Ma reggelre eljutott a szervezetemig, hogy nem kell dolgozni menni, így a tegnapi 6 óra helyett csak 8 órakor ébredtem. Körülnéztem és megdöbbentem magamon, mert az hagyján, hogy nem ettem szerda reggel óta, de rendetlenség várt, ami rám egyáltalán nem jellemző (aki ismer, tudja, hogy ez nálam példátlan). Mondjuk úgy finoman, hogy az elmúlt 2 napban ez érdekelt legkevésbé. De ma reggel, miután hosszan beszéltem telefonon a legkedvesebb barátnőmmel, erőt vettem magamon és visszaállítottam a lakás alapállapotát😊
Ez a 2 nap nagyon érdekes volt. Egyáltalán nem számítottam arra a szeretet cunamira, amit kaptam, elképzelhetetlenül jól esett, jól esik. Levelek, üzenetek, hívások, nemcsak a mostani kollégáktól, de korábbi Fitesa/Tredegar, GE, Nokia kollégáktól, barátoktól, régi szerelmektől, itthonról és a világ több sarkából. NAGYON KÖSZÖNÖM! Volt aki, amikor felhívott, az első 3 percben kiöntötte "rám" az esettel kapcsolatos elkeseredettségét, értetlenségét vagy éppen a felháborodását, volt, aki velem sírt, de a legtöbben tudni akarták van-e mellettem valaki és van-e valamire szükségem. Emellett, nem meglepő módon, sokan aggódnak a cég jövője miatt. Sokan kérdezték, mikor lehet személyesen beszélni és (bár nem végleg, de) elbúcsúzni. A szívem szakadt meg minden egyes hívásnál, üzenetnél, mint ahogy a szívem darabjait veszítem most el. Így a 2 nap rengeteg örömmel és sírással telt, milyen furcsa ez így egy mondatban....
Nagyon sok segítő szándék érkezett (melyik cégnél van üresedés, melyik weblapot nézzem, hova küldjek önéletrajzot és szétküldik a networkben), volt aki azonnal beajánlott nyitott pozíciókra, még külföldi lehetőségek is felmerültek (Dubai!!! mondjuk időben elég távoli, de most még nem is sürgős). Sőt, Rétságról is megkerestek már állással, úgyhogy lehet, hogy a szomszédban fogok dolgozni? 😁
Elképesztően szívmelengető ez az egész, főleg a visszajelzések. Én sosem tartottam túl nagyra vagy túl sokra magam, mindig is önbizalomhiányos és megfelelési kényszeres voltam, de ez a 2 nap szuper boost volt ebben a vonatkozásban. Nem volt hiába ez a 10 év (meg a 22) és nem hiába szeretem így ezt a sok embert, tényleg csodálatosak.
Álláskeresés terén annyira volt energiám, hogy átfutottam a LinkedIn álláshirdetéseket és ott találtam kettőt, ami vágyott cégeknél van és jónak tűnik. Azokra megy majd az első jelentkezés, de előtte önéletrajzot kell írni, ami nem kis munka, ha az ember 22 év HR-t akar belefogalmazni.
Szóval ma vagyok először nagyjából használható állapotban és az izgalmas rész még csak most jön. Most hétfőig még türelmi időt adtam magamnak, aztán vágjunk bele a nagy kalandba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése