolgozni, mint rendesen. Mikor odaértem, az eső miatt csak úgy fél 10-re sikerült, zárt ajtókat találtam. Mivel én nem vagyok jogosult felvenni a kulcsot, nem tudtam bemenni, gondoltam várok egy kicsit, majd jönnek. Fél óra után rájöttem, hogy esetleg mindenki, aki egyébként bejár az irodába ott lehet ezen a bulin, így számba vettem, ki jöhet be esetleg, de aki esélyes volt, az is délután szokott bejönni, úgyhogy hosszas gondolkodás után elindultam haza. Később kiderült, hogy jól tettem, mert aznap végül senki nem ment be az irodába, aki kirándulni volt, az azért, aki meg nem volt kirándulni, az meg azért (így úgysem veszik észre, ha aznap éppen "lóg"). Szóval a hétfőt 3 órás utazgatással kezdtem. Mondjuk utána már nem voltam túl motivált, de a feladatok vártak, úgyhogy beleástam magam és estig dolgoztam. A teljesítményértékelést 2 ember nem csinálta meg, az egyik a pénzügyi igazgató (tulajdonos), a másik a marketinges hölgy, de ő utólag kedden bepótolta (határidő szeptember 14. volt....). tehát újabb 1 hetet csúsztunk, megint 1-2 ember miatt. A pénzügyi igazgató azért az 1 hét szabija után kirándulni is elment és a mai napig nem készítette el az emberek értékelését (szabi előtt volt rá 4 napja). Nos, az általuk lenézett "multiknál" ilyen nem fordulhat elő, ilyen a Tredegarban sem volt soha, a vezetők tudták a dolgukat és érezték ennek fontosságát. Jó, ők is késtek néha, de nem 7-8 napokat, hanem max. 1-2 napot. Az még belefért, mert a határidőket eleve úgy találtam ki, hogy beleférjen😀
Kedden délután egy problémás dolgozóról volt egy meeting, amire azért lettem meghívva, mert a probléma kezdetén én segítettem a vezetőt a probléma kezelésében, amit annyira jól vett, hogy dicsérő levelet írt rólam az ügyvezetőnek. Most a probléma a végéhez ért, a munkavállalót elküldték. Kedden kellett ehhez elkészíteni a felmondást és a közös megegyezést. Itt 2 dolog fontos. A 22 évem alatt, amíg "multis" HR-es voltam, felmondást sosem írt HR-es, csak munkajogász. Ezt én így érzem helyesnek, főleg a lehetséges következmények tekintetében. A közös megegyezést pedig én mindig úgy készítettem, hogy előnyösebb legyen, mint a felmondás és a dolgozó lehetőség szerint azt válassza. Ez az én gyakorlatomban minimum 1 havi plusz fizetést jelentett, néha többet, a helyzet komolyságától és attól függően, hogy mennyi ideje állt alkalmazásban a jóember. Itt 4 hónap után küldték el az amúgy már az első héttől nem megfelelő embert, így nem is ajánlottak számára előnyös feltételt. A felmondást én készítettem, nem is érzem jól magam emiatt, elment rá fél napom, kb. 3,5 óra alatt hoztam össze a bizonyítékok alapos áttanulmányozásával, az Mt. összes vonatkozó paragrafusának áttanulmányozásával. Kemény meló volt. Bízom benne, hogy jó lett, mert a úriember végül nem fogadta el a közös megegyezést (elfogadta volna több pénzért, de itt nagyon keveset ajánlottak, ezért én sem fogadtam volna el...) és a felmondás került átadásra. Amúgy ezt nem nekem kellett volna megcsinálni, nem az én feladatom, cseppet sem. Nem vagyok a cég HR vezetője. Projekteken dolgozom, vagy azokon kéne.... De a HR vezető olyan profin tolta rám ezt és az ezzel járó felelősséget, hogy csak néztem. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy ő vajon mit csinál egész nap, bár esküszik, hogy annyi toborzási feladat van, hogy belefullad. OK.
Aztán tegnap kicsit csendben elfüstölt az agyam. A teljesítményértékelés volt az egyik terület, amit a HR vezető átjátszott hozzám ugyanilyen ügyesen (azóta már nálam van az onboarding meg az offboarding, az utóbbi úgy, hogy nem is tudom mit kell csinálni, mert nem mondta el, ja és én írom az ISO doksikat is😇). Itt az eredeti terv az lett volna a management részéről, hogy én fejlesztem és tökéletesítem a rendszert, de most éppen operatívan én viszem végig a folyamatot. Ez még rendben is lenne, szeretem meg minden, de itt egy olyan sz@r rendszer van erre, amibe az adatokat kézzel kell bevinni, betöltési lehetőség nincs, importálni Excel-ből nem lehet. Ez azt jelenti, hogy eddig kb. 6 napot töltöttem el adatrögzítéssel és paraméterezéssel, amit egy betanított majom is el tud végezni, de például egy diákmunkás biztosan. Erre kellett szenior szakember? Tegnap egész nap ezt csináltam, ráadásul egy olyan rendszerben, aminek a kezelését nem tanította meg nekem senki és nekem kell kiagyalnom, hogy hogyan működik. Ma is ez lesz a feladat, egész napra jut belőle. Az agysejtjeim pedig szépen lassan, nem egyesével, hanem ezresével pusztulnak az ilyen munkától. Folyton arra gondolok, amire a régi kollégáim többsége munkavégzés közben, hogy "Csináld Julcsi, ezért pénzt adnak". De én még soha nem dolgoztam pénzért, ha értitek, mire gondolok. Soha életemben, egyik munkámban vagy munkahelyemen sem. Mindig csak és kizárólag szenvedélyből. De az itt csak nyomokban található.
A jelentkezéseimet továbbra is sorra elutasítják (az ATS rendszerbe küldötteket) vagy nem jön válasz. Viszont olyan meghívásokat kapok, hogy csak nézek, például meghívtak az ABSL-be (Association of Business Service Leaders), most lesz egy ilyen reggeli is, amin részt veszek, igaz, csak online. Voltam a Munkajogi konferencián, azon kívül részt vettem 2 munkajogi fórumon, ahol a konzulensem adott elő. Bejelölgetnek fejvadászok, tanácsadók és ismeretlen emberek, de még egyik kapcsolat sem hozott semmit. Nyilván most éppen nem aggódom annyira, de ha véget ér ez a munka, újra ott állok majd képletesen és nem képletesen a tönk szélén. Állás kell, illetve ha az nem lesz, akkor legalább megélhetés kell. Remélem értitek a különbséget. Na kezdjünk neki a napi favágásnak. Puszi mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése