Napsütés

Hű, de régen jutottam el az írásig. Mondjuk nem történt semmi érdekes, mégis sok minden történt. Időközben elérkezett az 1. évfordulóm a cégnél. Furcsa, mert nem tűnik ilyen soknak, de mégis, július 21-én 1 éve volt már, hogy itt vagyok. Látva milyen kilátástalan a helyzet az állás fronton, lassan elfogadom azt, hogy már sosem lesz igazán jó munkám, de legalább van és havi bevételem is van. Továbbra is a képességeim kb. felét sem használják ki, mondják, hogy legyek önálló, de mindenhol van egy fal, tehát látszólagos döntési jogköröm van, de tényleges sajnos nincs. Amúgy persze nem rossz, hiszen magát a munkát és a területet szeretem, néha azon kapom magam, hogy még élvezem is amit csinálok, de az állandó flow elmarad, az előző állásomtól pedig olyan messze van mind scope-ban, mind felhatalmazásban, mind fejlődési lehetőségekben, mint Makó Jeruzsálemtől. Hogy szeretek-e itt lenni? Erre nem tudok válaszolni. Olyan semmilyen érzés. Viszont most, hogy új (kibővített) munkaköröm van, a fizetésem elkezdett közelíteni az előzőhöz és bár még még messze van a korábbi szint, már végre (persze okosan) visszatérhettem a korábbi életmódomhoz. De a 2 év jó lecke volt, hogy nem utazhattam, nem vehettem semmit és mindent meg kellett oldanom abból, amit megkerestem és abból még félre is kellett tenni. De nagyon jól átvészeltem a 2 évet, a tartalékaim nagy része még megvan.

Egyébként már az első hónapban nagyon sok dícséretet kaptam a toborzási oldalon mutatott teljesítményemért és a csapat sikereiért. Júliusban 3 pozíciót töltöttünk be, a keresés is viszonylag rövid ideig tartott, ilyen még állítólag soha nem volt (sem az, hogy 3 pozíciót töltöttünk be 1 hónapon belül, sem olyan, hogy egy pozíciót 26 nap alatt). Persze szerintem ez nem az én érdemem, hanem a remek csapaté, de az is igaz, hogy azzal, hogy az előző vezető "kapuőr" szerepét én megszüntettem, nem kell rajtam keresztül mennie minden információnak minden irányban, hanem a toborzók kommunikálhatnak direktben a vezetőkkel, így gyorsabb minden folyamat és nagyon jól működik. Mindenről tudok, sikeresen viszem most már az egész HR-t, a toborzási kérdésekre is azonnal tudok válaszolni (melyik projekt hogy áll, melyik jelölttel mi van) és nem akadályozom a munkát azzal, hogy nálam elakad minden, mert nincs időm továbbítani. Direktben a vezetőktől és a kedves főnökömtől is jönnek a dicséretek és a pozitív visszajelzések, amit persze rögtön megosztok a csapattal is, amitől ők még boldogabbak. Korábban nem hiszem, hogy kaptak bármilyen pozitív visszajelzést. A régi vezető ezt meg is "hálálta", mert amikor megszült és gratuláltam, mindenkinek megköszönte, csak nekem nem. De hát tudtam, hogy nem vagyok a szíve csücske, ráadásul, ha velem jól működik ez az egész, nem igazán lesz hova visszajönnie....de ez még a jövő zenéje.

Közben bennem is változások történtek. Az elmúlt 2 év egymást követő rosszabbnál rosszabb történései nagyban rányomták a bélyegüket a lelki és pszichés állapotomra vagyis a mostanában nagyon divatos mentális egészségemre. Depresszió, szorongás, indokolatlan félelmek, rengeteg sírás, pesszimista látásmód, siralom. Az utóbbi pár hétben azt veszem észre, hogy jövök ki a gödörből, szépen, lassan, fokozatosan ugyan egyelőre, de elkezdtem újra élni az eddigi szimpla létezés helyett. Most már értem, miért lépett le a 2 legjobb (?) barátnőm mellőlem, biztos nehéz volt engem elviselni, bár persze ez rögtön fel is veti a kérdést, hogy jó barátnők voltak-e, ha így cserben hagytak, amikor már nehéz volt velem..... Persze az, hogy így gyakorlatilag egyedül maradtam, nem segít sokat, egy barátnőm van még Pesten, azon kívül mindenki elhagyta már az országot és a telefon a fő kapcsolati csatorna, ami azért azért nem ugyanaz, mint egy jó séta és csevegés, egy jó mozi vagy színház, vagy egy jó beszélgetés egy kellemes vacsora vagy ital mellett. Hát igen, introvertáltként sosem voltam jó barátkozásban, most itt az eredménye😞 

De hát összességében azt kell nézni, hogy már sokkal jobban vagyok, és ezt majdnem teljesen önerőből értem el, ez pedig nagyon jó, kezdek emlékeztetni saját magamra😀

Ennek része, hogy tegnap készültem el a terasszal, az utolsó simítás a napernyő kihelyezése volt. Eddig nem érdekelt, hogy néz ki, most viszont rettenetesen élvezem, hogy van egy ilyen csodás otthonom, egy gyönyörű teraszom és a fűnyírás is élvezetesebb lett, mert utána jó rá nézni a gyepre. De például én, a megszokás embere, tegnap új vacsorával kísérleteztem, ami remekül sikerült. Szóval látok valami fényt az alagút végén és már biztos, hogy az nem a vonat😀

Voltam egy hetet Londonban, imádtam minden percet. Most majd újra leszek szabin, azon a héten Ausztriába szeretnék menni, meglátjuk összejön-e. Rodoszra készültem visszamenni, de jelenleg még megfizethetetlen, ehhez még nagyobb fizetés kell. Aztán szeptemberben, 4 év után, újra New York. Aki ismer, tudja, hogy ez most akkora boldogságot jelent, mint ha 4 év után végre hazamennék. A legszebb születésnapom lesz💖

Remélem jól vagytok, élvezzétek a jó időt és utazzatok helyettem is, sokat!