Ahogy jeleztem, a rétsági állásügynek van folytatása. Azért írom itt le, mert teljességgel felháborító és arcátlan az, ahogyan szórakoznak a jelöltekkel. A történet viszonylag régen kezdődik, még novemberben. Ekkor keresett meg egy tanácsadó egy lehetőséggel, egy logisztikai központba kerestek HR vezetőt. Volt egy tanácsadói interjúm és készült egy személyiség teszt, de a megbízó nem kívánt megismerni. Közben a tanácsadó belengette, hogy lesz egy Vác melletti gyárban lehetőség (mint utólag kiderült, ez a Vác melletti hely Rétság volt), lehet, hogy oda is elküldi majd az anyagomat. Aztán egy darabig csend volt, a logisztikai központ kapcsán kaptam visszajelzést a tanácsadótól, hogy kösz, de nem kérnek. Amikor a tanácsadónál rákérdeztem, hogy mi van a gyárral, oda elküldte-e az anyagomat végül, nem igazán volt hajlandó válaszolni, csak egy sírós ikont küldött vissza. (Most erről is értekezhetnék, de nem teszem, mindenesetre nagyon profi).
Na és akkor most kapcsolódik ez a történet a mostanival. Tehát úgy 1,5 hete egyik este, mikor megérkezett az Indeed állásportál hírlevele, nagy örömömre találtam egy lehetőséget, HR managert keresnek Rétságon. Nagyon boldog voltam, azonnal jelentkeztem is, a jelentkező link a Jobline oldalára vitt, így ott adtam be az anyagomat. Majd 1 órával később az egyik LinkedIn ismerősöm, aki HR Igazgató, meghirdette ugyanazt a pozíciót egy bejegyzésben. Kiderült, hogy az állás a hozzá tartozó rétsági gyárban lenne, 2 épületre a régi munkahelyemtől. Szuper. Írtam is neki gyorsan, hogy jelentkeztem az állásra, leírtam miért lennék jó választás és hogy szeretnék kapni egy bemutatkozási lehetőséget. Azt írta vissza, hogy nagyon köszöni, most szabadságon van, de van visszatér a munkába, akkor keresni fog. Én írtam, hogy várom.
Közben a tanácsadó, akihez befutott a jelentkezésem - és aki ugyanaz volt, akit fent említettem - visszaírt, hogy erre az állásra ő már pályáztatott engem novemberben (ez volt az állás Vác mellett) és elutasítottak. Mivel akkor nem volt tényleges válasz a kérdésemre, hogy ezzel a pályázattal mi lett a síros ikonon kívül, most fogtam fel, hogy már akkor is erről az állásról volt szó és nem feleltem meg. OK. Rettenetesen csalódott voltam, úgy éreztem, hogy az utolsó szalmaszál úszott el. Aztán beletörődtem, elfogadtam, bár sírtam 2 napig, végül aztán napirendre tértem felette.
Erre ma reggel ír a HR igazgató, hogy ugyanez a tanácsadó végzi a keresést és vele egyeztessek. Mi van? Írom vissza, hogy ez megtörtént, köszönöm, de a jelentkezésemre ő azt válaszolta, hogy az én pályázatomat elutasították novemberben, így most már nem küldi tovább. Akkor most miről beszélgetünk? Miért kell ezt csinálni? Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? Miért kell ping-pongozni egy jelölttel? Mi van ezekkel az emberekkel? Az álláskeresők valami aljanép vagy szemét, hogy így lehet velük szórakozni? Őszintén kívánom minden egyes HR-es munkavállalónak és tanácsadónak, hogy egyik napról a másikra veszítse el az állását, ne találjon jó hosszú ideig másikat és ismerje meg ezt az oldalt, ahol úgy bánnak a jelöltekkel, mint egy darab szeméttel. Utána talán, ha végre visszamegy dolgozni, majd megtanulja emberként kezelni azokat, akik munkát keresnek úgy, hogy közben nem meleg alattuk a jelenlegi munkahelyük kényelmes forgószéke.
Nem tudom mi történt ezzel a hivatással, de akik most gyakorolják, azok elfelejtették, hogy nem egy darab szarral dobálóznak, ha nem élő, hús-vér emberekkel, akiknek talán pont az adott állás az utolsó mentsvár.
Elnézést a stílusért, ezt most dühből és kétségbeesésből írtam, de muszáj kiadnom magamból, mert ez az egész helyzet így is nagyon nehéz, kilátástalan és reménytelen ahhoz, hogy még ráadásul szórakozzanak is az emberrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése