Évzáró

Utólag elolvasva, ez egy elég privát bejegyzésre sikerült, úgyhogy mindenki csak a saját felelősségére olvassa el.

*******************************************************************

Ahogy a Facebook felületén látom, nagy divat az éves visszatekintés, szóval essünk neki. Mivel megint egy igazán pusztító éven vagyok túl (sorban a másodikon), tanulságos utazás lesz.  Mivel egy év nagyon hosszú, ehhez segítségül kell hívnom napi társamat, a naplómat. Ez nem igazán napló, mert az a címe, hogy: Jane-a-Day, 5-year Journal és annyit enged meg, hogy minden nap egy mondatot írjak bele. Egy kedves barátomtól kaptam és amikor elkezdtem használni, akkor azt fogadtam meg, hogy minden nap beleírom azt az egy dolgot, ami annak a napnak a legjobb része volt. Utólag végig nézve viszonylag elkeserítő az eredmény, mert a legtöbb napon az elfogyasztott étel került bele vagy éppen az a mondat, hogy "Túléltem ezt a napot is", de sok helyen még ennyi sincs rögzítve. Na persze jó dolgokról is szó esik benne, nézzük ezeket.

Az eseményeket tekintve megemlítésre került a Bécsi újévi koncert (ez garancia arra, hogy  minden év jól kezdődjön), az El Greco, a Csontváry és a Renoir kiállítás, mind-mind nagyszerű és felejthetetlen élmény. A színdarabok közül a Network és az Isteni végjáték, ami mindkettő tökéletesen maradandó és meghatározó élmény volt és századszorra (na jó, talán tizenötödszörre) a My Fair Lady, amit nem tudok elégszer megnézni.

Évfordulók tekintetében is nézzünk vissza: 40 éve költöztünk ez első csodás lakásunkba (ezt kell most eladnunk), 24 éve kezdtem HR területen dolgozni (Kudos, Marko!!), 7 éve van meg a csodás otthonom és a 20. karácsonyt töltöttem édesanyám nélkül. Éppen 1 éve hagyott itt az utolsó ember, aki igazán feltétel nélkül szeretett engem, Juci, a keresztmamám.

Szakmailag nagy hatást tett rám Horváth István munkajogi képzése, Dr. Berke Gyula jogi előadása, és itt mindig verem a fejem a falba, hogy jogásznak kellett volna mennem. Na persze, nagyon szegény családként azt végképp nem engedhettük volna meg magunknak, hogy 5 évig járjak nappali képzésre, szóval érthető, hogy nem így történt. Nagyszerű konferencián (Tréning Kerekasztal) voltunk a legkedvesebb kolléganőmmel a legszebb budapesti szállodában. Egy alkalommal pedig 4 órán át olyan tökéletes flow-ban dolgoztam, hogy ez bele került a naplóba.

2023-ban sütöttem először fánkot, ezt a képességemet azóta tökéletesre fejlesztettem. De ez volt az első év, amikor kalácsot sütöttem, ráadásul hatos fonással, a 2. olyan jól sikerült, hogy a nővéremnek, aki annyira nem tud lelkesedni, hogy Symi szigetét egy "ja, szép" kommenttel intézte el, tátva maradt a szája, amikor meglátta. De első volt ez az év egy új "karrierben", hiszen görögdinnye termesztőként is sikeres voltam, valamint évek után először sikerült kalifornia paprikát szüretelni, igaz, csak egyet, de sikerült😃

A kedvenc helyem 2023-ban is Kew Gardens és a Waterstone könyvesbolt a Piccadilly-n és persze itthon a Ligeti-tó Vácon.

Filmeket néztem, ami megfogott ( a teljesség igénye nélkül):

- The Whale

- Michael J. Fox: Still

- Nyad

- A férfi, akit Ottónak hívtak

A sorozatokból is megmaradt néhány a jó emlékezetemben: Manifest, Tulsa King, Rabbit Hole, Silo, Hijack, a Picard 3, na meg a Stranger Things😀

Egyetlen szorongásmentes napot rögzít a napló, ez volt április 18. A két legrosszabb napnak augusztus 29. és szeptember 21. van beírva. Szerencsére nem emlékszem mi történt, úgyhogy nagy katasztrófa nem lehetett.

Nagyszerű élmény volt még a csillaghullás, amikor soha nem látott mennyiségű hullócsillagot láttam és boldoggá tett a gőzmozdony megjelenése a Nyugatiban😃

A munkahelyemet sikerült megkedvelni (újat ugyebár nem találtam, igazán esélyem sem volt), és bár a képességeim és tudásom min. 50%-a továbbra is teljesen kihasználatlan itt és ez okoz bennem egy kis vergődést, de így is számtalan olyan bejegyzés került a naplóba, amikor dicséretet kaptam a munkámért vagy a csapatom munkájáért.

Domináns a bejegyzések között a:

- sikeres, de nehéz nap

- ma is túlléptem a korlátaimon/szorongásaimon

- elvégeztem egy rettegett feladatot

- leküzdöttem ezt a kihívást is

- ez egy jó nap volt.

Nincs a naplóban, de le kell könyvelni, hogy mostanra senki nem él a családomból, aki valaha igazán, feltétel nélkül csupán önmagamért szeretett engem. A megmaradt család a lelki terrort és az érzelmi zsarolást viszi professzionális szintre, de sem szeretet, sem törődés nem szerepel a menüjükön. Elvesztettem a 2 legjobb barátomat (ami azért is lényeges, mert 4 barátom volt összesen), akik egyszerűen kivonultak az életemből anélkül, hogy bármi okot tudnék erre. Az egyik egy 40 éves barátság volt és a végén már a telefont sem vették fel .... nyilván sok volt nekik a bizonytalan, kétségbeesett, rossz mentális állapotom, amit az elmúlt 2 év hozott ki belőlem. Sosem fogom megtudni.... Vigasztalhatatlan és tanácstalan vagyok. A legrosszabb hír pedig az volt, hogy elkezdték a termelés leépítését az előző munkahelyemen, vagyis hamarosan bezárják. A gyárigazgatótól tudom, mert fontosnak érezte, hogy elmondja nekem is, hiszen 10 évet voltam ott, ami hosszú idő. Tudjátok mit jelent az a hely nekem, úgyhogy értitek, hogy miért olyan nagyon szomorú ez.

Viszont sok csodás ember, akivel tulajdonképpen nem is vagyunk túl közeli ismeretségben (volt iskolatársak, volt egyetemi csoporttársak, régi és új munkatársak, szakmai partnerek) halmozott el a szeretetével, törődésével és odafigyelésével, amiért örökké hálás leszek, bár nekik talán fogalmuk sincs, mit jelentett számomra az a pár jó szó vagy éppen egy váratlanul érkező LinkedIn ajánlás😍 de higgyétek el, néha életmentő volt. KÖSZÖNÖM!!!

Szóval nem tudom, milyen év volt ez. Számtalan megoldatlan problémával és rengeteg kérdéssel megyek át az új évbe, egy rettenetesen nehéz, küzdelmekkel teli év után. Már nem hiszem, hogy a következő év mást vagy jobbat hoz, de azt tudom, hogy rajtam áll, mennyire számít majd minden nap (make it count!) és mit írok be a naplóba. Vannak terveim, mint mindig, de egy biztos, 2024 még rémisztően nehéz lesz. De küzdeni azt még tudok, 52 éves gyakorlatom van benne😎

Kívánok mindenkinek békés, nagyon boldog, sikerekkel és nagyszerű élményekkel teli új évet nagyon sok szeretettel! Köszönöm, hogy velem tartottatok 2023-ban. Jövőre veletek ugyanitt😘

Karácsonyi hangulatban

Közben megvolt a Mikulás parti. A szervezést sajnos nem én csináltam, de ettől persze nagyon jól sikerült. Azért elmesélem, mert kicsit azért benne van a kezem. A szervezéskor lett rendelve dekor, Mikulás és Krampusz. Az irodában dolgoztam, amikor elkezdtek dekorálni. A dekor egy kb. 2x2 méteres textil volt, amin kandalló, meg karácsonyfa és karácsonyi fények voltak. Ezt a mennyezetre erősítették fel egy rúdra, a rúdon 2 hatalmas fekete csipesz fogta magát a textílképet. Arra figyeltem fel, hogy a pénzügyi vezetőnk hangvitele megváltozott, úgyhogy kimentem az irodánkból a közös térbe megnézni, hogy mi történik. Ő egyértelműen azon problémázott, hogy ez egy igazán minimál dekor és ő többre számított. Ő és a hölgy között kisebb szóváltás alakult ki, mert a a pénzügyi vezetőnk dühösen távozott, később a hölgy is. Kimentünk megszemlélni a dekorálás eredményét, ami tényleg ez a textil kép volt, elé volt húzva egy meghatározhatatlan színű (sárgás, barnás) irodai szék, mellé került a feldíszített karácsonyfánk. Ennyi. Rögtön az jutott eszembe, hogy ezen még dolgozni kell, mert ez így nagyon fapados, úgyhogy javasoltam, hogy szaladjunk ki a Tescoba, vegyünk 1 piros meg 2 fehér takarót, a piros kerüljön a székre, a 2 fehér meg a földre mint hó. Így is tettünk, majd neki még az az ötlete támadt, hogy csomagoljunk be dobozokat díszcsomagoló papírba és tegyük a fa alá. Aztán még átmozgattuk a könyvespolcot is, hogy takarja a fehér falat a kép mellett. Elé került a kívánság láda. A 2 ronda csipeszt piros virágdísszel takartuk el, amit szintén a Tescoból hoztunk. Sajnos "before" képem nincs, de ide teszem az "after" képet, szerintem egész kellemes kis helyet varázsoltunk a Mikulásnak.

A Mikulás egy magas vékony fiatal(nak tűnő) emberke volt, később kiderült, hogy ő és a Krampusz nem ismerték egymást, úgy kellett őket egymásnak a folyosón bemutatni😀

De ettől eltekintve nagyon kellemes kis ünnepség lett, mindenki nagyon jól érezte magát, a gyerekek édesen kommunikáltak a Mikulással és örömmel vették át a Mikulás csomagokat (erről, mármint a Mikulás csomagról és annak tartalmáról is értekezhetnék, de nem teszem, visszafogom a kritikus vénámat😊). Nekem is jó élmény marad és próbáltam nyugtatni a csalódott szervező kollégánkat, hogy nincs semmi baj, minden jól sikerült, mindenki jól érezte magát és nem az ő hibája, hogy a megrendelt szolgáltatás nem volt az elvárásunk szerint.

Persze folyamatosan az a néma kommentár ment a fejemben, hogy ennél sokkal jobban és egyszerűbben meg tudtam volna én csinálni, de azt észrevettem, hogy itt mindent nagyon bonyolultan, nagyon sok extra munkával csinálunk, mert a lényeg, hogy olcsó legyen, nem baj, ha napokat kell dolgozni bármi apróságon. Az, hogy ezzel magunkkal szúrunk ki, az már csak hab a tortán.

Aztán eljött a karácsonyi parti. Egy belvárosi étteremben volt. A hely remek volt (talán kicsit kicsi volt ennyi embernek), az ételek nagyon finomak voltak, a desszertek mennyiek. Volt program, de nem volt, aki koordinálja, így kicsit megfoghatatlan volt az egész. Egy koktél járt mindenkinek, de mi vagy fél órát álltunk sorba és nem kaptunk. Majd a hivatalos utat megkerülve 2 perc alatt sikerült😀 A karácsonyi ajándék egy mézeskalács karácsonyfadísz volt, ami összetört, mire hazaértem. Ezt csak úgy itt hagyom, az eddigi összes munkahelyemről származó volt kollégáim biztos értik, mi ezzel a gondom😉

Nem akarok folyton nosztalgiázni, de mégis az életem 20%-át ott töltöttem, szóval a mi kis veszteséges gyárunkban minden évben volt rendes Mikulás csomag, szaloncukor, komoly karácsonyi ajándék és karácsonyi parti IS (illetve amikor nem volt parti, akkor kiskarácsony, minden nap más finomsággal: bejgli, rétes, somlói és egyebek + karácsonyi forgatag kürtös kalács árussal az udvaron) egyszerűen azért, mert az emberek megérdemlik és mert az emberek FONTOSAK. 

Erről az jutott még az eszembe, hogy volt ronda pulcsis sütizés is, ami előtt a vezetőnk beszélt az eredményekről. Egy rendkívül fontos dolgot azonban kihagyott az évzáró beszédből, nem köszönte az emberek ez évi munkáját és ez nekem nagyon-nagyon hiányzott. Én mondtam volna, meg egy diát ennek szenteltem volna ennek. De ez én vagyok és Ági, Miklós, Chris, Mike, Eva és Rory tanításain nevelkedtem, ők példaképek a számomra, mert ők olyan vezetők, akik számára érték minden egyes ember, örülök, hogy tanulhattam tőlük és dolgozhattam velük.

Összességében az év vége jól amúgy sikerült, a privát dolgaimmal a rajtam egyre jobban elhatalmasodó szorongásaimmal együtt is meglepően jól megbirkózom, és a megüresedett toborzó pozíciót a csapatomban is aránylag gyorsan be tudtuk tölteni, úgyhogy jövőre teljes létszámmal megyünk tovább.

Kellemes karácsonyi készülődést mindenkinek!

Hogyan lennék kerek egész?

Ültem egy marketing/HR meetingen, érdekes beszélgetés volt a cég 2024. évi programjairól és miközben hallgattam a hozzászólásokat és terveket, egyszer csak belém hasított egy felismerés. Tudjuk, hogy nem érzem magam teljesen jól a jelenlegi helyemen és ennek sok oka van, de van egy, ami kiemelkedik a többi közül. Van egy, amivel a mostani munkám kevesebb, mint korábban bármelyik másik. Elmesélem. 

A korábbi munkahelyeimen én voltam többek között a rendezvények fő kiagyalója és megszervezője. Imádtam ezt a feladatot, minden ilyen projektbe hatalmas örömmel és lelkesedéssel csaptam bele, legyen az olyan egyszerű feladat, mint egy egy nőnap vagy egy húsvéti csokinyuszi osztás vagy éppen egy komolyabb projekt, mint a karácsonyi parti vagy a Covid időkben a karácsonyi vásár a cég udvarán. Élveztem minden egyes másodpercet. Itt a mostani cégemnél sajnos nem én csinálom ezt, sőt, ha van is ötletem, amit elfogadnak, akkor sem én szervezem, sőt egy ponton az ötletelésből is kihagynak. Na, akkor és ott, ahogy ültem ezen a meetingen, egyszerűen teljesen világossá vált, hogy mi a legnagyobb bajom a jelenlegi munkámmal. Nincs reward. Számomra a reward azaz a jutalom mindig az emberek reakciója. Már akkor is, amikor idegenvezető voltam, az volt a legnagyobb fizetség, amikor az utasok az út végén a repülőtéren egymást túlharsogva mesélték azoknak, akik nem vettek részt a fakultatív programokon velem, hogy milyen csodás programokon voltak és milyen gyönyörű helyeket láttak. Főleg, amikor odajöttek hozzám és azt mondták: "Julika, maga a legjobb idegenvezető, akivel eddig utaztam." Hiányzik az emberek pozitív visszajelzése,  lelkesedése, amikor látod, hogy jól érzik magukat, élvezik a programokat, értékelik, hogy meghallgattad őket és olyan programot szerveztél, amire vágytak és egyes programokról évekig beszélnek az újaknak, akik emiatt már izgatottan várják, mi lesz a következő. Minden beszélgetésben feljön, hogy milyen jó volt ez meg az, és mindenki - az operátortól a cégvezetőig - lelkesen segít az ötletelésben, hogy a következő program is nagyszerű legyen.  

Imádtam az ajándékokkal kapcsolatos fejtörést is, hogy mindig valami olyasmit adjunk a dolgozóknak, amire szükségük van, aminek nagyon örülnek. A mostani cégemnél ilyen nincs, nincsenek ajándékok, még a szokásos céges logós pulcsik és pólók sem érkeznek semmilyen alkalomból. Igazából az embereket nem is kérdezik, hogy mit szeretnének, a programok évről évre ugyanazok, egyet sem engednek el, egy új sem kerül be a műsorba és a dolgozóknak van erről egy elég sarkos véleményük. Ez azonban már szerencsére talán múlt idő. Mert én idén úttörő módra megkérdeztem, hogy mit szeretnének és megmondták. Okoztak némi meglepetést a vezetőségnek, de remek programjavaslatok láttak napvilágot. De persze ennek a szervezését is átvették tőlem, ebben sincs nagy szerepem és ez így rettenetes csalódás és nagyon hiányzik az a valami, az a csodás érzés, hogy olyat adtam, amit szeretnek, hogy mosolyognak, nevetnek, jól érzik magukat, mert én, azaz mi, a cég olyan programot szerveztünk nekik, amit tetszik nekik és én ebben fontos részt vállaltam. Hiányzik ez a fajta reward, talán ez hiányzik a legjobban. 

Egy HR-es az emberekért van. A fő direktíva, hogy nekik jó legyen, történjen velük a dolgozói életútjuk során bármi, az számukra a lehető legjobban alakuljon. A HR-esnek egy elégedett dolgozó a legnagyobb jutalom. Fura, hogy ez milyen egyszerű és mégis nehéz volt rájönni. Én akkor érzem jól magam, amikor adhatok. legyen az öröm, meglepetés, ajándék, élmény, vagy egy jó szó. Ez most hiányzik. Elvégzem a munkám, mostanában sok dicséretet is kaptam, de mégis így valahogy nem vagyok kerek egész. 

Persze nem reménytelen a helyzet, mert sok mindent elértem már. Bevezettem a hűségajándékot, a szülinapi köszöntést és a Mikulás parti is az én ötletem volt (még akkor is, ha évekkel ezelőtt már másnak is eszébe jutott, csak sosem valósult meg). Csak hiányzik, hogy én csináljam, benne legyek a közepében, de úgy tűnik, más dolgokat kell találnom, ahol kipezseghetem magam😃

Volt-nincs lehetőségek

Végre álláskeresésről is beszámolhatok. Na jó, bevallom, nem én kerestem, hanem engem kerestek meg. 2 nagyon jó lehetőség jött szembe. Az egyik egy Szervezetfejlesztési és Tehetséggondozási Szakértő (Organizational Development and Talent Management Expert) pozíció egy viszonylag nagy - mint utólag megtudtam, magyar tulajdonú - cégnél. Először nem tudtam, hogy magyar cég, azt hittem multi. Ennek megfelelően nagyon örültem a lehetőségnek és rendkívül izgalmasnak találtam, és azon tűnődtem, vajon hogy jutott eszébe a toborzónak, hogy én erre alkalmas vagyok. (Ez amúgy nem kérdés, csak a hátterem nem ez, hanem 3 év specialista, 2 év tanácsadói és 19 év HR vezetői munka) A LinkedIn-en talált meg, ahol újra kitettem az "Open to work" matricát, de csak úgy, hogy azt csak a recruiterek látják. Volt is egy 45 perces beszélgetésünk, ami elsősorban az én eddigi tapasztalataimról szólt a témában, de egy-két dolgot megtudtam a cégről is. A felettesem - ez ugye kardinális kérdés az elmúlt 20+ év tapasztalatai alapján - egy 30 év körüli hölgy lenne, aki jelenleg a terület Global Igazgatója, hmmm, ja persze. Biztosan egy 52 éves, tőle sokkal szeniorabb nőt akar maga alá, meg én is biztosan egy ilyen fiatal nőnek akarok dolgozni. Meg is nézett a LinkedIn-en, őszintén remélem, hogy nem jöttem be neki. Nekem ugyanis nagyon nincs kémiám fiatal nőkkel (ha a főnökeim). Voltak erre kivételek, bár ha jól meggondolom, eddig igazából mindösszesen csak egy, a mostani főnököm. De például a korábbi gyárigazgatóm is kb. 10 évvel volt fiatalabb nálam, de őt maximális tisztelettel tudtam kezelni a hatalmas tudása, tapasztalata és a csodálatos emberi mivolta miatt, úgyhogy akkor 2. Elvileg jövő hét elején kell jönni valami válasznak, hogy tovább jutottam nála vagy nem. Nem szeretnék tovább jutni.

Mi szól mellette: 

- nagyon jó a feladat, igazán izgalmas és kihívó, nagyon motiváló

Mi szól ellene:

- ez is magyar cég

- nem leszek vezető, megint egyedül kell fejjel mennem az ajtóknak, nem lesz segítségem/csapatom

- a bejárás napi 2x100-120 perc

- a toborzó szerint ez is nagyon magyar cég, csak a mérete miatt már inkább multinak kéne lennie, ezen az úton vannak, ez része a feladatnak, de nagyon nem multiként működnek (én pedig ugye ebből a nagy magyar kultúrából és működésből szabadulni szeretnék, mert képtelen vagyok megszokni a szürke, elmosódott határokat és "kreatív" megoldásokat)

Szóval nem igazán kérdés, hogy nem ez lesz a megoldás😞

A másik lehetőség még jobb volt. Európai tulajdonú gyártó cég Vácon!!!!!!! és ott HR vezetői pozíció. Valami csoda. Lett volna. Hatalmas boldogsággal mondtam igent a toborzónak, aki utána megcsinálta a céggel a név ellenőrzést, ahol kiderült, hogy már benne vagyok a kérdéses cég adatbázisában, így sikeres közvetítés esetén a toborzó nem kapna értem pénzt, vagyis nem kezelhet jelöltként. Ebben csak az a furcsa, hogy soha életemben nem jelentkeztem váci céghez semmilyen formában, nem is közvetítettek váci céghez, így nem tudom, honnan szerepelek az adatbázisban. Nagyon elszomorodtam, mert hát  a napi 3-4 óra bejárásra fordított időt meg tudtam volna spórolni.

Úgyhogy minkét lehetőség kuka. Maradok a helyemen. 

Itt is zajlik az élet, ugyanis csütörtökön felmondott az a recruiter, akit júniusban vettünk fel. Nem lepődtem meg, már vártam, ő ugyanazzal küzdött az elejétől mint én, multiból ide átülni hatalmas kulturális sokk, nehezen lehet kiheverni, nekem még 15 hónap alatt sem sikerült, az ember egyszerűen nem találja a helyét. Így itt viszonylag bonyolódik az élet, mert csak egy recruiterem maradt, aki nem is akar már recruiter lenni és ettől a hírtől mindenképpen halálra fog rémülni és pánikba esik, hogy egyedül marad. Persze veszünk fel másikat, hétfőn indul a keresés, de mire az az ember belép, az jó esetben január, rossz esetben akár március lesz. A keresési szempontokat és az interjú/kiválasztási technikát pedig sokkal jobban át kell gondolni, mint korábban. A toborzási vezető, aki ugye most babázik, soha nem dolgozott máshol, így nem is gondolt arra, hogy ez egy nagyon nagy faktor a kiválasztásban, vagyis multitól nem szabad felvenni senkit, mert az ugyanígy menekülni fog. Tehát erre fókuszáltan tesztelni kell majd a jelentkezőket okos, jól irányított kérdésekkel, hogy vajon tud-e ebben a környezetben és működési rendben eredményesen és motiváltan dolgozni.

Mivel amúgy is rengeteg munka van az év végén és az év elején, ez nagyon nem hiányzott most. Persze, jó lelkiismerettel most amúgy sem lépnék le. Úgyhogy a lehetőségeknek várnia kell, amíg itt rendet csinálok😃

Menni kéne

A nyugtalanságom egyre csak fokozódik. Nap mint nap szembesülök azzal, hogy rossz helyen vagyok, sokkal többre vagyok képes, sokkal több értéket tudok adni, messze nem használom ki a kapacitásaimat és az adottságaimat. Lehúznak a mindennapi hülyeségek, a monoton, ismétlődő feladatok. A kihívás, az izgalom, a komplex feladatok hiánya megbolondít. Ma és holnap egy 2 napos tréningen veszek részt a jelenlegi kollégáimmal. Ha máskor nem, most a tréning folyamán teljesen világos, hogy mennyivel több vagyok és mennyivel többet tudok, mint ez a csapat (tisztelet a néhány kivételnek, akik hasonló háttérrel rendelkeznek). Olyan, mintha többször megnyerted volna a Tour de France-ot, de most csak 3 kerekű biciklivel mehetnél az apukád mellett. Másképpen megfogalmazva te egy felső kategóriás BMW vagy, de ebbe a cégbe elég egy kocka Lada is. Mennél, csinálnád, tolnád, gyerünk, de a cég még nincs kész arra, amit te már többször, több helyen sikeresen megcsináltál az elmúlt 24 évben.

Újra eljutottam oda, hogy külföldre kéne menni. Külföldön a legtöbb országban az életkor nem akadály, sőt, ha sok tapasztalatod van, akkor aranyat érsz. Hetek óta kísért Dubai. Először csak egyre több álláslehetőség jött, majd valahogy belefutottam egy nemzetközi munkajogi webináriumba, ahol a Emirátusok munkajoga volt a téma. A Facebook többször feldobta az ottani emlékeket és valakivel hosszasan beszélgettem arról, milyen volt ott élni. Végül eltöltöttem egy fél délutánt azzal, hogy Google Maps-en visszamentem az időben és megnéztem, hogy hol laktam, gondolatban sétáltam egyet a tóparton (mint akkoriban 2 évig minden este), elmentem a Choitram-ba mézes sonkát venni, még a régi lakásomat is megkerestem a Streetview felületen és lementettem a ház képét is. Tudom, hogy viszonylag egyszerű lenne, de azt is tudom, hogy ha még egyszer elmegyek innen, akkor azt utoljára teszem. Így viszont érdemes jó alaposan végig gondolni, hogy melyik irányba induljak, lehet, hogy most éppen nem Dubai a jó választás.

Egyébként mostanában csak az alvás-evés-munka ördögi körében vagyok, amiből jó lenne kitörni. Ezen nem segít az, hogy naponta 3-4 órát utazom, és fél 8 előtt nem érek haza. De sajnos a szorongásaim megint egyre erősebbek, így például az, hogy autózzak, egyelőre messzi álom, mert attól szorongok a legjobban, és az a legrosszabb, hogy nem tudjuk azonosítani az okot, hogy miért. Az állapotom teljesen hullámzó, kedves barátnőm felvilágosított, hogy ez a hullámzás a változó korral együtt jár, merthogy abba az irányba haladunk. Hát köszi😄

De, voltam Londonban, megyek is jövő héten, és tegnap végre megvettem a repülőjegyet New Yorkba és lefoglaltam a szállást, szóval most már senki sem tarthat vissza, hogy 4 év kihagyás után újra ott legyek, ahová legjobban húz a szívem. Itthonra meg vettem színházjegyeket és vár a Rembrandt és a Dali kiállítás, szóval próbálom pozitívra hangolni magam (csak dolgozni ne kéne)😀 Ez mondjuk fura, mert eddig a legnagyobb örömöt mindig a munkám okozta, de hát most sajnos nem vagyok a helyemen és ez most már teljesen tiszta.

Hepe után mindig hupa jön

A munkahelyi gondok folytatódtak. Megvolt a teljesítményértékelő beszélgetésem a főnökömmel. Azon túl, hogy szerinte is csodákat tettem a HR-rel és érezhető a fejlődés és stabilizálódás, az problémának bizonyult, hogy néha öszintén elmondom a véleményem egy-két dologról. Úgy tűnik, itt ezt nem szabad. Főleg nekem. Csak pozitívan szabad nyilatkozni, ejnye-bejnye. Emellett pedig előkerültek olyan dolgok, amikről akkor és ott, amikor és ahol kellett volna nem kaptam információt, utólag felróva pedig már javítani sem lehet. Például az egyik új belépő rossz telefont kapott, mert ő Androidot kért és IOS-t kapott. Mondjuk a HR-nek ehhez van a legkisebb köze, mert ez az IT Üzemeltetés terepe, mégis az én onboarding rendszerem szar emiatt. Nagyon szomorú vagyok. Szívem lelkem benne van ebben a munkában, hogy végre a HR-t olyan szintre emeljem, ahol lennie kell és azt a tiszteletet és megbecsülést kapja, amit megérdemel, és akkor kiderül, hogy szar, amit csinálunk. Köszönöm. Ég és föld a különbség az előző 17 évhez képest a visszajelzések szerint, de mégis ezek a "nagyon súlyos" problémák befolyásolják a közvéleményt. Remek.

Ebből kifolyólag még erősebb a vágyam arra, hogy változtassak, de sajnos továbbra sincsenek olyan állások meghirdetve, amikre én vagyok a jó megoldás. Ez nagyon elkeserítő. Mert ha ez olyan jó hely lenne, akkor nem bánnám, ha nyugdíjig már nem változtatnék, de így a következő 15 év csak szenvedés lesz. Nagyon el vagyok keseredve.

A privát életem sem jobb. Másodszor is voltunk apukám lakásában, 520 liter szemetet gyűjtöttünk össze, sehol sem tartunk, de a nővérem már holnap el akarná adni. Nem érti, hogy a jelenlegi állapotában féláron sem tudjuk eladni, ha egyáltalán el tudjuk, tehát dolgozni kell rajta, hogy eladható állapotba kerüljön. A testvérem abban az illúzióban van, hogy karácsonyra elkel. Ezen csak mosolyogni tudok. Még a saját házammal kapcsolatos dolgokra sincs időm, de foglalkozzak napi szinten azzal a lakással, hogy SOS pénz legyen belőle. Persze ő is intézhetné, ebben a hónapban éppen nem dolgozik, de ez mondjuk nem jut az eszébe. Igaz, pénzem nekem van a kiadásokra, akkor már csináljak mindent én. Elmagyaráztam neki, hogy a szemét elszállíttatása, majd a megtartott dolgok költöztetése is nagy összeg lesz, nem szólva az apró javításokról. Van kitört üveg, hiányzó kilincs, van helyiség, ahol nincs világítás (nemcsak nem ég a lámpa, de nincs is), nem beszélek a szőnyeg vagy a linóleum, na meg a 40 éves ablakok és kilincseik állapotáról. Rémálom az egész. Ki vesz ilyen lakást? Ha nem javítjuk fel, akkor el kell fogadnia, hogy tényleg rengeteget veszítünk rajta, márpedig ő ettől a pénztől várja a megváltást és a boldogulást élete végéig. Mivel 3 tulajdonos van, nagy bevételre amúgy sem számíthat. Ez önmagában is vicces.

Na, de hogy jót is mondjak, ma volt az első nyugodt napom az elmúlt 2 hétben. Űzött vadként rohantam végig az elmúlt heteken (állásbörze, konferencia, workshop, egész napos meetingek és egyebek), levegőt sem kaptam, de ma végre nyugalom van. Ennek örömére fánkot sütöttem, ami szokás szerint isteni lett, és az nagyot javított a hangulatomon.

Mindemellett most kicsit el vagyok veszve. Megint minden felborult, nincs egyetlen nyugvó pont, amire fókuszálni lehet és bár próbálom kitartani a fejemet a vízből, de ez egyre nehezebb.

Legyen mindenkinek szép hete.

Csak a virágok kedvesek

Na, ha egy szekér elindul......lefelé, akkor nem áll meg. Úthenger kedves működése csak a kezdete volt egy rossz időszaknak. Alig pár nappal később chat-ben rám ír a kolléganőm, hogy kiküldött egy ajánlatot, nézzem meg, hogy rendben van-e. Megnéztem, rendben volt, csak az volt a bökkenő, hogy nem tudtam róla, hogy volt ilyen nyitott pozíciónk, arról meg végképp nem, hogy betöltöttük. Rákérdeztem, hogy "Jól gondolom, hogy én nem tudok erről a pozícióról?", mire jött az egyszerű válasz, hogy "Igen". Nos, nem akarok nagy feneket keríteni a dolognak, de legjobb tudomásom szerint én vagyok a HR, ezen belül pedig a toborzási terület vezetője. Akkor lehetséges, hogy tudnom kéne ilyesmikről, vagy nem? Persze volt magyarázkodás, hogy olyan gyorsan történt, meg minden, de azért teljesen kiakasztott a pofátlansága a kedves kolleginának. Ugyanez a kolléganő pár nappal később újra hülyét csinált belőlem, akkor más történt, de igazából a részletek nem fontosak, így most már kezdek egy kicsit morcos lenni.

Aztán csütörtökön voltam állásbörzén. Hárman voltunk kint a cégtől (Úthenger volt az egyik), de a többiek egész napra egyedül hagytak a pultban. Majd röviddel 3 óra után megkérdezték egészen ártatlanul, hogy ebédeltem-e már. Hogy szakadjon rájuk mennyezet.

Annyira rossz, hogy már kezdtem magam jól érezni és elkezdtem kihozni ebből a lehetetlen helyzetből valami jót, sőt, már majdnem élveztem a munkámat, erre tessék, csupa olyan dolog történik, ami miatt megint megkérdőjelezem, hogy 1) én jól csinálom-e a dolgom, 2) tényleg itt van-e a helyem, 3) ne kezdjek-e állást keresni, mert itt nem lesz soha jó. 

Közben a nővéremmel elmentünk apukám lakásába (ő idősek otthonába ment, nincs vele semmi baj). A lakást el akarják adni. Azért mentünk, hogy megnézzük, hogyan lehet eladható állapotba hozni. Hááááát, a lakás állapota nem semmi, valahol a hihetetlenül borzasztó és a végtelenül pokoli között van. De az a feladat, hogy ebből eladható lakást csináljunk, az már valami. Egészen elképesztő, hogy emberek hogy tudnak élni. Az apám az előző (új építésű, 10 évet élt benne) lakást is tönkretette, pedig akkor még nem volt 89 éves. A legrosszabb amit egy lakással tehetünk, az az, hogy ha valami történik (leszakad, letörik, kifolyik, elromlik), akkor nem hárítjuk el a problémát, hanem konzerváljuk. Azzal a lakással is így volt, nem is tudtam rendbe tenni, úgy kb. 5 milliót veszítettem rajta ahhoz képest, hogy valójában jó állapotban mennyiért lehetett volna eladni. Most ugyanaz a helyzet. Letört kilincsek, kitört ajtóüveg, szétesett csaptelep, ismeretlen ragacs a padlón (ami semmivel sem jön fel), térdig jársz a szemétben, minden ragad a kosztól, a kád, a mosdó és a mosogató fekete, a WC....., na azt hagyjuk. Összetört szekrény, elromlott ablakzárak, leszakadt redőny és még sorolhatnám. Emellett egy 40 éves lakásról beszéltünk, ami soha nem volt felújítva (na jó, valamennyire volt, de alapjaiban nem) már az ablakok is szétmállanak. Mindez úgy, hogy a nővérem rendszeresen látogatta apukámat a havi apanázsért. Nyilván segíthetett volna is neki, de hát már ő is öreg és beteg. Velem 12 éve nem beszél apám, csak ha gyalázni és szidni kell valakit, ennek ellenére ajánlottam neki, hogy fizetek takarítónőt, de nem, oda idegen ne tegye be a lábát. OK. Most esszük, amit főzött. Féláron nyilván eladható annak, aki direkt felújításra váró lakást keres, de ennél azért többet szeretnénk kihozni belőle. Úgyhogy munka kezdődik.....kemény és költséges munka......a nővérem meg megkérdezni, hogy karácsony előtt el tudjuk adni, ugye? Ne kapjon az ember röhögő görcsöt. Viszont az ottani állapotokat látva ma nagyobb lelkesedéssel és kritikusabb szemmel fogok itthon takarítani😀

Ez a mocsári hibiszkuszom, "aki" úgy gondolta, hogy fel kell engem vidítani, ezért új virágot bontott nekem egészen váratlanul (mert amúgy már sárgulnak a levelei). Sikerült😄

Úthenger - avagy Botsáskának lett utódja

Nem szoktam ilyeneket írni, de most tegnap délután óta ezen pufogok, úgyhogy terápiás céllal leírom. Talán van, aki emlékszik, a régi munkahelyemen volt egy "bully", aki majdnem 10 éven át zaklatott, fúrt, szemétkedett velem állandóan. Ő volt Botsáska. Erről az ott dolgozók szerintem kb. 99 %-ban be tudják azonosítani, hogy kiről van szó.😀 Egyébként néha már hiányzik😂

Amikor ide jöttem dolgozni, egy darabig úgy láttam, hogy ez zaklatás mentes környezet, csodálkoztam is. Aztán a mostani ügy kapcsán viszont rájöttem, hogy csak azoknak adok gúnynevet, akikkel valami miatt nem igazán tudok könnyen és jól együtt dolgozni, és tegnap az egyik kolléga megkapta tőlem az "Úthenger" nevet. Na, de mi is történt valójában?

Most van a teljesítményértékelő időszak. Én viszem végig az egészet. Az értékeltek és vezetőik értékelőket jelölnek ki az értékelt munkakörébe tartozó területek értékelésére, majd az értékelők értékelést írnak. Én minden értékelést látok, mivel dolgozónként én összesítem és küldöm azokat a vezetőnek. Úthengert eddig sem szerettem és tisztában vagyok azzal, hogy ő is utál engem. Ha van két igazán különböző ember a Földön, akkor azok mi vagyunk. Barátom fogalmazásában olyan messze vagyunk egymástól, mint a Marianna-árok legmélyebb pontja és a Mt. Everest csúcsa. Ezt azért nagyon nem lehet überelni😃(Na jó, a Hold és Föld távolsággal és hasonlókkal még lehet.) Nos Úthenger (szerintem a hölgy olvasók valahogy érzik, hogy valójában egy nőről van szó) írt egy értékelést a saját főnökéről. Eddig ez rendben is van. De a főnöke által gyengébben végzett feladatokat olyan gusztustalanul, gerinctelenül és aljas módon rám kente és engem tüntetett fel hibásnak, hogy hazafelé a metró utat végig bőgtem a Nyugatiig. Tudom, nem szabad magamra venni az ilyesmit, de mégis. Hónapok óta dolgozunk együtt, mosolyogva, kedvesen, segítőkészen. Miért nem tudja ugyanezt a szemembe mondani? Miért nem nekem jelzi, ha gondja van velem? Miért kell a "hátam mögött" ilyeneket írogatni? Amúgy meg ha tudja, hogy én elolvasom, akkor még problémásabb ez az egész. Tudnia kell, hiszen az egész folyamat rajtam megy keresztül. Undorító. Úgyhogy visszavonom, amit korábban mondtam, hogy itt maradok, ma reggelre már tuti biztos vagyok benne, hogy minden követ meg fogok mozgatni, hogy elmenjek innen. Úthenger ugyanis a főnököm barátnője és ezzel mindent elmondtam. 

Nem írom le a háttér történetet, mert hosszú lenne. Lényeg, hogy amit leír, az teljes mértékben hazugság és nélkülöz minden kapcsolatot a valósággal. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az én oldalamon ez egy egész más történet. Ráadásul én is kellett, hogy írjak Úthengerről értékelést és nagyon sajnálom, hogy megpróbáltam konstruktív lenni és írni róla jót meg javasolni fejlődési igényt, ezzel is segíteni neki, de nem panaszkodtam rá. 

Most persze egy kicsit tanácstalan vagyok, hogyan tovább. Mert Úthenger főnöke az ügyvezető igazgatónak riportol, így ez az értékelés, amiben én vagyok a hibás mindenért, hozzá fog megérkezni. Csak azt remélem, hogy az ügyvezető kellő józansággal és objektívan kezeli ezt és az eredményeim és az általa többször elismert magas szintű működésem kapcsán tudni fogja, hogy az éremnek 2 oldala van. Mivel Úthenger nem az én értékelésembe írt rosszat, tehát ez így közvetett jelzés, és nálam pont ez veri ki a biztosítékot, mert az én értékelésembe nem írt panaszt és über kedves volt. 

Felmerülhet, hogy az Úthenger név neki nem is jó, de ő ilyen, erőszakos, nagy hangú, gátlástalanul átmegy mindenkin, lenyom mindenkit és végtelenül direkt (mondhatnám paraszt) módon kommunikál, ami rendkívül bántó is tud lenni. A többiek megszokták, ez a különlegessége, legtöbbször poénra veszik és szeretik, de nekem olyan ez a hölgy, mint mint késcsikorgás az üvegen.

A képen ő, ja bocs, mégsem, ez egy valódi úthenger😂

Internet, egyszerű keresés és régi munkahely

Furcsa. Egy blogbejegyzésem - a legutolsó - szőrén-szálán eltűnt. Ma meg a saját laptopommal sehogy sem tudok a lakásban fellelhető egyik internetre sem csatlakozni. Úgyhogy a céges gépről írok, ami kissé etikátlan, de hát ez van. Amúgy a lakásban 3 féle internet van. Ennek az a története, hogy egy vidéki város külterületén lakom, ahol egyetlen szolgáltató sem szolgáltatott nagyon sokáig. Minek, végül is csak 1000 ember él ebben a lakóparkban, felesleges nekik az internet, nem igaz? Így alapból sokan a mikrohullámú internet elérést használják, néhányan a mobilszolgáltatók Wi-Fi lehetőségeit. Én a Yettel Home Internettel kezdtem, évekig az volt, ami egészen siralmas volt, bár az itthoni munkavégzést nem akadályozta, de mondjuk filmet nézni már nem lehetett rajta. Aztán amikor elvesztettem az állásomat és elmentem magamra átíratni a 10 évig használt céges telefonszámot, akkor kaptam egy plusz SIM kártyát és egy modemet ingyen, hogy az amúgy korlátlan adatforgalmat itthoni megoldásként is tudjam használni. Így lett Telekom Wi-Fi. Aztán tavaly megjelent a Digi. Eddig is itt voltak, 20 méterre, de nem voltak hajlandók tovább építeni a hálózatot. Mígnem egy lakótársunk ezt megtette a saját kezével saját anyagból (természetesen a Digi egyetértésével, de az anyagköltséget mi fizettük), így lett a Digi. Ami az esetek többségében nem működik, de ha mégis, akkor nagyon jó. 

Szóval a privát laptopomon egyik sem megy és a telefonra sem tud csatlakozni, de a céges gépen gond nélkül veszi az akadályt és a Netflix is fut a TV-n, tehát a saját gépemmel van valami baj. Hurrráááááá.

Jöttek álláslehetőségek, szokás szerint, itthonról, Dubaiból, de ugyanaz a probléma, úgy 2 szinttel lejjebb tudnék elhelyezkedni, amit nem akarok. Egyébként egészen péntekig már hónapok óta nem jutott eszembe, hogy el kéne innen menni. De aztán pénteken, ahogy a főnököm mondja, lejöttem az életről. Az egyik tulajdonos nagyon specifikus keresést bízott ránk (és ez itt irónia.) Idézem: a jelölt beszéljen angolul és akarjon. Melyik toborzó nem tud erre keresni? Ezt a specifikációt pár hete kaptuk és keddre kéne 10 önéletrajz. Néztünk egymásra a toborzó kolléganőmmel, mint hal a szatyorban, én pedig próbáltam több infót kérni, de azt nem kaptam. Viszont a tulaj nagyon mérges volt, hogy nem haladunk. No comment. Szóval pénteken szembe jutott, hogy nem véletlenül utálom a toborzást és lehet hogy nem kellett volna elvállalni ezt a részt. Amúgy dicsérnek folyamatosan mindkét oldalon (HR, toborzás) ami jó. Na mindegy, nyilván nincs hova menni, meg már majdnem megszerettem, egyelőre maradok. Meg persze hétfőn lettem 52 éves, itt már sok gyümölcs nem terem, ha ebben az országban maradok. Amerikában most lennék egyre értékesebb, a korral, de oda kijutni reménytelen, még hátszéllel is. 

Megyek viszont mindenféle rendezvényre. Kint leszünk a JobVerse Állásbörzén, a BSS Nyílt Napokon, megyek Teljesítményértékelés workshopra és megyünk egy Tréning kerekasztal konferenciára a gyönyörűséges Anantara Hotelbe, amit már alig várunk. 

A szülinapomat Londonban töltöttem, mind a 4 nap isteni volt, a jeles napon ki sem maradhatott a Királyi Botanikus Kert, azaz a Kew Gardens, amit imádok, de a csokitorta, amivel várni szoktak a szülinapomon sajnos elfogyott, mire odaértünk. Amúgy szülinapi ünneplés is volt, pénteken sütizni mentünk azzal az egyetlen megmaradt magyarországi barátnőmmel, aki nem hagyott cserben, mikor rossz időszakom volt. A másik kettő is kívánt boldog születésnapot üzenetben, de nem úgy tűnik, hogy még valaha beszélni fogok velük, pedig nagyon hiányoznak. Az egyik még le is írta, hogy mindig szeretettel gondol rám, ezzel rendesen össze is zavart, mert akkor nem értem, miért zárt ki az életéből. De hát nem kell mindent érteni, nem igaz? Az a baj, hogy utálom a lezáratlan dolgokat. Velük együtt 4 ember sétált ki az életemből egyetlen szó nélkül, és mindegyik terhet viszem magammal, mert nem értem. De ne lelkizzek annyit, furák az emberek és kész. A távolabbi ismerősök (volt osztálytársak, évfolyamtársak, volt kollégák) viszont rendre meglepnek a kedvességükkel, a szeretetükkel, a törődésükkel, úgyhogy azt hiszem, hogy talán én ragaszkodom rossz emberekhez.

Ja, a legfontosabb. Felhívtam egy volt kollégámat az előző cégnél, munkavédelmi anyagokat kértem tőle. Röviddel később az ügyvezető, a drága Ági válaszolt, hogy máris küldenek mindent és bármi kell, csak szóljak. Ez annyira jól esik, mert még mindig annyira hiányoznak, pedig már lassan 2,5 éve jöttem el onnan. Én is mondtam nekik, hogy ha én bármiben tudok segíteni, ők is szóljanak. Életem 10 legjobb éve volt velük, jó érzés, ha nem szakad meg végleg a kapcsolat. Ágival szerintem amúgy jó barátnők lettünk volna. Kár, hogy így alakult. Azóta még több embert elküldtek, szinték pénzügyi okokból, de remélem fog még szárnyalni a kedvenc gyáram😊

Olajsejk kerestetik szponzornak

Újabb megkeresések érkeztek, ezúttal Dubai-ból. Sajnos ezek a pozíciók is jóval alacsonyabbak voltak, mint amilyen szintű munkát én szeretnék. Ez önmagában nem lenne baj, de ehhez olyan kevés fizetés társul, hogy legfeljebb csak egy szoba bérlésére elég, lakásra már nem és ezekhez a pozíciókhoz rendszerint nincs lakbértámogatás. Annak idején (2007-2009) az én 1 szobás lakásom lakbére havi 600,000 Ft volt, ennek a cég fizette csaknem a 90%-át, úgy azért rendben volt. Ha 2 fő megy ki és mindkettő dolgozik, akkor már sokkal jobb a helyzet, de én akkor is egyedül mentem és most is úgy lenne, úgyhogy még várok az igazán jó lehetőségre. Persze nem pont ez a cél, hogy visszamenjek oda, de ha ott lesz jó lehetőség, akkor azt sem zárom ki.

Annál is inkább, mert közben "drága" családom kész helyzet elé állított, a megkérdezésem nélkül eldöntötték, hogy én fogom fizetni az intézményi térítési díjat minden hónapban most, hogy apukám beköltözött az idősek otthonába. Kezdetben arról volt szó, hogy a nem kevés nyugdíjából megy egy rész, amit én kiegészítek, mert közben az ő lakásának a rezsijét is fizetni kell, amíg el nem tudjuk adni. De mivel apám a nővéremet havi 100,000 forinttal támogatja (IGEN, jól látod, úgy 20 éve ez megy, minek dolgozzanak ő meg a pasija, ha van más mód is a pénzcsinálásra), nem lesz pénze a térítési díjra, így annak teljes összegét nekem kell fizetni. Ez annyira kedves....és belátó.... Még jó, hogy most emelkedett a fizetésem meg hogy egyáltalán van munkám. Az előző fizetésemből, ha megszakadtam volna se tudtam volna kifizetni havi 160,000 Ft-ot, most sem fog jól esni, igazából hiába kaptam emelést. Sajnos azt is sejtem, hogy a lakás rezsije is nálam fog landolni (most úgy van, hogy apám fogja fizetni, de a számlája feletti rendelkezési jogot és a bankkártyáját átadta a nővéremnek, ez semmi jót nem jelent sajnos, annak a pénznek lőttek). Úgyhogy nemhogy jól jött a béremelés, de kell majd másodállás is. Most még mosolygok ezen, kicsit fanyar mosollyal ugyan, de ez majd elmúlik.....

A héten szabadságon voltam és csodás csodája, csak 2-3 órát dolgoztam, meg ma fogok egy kicsit. Annyira nem hiányoztak, mint én nekik😀 Viszont itthon sok mindent megcsináltam, lehet, hogy ez lesz a másodállásom, egy női ezermester😂 Eddig egyetlen ilyen vállalkozás van Magyarországon, szóval még nyitva a piac😉

Élvezzétek az utolsó nyári hétvégét! Legyen szép napotok!

Minden mozgásban

A munkaerőpiaci helyzet jelenlegi állapotát nagyon jól mutatja, hogy ezen a héten 3 álláslehetőséget is felkínáltak nekem és egyik sem volt nekem való, vagyis nem volt a jelenlegi tudás- és tapasztalati szintemnek megfelelő.  

Az első egy HR vezetői pozíció volt egy IT cégnél, de one-(wo)man-show vagyis egyedül kellene vinni a teljes HR tevékenységet. Nem is lenne ezzel baj, mert nagyon szeretem egyedül is csinálni, de most valljuk be, hogy itt már el vagyok kényeztetve azzal, hogy 4 ember van a csapatomban, visszafelé meg ne menjünk, ha nem muszáj.

A második egy HR Business Partner pozíció volt, ez szintén visszalépés lenne, meg jelenleg én vagyok a HR vezetője, úgy meg lenne felettem egy HR vezető és ez megint le- és bekorlátozná a feladatkört és a lehetőségeket.

A harmadik egy Senior Recruiter pozíció volt. Hát ez egészen biztosan nem én vagyok. Elnézem a toborzó csapatot, ahogy napról napra ugyanazt csinálja, én biztos, hogy 1 hónap után már sikítanék, hogy valamit más akarok csinálni. Én csak a múlt héten foglalkoztam employer branding témákkal, teljesítményértékeléssel, felmondással, átszervezéssel, toborzással, tanácsadással, szabadság nyilvántartással, munkajogi kérdésekkel, munkavédelemmel, tréninggel, céges programokkal és juttatásokkal, és pont ez az, amit szeretek, mindennel is foglalkozni😀

Szóval nagyon úgy tűnik, hogy sok a nyitott pozíció és kevés a jó jelentkező, így már bárkit megkeresnek bármivel. Kicsit kétségbeesettnek tűnnek.

A múlt hét amúgy viszonylag sikeres volt, beérkezett megbízás 2 új pozícióra, az egyiket elutasítottuk, mert nem vág a szakterületünkbe, de a másikkal elkezdtünk foglalkozni. Jelenleg 7 nyitott megbízásunk van, vagyis a toborzóink 7 pozíción dolgoznak. Ez jónak számít, mivel mind nehéz keresés és mi nem nagyüzemben szeretnénk ezt csinálni.

Most egy hétig szabadságon leszek és megpróbálom az itthon felgyűlt feladatokat megcsinálni a ház körül (50+ feladat van a listán). Apróbb szerelések és javítások, de van benne nagytakarítás (igen, a szekrények belsejét meg a tetejét is) meg nagymosás (ülőgarnitúra és fotel kárpitok, takarók), szóval unatkozni nem lehet. Csodás könyveket rendeltem Angliából, így köztük is tudok tobzódni, nehéz is választani.

A paradicsom végre érik, nagyon finom, édes, lédús, finomabb, mint korábban, a tegnap esti görög salátában maga volt a tökély. A paprika is kezd érni, de neki még kell idő. Viszont a dinnye termesztő szezon sajnos önhibámon kívül idő előtt lezárult. Viszonylag későn, júniusban ültettem el a palántát, 3 dinnyécske lett rajta, de kettőt lepofozott a szomszéd macskája. Az egy szem megmaradt dinnyét őriztem, mint a szemem fényét, végül csupán 1,055 kg lett, viszont tökéletesen mézédes és ropogós. Sajnos azonban valami állat beleköltözött és elkezdett tönkremenni, így tegnap le kellett "szüretelnem" és megmentenem, amit lehet. 1 kg dinnye a pocakba. Nagyon finom volt. Ettől csak több kedvem lett ahhoz, hogy jövőre nagyüzemben termesszek😀

Édesapám kedden végül bekerül egy idősek otthonába. Sajnos, ahogy írtam, 89 éves és most már állandó felügyeletre szorul, így nem volt más választás, hiszen egy ápoló óradíja 3500-6000 Ft lenne. Ő is belátta, hogy ott jó lesz neki, meglepetésemre kétágyas szobát kért, így nem is lesz egyedül. Persze mindezt a nővéremtől tudom, hiszen jó apám 2011 óta csak akkor kommunikál velem, ha bántani, gyalázni és szidni akar. Most viszont ezzel sok feladatom lesz, hiszen ott marad a lakása, amit el kéne adni. Csakhogy ez egy rettenetesen koszos és elhanyagolt, 40 éves, felújítatlan panel lakás és szerintem ezzel mindent elmondtam. Apám éveken át elutasította a segítségemet, ajánlottam neki nyílászáró cserét, redőnyt, légkondicionálót, takarítónőt, de semmi nem kellett neki. Az utóbbi időszakban már semmit nem tudott csinálni, a nővérem meg nem azért ment, ha egyáltalán ment, hogy takarítson, neki egészen más indokai voltak. Szóval először selejtezni kell (meg elhozom az ott maradt cuccaimat), aztán takarítani (brrrr, ezt az ellenségemnek sem kívánom), aztán elhívom az ingatlanos ismerősömet, hogy mondja meg mi az a minimum, amit meg kell csinálni, hogy jó áron eladható legyen, majd mindezt megcsináltatni és akkor mehet eladásra. Jelenleg a piaci ár felét sem kapnánk meg érte sajnos, így muszáj belefektetni egy kicsit. Szerintem alapból minimum ez kellene: nyílászáró csere, festés, valamit kell csinálni a mellékhelyiségekkel, mert azok állapota a "Te jó Isten, de borzalmas" kategória és a kényelmi cuccok, mint redőny és légkondi. Ugye energia tanúsítvány, is kell majd, azt is fel kell boostolni..... Ehhez meg kell egy pénznyomda a pincében😀 

Szóval unatkozásra nincs remény a következő hónapokban, úgyhogy ma még ajándékozok magamnak egy nap gondtalan pihenést😎 Tegyétek ezt ti is! Szép napot!

Most mentem volna végre valahára vissza Rodoszra, de annyira drága, hogy nem fért bele az idei költségvetésbe, úgyhogy képekkel vigasztalódom, például ezzel:

Napsütés

Hű, de régen jutottam el az írásig. Mondjuk nem történt semmi érdekes, mégis sok minden történt. Időközben elérkezett az 1. évfordulóm a cégnél. Furcsa, mert nem tűnik ilyen soknak, de mégis, július 21-én 1 éve volt már, hogy itt vagyok. Látva milyen kilátástalan a helyzet az állás fronton, lassan elfogadom azt, hogy már sosem lesz igazán jó munkám, de legalább van és havi bevételem is van. Továbbra is a képességeim kb. felét sem használják ki, mondják, hogy legyek önálló, de mindenhol van egy fal, tehát látszólagos döntési jogköröm van, de tényleges sajnos nincs. Amúgy persze nem rossz, hiszen magát a munkát és a területet szeretem, néha azon kapom magam, hogy még élvezem is amit csinálok, de az állandó flow elmarad, az előző állásomtól pedig olyan messze van mind scope-ban, mind felhatalmazásban, mind fejlődési lehetőségekben, mint Makó Jeruzsálemtől. Hogy szeretek-e itt lenni? Erre nem tudok válaszolni. Olyan semmilyen érzés. Viszont most, hogy új (kibővített) munkaköröm van, a fizetésem elkezdett közelíteni az előzőhöz és bár még még messze van a korábbi szint, már végre (persze okosan) visszatérhettem a korábbi életmódomhoz. De a 2 év jó lecke volt, hogy nem utazhattam, nem vehettem semmit és mindent meg kellett oldanom abból, amit megkerestem és abból még félre is kellett tenni. De nagyon jól átvészeltem a 2 évet, a tartalékaim nagy része még megvan.

Egyébként már az első hónapban nagyon sok dícséretet kaptam a toborzási oldalon mutatott teljesítményemért és a csapat sikereiért. Júliusban 3 pozíciót töltöttünk be, a keresés is viszonylag rövid ideig tartott, ilyen még állítólag soha nem volt (sem az, hogy 3 pozíciót töltöttünk be 1 hónapon belül, sem olyan, hogy egy pozíciót 26 nap alatt). Persze szerintem ez nem az én érdemem, hanem a remek csapaté, de az is igaz, hogy azzal, hogy az előző vezető "kapuőr" szerepét én megszüntettem, nem kell rajtam keresztül mennie minden információnak minden irányban, hanem a toborzók kommunikálhatnak direktben a vezetőkkel, így gyorsabb minden folyamat és nagyon jól működik. Mindenről tudok, sikeresen viszem most már az egész HR-t, a toborzási kérdésekre is azonnal tudok válaszolni (melyik projekt hogy áll, melyik jelölttel mi van) és nem akadályozom a munkát azzal, hogy nálam elakad minden, mert nincs időm továbbítani. Direktben a vezetőktől és a kedves főnökömtől is jönnek a dicséretek és a pozitív visszajelzések, amit persze rögtön megosztok a csapattal is, amitől ők még boldogabbak. Korábban nem hiszem, hogy kaptak bármilyen pozitív visszajelzést. A régi vezető ezt meg is "hálálta", mert amikor megszült és gratuláltam, mindenkinek megköszönte, csak nekem nem. De hát tudtam, hogy nem vagyok a szíve csücske, ráadásul, ha velem jól működik ez az egész, nem igazán lesz hova visszajönnie....de ez még a jövő zenéje.

Közben bennem is változások történtek. Az elmúlt 2 év egymást követő rosszabbnál rosszabb történései nagyban rányomták a bélyegüket a lelki és pszichés állapotomra vagyis a mostanában nagyon divatos mentális egészségemre. Depresszió, szorongás, indokolatlan félelmek, rengeteg sírás, pesszimista látásmód, siralom. Az utóbbi pár hétben azt veszem észre, hogy jövök ki a gödörből, szépen, lassan, fokozatosan ugyan egyelőre, de elkezdtem újra élni az eddigi szimpla létezés helyett. Most már értem, miért lépett le a 2 legjobb (?) barátnőm mellőlem, biztos nehéz volt engem elviselni, bár persze ez rögtön fel is veti a kérdést, hogy jó barátnők voltak-e, ha így cserben hagytak, amikor már nehéz volt velem..... Persze az, hogy így gyakorlatilag egyedül maradtam, nem segít sokat, egy barátnőm van még Pesten, azon kívül mindenki elhagyta már az országot és a telefon a fő kapcsolati csatorna, ami azért azért nem ugyanaz, mint egy jó séta és csevegés, egy jó mozi vagy színház, vagy egy jó beszélgetés egy kellemes vacsora vagy ital mellett. Hát igen, introvertáltként sosem voltam jó barátkozásban, most itt az eredménye😞 

De hát összességében azt kell nézni, hogy már sokkal jobban vagyok, és ezt majdnem teljesen önerőből értem el, ez pedig nagyon jó, kezdek emlékeztetni saját magamra😀

Ennek része, hogy tegnap készültem el a terasszal, az utolsó simítás a napernyő kihelyezése volt. Eddig nem érdekelt, hogy néz ki, most viszont rettenetesen élvezem, hogy van egy ilyen csodás otthonom, egy gyönyörű teraszom és a fűnyírás is élvezetesebb lett, mert utána jó rá nézni a gyepre. De például én, a megszokás embere, tegnap új vacsorával kísérleteztem, ami remekül sikerült. Szóval látok valami fényt az alagút végén és már biztos, hogy az nem a vonat😀

Voltam egy hetet Londonban, imádtam minden percet. Most majd újra leszek szabin, azon a héten Ausztriába szeretnék menni, meglátjuk összejön-e. Rodoszra készültem visszamenni, de jelenleg még megfizethetetlen, ehhez még nagyobb fizetés kell. Aztán szeptemberben, 4 év után, újra New York. Aki ismer, tudja, hogy ez most akkora boldogságot jelent, mint ha 4 év után végre hazamennék. A legszebb születésnapom lesz💖

Remélem jól vagytok, élvezzétek a jó időt és utazzatok helyettem is, sokat! 

Ez + az

Most történeteket hoztam nektek, azaz szemezgetés az elmúlt 2 hétről.

AZ ÚJ MUNKA

Elkezdtem dolgozni a kibővült feladatkörömben. Kicsit furcsa az egész, mert nagyjából mindenki úgy kezel (kivéve az ügyvezetőt és a főnökömet) mintha nem értenék hozzá. Megpróbálnak olyan folyamatokat kialakítani, hogy nekem a lehető legkevesebbet kelljen toborzással foglalkozni és legkevésbé épüljek be abba a csapatba. Ez egészen érthető módon nekem nem tetszik, de megpróbálom úgy venni, hogy mivel nagyon sok munkám van, megpróbálnak nem túlterhelni. Kicsit olyan, mintha a szülni távozó hölgy lenne a toborzás istene (azaz istennője, aki utolérhetetlen), én meg egy jószándékú senki vagyok, akihez ideiglenesen odakerült a csapat, de aki amúgy nem sok vizet zavar. Nos, igenis értek a toborzáshoz, a 23 HR-es évemből 16-ban aktívan végeztem toborzási és kiválasztási feladatokat, emiatt zavar, hogy bárki megkérdőjelezi a képességeimet. Azok közül, akiket a 16 év során én vettem fel bármelyik céghez, sokan C szintű pozícióban dolgoznak most a világ minden táján, úgyhogy nem lehetek annyira béna. Ezért nem tudom, megsértődjek-e vagy ignoráljam az egészet. Jelenleg próbálom nem véresen komolyan venni és koncentrálok a többi feladatomra, de így a jelenlegi felhatalmazásom, feladat- és felelősségi köröm még mindig fényévekre van attól, ami az előző munkahelyemen volt. Mindenképpen visszaléptem és ezt nehezen viselem, mert annyival többre vagyok képes, mint ami itt kell. De legalább a fizetésem szépen lassan közelít a régihez.

A PRIMADONNA

Mint a kibővült HR csapat feje, az első közös meetingen megpróbáltam lefektetni a szabályokat. Felvettünk egy új toborzót júniusban, akitől az ügyvezető kifejezetten azt kérte, hogy próbaidő alatt heti 3x legyen bent az irodában. Persze nagyjából heti 1x jön be, amit az eddigi főnöke teljesen elfogadhatónak tartott. Mivel rajtam számon kérik, hogy miért nem jár be többször, megkértem, hogy legalább hetente 2x jöjjön be. Na, hát ez lett az évszázad tragédiája, ilyet kérni, hát ez borzalmas, volt kiborulás és az arcára volt írva, hogy milyen igazságtalan és kegyetlen dolgot kérek. Sőt, annyira borzalmas volt ez a kérésem, hogy egy másik kolléganő a védelmére kelt, hogy felesleges egynél többször bejönni, mert az nem hatékony. Elmagyaráztam, hogy a HR egy people function. Az, hogy nem járnak be, az, hogy semmilyen rendezvényen nem vesznek részt, számomra nem elfogadható. Az új hölgyet egyébként máris Columbo feleségeként aposztrofálják, akiről tudjuk, hogy van, de még nem látta senki. A másik a hatékonyság. Szerintem őszintén szomorú és némiképp érthetetlen az, ha a munkahelyen nem tudnak hatékonyan dolgozni. A Covid előtt mindenki a munkahelyén dolgozott és minden működött, jobban, mint most...... Nekem most hetente 3x kell bemennem, amit én is utálok, de nem nyafogtam, nem kértem ki magamnak, bemegyek. Pedig a hölgy fél órára lakik az irodától, én napi 4 órát utazom. Erről ennyit. Z, mármint generáció, úgyhogy nincs itt semmi látnivaló, haladjunk tovább.

AZ IDŐGAZDÁLKODÁS GURU

Mivel nagyon szeretek időgazdálkodás tréninget tartani, mindig örülök, ha lehetőségem van új technikákat, nézőpontokat elsajátítani. Az Instán és a Facebookon is szembe jött velem egy jól szituált, jó megjelenésű, sármos 40-es pasi, aki időgazdálkodás webinárt hirdetett. Nosza, feliratkoztam, hátha tanulok valami újat. A webinár kezdetekor máris csalódás ért. A jóképű 40-es azóta már kicsit elhasznált 60-as lett. Itt az első pont. Egy tréner, aki mindent is tud, miért nem vállalja fel a jelenlegi arcát, miért kell hamis képet mutatni? Marketing? Mert annak jó. A webinár első 20 percében semmi érdekes nem történt, elmondta ki ő és honnan van a tudása. Utána filmeket adott példának, amiben így vagy úgy, de az időről, annak múlásáról volt szó és azokat elemezgette. Például az Idétlen időkig vagy a Bakancslista. Nem értettem hogy jön ez ide, bár valami halvány kapcsolatot véltem felfedezni. Aztán az első óra végén minden féle és fajta érdemi információ vagy tanulási lehetőség hiányában feladtam (este 8 óra volt, nem áldozom az estémet felesleges hülyeségre). Amúgy jól tettem, mert a bácsi ugyanazon az elven működött, mint amit utoljára írtam a blogban, az előadás után rögtön felkínált egy 1 éves előfizetési lehetőséget, majd erről több e-mailt is küldött 2-3 nap alatt. Megvan ugye a múltkor említett csodamódszer a pénzszerzésre? Hát a bácsi megtanulta. Én viszont nem lettem okosabb😊 és maradnak a hagyományos időgazdálkodás módszerek.

ÚJ ÁLLÁSLEHETŐSÉG

Megtaláltak egy álláslehetőséggel. Egyszemélyes HR-t (all in one) vihetnék egy kevesebb, mint 100 főt számláló cégnél, de a hölgy esküszik, hogy elolvasta a LinkedIn profilomat és tökéletes jelölt vagyok. Csak az a kérdés, hogy miért ajánl akkor egy olyan pozíciót, ami kifejezetten visszalépés nekem. Persze, tökéletes jelölt vagyok, mindenhez értek, fel tudok építeni egy HR-t és működtetni is tudom, de ilyen állásom legutoljára 2002-ben volt. Belementem az interjúba, mert be akarok kerülni a tanácsadó cég adatbázisába és akarok ott legalább egy embert, aki ismer, de még gondolkodom, hogy részt vegyek-e valóban az interjún, mikor tudom, hogy utána egyértelműen nemet mondok majd erre az igazán "fantasztikus" lehetőségre.

Az évszázad üzlete?

Most nagyon nem vagyok jól, mert édesapám újra erőteljes támadásba lendült ellenem és a múlt hétvégét végig sírtam, meg a hetem is pont ilyen volt, úgyhogy ma nem magamról fogok írni, hanem egy nagyon trendi üzleti lehetőségről, amit felfedeztem az elmúlt hónapokban.

A recept:

1) Válassz ki egy témát, amihez valamennyire értesz. Igazából bármi lehet, főzés, divat, egészséges életmód, tényleg bármi. A lényeg, hogy az átlagembernél picit jobban tud, miről beszélsz. Ez lesz a terméked.

2) Posztolj pár nagyon okosat a témában és gyűjts követőket. Az internetről gyűjthetsz anyagot, ha beszélsz idegen nyelvet, akkor szinte mindenhonnan, sőt, most már használhatod a Chat GPT-t is. Rendszerint józan ésszel teljesen nyilvánvaló okosságokat kapsz, de az pont elég, ha megfelelően profin hangzik.

3) Közben készíts néhány rövid, egyszerű, de nagyon mutatós prezentációs anyagot. A tudás lényegét ne add át semmiképpen, csak keltsd fel még jobban az érdeklődést.

4) Tarts ingyen online webináriumot vagy előadást, fél óra - 1 óra, röviden, de érdekesen beszélj a "termékről". Itt már elcsepegtethetsz pár apró, de nagyon hasznos ötletet vagy információt, ami még jobban felkelti az érdeklődést.

5) Készíts hírlevelet, amit (szerintem) bosszantóan gyakran küldesz ki. Itt el kell találni azt a pontot, amikor még állandóan fent tudod tartani az érdeklődést, de még nem túl sok. Érzékeny rész😀

6) Amikor már az érdeklődő rajta van a hírlevélen, megnézte az előadást, és úgy érzed bekapta a horgot, küldj neki ajánlásokat, amit más, elégedett ügyfelek írtak neked. Mivel a valódiságot lehetetlen ellenőrizni, akár te is megírhatod őket, lényeg, hogy legyenek rajongásig lelkesek, tűnjenek valódinak és dicsérjék a módszert, bármi is az.

7) Na, itt jön a lényeg: A program. Kínáld meg az érdeklődőt azzal, hogy elsajátíthatja ő is ezt a tudást úgy, hogy részt vehet a PROGRAMban, ami tuti sikerhez vezet. Ennek elemei:

    a) mutasd be a program lényegét (ha megcsinálod, innen oda jutsz és ilyen meg olyan jó lesz neked)

    b) ígérj ajándékokat, ha csatlakozik, és ezekhez rendelj értéket. Nagyon fontos, hogy az ajándékok feltételezett értéke legyen legalább 3x annyi, mint a program ára, vagyis legyen igazán vonzó. Na nem kell igazi ajándékokat majd később sem küldeni, hanem árazd be a program elemeit (5 ingyen plusz lecke, 2 ingyen részletes leírás, 10% árengedmény, ha megveszi a ........ (bármit) és ezt persze csak ő kapja, ha befizet/előfizet, más nem juthat hozzá (added value). Legyél kreatív.

    c) Csatolj még ajánlásokat, hogy alátámaszd a sikert. Ebben a körben jöhetnek a csodába illő visszajelzések. (Például: A te általad írt önéletrajzzal 2 nap alatt interjú nélkül kaptam meg álmaim állását. KÖSZÖNÖM!!!!)

    d) Több pontban írd le, hogy mit veszít ha nem csatlakozik. (tudás, szerencse, ajándékok, szerencsétlen lesz élete végéig, kimarad a következő körből😀,stb.) Lényeg hogy érezze, nagy a tét.

    e) Írd meg a program árát, de kizárólag egy végtelen hosszú levélben úgy, hogy előtte újra felsorolod a a program lényegét, az ajánlásokat, az ajándékokat és azok értékét, amit szembe állítasz a program árával. Pl: Az ajándékok értéke 499,000 Ft és ezt te csupán 199,000 Ft-ért megkapod a teljes programmal együtt.

    f) Sugalld, hogy nincs sok ideje csatlakozni ehhez a kivételes lehetőséghez.

    g) Bombázd további hírlevelekkel, amiben sürgeted, hogy csatlakozzon (ne veszítse el ezt a kivételes lehetőséget) és/vagy bűntudatot keltesz benne, hogy még nem csatlakozott és mindjárt elveszít mindent.

    h) Az utolsó bomba: Írd meg, hogy 3 napja van csatlakozni, mert bezárulnak az ajtók és legközelebb 6 hónap múlva lesz lehetőség csatlakozni. Ezt írd meg neki többször, lehetőleg naponta, akár kétszer is, más-más formában.

KÉSZ. Kétféle ember van. Az egyik végigolvassa a sok baromságot és a végén leiratkozik a listáról (ez én vagyok). A másik ráugrik és HOPPÁ, jön a bevétel.

Van egy előfizetéses verzió is, ahol havidíjért lehet tag. A havidíjat napi összegre vetítve lehet sulykolni, hogy ennyit csak megér naponta a lelki békéd, egészséged, akármid. 6000 Ft-nál ez napi 200 forint, annál többet költesz kávéra, nem igaz?

Egy ismerősöm bevallottan jelenleg 800 főt számláló közösséggel bír, havi 6000 forintért. Tessék kalkulálni. Igen, csaknem 5 millió forintocska. Jó, volt benne 4-6 hónap munka az elején, elkészíteni a leveleket, az anyagokat, a weboldalt, a fizetés körülményeit megteremteni, de utána már csak automatizálni kell, és minden új emberrel újra és újra lejátszani a fenti lépéseket. Tart 2 prezentációt egy hónapban, van havi egy online kérdezz-felelek és ajánl egy istentelenül felárazott 2 órás tréninget is, amit megtart 2 havonta egyszer. Brilliáns. 

Egy másik ismerősnél 750 tagot számlál a közösség, havi 14,999 Ft a havidíj. Tessék számolgatni. Hol keresel meg ennyit ennyi munkával?

Van ilyen HR szakértő, önéletrajz guru, divattanácsadó, főző zseni, sütögető anyuka, de kötés hobbista is. Szóval egy ideje azon gondolkodom, nekem is ilyet kéne csinálni😁 De hát én a tudásomat jelenleg a munkámon kívül is ingyen adom. Én hülye. Na, ti belevágtok? 

Új készségem is van, 2. próbálkozásra megtanultam (na jó, beismerem, még van mit fejlődni) a hatos fonást (kalácssütéshez), lehet, hogy ebben van a biznisz😀

    

Győzelem több fronton

Tegnap volt 2 hete, hogy megbetegedtem és ma van az első olyan nap, amikor azt mondom, hogy jól vagyok, bár a köhögés még velem maradt. Ennek megfelelően az elmúlt 2 héten csak átvonszoltam magam, este 7-kor már hulla voltam, mert persze végig dolgoztam a betegség alatt. Mondhatnám, hogy ez idő alatt a fű sem nőtt a kertben, de az nőtt, úgyhogy 1 hete csütörtökön nagybetegen lenyírtam munka után, olyan volt, mintha 12 órát lehúztam volna egy szénbányában😁 Azóta nem tudtam füvet nyírni az eső miatt, de az én füvem ilyentájt mindig megtorpan a növekedésben, így hétfőig kibírja, akkor állítólag már nem fog esni.

Meglepetés ért, megkaptam végül minden további herce-hurca nélkül a kért (feltornázott) munkabért, úgyhogy most elégedett vagyok, mert így már kicsit könnyebbek lesznek a mindennapok és talán jut pénz a tetőbeázásra és hasonlókra. Be is jelentették hivatalosan, hogy én veszem át a toborzó csapatot is, vagyis a HR minden területe hozzám tartozik, miután a toborzási vezető elmegy szülni. Ez a terv szerint július közepe, de a kinevezésem július 1-től szól. Ezen a héten már  meg kellett volna kezdődnie az átadás/átvételnek, de persze semmi nem történt. Mondjuk nem is várok sokat a hölgytől, eddig is érdekesen működött velem kapcsolatban. Direktben nem akadályoz és még úgy tűnik, hogy támogat is, de valójában ez a játék csak kifelé mutat jól. A nekem lepasszolt, de amúgy hozzá tartozó feladatokról ne is beszéljünk. Ő viszont egyre inkább elrúgja a pöttyöst a viselkedésével az ügyvezetőknél, nem hiszem, hogy nem érzi, hogy saját magát nyírja ki szép lassan, de ez az ő döntése. Pillanatnyilag nem nagyon szeretnék, ha visszajönne szülés után, de ez már változni fog, az idő megszépíti az emlékeket😊 

Részt vettem DPO azaz adatvédelmi tisztviselő képzésen, ami adott egy új ötletet. Ezt valóban lehetne vállalkozóként végezni és még értelme is lenne. Na jó, nekem egy szabálykövető német fejem van, így nekem jól bejön a törvénynek megfelelés meg az adatvédelem, meg minden ami szabályozott, szóval ez is az én egyik kedvencem.

Ennek megfelelően állást nem kerestem az elmúlt 2 hétben, de egyre inkább foglalkoztat, hogy munka mellett csináljak valami értelmeset és egyre jobban ki akarnak jönni belőlem bizonyos dolgok, úgyhogy lehet, hogy elindul a speciális HR tanácsadó szolgáltatásom valamilyen formában.

A kertem gazdagodott időközben 2 balkongyümölcsfával (őszibarack, szilva), egy hatalmas bokor, már termő, koktélparadicsommal és 2 gyönyörű mocsári hibiszkusszal Megyeri Szabolcs kertészetéből. Imádom Szabolcs növényeit, tőle van a rózsám, amit visszavágtam ugyan 70 cm-re de már megint magasabb, mint én és legalább 100 bimbó van rajta. Majd lefényképezem, ha nagyobb virágzásban lesz, bár már most is impozáns. Mivel még mindig nincs készen a magas ágyásom, 2 paradicsom palántát már kiültettem cserépbe, de a többiek itt bent a lakásban várakoznak a megoldásra. (5 paradicsom, 6 pritamin paprika, 7 görögdinnye). A dinnye a legproblémásabb, mert a többi elvan cserépben is, de a dinnyének nagy hely kell, csak el kéne ültetni valahová, de megoldom. A kaliforniai paprikák 2 centisre nőttek, majd ott be is fejezték a gyarapodást, mások is mondták, hogy nem megy nekik, én most harmadszorra próbáltam, mindig sikertelenül. Egyet kiültettem, de az sem jó neki. Két picike palánta még bent várakozik, de őket szerintem feladom. Nekik egy profi melegház kéne szabályozott hőmérséklettel és páratartalommal, majd jövőre így próbálom meg. Az elfagyott muskátlik köszönik, már jól vannak, gyönyörűen virágoznak, meghálálják a gondoskodást😊

De annak azért van kifejezett varázsa, hogy ha friss virágot szeretnék az asztalra, akkor kimegyek és behozom, mint ezeket is:

Hiper-szuper állás, de melyik?

Először is update a hiper-szuper HR igazgatói állásról. 3-4 hét mély hallgatás után felhívott a tanácsadó, hogy úgy tűnik, van egy belső jelölt a pozícióra, akivel a cég vezetői jelenleg tárgyalnak. Úgyhogy elnézést kér meg minden és persze ha lesz hasonló lehetőség, azonnal megkeres. Hát ennyi hallgatás után mondjuk nem vártam mást. Ebben tetszik a saját cégem gyakorlata. Ha nem is történik éppen semmi, akkor is kéthetente minden jelöltnek adunk visszajelzést és kérjük a türelmét. Ez egy kicsit kulturáltabb, mint hetekig lógva hagyni valakit.

Nálunk a beadott pályázatommal én nyertem meg a lehetőséget, hogy én vezessem a recruitment csapatot is. A pályázatomban még érdeklődést és motivációt is véltek felfedezni a toborzás iránt. Kaptam is egy ajánlatot, mégpedig azt, hogy végre 40 órás azaz teljes munkaidős leszek. A bért nagyjából annyiban változtatták, hogy arányosították a 40 órához és kis grátiszt tettek rá, viszont azért, hogy több munka, szélesebb felelősségi kör, több beosztott már nem adnának semmit. Van viszont egy motivációs extra összeg, amit minden hónapban akkor kapok meg, ha jól teljesítek. Emellett heti 3x kell bemennem az irodába, ami nem fair, mert senki másnak nem kell ennyiszer. Alapvetően persze nagyon jó az ajánlat, de mivel a saját főnököm javasolta, hogy próbáljam feljebb tornászni, hát erre is tettem egy kísérletet. Indoklásként azt jelöltem meg, hogy az ajánlott fizetés csak a teljes munkaidőt fedezi, a többlet munkát/felelősséget/erőfeszítést nem. Nem valószínű, hogy ez sikeres próbálkozás volt, de az alapajánlat is van olyan jó, hogy igent mondjak. Mondjuk még mindig csak az előző cégnél kapott fizetésem 70% körül lesz a bérem, de ez is jelentős javulás a korábbihoz képest. Ez így is hatalmas segítség, mert most már biztos, hogy édesapám otthonban kerül, mert a háziorvos végre beismerte, hogy apámnak 24 órás ápolásra van szüksége, úgyhogy a többlet fizetésem megy is majd az intézményi térítési díjra. Nem tudom, hogyan oldottam volna meg a mostani béremből.

Amúgy az új pozíció július 1-től élne, a motivációs összeget pedig, ha jól értettem, félévente kapnám meg, úgy ütősebb összeg. A héten kapok végleges választ (már pénzügyileg).

Voltunk csapatépítőn. A főnököm a pénzügyi igazgató, neki riportol a pénzügy és a HR, így a 2 csapat együtt kelt útra a Budai várban egy kincskereső expedíción. Utána együtt vacsoráztunk. Jó kis délután volt, nagyon jól éreztem magam.

Aztán péntekre megbetegedtem, ami rám nem jellemző, szinte soha nem vagyok beteg (kopp, kopp, kopp) legutoljára ilyen beteg, mint most, 2002-ben voltam. Vírusos vagy bakteriális torokgyulladás szerű valami, mostanra kiegészülve hurutos tünetekkel, mint eldugult orr, fájó arcüreg, köhögés. Soha nem vagyok lázas, de tegnap este 37,8-ig ment fel a hőmérő, erre kisgyerek korom óta nem volt példa. A szombat még viszonylag jó volt, a vasárnap meg a hétfő első fele igazán borzalmas volt, olyan gyenge vagyok, hogy 2 percig tudok állni, aztán le kell hogy üljek. Ma fél 6 körül kezdtem kicsit jobban lenni, gyorsan neki is álltam rendet rakni, és 2 nap után most ettem először. Persze ízeket nem érzek, úgyhogy csukott szemmel bármit ehettem volna😁

Nyílnak a rózsák és persze megjelentek rajta a tetvek, de 2 napig képtelen voltam még a kertbe is kimenni, de most este elvégeztem a szükséges tennivalókat. A fenyőfák csodásan nőnek, imádom őket és kezd kirajzolódni a fejemben, hogy hogyan is fog majd szép lassan kinézni a kert, de az még sok munka. Most még igen egyszerű, de nagyszerű😁

Mindenféle történik

Úgy be vagyok darálva, hogy ma jöttem rá, hogy múlt héten nem is írtam. Úgyhogy jöjjön az update. Először is a hiper-szuper álláslehetőségről. Nos, a belengetett HR Igazgatói állásról azóta természetesen néma csend van. Ez a tanácsadó és a cége amúgy pont így szokott mindig működni. 5 napon át intenzíven hívogat mindennel, aztán eltűnik. Ez a 3. ilyen keresésem velük, így ugye nem kell mondjam, hogy nem is lepődtem meg ezen. Furcsa módon, annak ellenére hogy giga fizetés lett volna, meg bónusz, meg autó, meg habzsi-dőzsi, egyáltalán nem érintett meg és nem vagyok csalódott sem. Mondjuk nem szívesen jártam volna be Vácról Törökbálintra még egy luxus autóban sem (legfeljebb sofőrrel😀). Jött közben egy másik megkeresés, ezúttal a LinkedIn-en. Egy indiai céghez keresnek HR managert. A feladatleírás szerint nem jelentene előrelépést, ráadásul minden nap be kell menni az irodába, és akkor még nem időztünk el azon a gondolaton, hogy indiai..... szóval nagyon kedvesen megírtam a recruiternek, hogy nagyon szépen köszönöm, de csak előre mennék, nem hátra😀

Elkészítettem a "pályázatomat" a toborzási területtel kapcsolatban. Csak emlékeztetőként, szülni megy a toborzási terület vezetője és addig (meg ha visszajön, azután is, de ezt ő még nem tudja) másnak kell vinnie azt a területet/csapatot és az egyik ötlet az volt, hogy hozzácsapják a HR-hez. Valljuk be, van benne ráció😊 Nos, ezt az "állást" meg kellett pályáznom. Készítenem kellett egy pályázati anyagot, amiben leírom, hogy hogyan működtetném a toborzási területet és hogyan érném el, hogy az éves célok megvalósuljanak. Leírtam. Igaz, kisebb regény lett belőle, de tegnap elküldtem a felsővezetőknek. Így az elmúlt 3 hétben teljesítendő összes határidős munkámat sikerrel elvégeztem.

Közben azért füstölög a fejem, meg a kolléganőmé is, mert fel lehet tenni a kérdést, hogy "Itt mindenki hülye?" (Jöhet is a válasz, hogy: "Itt? Mindenki!) Ezek történtek, amik füstölgésre adnak okot:

1) Egy vezető gondolt egyet és felvett egy embert. Ehhez azt kell tudni, hogy ajánlatot csak a toborzó csapat adhat ki, más nem, de őket be sem vonta. Aztán elkezdte beléptetni, ami pedig a HR feladata. Miután mindent összekuszált, és mindenkin átlépett, jöttünk mi. Természetesen minden hibát kezeltünk és kijavítottunk, dupla annyi energia volt, mintha követtük volna a már 7-8 hónapja hibátlanul működő folyamatot.

2) Az eredeti megállapodás alapján a diákokkal, gyakornokokkal a toborzó csapat foglalkozik. Kiderült, hogy ez nem egészen így van. Akkor ugyanis, ha valami gond és intéznivaló van, akkor bizony hozzám tartozik. Most pedig gond van, illetve már csak volt, mert természetesen megoldottam. A füstölgés oka igazából az, hogy ez a sokadik feladat, amit pofátlanul, kedves mosollyal rám tolt a toborzó csapatot vezető hölgy.

3) Fel kell vennünk 2 GE-nél dolgozó gyakornokot. Tárgyalni kell velük a feltételekről, ajánlatot kell nekik adni, és egyebek. Igen, a blogot rendszeresen olvasó okos ember azonnal kapcsol, hogy igen, ez a toborzó csapat dolga. De most nem ért rá a toborzó csapatot vezető hölgy..... így csodák csodája, micsoda meglepetés, nálam landolt az eset. Ami szép benne, az az, hogy az egyik gyakornok orosz, és ezzel együtt jár munkavállalási engedély meg tartózkodási engedély ügyintézés, plusz minden munkaügyi dokumentumnak meg kéne születnie legalább angolul, ha már oroszul nem is. Biztos emlékeztek rá, de pont ilyen módon tolta rám a korábbi orosz ember felvételével kapcsolatos feladatot. Így most megint én végzem az ő munkáját (is).

Mindezzel persze nem lenne baj, ha unatkoznánk. De mostanra annyi feladat jött be, annyi mindenbe be vagyok vonva és annyi mindet elvállaltam (főleg fejlesztési feladatokat), hogy azt sem tudjuk a kolléganőmmel, hogy hol vagyunk. Jellemzően eset fél 8-ig minden nap dolgozom. Igen, itt jegyzem meg szerényen, hogy még mindig 32 órás vagyok és heti 4 napra szerződtem, ezzel szemben kb. 50 órát és heti 5 napot dolgozom már január óta. Ígéretek vannak, hogy leszek még teljes munkaidős, de az ígéret is csak füst.

Pont emiatt kell okosan gondolkodni. Hiszen pénzre van szükségem az apám miatt. Most úgy áll, hogy mégis otthonba megy, ami min. 210,000 Ft/hó, de határ persze a csillagos ég. Mindegy, mert ennyi sem tudok fizetni, így kell a másodállás, vagy egy ennél jobban fizető állás. De azt már talán érzitek, hogy bármennyire is nem ez az álommeló, most már nehezen mennék el innen. Ha megkapnám a toborzói csapatot, akkor viszont teljes munkaidős lennék, nagyobb szerepkör, nagyobb felelősség és nagyobb fizetés, ami most nagyon jól jönne és talán közelebb jutnék ahhoz, ami volt és ami voltam. Fingers crossed.🤞