Jó pár nap kimaradt, de csak mert az élet rájött, hogy velem milyen jó szórakozni és most minden nap érkezik valami meglepetés. Hétvégén egy 11 évig tartó családi viszály végére voltam kénytelen egy fájdalmas döntéssel pontot tenni, miután a kedves családtag utolsó, teljességgel elfogadhatatlan stílusú üzenetétől olyan rosszul lettem, hogy majdnem mentőt hívtam magamhoz. Aki ismer, azt tudja, hogy ehhez mennyire kell rosszul lennem. Persze csak pánikroham, de akkor is elég volt.
Aztán hétfőn be kellett mennem a céghez egy dokumentumért, ehhez kellett egy kis energia meg (ön)rábeszélés, de végül gyorsan és jól zárult a dolog, sőt ajándékokkal megrakodva jöttem el. Utána Gödöllőre mentem egy kis szépészeti beavatkozásra (fodrász), majd elindultam haza. Aztán jött egy hölgy, aki úgy gondolta, hogy mit neki záróvonal meg elsőbbségadás kötelező tábla, ő akkor is jön. Jött. Belém. Fél frontális ütközés, légzsákok ki, kocsi bal eleje rommá törve. A bal kezem sérült csak meg, mert azzal fogtam a kormányt és a kinyíló légzsák lezúzta, de nem kritikus. 2 óra álldogálás és helyszínelés, a hölgy elismerte a hibát, a rendkívül rokonszenves rendőr meg profin dolgozott, majd ügyintézés a lízing céggel (céges autóm volt, hogy a fene egye meg....) és tréler. Ugyanaz a szállító jött, aki a vaddisznós balesetemnél (és 3 év távlatából is emlékezett rám, teljes részletességgel, szóval tényleg nyomokat hagyok az emberekben😃), és megint kedvesen haza is hozott. Viszont most már nincs autóm (a szállító szerint totálkár lesz), ami itt Vác külterületen gyakorlatilag erősen behatárolja az életedet, vagyis nem nagyon mész sehova.
Állásügyben odáig jutottam, hogy minden opciót nyitva hagyok (kivéve a háztartásbelit). Vagyis itthon és külföldön, HR-en és HR-en kívül egyaránt indul a keresés. Meg is jött az első visszautasítás, 2 azaz kettő perccel azután, hogy - ajánlásra!! - elküldtem az anyagomat. Nagyjából így szólt: Köszönjük jelentkezését. Munkatársaink áttekintették a pályázatát és sajnos egyelőre nem rendelkezünk olyan nyitott pozícióval, ami önnek megfelelhet. Aki korábban olvasta a blogot, az már találkozott ilyennel, és akkor is elámultunk rajta, hogy milyen hatékonyan tudnak néhány cégnél dolgozni. 2 perc elég volt arra, hogy minden illetékeshez eljusson a CV-m, ők megnézzék, értékeljék és válaszoljanak. HŰHA!!!!! Csak azt nem értem, miért kell teljesen hülyének nézni az álláskeresőket, én ennél jobb elutasító szöveget tudok írni.....
Mivel 2 hét eltelt az elbocsátásom óta, némileg megnyugodva és valamennyire kipihenten indulhat az álláskereső móka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése