Furcsa ez az állapot. Vannak jó napok, vannak rossz napok és vannak nagyon rossz napok. Vannak napok, amikor tele vagy kérdésekkel, van amikor szimplán csak teljes depresszióba süllyedsz és azon gondolkodsz, hogy van-e értelme egyáltalán folytatni ezt az egészet. Semmi nem úgy sül el, ahogy eredetileg terveztük. A baleset miatt már nincs kocsim, bár június 3-ig még használhattam volna, így nem tudok elmenni sehová. Ennek kapcsán viszont örömmel vettem tudomásul, hogy az elmúlt 3 hétben rekord keveset költöttem (every cloud has a silver lining). A régi jó privát használatra kapott laptopomat visszaadtam, mert állítólag egy jobbra cserélték ki, de ezzel semmit nem tudok kezdeni, mert nincs admin jogom, így nem tudok semmit rátelepíteni (például az adóbevalláshoz a programot sem), állandóan feljön rajta a céges Global Protect, amit le kellett volna szedniük, de még felhasználóként sem állítottak be rajta. Nem igazán panasz, mert inkább hálásnak kell lennem, hogy ilyen sok kedves gesztust kaptam a felmondás mellé, de ettől még rendkívül bosszantó, mert végül kell vennem egy új laptopot, ha használni is szeretném.
Ma végre elindultam az álláskeresés rögös útján, mivel tegnap volt először lelkierőm dolgozni az önéletrajzomon. Elküldtem egy nagyon kedves volt évfolyamtársamnak, aki máris ajánlással tovább küldte jó nevű tanácsadóknak (ezt nagyon-nagyon köszönöm itt is). Aztán magam elé vettem a LinkedIn-t és rákerestem a director és a mid-senior szintű állásokra. Szerencsére van néhány ígéretes, háromra, ahová a LinkedIn platformon keresztül közvetlenül lehet jelentkezni, már jelentkeztem is. Az egyik egy gyógyszeripari cég, a másik egy szolgáltató, mindkettő rendkívül jó nevű és jó hírű, a hirdetés alapján igazán szimpatikus. A többi az a "csatold az életrajzod, de gépeld is be az egészet" típusú jelentkezést preferáló toborzási weboldal, ahhoz még nem volt türelmem ma, hogy többször bepötyögjek 22 évet, de az is eljön. Ahogy szeretett F. Évánktól tanultuk a Nokia leépítés után, az álláskeresés fő állás vagyis napi 8 órában tanácsos űzni.
Előfizettem a LinkedIn Prémium funkciójára, így látom, hogy mennyire vagyok jó a többi jelentkezőhöz képest, milyen skill hiányzik, illetve melyek azok az állások, amire én lehetek a top candidate. Azt is látom,hogy ki nézegeti az oldalamat és ettől ment fel úgy fél órája a várnyomásom, ugyanis a brazil Fitesa HR Director is nézegeti. Vajon mire kíváncsi? Hogy találtam-e már állást 3 hét alatt vagy most nézi meg, hogy kit tett lapátra? Impressive a profilom ugye? Jól jártatok volna velem, ha megtartotok. De most már más lesz ilyen szerencsés😇 Ettől függetlenül nem értem, minek nézeget, menjen a ......., na jó, mivel mások szerint én finom úrinő vagyok, nem mondok csúnyát. Az is eszembe jutott amúgy, hogy lehet hogy ő nem is tudta mi történt. Lehet, hogy ez egy olasz-magyar döntés volt (az olasz gyárhoz tartozunk, nem közvetlenül Brazíliához, így az olasz CEO a nagyfőnök) Kedden lett volna call-unk, lehet, hogy nem értette, miért nem hívtam be. Mindegy már. De ettől még furcsa.
Amúgy nagyon gyorsan elmennek a napok, annyi tennivaló van itthon, meg mindig van 1-2 ember aki felhív vagy chat-en keres, mert mostanra emésztette meg, ami történt és már tud erről beszélni velem, meg én is vele. Egy valamit tanított nekem ez a dolog eddig. Hogy sokkal több embernek van nagyon pozitív képe rólam és sokkal több ember szeret és félt, mint gondoltam. Én és az önbizalmam mindig is hadilábon álltunk egymással, de ez a sok megerősítés sokat segít abban, hogy hamarabb talpra álljak ebből a rémálomból.
Az autókat is nézegetem, de itt is csapdában vagyok. Ha új autót vennék (mert hát szívem szerint azt vennék) akkor minimum 6 millió forintot kellene kicsengetni. De mivel ugye munkanélküli vagyok nem tudom hány évig, ez nem tűnik annyira jó ötletnek. Részletre is szívesen vennék vagy lízingelnék, de ugye azt majd akkor lehet, ha a következő munkahelyemen túl vagyok a próbaidőm és kapok kereseti kimutatást. Használtat nagyon nem szívesen vennék, mert egyáltalán nem értek hozzá, hogy ne verjenek át és per pillanat nincs férfi a közelben, akit magammal rángathatnék a vásárláshoz. Vonatozni imádok, nagyon közel van a vasútállomás, de a vonatig is el kell valahogy jutni, mert a Külső Rádi úton (se járda, se kerékpár út, sem elég széles sávok) legfeljebb az öngyilkosjelöltek sétálnak vagy kerékpároznak és ott még nem tartok. Opció tehát a Volánbusz marad, óránként egy. Én tényleg nem vagyok finnyás, Pesten csak BKV-val járok mindenhová 40 éve, de ahogy itt egy busz kinéz, az tragikus. A sofőrökről inkább nem beszélek. Nyilván nincs más opció, tehát az lesz a megoldás, de tudjátok, ha az autó kényelmét és az azonnali rendelkezésre állását megszokja valaki aki ráadásul az Isten háta mögött lakik, akkor nehéz váltani. Persze innentől nincs nagy bevásárlás, nem hozunk semmit a kertészetből, nem hozunk haza lapra szerelt bútort vagy semmilyen nagyobb darab árut, mindent rendelni kell, már ha lehet. De a Covid-os időkben ezt úgyis megszoktuk.
Holnap jelentkezem a többi állásra is. Pénteken meg lesz a DISC tanácsadó képzés, végre valami értelmes és hasznos dolog, lehet tanulni és okosodni, később meg még jól jöhet ez a tudás is. Bár nem tudom, hogy a MS Teams működik-e ezen a laptopon, de ha holnap kiderül, még elszaladhatok venni egyet😀😎
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és stay tuned. Puszi mindenkinek és KÖSZÖNÖM (tudjátok mit).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése