Tovább, tovább

Nos, érkezett egy újabb elutasítás. Indoklás nem volt, csak annyit írtak, hogy köszönik, meg minden, de nem mentem át szűrőn (HR Business Partnernek jelentkeztem). OK, értem, köszi. Van 2-3 hely, ahová már bő 3 hete jelentkeztem (és messze megfelelek az elvárásoknak), a Linkedin felületen látszik is, hogy megnézték az önéletrajzomat, de persze válaszra sem méltattak. Így ezekkel sem számolok már. Ma pedig találkoztam egy "vicces" dologgal. A hirdetés szövege: Candidates with 5 years of experience or more need not to apply vagyis ha 5 évnél több tapasztalatod van, ne is jelentkezz. 

Úgyhogy a mai filozofikus (igen, már megint) hangulatomban az alábbi tanulságokat vontam le:

1) Olyan iparágban ne is próbálj elhelyezkedni, ahol még nem dolgoztál. Az ilyen jellegű kirekesztésben élen jár a gyógyszeripar, az SSC-k és gyakran a pénzügyi intézmények.

2) Ha 5 évnél (na jó, legyen 10) több tapasztalatod van bármiben is, akkor az állások 95%-a nem elérhető a számodra és azonnal kiszórnak.

3) Visszajelzést tényleg nem kap az ember. Ez utóbbival kapcsolatban számos vitában benne voltam a szakmai közösségben, mert azt mondják az álláskeresők, hogy a HR soha nem jelez vissza, míg én például mindig vissza szoktam jelezni, egyszer az önéletrajz kézhezvételekor, egyszer meg az eredményről. De persze most én is az álláskereső oldalon vagyok és látom, hogy tényleg rossz az arány. Esetemben átlag 10 jelentkezésből 3-ra jön válasz. Nem valami jó ez a gyakorlat, igaz, talán én azért tartottam ezt HR vezetőként is rendkívül fontosnak, mert sokáig voltam álláskereső és átéltem milyen rossz hiába várni.

Volt egy lehetőségem, erről írtam is. Napidíjas 6 hónapos határozott idejű helyettesítés, se TB, se nyugdíj, se szabi, se betegállomány nincs fizetve. Nemet mondtam erre a fantasztikus lehetőségre, bár emberkém (a recruiter) azzal érvelt, hogy így biztonságban vagyok és közben nyugodtan kereshetek állást. Igen, de ha találok, mondjuk júliusban, akkor nem léphetek ki, merthogy határozott idejű, úgyhogy majd novemberben kezdjek el keresni és akkor januárban az új helyemen kezdhetek. HAHAHAHAHA. Mert az ilyen gyorsan megy. 

Szóval nem állok jól. Tényleg be kell rendezkednem hosszabb itthoni létre. Viszont ez már most is nehéz, pedig csak 5 hét telt el eddig. Olyan mélységeket tapasztalok meg hangulatilag, hogy az már-már ijesztő. Persze elsősorban az emberek hiányoznak rettenetesen meg a napi rutin és a sodrás.

Persze lelkesen csináltam itthon az említett a tréningeket, amíg el nem fogyott a net. Ugyanis itt ahol lakom nincs internetszolgáltató, így csak mobilnet van Wi-Fi formájában (100 GB), és azt úgy elhasználtam, mint a pinty. Mondjuk a számlázási időszak utolsó napjára nem maradt csak internetem, úgyhogy valahogy talán beszuszakolom magam majd a 100 GB-ba, de igazából vagy nagyobb csomag kell vagy kevesebb tanulás😀 Ez új élmény volt, még sosem fogyott el korábban, igaz nem is voltam éjjel-nappal itthon.

4 héttel a baleset után kaptam egy csereautót. Jó, mert már mindent elintéztem vonattal, taxival és már nem kell semmire, meg már úgyis csak 1 hét van hátra a munkaviszonyomból, aztán adieu. Kicsit felhúztam magam, mert a bentiek mindent bepakoltak a kocsi hátuljába és elküldtek nekem, amit direkt hagytam az irodában, mondván, hogy nekem nem kell. Úgyhogy a nappali megint tiszta kupi, mert nem is tudom eltenni a cuccokat (már azokat sem tudtam, amiket első körben hazahoztam), az egyiket meg kimondottan el kell szállítatni, mert még kidobni sem lehet a mérete miatt, úgyhogy még pénzbe is kerül majd megszabadulni tőle. Tök jó. De tudom, értem, jóakarat, kedvesség meg minden, de nekem (éppen szuper negatív hangulatomban) persze ez az egész úgy jött le, hogy itt a cuccod, aztán be ne gyere még egyszer az irodába. Hát igen, szar leépített dolgozónak lenni.  Amúgy csak a senior HR manager pozíciót szüntették meg, tehát simán felvehetnek egy HR managert. Csak úgy mondom.....