Még valami?

Jó pár nap kimaradt, de csak mert az élet rájött, hogy velem milyen jó szórakozni és most minden nap érkezik valami meglepetés. Hétvégén egy 11 évig tartó családi viszály végére voltam kénytelen egy fájdalmas döntéssel pontot tenni, miután a kedves családtag utolsó, teljességgel elfogadhatatlan stílusú üzenetétől olyan rosszul lettem, hogy majdnem mentőt hívtam magamhoz. Aki ismer, azt tudja, hogy ehhez mennyire kell rosszul lennem. Persze csak pánikroham, de akkor is elég volt.

Aztán hétfőn be kellett mennem a céghez egy dokumentumért, ehhez kellett egy kis energia meg (ön)rábeszélés, de végül gyorsan és jól zárult a dolog, sőt ajándékokkal megrakodva jöttem el. Utána Gödöllőre mentem egy kis szépészeti beavatkozásra (fodrász), majd elindultam haza. Aztán jött egy hölgy, aki úgy gondolta, hogy mit neki záróvonal meg elsőbbségadás kötelező tábla, ő akkor is jön. Jött. Belém. Fél frontális ütközés, légzsákok ki, kocsi bal eleje rommá törve. A bal kezem sérült csak meg, mert azzal fogtam a kormányt és a kinyíló légzsák lezúzta, de nem kritikus. 2 óra álldogálás és helyszínelés, a hölgy elismerte a hibát, a rendkívül rokonszenves rendőr meg profin dolgozott, majd ügyintézés a lízing céggel (céges autóm volt, hogy a fene egye meg....) és tréler. Ugyanaz a szállító jött, aki a vaddisznós balesetemnél (és 3 év távlatából is emlékezett rám, teljes részletességgel, szóval tényleg nyomokat hagyok az emberekben😃), és megint kedvesen haza is hozott. Viszont most már nincs autóm (a szállító szerint totálkár lesz), ami itt Vác külterületen gyakorlatilag erősen behatárolja az életedet, vagyis nem nagyon mész sehova.

Állásügyben odáig jutottam, hogy minden opciót nyitva hagyok (kivéve a háztartásbelit). Vagyis itthon és külföldön, HR-en és HR-en kívül egyaránt indul a keresés. Meg is jött az első visszautasítás, 2 azaz kettő perccel azután, hogy - ajánlásra!! - elküldtem az anyagomat. Nagyjából így szólt: Köszönjük jelentkezését. Munkatársaink áttekintették a pályázatát és sajnos egyelőre nem rendelkezünk olyan nyitott pozícióval, ami önnek megfelelhet. Aki korábban olvasta a blogot, az már találkozott ilyennel, és akkor is elámultunk rajta, hogy milyen hatékonyan tudnak néhány cégnél dolgozni. 2 perc elég volt arra, hogy minden illetékeshez eljusson a CV-m, ők megnézzék, értékeljék és válaszoljanak. HŰHA!!!!! Csak azt nem értem, miért kell teljesen hülyének nézni az álláskeresőket, én ennél jobb elutasító szöveget tudok írni..... 

Mivel 2 hét eltelt az elbocsátásom óta, némileg megnyugodva és valamennyire kipihenten indulhat az álláskereső móka. 

Amikor szakmailag láthatatlan leszel

Van az a mondás, hogy bajban ismerszik meg a barát. Nos, valószínűleg ez a szakmai kapcsolatokra is igaz valamelyest. Ha már nincs munkahelyed, néhány esetben egyszerűen nem vesznek rólad tudomást azok, akik addig heti szinten nyaggattak ilyen olyan ajánlatokkal. Például, amióta nincs irodai emailcímem, megszűntem létezni a Develor számára. Bár ebben a blogban nem szoktam igazi neveket említeni, szerintem nekik ez most kijár. A hírlevelükre, ami a  közelgő szakmai programokról szól nem lehet magán emailcímmel feliratkozni. Eddig mindig részt vettem a nemzetközi HR webinaron, de most már nem is létezem a számukra. Nagyon köszönöm. Ezt nem fogom elfelejteni akkor sem, amikor majd az új munkahelyemen újra ajánlatokkal bombáznak. Első nap fogom őket elküldeni egy melegebb éghajlatra. 

A másik ilyen az oktatócég, akikkel a kilépésem hetén kezdődött el a vezetői készségfejlesztő tréning, amit annyira vártam. Mivel már nem lehettem ott, de még igenis érdekel a vezetői csapat hogyléte és fejlődése, felhívtam az oktatót a tréning első alkalma után, hogy az hogyan sikerült. Tényleg, őszintén érdekelt. Nem vette fel, nem hívott vissza. Persze, mi közöm is van ehhez? Már nem dolgozom ott, nem én vagyok megbízó. Értem. Nyilván nem köteles már beszélni velem, de akkor is, nyomorult érzés, ha ignorálják az embert.

Szerencsére van jó példa is. Az a cég ahol DISC tréningen voltunk egy nagyon kedves régi kollégámmal pár éve, most DISC tanácsadói képzést indít. Ez engem mindig nagyon is érdekelt és azonnal jelentkeztem, bár azt is jeleztem, hogy mint magánember megyek és én fizetem. Na és mi történt? Semmi baj, örültek nekem, sőt, külön megtiszteltetésnek vették, hogy még így is vállalom. De minden megszerzett tudás engem gazdagít, most meg rá is érek😊

Emellett részt veszek a HVG Munkajogi konferencián májusban, szintén magánszemélyként és szerencsére ez is lehetséges. Szóval nem lettem mindenki számára láthatatlan és ez jó, mert most hogy van időm, szívesen képzem magam és hallgatok, tanulok új dolgokat és nem értem miért nem tehetném ezt addig is, amíg nincs munkám.

Amúgy még mindig azon gondolkozom, hogy merre és hogyan, a fejemben még mindig teljes a zűr és a zavar. Tegnap volt egy hete, hogy nem dolgozom, de egyelőre kicsit próbálom úgy venni, mintha csak szabadságon lennék. Lassan azért megnyugszom, ma már csak egyszer sírtam......legalábbis eddig. Viszont csak bámulom a hétfő este az irodából hazahozott holmimat, de hozzányúlni, elpakolni egyelőre képtelen vagyok. Gondolkozom, pörög az agyam, gyűjtöm a pro-kat és a kontra-kat, de nem tudom határozottan kimondani, hogy mit akarok és hogyan szeretnék tovább menni. Jó lenne egy kis fény az alagút végén.  

Tapasztalat

Egy kedves coach barátnőm megkért, hogy kezdésnek írjam össze, miben szereztem gyakorlatot a 22 HR-es évem alatt. Ezt most csak így ide teszem, én is meglepődtem:

• a cég belső oktatásának teljes körű szervezése (igényfelmérés, egyedi tréningek és képzési programok megtervezése és kidolgozása, tartalom fejlesztés, belső trénerek képzése, belső trénerként képzések tartása, a képzések hatékonyságának vizsgálata, képzési költségvetés tervezése, kezelése, külső képző cégek kiválasztása, komplett külső képzési programok megszervezése), kompetencia fejlesztés

• toborzás, kiválasztás fizikai, szellemi, középvezető, felső vezetői munkakörökben (mérnök, IT, sales, pénzügy, termelés, logisztika, minőségügy, adminisztráció), munkaköri profil készítése, toborzási módok meghatározása, hirdetések összeállítása és megjelentetése, együttműködés toborzó és tanácsadó cégekkel, értékelő központ (assessment center) összeállítása és facilitálása, tesztek használata és értékelése, interjúk szervezése és megtartása, interjúk kiértékelése, jelölt profil készítése 

• tehetség gondozás, utánpótlás tervezés, fejlesztő központ (development center) összeállítása és facilitálása, egyéni fejlesztési tervek készítése

• bértervezés, létszámtervezés, béren kívüli juttatások tervezése, ezekre vonatkozó költségvetés kezelése, benchmarking, piaci információk beszerzése és elemzése

• jutalmazási rendszerek fejlesztése, bevezetése, működtetése

• dolgozói elégedettség felmérés összeállítása, kommunikációja, levezénylése és koordinációja, akciótervezés és végrehajtás

• szabályzatok, policy-k kidolgozása

• adatvédelmi feladatok teljes körű kezelése, törvényi megfelelés biztosítása

• 2 cég összeolvadásakor a HR folyamatok harmonizációja, az új szabályzatok és folyamatok kidolgozása és folyamatos optimalizálása, teljesen eltérő juttatási rendszerek eredményes harmonizációja (költségmegtakarítással)

• teljesítménymenedzsment: a módszer kidolgozása és/vagy bevezetése, oktatása, koordinációja, lekövetése, fejlesztési tervek készítése

• leépítések módjának és menetének teljes körű kidolgozása, dokumentálása és levezénylése, az „elengedett” munkavállalók elhelyezkedésének aktív segítése és után követése

• belső auditor képzettség és gyakorlat (9001, 14001)

• HR rendszerek bevezetésének előkészítése, majd a bevezetés megtervezése és levezénylése (SAP, Oracle HR, Nexon, Ultipro), rendszerek működtetése

• kommunikációs tervek kidolgozása (folyamat vagy rendszer implementáció, leépítés, átszervezés, stb.)

• belső kommunikációs feladatok

• arculattervezés és megvalósítás (branding)

• egészségprogram működtetése (tervezéstől a megvalósításon át az után követésig)

• külső kommunikáció (Kormányhivatalok, munkaügyi központ, média, közösségi médiák, stb.)

• vállalati rendezvények szervezése egyénileg vagy külső szolgáltatókkal, ezek lebonyolítása

• munkavédelemmel kapcsolatos feladatok

• létesítménymenedzsmenttel kapcsolatos feladatok koordinálása (portaszolgálat, biztonsági szolgálat, takarítás)

• informatikai feladatok (jogosultságok kezelése, vonatkozó szabályzatok megalkotása), MS Office (Excel, Word, PowerPoint, Outlook) oktatások megtartása (felhasználói szint)

• mediáció

• bérszámfejtési ismeretek: Magyarország, Olaszország, Luxembourg, USA, Egyesült Arab Emirátusok

• HR szervezet vezetése (2-15 fő)

• gyakornoki program kidolgozása és működtetése

• mérnöki gyakornoki program kidolgozása és működtetése

• multikulturális környezetben virtuális HR támogatás: 49 országnak (MEA régió + 4 európai ország)

• kollektív szerződés kidolgozása
• üzemi tanács választás
• üzemi tanáccsal, szakszervezettel való együttműködés
• céges autóflotta kezelés

Emellett voltam 6 hónapig ügyvezető (Managing director - Technology; felelős a helyi ügyekért és a people management-ért) és 6 hónapig Regionális HR Igazgató, egyszer pedig 9 hónapig  HR Business Partner (Finance, Supply Chain - USA) és 2 évig regionális HR Business Partner (45 ország - Marketing, IT, Finance), mindezt a HR vezető feladatok mellett.

4. nap

Nem vagyok egy kimondottan ezoterikus irányultságú ember, de azon konkrétan komolyan el kell gondolkoznom, hogy szerda óta vajon miért nőtt meg a LinkedIn-en velem kapcsolódni kívánó emberek száma. Fejvadász Magyarországról, recruiter a Közel-Keletről, manager az imádott régi cégemtől, ismeretlen szakember Norköpping-ből (Svédország, van ott ugyan Fitesa, de más kapcsolódási pontot nem tudok) és még sorolhatnám. Eldöntöttem, hogy a LinkedIn-re is el kezdek írni, persze oda szakmai tartalmat, az első téma a 45 év felettiek kilátástalan munkaerő-piaci helyzete lesz. Meglepő, mi? 

Emellett a LinkedIn-en egész nap önlik rám az ösztönző és túlélésre motiváló bölcsesség (eddig nem volt ennyi) mint például:

Everybody wants happiness, nobody wants pain, but you can't have a rainbow without a little rain. (Mindenki boldogságot akar, senki nem akar fájdalmat, de nincs szivárvány eső nélkül)

vagy

You must tell yourself, "No matter how hard it is, or how hard it gets, I'm going to make it". (Azt kell mondanod magadnak, hogy "Nem számít milyen nehéz most vagy milyen nehéz lesz, megcsinálom")

vagy

A pánik nem jó tanácsadó, az újratervezés igen.

...és a legjobb:

As I look back on my life, I realize that everytime I thought I was being rejected from something good, I was actually being re-directed to something better. (Ahogy vissza nézek az életemre, rájöttem, hogy mindahányszor azt éreztem, hogy valami jót megtagadnak tőlem, tulajdonképpen átirányítottak valami jobb felé)

Megjegyzem, ez az esetemben nagyon igaz, minden rossz, ami valaha történt velem valami nagyon jóhoz vezetett az életemben, csak ki kellett várni. Ezt mondta amúgy az az nagyon kedves olasz kolléganőm is, akit szintén nemrég küldtek el. Felhívott pénteken, mert hallotta mi történt velem, elmesélte, hogy vele hogyan történt (sokkal gonoszabb történet az övé), megpróbáltuk egymást felvidítani és megbeszéltük, hogy most kicsit kipihenjük magunkat és utána valami sokkal jobb felé megyünk, mert már nagyon megérdemeljük.

Persze átfutottam újra a LinkedIn álláshirdetéseket és - legalább a saját megnyugtatásomra - meg kell állapítanom, hogy viszonylag sok lehetőség van, jóval több, mint 10 évvel ezelőtt, igaz akkor gazdasági válság volt, de most meg COVID válság van.

Viszont még mindig nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e dolgozni vagy nem, és ha igen, akkor HR területen vagy nem, sőt azt sem, hogy itthon vagy külföldön (már ha lenne esély külföldön egyáltalán). Tegnap megint kaptam több csodás szívhez szóló üzenetet nagyon kedves munkatársaktól, akik csak tegnap tudták meg, hogy mi történt és rögtön írtak, én meg éppen ültem a vonaton és majdnem elsírtam magam. A hangulatom nagyon hullámzó, 1-2 órán át pörgök és mindent megcsinálok, aztán ülök fél órát mint egy zombi (rossz esetben sírok) és arra gondolok, hogy miért kellett ez a csavar az amúgy is extrán bonyolult életembe. Őszintén azt érzem, hogy már éppen elég megpróbáltatáson mentem keresztül és ez már "overkill". 

Ez az utolsó nap, amit engedélyeztem magamnak arra, hogy szomorú legyek és magamhoz térjek, holnap kezdődnie kell a munkának (mert az álláskeresés egy kemény főállás, legalábbis ezt tanultam meg a korábbi hasonló időszakokban). Ráadásul valahányszor arra gondolok, hogy holnap be kell mennem a céghez visszavinni a laptopomat és elhozni a holmimat, összerándul a gyomrom, pánik közeli állapotba kerülök és inkább hagynám a fenébe az egészet. De ezen is túl kell esni, már sokan várnak, a maszk meg úgyis takarja majd, hogy mit érzek.

Aftermath - a katasztrófa utáni állapot

Ma reggelre eljutott a szervezetemig, hogy nem kell dolgozni menni, így a tegnapi 6 óra helyett csak 8 órakor ébredtem. Körülnéztem és megdöbbentem magamon, mert az hagyján, hogy nem ettem szerda reggel óta, de rendetlenség várt, ami rám egyáltalán nem jellemző (aki ismer, tudja, hogy ez nálam példátlan). Mondjuk úgy finoman, hogy az elmúlt 2 napban ez érdekelt legkevésbé. De ma reggel, miután hosszan beszéltem telefonon a legkedvesebb barátnőmmel, erőt vettem magamon és visszaállítottam a lakás alapállapotát😊 

Ez a 2 nap nagyon érdekes volt. Egyáltalán nem számítottam arra a szeretet cunamira, amit kaptam, elképzelhetetlenül jól esett, jól esik. Levelek, üzenetek, hívások, nemcsak a mostani kollégáktól, de korábbi Fitesa/Tredegar,  GE, Nokia kollégáktól, barátoktól, régi szerelmektől, itthonról és a világ több sarkából. NAGYON KÖSZÖNÖM! Volt aki, amikor felhívott, az első 3 percben kiöntötte "rám" az esettel kapcsolatos elkeseredettségét, értetlenségét vagy éppen a felháborodását, volt, aki velem sírt, de a legtöbben tudni akarták van-e mellettem valaki és van-e valamire szükségem. Emellett, nem meglepő módon, sokan aggódnak a cég jövője miatt. Sokan kérdezték, mikor lehet személyesen beszélni és (bár nem végleg, de) elbúcsúzni. A szívem szakadt meg minden egyes hívásnál, üzenetnél, mint ahogy a szívem darabjait veszítem most el. Így a 2 nap rengeteg örömmel és sírással telt, milyen furcsa ez így egy mondatban....

Nagyon sok segítő szándék érkezett (melyik cégnél van üresedés, melyik weblapot nézzem, hova küldjek önéletrajzot és szétküldik a networkben), volt aki azonnal beajánlott nyitott pozíciókra, még külföldi lehetőségek is felmerültek (Dubai!!! mondjuk időben elég távoli, de most még nem is sürgős). Sőt, Rétságról is megkerestek már állással, úgyhogy lehet, hogy a szomszédban fogok dolgozni? 😁

Elképesztően szívmelengető ez az egész, főleg a visszajelzések. Én sosem tartottam túl nagyra vagy túl sokra magam, mindig is önbizalomhiányos és megfelelési kényszeres voltam, de ez a 2 nap szuper boost volt ebben a vonatkozásban. Nem volt hiába ez a 10 év (meg a 22) és nem hiába szeretem így ezt a sok embert, tényleg csodálatosak.

Álláskeresés terén annyira volt energiám, hogy átfutottam a LinkedIn álláshirdetéseket és ott találtam kettőt, ami vágyott cégeknél van és jónak tűnik. Azokra megy majd az első jelentkezés, de előtte önéletrajzot kell írni, ami nem kis munka, ha az ember 22 év HR-t akar belefogalmazni. 

Szóval ma vagyok először nagyjából használható állapotban és az izgalmas rész még csak most jön. Most hétfőig még türelmi időt adtam magamnak, aztán vágjunk bele a nagy kalandba!

Deja vu

2002. február 16-án egy kellemes napsütéses téli napra ébredtünk. Akkoriban a Nokia-nál dolgoztam (700 fő), felelős voltam a belső oktatásért, a betanító oktatásokért és a Welcome Day szervezéséért és facilitálásáért, a HR-es belső kommunikációért, kompetenciafejlesztésért és a teljesítményértékelés teljes folyamatáért oktatástól értékelésig. Belső trénereket is képeztem és belső trénerként rengeteg tréninget tartottam. Csodás munka volt, már 3 éve, minden percét imádtam. Az említett napon siettem be dolgozni, mert 9 órakor egyeztető meetingem volt a 2. level főnökömmel. Akkoriban leépítések és belső átszervezések voltak, izgalmas időszak volt. Mikor beértem, szóltak, hogy később kezdődik a meeting, mert a top HR vezetőnek vissza kellett fordulnia munkába jövet (nocsak, ő is ott lesz a meetingen?), de hamarosan érkezik. Sebaj, megvártuk. Közben a lányok, vagyis Kriszti és Kati, a közvetlen kollégáim a névnapom megünneplésére készültek az egyik tárgyalóban. Megérkezett mindenki, kezdődhet a meeting. Mikor bementem, mindhárom felettesem ott ült nagy komoran, Laci (a top HR) öltönyben (azért ment vissza). Világos volt, hogy a meeting témája nem a "folyamatban lévő ügyek" lesz. Aznap véget ért egy álom, a 20%-os létszám leépítésbe 3 HR-es is belesett, én azért, mert a munkámat több felé el lehetett delegálni. Így Katival és Krisztivel az alkoholmentes pezsgőt már a búcsúztatásomra ittuk meg (névnapozás mellett). Majd 2003. szeptemberében talált meg Chris és a GE, amiért mindörökké hálás vagyok és leszek.

2021.április 14. Hideg, kellemetlen téli nap (igen, téli). A gyárigazgatónk bejött az irodámba, leült, majd.... Állítólag a munkaköröm szűnt meg (nem kérdezzétek miért és hogyan, valószínűleg sosem tudjuk meg), így, amilyen szépen mi szoktuk mondani, visszaadott engem a munkaerő piacnak. 10 év, illetve május 4-én lenne 10 év. 10 év, 60-80 órás munkahetek, átdolgozott vakációk és mégis, csodálatos volt. Még nem kapok levegőt. Ma reggel szokás szerint felkeltem és a sok munkára gondoltam, ami vár, aztán rájöttem, hogy nem vár semmi, legfeljebb a virágok a kertben.

2009-ben, amikor Dubai-ból 2 év után hazajöttem, akkor kezdtem ezt a blogot. Letárgyalt munkalehetőség várt (volna) itthon, ha az illető, akinek a helyére mentem nem gondolja meg magát, hogy mégsem akar nyugdíjba menni. Akkor nem ijedtem meg nagyon, kiváló hátterem van, nagy tapasztalatom, biztosan majd találok mást. Hát nem találtam 2011. májusáig. Ezt követi le a blog és most - tadam!! - folytatódik. Persze nem tudom, hogy álláskereső leszek-e vagy inkább háztartásbeli. Kétszer, nagyjából 1,5-1,5 évet töltöttem ebben a szerepkörben és kínkeserves emlékeim vannak róla. Magyarországon értéktelen a tapasztalt ember, főleg, ha 40 éven felüli. Egyrészt - legyünk őszinték - mert drágább, mint egy kezdő. Jelenleg HR Director és Senior HR Manager állásokra 3-5 éves gyakorlattal keresnek jelentkezőket. E Z  E G Y  K I C S I T  V I C C E S.  Az álláskereső éveim alatt az elutasítás számtalan formáját megéltem. Onnantól, hogy  "Önnek olyan nagy tapasztalata van, hogyan is tudnánk mi még önt motiválni", "Fiatal a csapat, ön sajnos nem illik bele a képbe", "Miért menne el ön kevesebb pénzért dolgozni?" a toborzási ghosting-ig (igen, mikor a munkáltató/recruiter eltűnik az interjúk után egy szó és visszajelzés nélkül). Legutoljára több mint 100 állásra jelentkeztem, pontosan 50 interjúm volt és 5 alkalommal voltam én a második legjobb jelölt (akit nem vettek fel, például a Sodexho sem Párizsban, vagy a Wizzair sem, ahol én írtam a valaha legjobb GMAT tesztet - legalábbis az igazgató szerint). Egy állásajánlatot utasítottam vissza, mert akkor már bíztam abban, hogy a mostani (volt) munkahelyem felvesz. 

Szóval most 49 évesen (igen, tudom, nem látszik😉) 22 év gyakorlattal szinte esély nélkül indulok a versenyben. Aki kíváncsi az eljövendő viszontagságokra és képet szeretne kapni a munkaerőpiac jelenlegi állásról, olvasson engem. Stay tuned!