Miután írtam a HR igazgatónak, hogy úgy tűnik, már korábban el lettem utasítva, arra ő azt válaszolta múlt pénteken, hogy az egy korábbi keresés volt, ahol akkor már megvolt a jelölt, amikor én jelentkeztem, ezért nem került sor interjúra. De most természetesen új helyzet, új lehetőség, beszél a tanácsadóval, hogy minden akadály elháruljon. Én udvariasan megköszöntem. Ezután érdeklődve vártam a fejleményeket. Persze ma reggel újabb üzenet érkezett a HR Igazgatótól, ezúttal már elutasítás, a stakeholder (gyárigazgató?) ugyanis más típusú embert keres más háttérrel. Hmmm. A hirdetés amúgy így szól:
HR Manager (Észak-Magyarország)
Feladatok
Gyártó Partnerünknél a teljeskörű HR feladatok, folyamatok összefogása;
Felsővezetők támogatása stratégiai döntésekben;
5 fő alatti HR csapat munkájának összefogása;
Toborzás- kiválasztási tevékenységgel kapcsolatos stratégiai és operatív teendők ellátása;
Be- és kiléptetési folyamat koordinálása, on-boarding támogatása;
Anyavállalattal történő kapcsolattartás HR-t érintő témákban;
Bérszámfejtés előkészítéséhez kapcsolódó feladatok összefogása;
Teljesítményértékelési rendszer működtetése;
Tréningek, oktatások, tudásátadások technikai oldalról történő megszervezése;
Riportolás a gyárigazgató és a regionális HR director részére.
Elvárások
Felsőfokú végzettség;
Aktív angol nyelvtudás;
Gyártó vállalatnál szerzett releváns vezetői tapasztalat.
Ez mennyiben más is mint az én hátterem? 100% match. Na mindegy. Aztán megvilágosodtam, kb. 2 perc kellett, hogy én vagyok hülye. Az előző munkahelyemen engem legjobban gyűlölő és 10 éven át engem szakadatlanul zaklató és terrorizáló ember mindegyik gyárigazgatót ismeri a környéken. Kézenfekvő lehet számukra, hogy referenciaként ők őt keresik meg. Ha viszont őt tényleg megkérdezték rólam, már tiszta, hogy miért nem én kellek. Hogy ez hogy nem jutott korábban az eszembe? Hát úgy, hogy amióta megszabadultam tőle (és ez volt az egyetlen jó dolog az állásom elvesztésében), azóta még az egészségem is javult és egyszer sem gondoltam rá. Persze nem biztos, hogy ez történt, csak az én fikcióm. Az viszont biztos, hogy Rétságra nem jelentkezünk többet😁
Az persze most is igaz, hogy az elutasítás után egy fél órára összedőlt bennem a világ, annyira fájt, hogy ezt a lehetőséget nem kaptam meg, hogy levegőt sem kaptam. Arra gondoltam, hogy ha a 10 éves gyártó cégnél szerzett gyakorlatommal (amúgy 14 év) gyártó cégnél sem kellek, akkor tényleg vége ennek az egésznek, soha többé nem fogok dolgozni. Ez pusztító érzés volt. De csodák csodája kb. 2 percig sírtam csak, aztán megpróbáltam megbeszélni magammal, hogy leszarom. Persze nem szarom le és most is küzdök a sírással, ahogy ezt írom, de ha ezt mondogatom, akkor legalább el tudom engedni és nap további része már viszonylag kellemes, bár nem volt kedvem elmenni itthonról. Viszont így végre elkészült a magyar nyelvű önéletrajzom, ami korábban soha nem volt, de volt már aki kérte, úgyhogy már ezen sem múlik a siker.
Úgy dél körül jöttem rá, hogy holnap Nők Napja. Ilyenkor én szoktam a cég hölgyeinek ajándékot adni, persze nem egyedül, hanem egy férfi vezetőt karon ragadva. Ez is egyike ezeknek a nagyon boldogító emlékeknek és olyan dolog, ami annyira hiányzik. Örömet okozni másoknak nagyon jó dolog. De már ez sincs. Szép lassan eltelt egy év és nem voltam ott egyik ilyen pillanatnál sem. Vajon mit kapnak idén a lányok? Remélem nem felejtették el őket.
Ezt a blogot talán legalább egyikük olvassa, így hát most már csak rajta keresztül kívánok nagyon boldog nőnapot minden kedves korábbi kolléganőnek és köszönöm a szorgalmas munkájukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése