A rétsági fiaskó óta nem igazán történt semmi említésre méltó. Az álláshirdetések továbbra is ugyanazok, amik már hónapok óta fent vannak vagy esetleg ugyanazok a cégek hirdetnek új pozíciókat. Ahogy elnéztem, a hirdetők többnyire új cégek és start-up-ok, csupa fiatallal, akiknek persze nem kellenek az "öregek", egyébként meg egyiktől sem jött eddig soha semmilyen visszajelzés, így már nem is próbálkozom ezeknél, meg amúgy is benne vagyok már az adatbázisukban.
Az indiai gyárból nem jelentkeztek, ezért számos hála imát rebegtem el (nem, nem vagyok vallásos, de mégis), mert annyira nem szeretnék ott dolgozni, hogy arra nincs épkézláb magyar kifejezés.
Tegnap délelőtt volt az első olyan pillanat, hogy teljesen tárgyilagosan végig tudtam gondolni az egész helyzetet és az eddigi tapasztalatokat, le tudtam vonni az eddigi tanulságokat és tökéletesen higgadtan, sírás és kiborulás nélkül tudtam szembenézni azzal a nagyon valószínű forgatókönyvvel, hogy nem fogok többé dolgozni. Érdekes érzés, de már nem olyan nyugtalanító, mint akárcsak pár hete volt. Persze rögtön elindul az ember túlélésre játszó kreatív agya, hogy jó, de akkor honnan szerzek pénzt a következő 16 évben, amíg nyugdíjba nem megyek. Ráadásul a nyugdíjhoz is csak 18 évem van, ami hivatalosan igazolható (amúgy 31 évet dolgoztam), és az bizony nem elég, 20 kéne, nagyon minimum. Aztán arra jutottam, hogy ebből a helyzetből 2 kivezető megoldás van (na jó, 3). Az egyik, hogy bármennyire is utálom még a gondolatát is, de vállalkozó kell, hogy legyek. De egyszerűen ez nem nekem való és nem is vagyok rá alkalmas. Volt ugyan egy nyelviskolám a 90-es évek közepén, de bezártam, mert nem ment jól. Vállalkozónak születni kell. Az igazat megvallva azonban már viszonylag mégis sok gyakorlati tervet készítettem a leendő nem kívánt vállalkozásommal kapcsolatosan😊 és az kicsit motivál, hogy a 4 állástalan barátnőmnek is tudnék ezzel segíteni.....
A másik megoldás kicsit bonyolultabb. A jelenlegi cél egy olyan bármilyen állás megszerzése, ahol elég pénzt keresek a havi megélhetésre. Hogyan változnak az ember prioritásai, ha a Maslow piramisa veszélyben van, ugye? Csakhogy az én hátteremmel itthon még egy Mekibe sem vesznek fel (pedig ezzel sem lenne bajom, bár nem lenne elég a fizetés a lakáshitel miatt), vagyis itthon egyelőre a széleskörűen elterjedt berögösödött gondolkodás miatt nem tudok semmilyen szintű munkát szerezni. Tehát a megoldás, hogy eladok és felszámolok mindent - a 30 évnyi kemény munkával megteremtett csodás kis otthonomat is😢- és egyetlen egy bankkártyával elhagyom az országot. Ez meglehetősen vad ötlet és egy meglehetősen drámai és drasztikus megoldás így 50 évesen, de hát a Microsoft elnöke is megmondta egykor, hogy "Júlia, magában az a nagyszerű, hogy kockázatkedvelő és nem fél semmitől és nőkből nagyon kevés ilyen van". Nnnaa ugye! Aztán remélhetőleg valamelyik országban csak kell valamelyik boltban eladó vagy szállodában recepciós (ezek csak vad ötletek, tanárnő is lehetek vagy bármi hasonló) és rohadtul nem fog számítani, amit eddig csináltam és nem leszek "túl sok" meg "túl szenior". A cél az, hogy minden hónapban keressek annyit, amiből megélek. Ennek a megoldásnak a gyenge része a nyelvtudás hiánya, hiszen csak angolul beszélek, tehát bele kéne húznom a nyelvtanulásba, csak nem tudom melyik nyelvet tanuljam. Azt a részt meg hagyjuk, hogy motiváló lesz-e (nem igazán) vagy jól fogom-e érezni magam (nem nagyon) és boldog életem lesz-e (ki tudja), de már nem vagyok abban a kiváltságos helyzetben, mint az elmúlt 30 évben, amikor mindig azt csináltam, amit igazán szerettem és a munka motivált, kiteljesített és persze jól kerestem. Sajnos mivel az életem privát oldala ezzel szemben mindig is katasztrofális volt, hosszú ideig azt gondoltam, hogy nagyszerű hivatással és remek szakmai lehetőségekkel kárpótol az élet. Hát már nem teszi. Vége a bulinak.
Persze az érdekesség kedvéért itt érdemes megemlíteni Lia barátnőm apró kis múlt heti megjegyzését, miszerint én mindig gazdasági válság idején vagyok munka nélkül, vagyis élhetnék akár ebből is. Előre tudnám jelezni a gazdasági válságot, mivel akkor mindig elvesztem az állásomat (2002, 2009, 2020) és azt is, ha már a válság a vége felé közeledik, mert akkor meg újra kapok állást (2003, 2011). Kérdés, hogy hogyan aknázzuk ki ezt a rejtett képességemet😁 és hogyan keressek pénzt belőle😀 Én, a kis Nostradamus😀
A 3. (egyben zárójeles) megoldás a gazdag férj. De valljuk be, erre nem sok esély van. Már a gazdag 80 évesek is max. 30-as csajt keresnek, így nincs esélyem náluk sem😂
Tehát vállalkozás vagy kivándorlás. Annyit azért engedélyeztem magamnak, hogy 2022. év végéig hagyom, hogy a következő kedvenc munkahelyem esetleg megtaláljon vagyis ebben az évben még nem csinálok semmit és boldog(?) háztartásbeliként tengetem a napjaimat, amíg ettől meg nem bolondulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése