Azt gondolom, hogy életem egyik legjobb születésnapi hétvégéje van a hátam mögött. Csupa jó dolog, kellemes emberek, rengeteg gyönyörű hely, végre kicsit otthon a 2. otthonomban😊 Tényleg csodás volt minden, bár a királynő halála miatti logisztikai problémák a városban nem segítettek a lazulásban. Az történt ugyanis, hogy vasárnap késő délután ki akartunk menni valamelyik parkba üldögélni és olvasni, távol az emberektől és a turistáktól. A legközelebbi hozzánk a Green Park, de ott van a Buckingham palota. Gondolnunk kellett volna a hatalmas tömegre, de csak akkor ért el a tudatunkig, amikor 1 km-re onnan, a Ritz Hotel előtt már benne sodródtunk a hihetetlen emberáradatban (1cm távolság nem volt 2 ember között, olyan volt mint egy koncerten a színpad előtti részen), majd a park bejáratánál kedves rendőrök küldtek el bennünket máshová, mert már nem fért be több ember. Így a tömeggel együtt végig evickéltünk a park külső oldalán, majd átmentünk a Hyde Parkba és ott ültünk le. De mire odaértünk, már csak alig 1 óra maradt a pihengetésre, majd visszamentünk a lakásba és onnan a reptérre. De minden perc élvezet volt (na jó, amikor egy vállon ülő gyerek lába belógott az arcomba a tömegben, az nem😀), jó volt kiszabadulni itthonról, a magyar valóságból. Ennek persze meg is lett a böjtje, mert itthon már másnap reggel arcul csapott a saját magyar valóságom. Annyira, hogy mára már olyan szarul érzem magam, hogy reggel óta folyamatosan azon küzdök, hogy ne sírjam el magam állandóan. Nincs különösebb oka, egész egyszerűen 3 nap teljes gondtalanság, szépség és jóság után (a problémákat ugyanis itthon hagytam) újra szembesülök azzal, hogy fogalmam nincs mi lesz velem. Jönnek a rémképek, hogy jaj, mi lesz, ha már ez a munka sem lesz..... persze felesleges ezen agyalni, pontosan tudom, de a szűz ilyen, ha nem jól mennek a dolgok, akkor túlgondol és rémképeket kezd el gyártani. Pont így működöm. Mindig.
Mivel hétfő hajnali 2:00-re értem haza és 3:00-ra kerültem ágyba, reggel a home office mellett döntöttem. Utólag kiderült, hogy ez egy nagyon bölcs lépés volt, mert az a vonat, amin dolgozni mentem volna éppen gázolt Dunakeszinél és még 10-kor is ott állt és rajta voltak az emberek (8:02 indulással). Viszont home office-ban még kevesebb lehetőség van értelmes munkát végezni, mint bent (ott legalább tudsz beszélgetni emberekkel) és mivel a teljesítményértékelés folyik éppen, semmi igazi tennivalóm nem volt. Ilyenkor szoktam szorgalmi feladatokkal szórakoztatni magam, olyasmivel, amit nem kell csinálnom, de valami értelmessel azért el kell tölteni a munkanapot és nekem (hülyének) lelkiismeretfurdalásom van, ha nem dolgozom, amikor munkaidő van. Pedig nyírhatnék füvet vagy takaríthatnék, de hát munkaidő van, na! Amúgy megy a mosógép mellettem, az is valami. Ma sincs mit csinálni. Volt egy meetingem, de azon kívül arra várok, hogy az emberek kitöltsék az értékeléseket. Utána majd lesz vele munka rendesen, lehet, hogy azt majd hétvégén is csinálnom kell (merthogy most úgy tűnik mindenki le fogja késni a holnapi határidőt), mert hétfőn már megy tovább a folyamat. Egy másik projekt vár arra hogy az ügyvezető aláírjon egy szerződést, egy harmadik projekt a marketingre vár, egy negyedik meg arra, hogy holnap beszélni tudjak egy emberrel. Szóval jelenleg éppen nincs feladatom. Erre mondtam, hogy hiányzik az operatív HR meg az egész napi pörgés. Persze itt is majd biztos egyszerre indul el minden és akkor majd olvashatjátok a panaszaimat, hogy sok a munka és a túlóra😂😉😁 De már csak 6,5 hét amúgy is. Addig is, mivel panaszkodtam, hogy nincs elég munkám, hozzám került az operatív onboarding, de jelenleg csak egy embert veszünk fel, az is a főni felesége, szóval ott sem pezseg az élet éppenséggel. Az a munka is kész, az alkotó pihen😁
Egyébként azt mondta az ügyvezető múlt héten, hogy nagy valószínűséggel szeretne velem továbbmenni még pár hónapot majd, mégpedig ha visszajön a hölgy, akit helyettesítek, akkor azért, ha nem, akkor meg azért. Kérdés, hogy én mit akarok? Munkanélküli lenni jövedelem nélkül vagy rossz munkát kis fizetéssel? Szerintem egyértelmű a válasz.....bárcsak dönthetnék másképp.......
A jelentkezéseimet amúgy sorra utasítják el vagy kerülnek fekete lyukba, pont ahogy eddig. Eredménye sajnos nincs. Félek, hogy a válság mélyülésével csak egyre rosszabb lesz a helyzet, pont mint 2009-2010-ben, amikor utoljára voltam 2 évig álláskereső. Most 17 hónapja keresek állást......de szerintem lesz ez 34 is. Egyelőre jó lenne egy valami apró munkalehetőség a pénteki napokra (8 óra). Ha valahol pont ennyi munka van és kellek valakinek, ne habozzon, vállalok bármit (lefűzés, Excel tábla, adatrögzítés, tréning, bármi), nagyon hiányzik az az 1 napi bér is😟 Még mindig beázik a tető és annak a javítását nem fogom tudni kifizetni😟
Itthon a kert gyönyörű, a rózsák varázslatosak és még érik a paradicsom, szóval jó kinézni az ablakon vagy kiülni az őszi napfénybe. A kép Londonban készült, a mostani kedvencem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése