Furcsa. Egy blogbejegyzésem - a legutolsó - szőrén-szálán eltűnt. Ma meg a saját laptopommal sehogy sem tudok a lakásban fellelhető egyik internetre sem csatlakozni. Úgyhogy a céges gépről írok, ami kissé etikátlan, de hát ez van. Amúgy a lakásban 3 féle internet van. Ennek az a története, hogy egy vidéki város külterületén lakom, ahol egyetlen szolgáltató sem szolgáltatott nagyon sokáig. Minek, végül is csak 1000 ember él ebben a lakóparkban, felesleges nekik az internet, nem igaz? Így alapból sokan a mikrohullámú internet elérést használják, néhányan a mobilszolgáltatók Wi-Fi lehetőségeit. Én a Yettel Home Internettel kezdtem, évekig az volt, ami egészen siralmas volt, bár az itthoni munkavégzést nem akadályozta, de mondjuk filmet nézni már nem lehetett rajta. Aztán amikor elvesztettem az állásomat és elmentem magamra átíratni a 10 évig használt céges telefonszámot, akkor kaptam egy plusz SIM kártyát és egy modemet ingyen, hogy az amúgy korlátlan adatforgalmat itthoni megoldásként is tudjam használni. Így lett Telekom Wi-Fi. Aztán tavaly megjelent a Digi. Eddig is itt voltak, 20 méterre, de nem voltak hajlandók tovább építeni a hálózatot. Mígnem egy lakótársunk ezt megtette a saját kezével saját anyagból (természetesen a Digi egyetértésével, de az anyagköltséget mi fizettük), így lett a Digi. Ami az esetek többségében nem működik, de ha mégis, akkor nagyon jó.
Szóval a privát laptopomon egyik sem megy és a telefonra sem tud csatlakozni, de a céges gépen gond nélkül veszi az akadályt és a Netflix is fut a TV-n, tehát a saját gépemmel van valami baj. Hurrráááááá.
Jöttek álláslehetőségek, szokás szerint, itthonról, Dubaiból, de ugyanaz a probléma, úgy 2 szinttel lejjebb tudnék elhelyezkedni, amit nem akarok. Egyébként egészen péntekig már hónapok óta nem jutott eszembe, hogy el kéne innen menni. De aztán pénteken, ahogy a főnököm mondja, lejöttem az életről. Az egyik tulajdonos nagyon specifikus keresést bízott ránk (és ez itt irónia.) Idézem: a jelölt beszéljen angolul és akarjon. Melyik toborzó nem tud erre keresni? Ezt a specifikációt pár hete kaptuk és keddre kéne 10 önéletrajz. Néztünk egymásra a toborzó kolléganőmmel, mint hal a szatyorban, én pedig próbáltam több infót kérni, de azt nem kaptam. Viszont a tulaj nagyon mérges volt, hogy nem haladunk. No comment. Szóval pénteken szembe jutott, hogy nem véletlenül utálom a toborzást és lehet hogy nem kellett volna elvállalni ezt a részt. Amúgy dicsérnek folyamatosan mindkét oldalon (HR, toborzás) ami jó. Na mindegy, nyilván nincs hova menni, meg már majdnem megszerettem, egyelőre maradok. Meg persze hétfőn lettem 52 éves, itt már sok gyümölcs nem terem, ha ebben az országban maradok. Amerikában most lennék egyre értékesebb, a korral, de oda kijutni reménytelen, még hátszéllel is.
Megyek viszont mindenféle rendezvényre. Kint leszünk a JobVerse Állásbörzén, a BSS Nyílt Napokon, megyek Teljesítményértékelés workshopra és megyünk egy Tréning kerekasztal konferenciára a gyönyörűséges Anantara Hotelbe, amit már alig várunk.
A szülinapomat Londonban töltöttem, mind a 4 nap isteni volt, a jeles napon ki sem maradhatott a Királyi Botanikus Kert, azaz a Kew Gardens, amit imádok, de a csokitorta, amivel várni szoktak a szülinapomon sajnos elfogyott, mire odaértünk. Amúgy szülinapi ünneplés is volt, pénteken sütizni mentünk azzal az egyetlen megmaradt magyarországi barátnőmmel, aki nem hagyott cserben, mikor rossz időszakom volt. A másik kettő is kívánt boldog születésnapot üzenetben, de nem úgy tűnik, hogy még valaha beszélni fogok velük, pedig nagyon hiányoznak. Az egyik még le is írta, hogy mindig szeretettel gondol rám, ezzel rendesen össze is zavart, mert akkor nem értem, miért zárt ki az életéből. De hát nem kell mindent érteni, nem igaz? Az a baj, hogy utálom a lezáratlan dolgokat. Velük együtt 4 ember sétált ki az életemből egyetlen szó nélkül, és mindegyik terhet viszem magammal, mert nem értem. De ne lelkizzek annyit, furák az emberek és kész. A távolabbi ismerősök (volt osztálytársak, évfolyamtársak, volt kollégák) viszont rendre meglepnek a kedvességükkel, a szeretetükkel, a törődésükkel, úgyhogy azt hiszem, hogy talán én ragaszkodom rossz emberekhez.
Ja, a legfontosabb. Felhívtam egy volt kollégámat az előző cégnél, munkavédelmi anyagokat kértem tőle. Röviddel később az ügyvezető, a drága Ági válaszolt, hogy máris küldenek mindent és bármi kell, csak szóljak. Ez annyira jól esik, mert még mindig annyira hiányoznak, pedig már lassan 2,5 éve jöttem el onnan. Én is mondtam nekik, hogy ha én bármiben tudok segíteni, ők is szóljanak. Életem 10 legjobb éve volt velük, jó érzés, ha nem szakad meg végleg a kapcsolat. Ágival szerintem amúgy jó barátnők lettünk volna. Kár, hogy így alakult. Azóta még több embert elküldtek, szinték pénzügyi okokból, de remélem fog még szárnyalni a kedvenc gyáram😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése