Ültem egy marketing/HR meetingen, érdekes beszélgetés volt a cég 2024. évi programjairól és miközben hallgattam a hozzászólásokat és terveket, egyszer csak belém hasított egy felismerés. Tudjuk, hogy nem érzem magam teljesen jól a jelenlegi helyemen és ennek sok oka van, de van egy, ami kiemelkedik a többi közül. Van egy, amivel a mostani munkám kevesebb, mint korábban bármelyik másik. Elmesélem.
A korábbi munkahelyeimen én voltam többek között a rendezvények fő kiagyalója és megszervezője. Imádtam ezt a feladatot, minden ilyen projektbe hatalmas örömmel és lelkesedéssel csaptam bele, legyen az olyan egyszerű feladat, mint egy egy nőnap vagy egy húsvéti csokinyuszi osztás vagy éppen egy komolyabb projekt, mint a karácsonyi parti vagy a Covid időkben a karácsonyi vásár a cég udvarán. Élveztem minden egyes másodpercet. Itt a mostani cégemnél sajnos nem én csinálom ezt, sőt, ha van is ötletem, amit elfogadnak, akkor sem én szervezem, sőt egy ponton az ötletelésből is kihagynak. Na, akkor és ott, ahogy ültem ezen a meetingen, egyszerűen teljesen világossá vált, hogy mi a legnagyobb bajom a jelenlegi munkámmal. Nincs reward. Számomra a reward azaz a jutalom mindig az emberek reakciója. Már akkor is, amikor idegenvezető voltam, az volt a legnagyobb fizetség, amikor az utasok az út végén a repülőtéren egymást túlharsogva mesélték azoknak, akik nem vettek részt a fakultatív programokon velem, hogy milyen csodás programokon voltak és milyen gyönyörű helyeket láttak. Főleg, amikor odajöttek hozzám és azt mondták: "Julika, maga a legjobb idegenvezető, akivel eddig utaztam." Hiányzik az emberek pozitív visszajelzése, lelkesedése, amikor látod, hogy jól érzik magukat, élvezik a programokat, értékelik, hogy meghallgattad őket és olyan programot szerveztél, amire vágytak és egyes programokról évekig beszélnek az újaknak, akik emiatt már izgatottan várják, mi lesz a következő. Minden beszélgetésben feljön, hogy milyen jó volt ez meg az, és mindenki - az operátortól a cégvezetőig - lelkesen segít az ötletelésben, hogy a következő program is nagyszerű legyen.
Imádtam az ajándékokkal kapcsolatos fejtörést is, hogy mindig valami olyasmit adjunk a dolgozóknak, amire szükségük van, aminek nagyon örülnek. A mostani cégemnél ilyen nincs, nincsenek ajándékok, még a szokásos céges logós pulcsik és pólók sem érkeznek semmilyen alkalomból. Igazából az embereket nem is kérdezik, hogy mit szeretnének, a programok évről évre ugyanazok, egyet sem engednek el, egy új sem kerül be a műsorba és a dolgozóknak van erről egy elég sarkos véleményük. Ez azonban már szerencsére talán múlt idő. Mert én idén úttörő módra megkérdeztem, hogy mit szeretnének és megmondták. Okoztak némi meglepetést a vezetőségnek, de remek programjavaslatok láttak napvilágot. De persze ennek a szervezését is átvették tőlem, ebben sincs nagy szerepem és ez így rettenetes csalódás és nagyon hiányzik az a valami, az a csodás érzés, hogy olyat adtam, amit szeretnek, hogy mosolyognak, nevetnek, jól érzik magukat, mert én, azaz mi, a cég olyan programot szerveztünk nekik, amit tetszik nekik és én ebben fontos részt vállaltam. Hiányzik ez a fajta reward, talán ez hiányzik a legjobban.
Egy HR-es az emberekért van. A fő direktíva, hogy nekik jó legyen, történjen velük a dolgozói életútjuk során bármi, az számukra a lehető legjobban alakuljon. A HR-esnek egy elégedett dolgozó a legnagyobb jutalom. Fura, hogy ez milyen egyszerű és mégis nehéz volt rájönni. Én akkor érzem jól magam, amikor adhatok. legyen az öröm, meglepetés, ajándék, élmény, vagy egy jó szó. Ez most hiányzik. Elvégzem a munkám, mostanában sok dicséretet is kaptam, de mégis így valahogy nem vagyok kerek egész.
Persze nem reménytelen a helyzet, mert sok mindent elértem már. Bevezettem a hűségajándékot, a szülinapi köszöntést és a Mikulás parti is az én ötletem volt (még akkor is, ha évekkel ezelőtt már másnak is eszébe jutott, csak sosem valósult meg). Csak hiányzik, hogy én csináljam, benne legyek a közepében, de úgy tűnik, más dolgokat kell találnom, ahol kipezseghetem magam😃
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése