IT és egyebek

Szerdán viszonylag jó nap volt. Végre szakmázhattam (IGEEEENN!!!!!!) azaz részt vettem a HVG éves munkajogi konferenciáján. Nagyon jó volt tanulni és okosodni. A digitalizációról és a járványkezelés körüli munkajogi vonatkozásokról volt szó, ami utóbbi azért különösen jó, mert a szakdolgozatomhoz további anyagot adott. Erről jut eszembe, hogy volt egy kis (nagy?) ijedség a hét elején. A céges gépemről ugyanis egy külső merevlemezre mentettem mindent, többek között a félig kész szakdolgozatomat is. Ez a merevlemez azonban sajnos leesett pakolás közben és megsérült, így a rajta tárolt adatokhoz most nem lehet hozzáférni (így ez a 10 év így is eltűnt az életemből sok-sok csodás fényképpel együtt......). Rögtön bevillant, hogy te jó ég, kezdhetem elölről, de aztán eszembe jutott, hogy általában okos vagyok. Csak így😁 Azért vagyok okos, mert minden alkalommal, amikor dolgoztam rajta, e-mailen is elküldtem magamnak az aktuális verziót. Hű, de nagy kő esett le a szívemről, megvan a szakdolgozat, csak elő kell bányászni az e-mailek közül. A merevlemezt meg el kell vinni valahová, ahol ki tudják belőle nyerni az adatokat, nem csak az utolsó 10 év volt rajta, hanem minden az elmúlt 20+ évből, úgyhogy jó lenne, ha nem veszne el örökre.

A konferencia után fodrászhoz mentem. Jó, tudom, ez magánügy, nem ide való, de amiatt írom csak le, hogy milyen érdekes az emberi test. Kérdezem a fodrászomat, hogy mitől van ez, hogy 4 hete vacak a hajam, nem áll se így, se úgy, rossz a minősége, kezelhetetlen, eddig nem ilyen volt. Annyit mondott csak, hogy "a lelked miatt". Igen, a haj mutatja meg állítólag először, ha valami baj van az emberben. Nem vitatkozom vele, igaza lehet...... Egyébként most kellett először átautóznom a korábbi balesetem helyszínén, nem kell mondjam, hogy mennyire szorongtam ettől, de szerencsére most nem történt semmi. A kezem szépen meggyógyult, az egyik heg lehet, hogy megmarad, de legalább nem kell magamra tetováltatnom a Tredegar-t, mert erről is mindig emlékezni fogok rá (na jó, amúgy sem tetováltattam volna😁)

Ha már korábban IT-s témánál voltunk, arra is rájöttem, hogy mégsem én szórakoztam el az internetes adatmennyiségem. Eszembe jutott, hogy a router applikációban körülnézek, hogy mi történhetett. Ez listázza az aktív és éppen nem aktív eszközöket, amik a Wi-fit használják. Végigmentem rajtuk, beazonosítottam mindet, töröltem, ami már nem él, de volt egy, amit sehogy sem tudtam beazonosítani. Letiltottam és csodák csodája, míg az új számlázási időszak első 3 napján máris újra ugrott 25 GB, azóta hogy letiltottam az ismeretlen eszközt (2 napja) szinte semmi nem fogyott, úgy tűnik volt egy potyautasom, valamelyik szomszéd jól szórakozhatott az én káromra. Persze biztonságos, jelszóval védett a hálózatom, szóval nem értem hogy történhetett, de most már naponta többször megnézem, van-e új jelentkező hacker😀

Állásügyben sajnos nincs semmilyen előrelépés, egy új elutasítás jött, indoklás nélkül. Ezen a héten nem is jelentkeztem semmire, igaz nem is volt mire, minden régi hirdetés, amire már jelentkeztem és nem kaptam választ még aktív, újak meg nem lettek, illetve van 2, de sajnos az egyiknél mandarinul kéne tudni, a másiknál meg németül vagy franciául, sajnos egyik sem az én nyelvem.

A jelenlegi helyzet tehát a következő: 15 jelentkezés, 4 elutasítás, 1 olyan állás, amit én utasítottam vissza, a többi helyről pedig néma csönd 3 hete.

Öröm az ürömben, hogy megérkezett a 10 éves jubileumi ajándékom nagy része (kerti grill és hozzávaló eszközök), tényleg rendes a cég, hogy erre még odafigyeltek, nagyon hálás vagyok érte. Még 1 hétig vagyok "alkalmazott", aztán kezdődik a nagy semmi. A kedélyállapotom teljesen hullámzó, de állítólag ilyenkor ez normális. Rettenetesen hiányoznak az emberi interakciók. Minden barátom külföldön él már, emiatt csak Messenger meg Viber van, személyes találkozás nincs, ettől viszont megbolondulok. Amúgy unatkozni nem szoktam, de néha egészen elviselhetetlen ez az ingermentes környezet. 

Jut eszembe, néhányan jelezték, hogy látják, milyen éjszakai meg hajnali időpontban születnek a blog bejegyzések és sajnálnak, hogy még aludni sem tudok, de itt és most megnyugtatok mindenkit, amióta nem dolgozom, minden este könnyen elalszom, minden éjszakát nyugodtan és pihentetően végigalszom és nem ébredek fel óránként, ahogy régen (az első előnye ennek a helyzetnek), de a blogger órája valami más időzónában lehet. Most 9:45 van, de a blogger órája szerint 0:45, szóval 9 órával van hátrébb, mint én. Úgyhogy nagyon szépen köszönöm az aggódást, de szerencsére nincs rá szükség.

Legyen mindenkinek csodaszép hétvégéje. Puszi!

Tovább, tovább

Nos, érkezett egy újabb elutasítás. Indoklás nem volt, csak annyit írtak, hogy köszönik, meg minden, de nem mentem át szűrőn (HR Business Partnernek jelentkeztem). OK, értem, köszi. Van 2-3 hely, ahová már bő 3 hete jelentkeztem (és messze megfelelek az elvárásoknak), a Linkedin felületen látszik is, hogy megnézték az önéletrajzomat, de persze válaszra sem méltattak. Így ezekkel sem számolok már. Ma pedig találkoztam egy "vicces" dologgal. A hirdetés szövege: Candidates with 5 years of experience or more need not to apply vagyis ha 5 évnél több tapasztalatod van, ne is jelentkezz. 

Úgyhogy a mai filozofikus (igen, már megint) hangulatomban az alábbi tanulságokat vontam le:

1) Olyan iparágban ne is próbálj elhelyezkedni, ahol még nem dolgoztál. Az ilyen jellegű kirekesztésben élen jár a gyógyszeripar, az SSC-k és gyakran a pénzügyi intézmények.

2) Ha 5 évnél (na jó, legyen 10) több tapasztalatod van bármiben is, akkor az állások 95%-a nem elérhető a számodra és azonnal kiszórnak.

3) Visszajelzést tényleg nem kap az ember. Ez utóbbival kapcsolatban számos vitában benne voltam a szakmai közösségben, mert azt mondják az álláskeresők, hogy a HR soha nem jelez vissza, míg én például mindig vissza szoktam jelezni, egyszer az önéletrajz kézhezvételekor, egyszer meg az eredményről. De persze most én is az álláskereső oldalon vagyok és látom, hogy tényleg rossz az arány. Esetemben átlag 10 jelentkezésből 3-ra jön válasz. Nem valami jó ez a gyakorlat, igaz, talán én azért tartottam ezt HR vezetőként is rendkívül fontosnak, mert sokáig voltam álláskereső és átéltem milyen rossz hiába várni.

Volt egy lehetőségem, erről írtam is. Napidíjas 6 hónapos határozott idejű helyettesítés, se TB, se nyugdíj, se szabi, se betegállomány nincs fizetve. Nemet mondtam erre a fantasztikus lehetőségre, bár emberkém (a recruiter) azzal érvelt, hogy így biztonságban vagyok és közben nyugodtan kereshetek állást. Igen, de ha találok, mondjuk júliusban, akkor nem léphetek ki, merthogy határozott idejű, úgyhogy majd novemberben kezdjek el keresni és akkor januárban az új helyemen kezdhetek. HAHAHAHAHA. Mert az ilyen gyorsan megy. 

Szóval nem állok jól. Tényleg be kell rendezkednem hosszabb itthoni létre. Viszont ez már most is nehéz, pedig csak 5 hét telt el eddig. Olyan mélységeket tapasztalok meg hangulatilag, hogy az már-már ijesztő. Persze elsősorban az emberek hiányoznak rettenetesen meg a napi rutin és a sodrás.

Persze lelkesen csináltam itthon az említett a tréningeket, amíg el nem fogyott a net. Ugyanis itt ahol lakom nincs internetszolgáltató, így csak mobilnet van Wi-Fi formájában (100 GB), és azt úgy elhasználtam, mint a pinty. Mondjuk a számlázási időszak utolsó napjára nem maradt csak internetem, úgyhogy valahogy talán beszuszakolom magam majd a 100 GB-ba, de igazából vagy nagyobb csomag kell vagy kevesebb tanulás😀 Ez új élmény volt, még sosem fogyott el korábban, igaz nem is voltam éjjel-nappal itthon.

4 héttel a baleset után kaptam egy csereautót. Jó, mert már mindent elintéztem vonattal, taxival és már nem kell semmire, meg már úgyis csak 1 hét van hátra a munkaviszonyomból, aztán adieu. Kicsit felhúztam magam, mert a bentiek mindent bepakoltak a kocsi hátuljába és elküldtek nekem, amit direkt hagytam az irodában, mondván, hogy nekem nem kell. Úgyhogy a nappali megint tiszta kupi, mert nem is tudom eltenni a cuccokat (már azokat sem tudtam, amiket első körben hazahoztam), az egyiket meg kimondottan el kell szállítatni, mert még kidobni sem lehet a mérete miatt, úgyhogy még pénzbe is kerül majd megszabadulni tőle. Tök jó. De tudom, értem, jóakarat, kedvesség meg minden, de nekem (éppen szuper negatív hangulatomban) persze ez az egész úgy jött le, hogy itt a cuccod, aztán be ne gyere még egyszer az irodába. Hát igen, szar leépített dolgozónak lenni.  Amúgy csak a senior HR manager pozíciót szüntették meg, tehát simán felvehetnek egy HR managert. Csak úgy mondom.....

Csiga

A címben jelzett állat a haladási sebességre utal. 14 pályázat, 1 interjú, 1 elutasítás, 1 határozott idejű lehetőség említése (erről később), a többi helyről sajnos semmi visszajelzés nincs, még onnan sem, amiről azt gondoltam, hogy azonnal lecsapnak rám, mint fődíjra :-) De sebaj. Volt már rosszabb (?).

Az említett határozott idejű lehetőség december 31-ig szólna, napi díjas (bármi is jelentsen ez) emiatt sem betegállományt, sem szabadságot nem fizetnek, magyarán ha nem dolgozol, nincs pénz. Nem tudom ilyet egyáltalán lehet-e csinálni, de a recruiter érvelésével szemben - ami az, hogy így legalább dolgozom valahol és úgy kereshetek másik állást - sok sebből vérzik a történet és cseppet sem előnyös a munkavállaló részére. Az említett távolléteket nem fizetik, eszerint nem is vagy például biztosított? Ha a határozott idő alatt találsz egy megfelelő állást, nem szüntetheted meg egyszerűen a határozott idejű szerződést (persze kérdés hogy pontosan milyen szerződésről van szó) súlyos pénzügyi következmények nélkül (csak ha beleegyeznek, na de miért tennék, hiszen egy kismama helyettesítéséről van szó annak visszatértéig, tehát kell nekik az ember). Emellett pedig mindenki tudja, hogy munka mellett állást keresni nem egyszerű dolog, bár nem kivitelezhetetlen. Úgyhogy azt hiszem, nem ezt a lehetőséget keresem. Persze a hirdetésben ez még véletlenül sem szerepelt, hanem "időközben derült ki". 

Közben elkezdtem fantáziálni egy lehetséges vállalkozásról, ez a "mit csinálnék nagyon szívesen" kategória, de még nagyon a fantázia szinten van, úgyhogy még nem osztom meg veletek.

Amúgy viszonylag jól vagyok, már csak heti 1-2 nap van, ami nagyon rossz és amikor mindenhez erő kell, még a lélegzetvételhez is, de amúgy a többi nap már egész jó. Szorgalmasan csinálom minden nap a Linkedin tréningeket, elkezdtem a coaching elméletével mélyebben foglalkozni, írom a szakdolgozatomat munkajogból és viszonylag sok időt töltök azzal, hogy kitaláljam, miért nem jó az önéletrajzom és hogyan lehetne jobb. Nagyon nem egyszerű ez az egész helyzet és persze mások nehezen értik meg, min megy keresztül az ember és azt hiszik, hogy csak drámázol. De nem is várom el, hogy megértsék és őszintén kívánom - még a legnagyobb ellenségemnek is - hogy soha azaz SOHA ne kerüljön ilyen helyzetbe és ne tapasztalja ezt meg. Ráadásul még csak 1 hónap telt el, szóval azért még nincs okom türelmetlennek lenni. Az optimista fejvadászok szerint 4-6 hónap, a pesszimistábbak (vagy realisták?) szerint 1-2 év álláskeresésre számíthatok. De közben itt vagyok bezárva a lakásba, hiányoznak az emberek, a kollégáim és köztük barátaim, a munka, a sok érdekes probléma és persze a benti jókedv meg a sok nevetés. Bár utóbbiból jutott azért tegnap, ugyanis este megnéztem egy csodás protokoll témájú szakmai előadást Görög Ibolyával, ami fantasztikus volt, Ibolya stílusa teljesen magával ragadó és a humora is nagyszerű. 

Szóval nem állok meg, ha csiga tempóban is, de robogok tovább és majd bedőlök a kanyarban 😀✌

Első lépések

Elindult a gépezet, legalábbis elindítottam. Múlt hét csütörtök óta 14 állásra jelentkeztem. Egy helyről már másnap el is utasítottak (a cég profiljához - entertainment - nem volt túl sok közöm), viszont egy másik helyen megtörtént az első interjú. Ez a cég rendkívül jó hírű, annyi dolgozója van itthon, mint a Fitesanak az egész világon, a munkakör pedig regionális, egyben nagyon szimpatikus. Persze ez egy úgynevezett "preliminary" interjú volt csak, ahol azt nézik meg, hogy egyáltalán érdemes velem érdemben foglalkozni vagy sem. Én azt gondolom, hogy megfelelek a munkára, de persze tudok mondani jó pár dolgot, ami miatt meg mégse, úgyhogy nem vonok le semmilyen következtetést, majd kiderül, lesz-e 2. interjú.

Jó pár napig nem írtam, mert a cégtől kapott ajándék laptopon már nem tudtam dolgozni a rossz beállítások miatt. Mivel most elengedhetetlen, hogy legyen egy megbízható, működő gépem, alapos megfontolás után vettem egyet tegnap. Most itt van egy csupa csoda gép az asztalon és bármit lehet csinálni, egy megvalósult álom, szó szerint ☺

Életbe léptettem ezen a héten 2 szabályt. 

1) Minden nap jelentkezem legalább 1 állásra.

2) Minden nap elvégzek egy Linkedin tréninget.

Eddig a héten még tartom az iramot, 4 remek tréninget végeztem el, legalább van értelme a Prémium előfizetésnek. A mindennapi egy állás is megvolt, ma is, bár kitéptem az utolsó szál hajamat is az egyiknél, mert attól függetlenül, hogy a Linkedin profilommal jelentkeztem, csatolnom kellett az önéletrajzom, majd kézzel beírni pluszban az egészet. Ha véletlenül ők vesznek fel, majd elmesélem nekik az élményt, hogyan tart 1 órán keresztül a gyors jelentkezés. Ha-ha-ha😆

Közben folytatom azokat a dolgokat, amikre ez elmúlt időszakban nem volt időm. Holnap például végre Vác hivatalos lakója leszek és magam mögött hagyom Budapestet, amit eddig érzelmesen őriztem a lakcímkártyámon. De mivel családi problémák miatt a teljes elszakadás mellett döntöttem és nem jutok hozzá a régi címemre küldött hivatalos levelekhez, ideje volt változtatni.

Közben szakmailag sem vagyok tétlen, közeleg a Munkajogi konferencia, részt veszek egy Görög Ibolya előadáson és egy munkaügyi képzésen is májusban. 

Meglepő, de unatkozni még nem volt időm. Az utolsó összeomlás és sírás óta 1 hét telt így, így szerintem hivatalosan is új életet kezdhetek végre. Most 4 hete, hogy már nem dolgozom. De van kellemesebb emlék is, ma van 38 éve, hogy beköltözhettünk a rákospalotai csodalakásunkba (már az előző lakásunkhoz képest volt csoda) és amit annyira szerettem mindig és ami még mindig hiányzik egy kicsit.

Kezdő hobbikertészként hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy lett 2 gyönyörű fenyőfám (ezüst és norman) nyílik az orgonám, hamarosan nyílnak a rózsáim és idén nyáron saját termesztésű paradicsomot és paprikát eszünk majd, juhééééé. 

Szép napot mindenkinek! Puszi!

DISC tanácsadó vagyok?

Izgalmas volt a péntek, elvégeztem a DISC tanácsadó képzést. Akinek nem ismerős a DISC, annak itt egy pici bevezető: a DISC teszt megalkotása Dr. William Moulton Marston amerikai pszichológus nevéhez fűződik, legalábbis ő azt mondja. A DISC egy mozaikszó, amely az alábbi négy kifejezésből ered:

• Dominance – dominancia (piros),
• Influence – befolyásolás (sárga),
• Steadiness – kitartás (zöld)
• Compilance – szabálykövetés (kék).

A teszt segítségével megtudható, hogy valaki mennyire introvertált vagy épp extrovertált, kapcsolat- vagy inkább feladatorientált, hogyan működik csapatban, hogyan tud és hogyan lehet vele hatékonyan dolgozni. Mi is használtuk vezetők felvételénél, de nem a felvételi döntést segíti, hanem arra mutat rá, hogy a jelölt hogyan illik vagy illeszthető bele a csapatba és hogyan lehet vele hatékonyan együtt dolgozni, milyen erősségeire lehet építeni. Nagyon hasznos eszköz és most már én is tudom "profin" alkalmazni😊 Na jó, még gyakorolnom kell egy kicsit, de menni fog.

Egyébként csináltunk egy DISC tesztet is és az én tesztem mostani eredménye a 2 évvel ezelőttivel összehasonlítva drámaian mutatja mi történt éppen most velem. Meglepő, de nagyon tanulságos, hogyan tolódnak el a dimenziók teljesen váratlan irányokba ilyenkor. Mintha nem is én lennék😀 

Mivel valószínűleg évekig fogok állást keresni, közben annyi mindent akarok megtanulni, amennyit csak lehet, úgyhogy minden ilyen lehetőségre rá fogok repülni.

A harag

Az esélyek tekintetében jó információkkal szolgál a Prémium funkció a LinkedIn-en. Például azt is látom, mennyi "túlképzett" ember van a munkaerőpiacon, mert hát hogy hívod azt, amikor director szintű emberek entry level azaz "kezdő" pozícióra is jelentkeznek tömegével. Ijesztő, egy kicsit..... de egy fejvadász azt írta nekem a "részvét üzenetében", hogy a második félévre fellendülést jeleznek és amúgy a termelésben most is kellenek az ilyen tapasztalattal bíró emberek, mint én, úgyhogy ne adjam fel! Na!

És (tudom, az "és" szóval nem kezdünk mondatot) most előveszem az tréneri énemet és tartok egy kis oktatást. Csütörtök este ugyanis valami nagyon kiverte nálam a biztosítékot (most a gyásznak éppen a harag fázisában vagyok, bocs). Az emberek egy része ilyenkor próbál segítőkésznek és együttérzőnek lenni, amivel nincs is baj. Mi munkanélküliek nagyon hálásak vagyunk a bíztató, sok esetben dicsérő  szavakért és nagyon jól esik. De elárulok egy hatalmas titkot. A munkájukat vagyis a megélhetésüket frissen elvesztett embereknek egy valami nagyon nem segít. Még pedig az, ha azzal kezdjük őket bíztatni, hogy, és itt most jöjjenek a klisék:

• Ahol egy ajtó bezárul, más ajtók megnyílnak
• Tiszta lappal indulhatsz, azt csinálhatsz amit csak akarsz
• Ez egy új esély!
• Most megvalósíthatod az álmaidat
• Biztosan valami sokkal jobb jön

és még sorolhatnám. Ez azonban sajnos ezen a ponton (még) nem segít. Egy munkáját frissen elvesztett embernek viszonylag beszűkült a gondolkodása. Az enyém is az. Azt látja, hogy elveszett a (viszonylagos) biztonsága, nem lesz havi bevétele, minden bizonytalanná válik, nem találja a helyét. Lehetséges jövőbeli katasztrófák peregnek le a lelki szeme előtt (mi van, ha nem tudom már fizetni a lakáshitelt, mi van, ha nem lesz pénzem a számlákra, mi van, ha egyáltalán nem találok munkát) és már látja magát egy takarón ülve a Blaha Lujza téri aluljáróban kéregetve (na jó, ez azért lehet hogy túlzás, de apám szerint én mindig túlzok, szóval.....). A Maslow piramisnak csak a legalsó szintje marad meg a számára, a többi levegővé válik, pedig a többi szint sokszor évtizedek alatt épül csak fel. Ebben helyzetben tehát a fenti mondatok nagyon nem segítenek, bármilyen jó szándék, bármilyen szeretet vagy törődést mondatja ezeket velünk (és bármennyire igazak). Új esély meg tisztalap, meg álmok megvalósítása. Persze, valószínűleg így van. Csak ezt az ember ilyenkor még rohadtul nem így látja. A munkáját és megélhetését frissen elvesztett ember gyászol és át kell hogy menjen a gyász fázisain. Kinek rövidebb, kinek hosszabb ez az állapot, de ezt hagyni kell megtörténni. Első látszatra csak munkánkat veszítjük el, de sok esetben a szociális kapcsolatainkat, a második családunkat (hiszen velük több időt töltöttünk ébren, mint a sajátunkkal), az egyes napok értelmét és célját (miért keljünk fel), az önbecsülésünket, a reményt, és azt a viszonylagos biztonságot, amit egy munkahely adhat az embernek. Az első hetekben határozottan nem látod az élet napos oldalát. Meg vagy bántva, törékeny és sérülékeny vagy, még akkor is, ha amúgy egy kemény, harcos amazon vagy, aki már annyi mindenen keresztül ment, hogy fát lehet vágni a hátán. Főleg mert tudja, mivel jár és mennyi ideig tarthat ez a helyzet. Például, 2009-ben, amikor Dubai-ból hazajöttem (bár ne tettem volna), egy biztos állásra jöttem haza, egy nagyon stabil multi HR Igazgatója lettem volna. Ám az, akinek a helyére mentem volna, mégse ment nyugdíjba, mert rájött, hogy még dolgozni szeretne. Sűrűn bocsánatot kértek tőlem, de ettől még állás nélkül maradtam. Sebaj, gondoltam. Pénzem van, kitart egy darabig, most jöttem haza egy regionális pozícióból, ahol 2 céget olvasztottam össze, ezzel a tapasztalattal sikerrel fogok állásokra pályázni. Nem így lett. Sőt, a túl nagy tapasztalatom volt a legnagyobb akadály, az elutasítások leggyakoribb oka. Majdnem 2 év álláskeresés. Az utolsó hónapban, mielőtt a mostani (volt) cégem felvett, a legdrágább barátnőm adott annyi pénzt, hogy a havi kifizetni valókra jusson, én pedig heti fél kg kenyéren éltem, csak azt ettem, semmi mást (ja, tényleg, kenyéren és vízen éltem, haha) mert csak arra volt pénzem. Úgyhogy tudom miről beszélek....és mire számíthatok.

Napi jó tanács: tanuljatok, amíg lehet és soha ne vegyetek semmit biztosra! 

Persze most is nagyon köszönök nektek mindent, a sok törődést, kedvességet, segítséget és bátorítást! Tsók

Előre az úton

Furcsa ez az állapot. Vannak jó napok, vannak rossz napok és vannak nagyon rossz napok. Vannak napok, amikor tele vagy kérdésekkel, van amikor szimplán csak teljes depresszióba süllyedsz és azon gondolkodsz, hogy van-e értelme egyáltalán folytatni ezt az egészet. Semmi nem úgy sül el, ahogy eredetileg terveztük. A baleset miatt már nincs kocsim, bár június 3-ig még használhattam volna, így nem tudok elmenni sehová. Ennek kapcsán viszont örömmel vettem tudomásul, hogy az elmúlt 3 hétben rekord keveset költöttem (every cloud has a silver lining). A régi jó privát használatra kapott laptopomat visszaadtam, mert állítólag egy jobbra cserélték ki, de ezzel semmit nem tudok kezdeni, mert nincs admin jogom, így nem tudok semmit rátelepíteni (például az adóbevalláshoz a programot sem), állandóan feljön rajta a céges Global Protect, amit le kellett volna szedniük, de még felhasználóként sem állítottak be rajta. Nem igazán panasz, mert inkább hálásnak kell lennem, hogy ilyen sok kedves gesztust kaptam a felmondás mellé, de ettől még rendkívül bosszantó, mert végül kell vennem egy új laptopot, ha használni is szeretném.

Ma végre elindultam az álláskeresés rögös útján, mivel tegnap volt először lelkierőm dolgozni az önéletrajzomon. Elküldtem egy nagyon kedves volt évfolyamtársamnak, aki máris ajánlással tovább küldte jó nevű tanácsadóknak (ezt nagyon-nagyon köszönöm itt is). Aztán magam elé vettem a LinkedIn-t és rákerestem a director  és a mid-senior szintű állásokra. Szerencsére van néhány ígéretes, háromra, ahová a LinkedIn platformon keresztül közvetlenül lehet jelentkezni, már jelentkeztem is. Az egyik egy gyógyszeripari cég, a másik egy szolgáltató, mindkettő rendkívül jó nevű és jó hírű, a hirdetés alapján igazán szimpatikus. A többi az a "csatold az életrajzod, de gépeld is be az egészet" típusú jelentkezést preferáló toborzási weboldal, ahhoz még nem volt türelmem ma, hogy többször bepötyögjek 22 évet, de az is eljön. Ahogy szeretett F. Évánktól tanultuk a Nokia leépítés után, az álláskeresés fő állás vagyis napi 8 órában tanácsos űzni.

Előfizettem a LinkedIn Prémium funkciójára, így látom, hogy mennyire vagyok jó a többi jelentkezőhöz képest, milyen skill hiányzik, illetve melyek azok az állások, amire én lehetek a top candidate. Azt is látom,hogy ki nézegeti az oldalamat és ettől ment fel úgy fél órája a várnyomásom, ugyanis a brazil Fitesa HR Director is nézegeti. Vajon mire kíváncsi? Hogy találtam-e már állást 3 hét alatt vagy most nézi meg, hogy kit tett lapátra? Impressive a profilom ugye? Jól jártatok volna velem, ha megtartotok. De most már más lesz ilyen szerencsés😇 Ettől függetlenül nem értem, minek nézeget, menjen a ......., na jó, mivel mások szerint én finom úrinő vagyok, nem mondok csúnyát. Az is eszembe jutott amúgy, hogy lehet hogy ő nem is tudta mi történt. Lehet, hogy ez egy olasz-magyar döntés volt (az olasz gyárhoz tartozunk, nem közvetlenül Brazíliához, így az olasz CEO a nagyfőnök) Kedden lett volna call-unk, lehet, hogy nem értette, miért nem hívtam be. Mindegy már. De ettől még furcsa.

Amúgy nagyon gyorsan elmennek a napok, annyi tennivaló van itthon, meg mindig van 1-2 ember aki felhív vagy chat-en keres, mert mostanra emésztette meg, ami történt és már tud erről beszélni velem, meg én is vele. Egy valamit tanított nekem ez a dolog eddig. Hogy sokkal több embernek van nagyon pozitív képe rólam és sokkal több ember szeret és félt, mint gondoltam. Én és az önbizalmam mindig is hadilábon álltunk egymással, de ez a sok megerősítés sokat segít abban, hogy hamarabb talpra álljak ebből a rémálomból.

Az autókat is nézegetem, de itt is csapdában vagyok. Ha új autót vennék (mert hát szívem szerint azt vennék) akkor minimum 6 millió forintot kellene kicsengetni. De mivel ugye munkanélküli vagyok nem tudom hány évig, ez nem tűnik annyira jó ötletnek. Részletre is szívesen vennék vagy lízingelnék, de ugye azt majd akkor lehet, ha a következő munkahelyemen túl vagyok a próbaidőm és kapok kereseti kimutatást. Használtat nagyon nem szívesen vennék, mert egyáltalán nem értek hozzá, hogy ne verjenek át és per pillanat nincs férfi a közelben, akit magammal rángathatnék a vásárláshoz. Vonatozni imádok, nagyon közel van a vasútállomás, de a vonatig is el kell valahogy jutni, mert a Külső Rádi úton (se járda, se kerékpár út, sem elég széles sávok) legfeljebb az öngyilkosjelöltek sétálnak vagy kerékpároznak és ott még nem tartok. Opció tehát a Volánbusz marad, óránként egy. Én tényleg nem vagyok finnyás, Pesten csak BKV-val járok mindenhová 40 éve, de ahogy itt egy busz kinéz, az tragikus. A sofőrökről inkább nem beszélek. Nyilván nincs más opció, tehát az lesz a megoldás, de tudjátok, ha az autó kényelmét és az azonnali rendelkezésre állását megszokja valaki aki ráadásul az Isten háta mögött lakik, akkor nehéz váltani. Persze innentől nincs nagy bevásárlás, nem hozunk semmit a kertészetből, nem hozunk haza lapra szerelt bútort vagy semmilyen nagyobb darab árut, mindent rendelni kell, már ha lehet. De a Covid-os időkben ezt úgyis megszoktuk. 

Holnap jelentkezem a többi állásra is. Pénteken meg lesz a DISC tanácsadó képzés, végre valami értelmes és hasznos dolog, lehet tanulni és okosodni, később meg még jól jöhet ez a tudás is. Bár nem tudom, hogy a MS Teams működik-e ezen a laptopon, de ha holnap kiderül, még elszaladhatok venni egyet😀😎

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és stay tuned. Puszi mindenkinek és KÖSZÖNÖM (tudjátok mit).