A munkahelyi gondok folytatódtak. Megvolt a teljesítményértékelő beszélgetésem a főnökömmel. Azon túl, hogy szerinte is csodákat tettem a HR-rel és érezhető a fejlődés és stabilizálódás, az problémának bizonyult, hogy néha öszintén elmondom a véleményem egy-két dologról. Úgy tűnik, itt ezt nem szabad. Főleg nekem. Csak pozitívan szabad nyilatkozni, ejnye-bejnye. Emellett pedig előkerültek olyan dolgok, amikről akkor és ott, amikor és ahol kellett volna nem kaptam információt, utólag felróva pedig már javítani sem lehet. Például az egyik új belépő rossz telefont kapott, mert ő Androidot kért és IOS-t kapott. Mondjuk a HR-nek ehhez van a legkisebb köze, mert ez az IT Üzemeltetés terepe, mégis az én onboarding rendszerem szar emiatt. Nagyon szomorú vagyok. Szívem lelkem benne van ebben a munkában, hogy végre a HR-t olyan szintre emeljem, ahol lennie kell és azt a tiszteletet és megbecsülést kapja, amit megérdemel, és akkor kiderül, hogy szar, amit csinálunk. Köszönöm. Ég és föld a különbség az előző 17 évhez képest a visszajelzések szerint, de mégis ezek a "nagyon súlyos" problémák befolyásolják a közvéleményt. Remek.
Ebből kifolyólag még erősebb a vágyam arra, hogy változtassak, de sajnos továbbra sincsenek olyan állások meghirdetve, amikre én vagyok a jó megoldás. Ez nagyon elkeserítő. Mert ha ez olyan jó hely lenne, akkor nem bánnám, ha nyugdíjig már nem változtatnék, de így a következő 15 év csak szenvedés lesz. Nagyon el vagyok keseredve.
A privát életem sem jobb. Másodszor is voltunk apukám lakásában, 520 liter szemetet gyűjtöttünk össze, sehol sem tartunk, de a nővérem már holnap el akarná adni. Nem érti, hogy a jelenlegi állapotában féláron sem tudjuk eladni, ha egyáltalán el tudjuk, tehát dolgozni kell rajta, hogy eladható állapotba kerüljön. A testvérem abban az illúzióban van, hogy karácsonyra elkel. Ezen csak mosolyogni tudok. Még a saját házammal kapcsolatos dolgokra sincs időm, de foglalkozzak napi szinten azzal a lakással, hogy SOS pénz legyen belőle. Persze ő is intézhetné, ebben a hónapban éppen nem dolgozik, de ez mondjuk nem jut az eszébe. Igaz, pénzem nekem van a kiadásokra, akkor már csináljak mindent én. Elmagyaráztam neki, hogy a szemét elszállíttatása, majd a megtartott dolgok költöztetése is nagy összeg lesz, nem szólva az apró javításokról. Van kitört üveg, hiányzó kilincs, van helyiség, ahol nincs világítás (nemcsak nem ég a lámpa, de nincs is), nem beszélek a szőnyeg vagy a linóleum, na meg a 40 éves ablakok és kilincseik állapotáról. Rémálom az egész. Ki vesz ilyen lakást? Ha nem javítjuk fel, akkor el kell fogadnia, hogy tényleg rengeteget veszítünk rajta, márpedig ő ettől a pénztől várja a megváltást és a boldogulást élete végéig. Mivel 3 tulajdonos van, nagy bevételre amúgy sem számíthat. Ez önmagában is vicces.
Na, de hogy jót is mondjak, ma volt az első nyugodt napom az elmúlt 2 hétben. Űzött vadként rohantam végig az elmúlt heteken (állásbörze, konferencia, workshop, egész napos meetingek és egyebek), levegőt sem kaptam, de ma végre nyugalom van. Ennek örömére fánkot sütöttem, ami szokás szerint isteni lett, és az nagyot javított a hangulatomon.
Mindemellett most kicsit el vagyok veszve. Megint minden felborult, nincs egyetlen nyugvó pont, amire fókuszálni lehet és bár próbálom kitartani a fejemet a vízből, de ez egyre nehezebb.
Legyen mindenkinek szép hete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése