Mozgásban

Mozgalmas hét volt a múlt hét. Álláslehetőség 1, 3, 4 esetében nincs előrelépés. Az Álláslehetőség 1-nél teljesen felszívódott a tanácsadó ("I was ghosted"), a 3. és 4. esetében szerdán volt interjú a tanácsadóval, de a cégnek továbbküldött anyagomra nem érkezett még visszajelzés. Ki kellett töltenem egy személyiség tesztet is, meg is kaptam az eredményét. Jó lett, kivéve, hogy minden szándékom ellenére rávílágít a visszahúzódó, introvertált személyiségemre😀igaz, csak egy mondatban, de az pont az első mondat. A többi értékelés mind nagyon jó és pontosan illik rám, úgyhogy el kell ismerni, hogy nem volt rossz a teszt.

Csütörtökön kalandtúrára mentem. Az Álláslehetőség 2. kapcsán ki kellett mennem a repülőtérre interjúzni az ügyvezető igazgatóval. Mivel téli gumi nincs az autón, ezért a vonat-vonat-busz megoldást választottam, 2 óra 15 perc alatt hip-hop oda is értem (volna). Az e-mailben az szerepelt, hogy Repülőtér "D" porta. Mivel dolgoztam a repülőtéren, pontosan odataláltam gond nélkül. Mivel 15 perccel korábban érkeztem, még elintéztem egy telefont, majd odasétáltam a kapuhoz. Itt az a meglepetés ért, hogy a D porta 1 hete bezárt és megszűnt, mivel építettek egy új Repülőtéri Rendőr Igazgatóságot új főkapuval meg minden. Nos, ez az e-mailben nem szerepelt, bár ott volt, hogy Repülőtér "D" porta Main Gate, de hát ebből nem derül ki a bezárás, meg az sem, hogy az új D porta pár kilóméterrel odébb van. Jó, telefonáltam a török HR igazgatónak, hogy itt lennék meg nem is, hogy jutok el a tényleges találkozási pontra. Pár perc múlva hívott az ügyvezető titkárnője, hogy rendel nekem egy taxit, ami odavisz. Majd 5 perc múlva visszahívott, hogy 5 perc és ott lesz a taxi. Meg is érkezett a taxi 10 perc múlva, merthogy őt meg az új bejárathoz hívták, így először odament, majd ott szóltak neki, hogy rossz helyen jár és jöjjön értem a régi bejárathoz. Na, lényeg, hogy összetalálkoztunk. Így jelentős késéssel, de megérkeztem az interjú helyszínére, ahol már várt a tárgyalóban a török ügyvezető igazgató. Nagyon furcsán interjúzott, a kérdések logikáját nem értettem, de így is sikeresen eltelt az első negyed óra. Aztán belekezdett egy 20 perces monológba arról, hogy miért nehéz ott dolgozni és felsorolta az összes problémát, amivel az új HR-es nek meg kell küzdeni, ezzel együtt adott egy jó képet a Liszt Ferenc repülőtér jelenlegi helyzetéről, az ott uralkodó állapotokról és a lehetséges jövőképről (magyar állam megveszi és akkor mi lehet a végkifejlet). Majd kérdezhettem én. Mivel nekem erős aggályaim vannak azzal kapcsolatban, hogy a török HR igazgató szerint 2 senior HR manager fogja vinni a HR-t feladat megosztással, erre kérdeztem rá, hogy neki mi a véleménye erről. Meglepte a kérdés, de azt mondta, hogy ebben egyeztek meg, tehát neki jó. Aztán adtam neki némi visszajelzést a monológját illetően, felhívtam a figyelmét finoman arra, hogy a cég hírneve nagyon nem jó és talán ezért van 100 (!) nyitott állás éppen. (Így aztán ne csodáljuk, ha lassan érkezik meg a csomagunk, többek között). Illetve adtam ötleteket arra, miképpen lehetne felvenni ezt a 100 embert viszonylag gyorsan és hogyan lehetne javítani az elkötelezettségüket, vagyis hogyan legyen vonzó munkáltató, ahol az emberek jól érzik magukat. Volt egy érdekes reakciója az úrnak menet közben, mégpedig hogy az egyik előző HR-es azért ment át egy másik céghez, mert direktben akart foglalkozni az emberekkel (beszélgetni velük, meghallgatni őket, lemenni közéjük, meg hasonló "hülyeségek") és azt itt nem szeretik. Hmmm. Emberközpontú, az már biztos😂😂😂😂. Megkérdezte, hogy van-e valami limitációm a munkában, például hogy nem dolgozok este vagy szombaton/vasárnap. Mondtam, hogy alapból nincs (?????), de néha örülnék a home office-nak. Na, aztán végeztünk és eljöttem. Ezután persze elhatároztam, hogy nem megyek velük tovább, mert egyre kevésbé rokonszenves a dolog. De aztán ideiglenesen meggondoltam magam. Ugyanis lesz egy 4 órás assessment holnap, amin részt kell venni, az meg gyakorlásnak jó a későbbiekre.

Ehhez kapcsolódik, hogy ma hívott a tanácsadó, akivel ezen a keresésen vagyunk és megkérdezte, hogy miért akartam visszalépni. Mikor 20 percben elsoroltam neki az okokat, akkor őszintén egyetértett velem, sőt, elmondta, hogy nekik is viszonylag rossz tapasztalataik vannak ezzel a hölggyel (a török HR igazgató) meg az egész ügymenettel, illetve, hogy szerinte irreálisan hosszú és bonyolúlt a kiválasztás. Nos, ebben is egyetértünk. Közben gyorsan felvázolt egy következő lehetőséget, ami nagyon izgalmas és nagyon jó, az lesz majd valószínűleg Álláslehetőség 6. Amúgy nem tévesztettem el a számolást, volt egy Álláslehetőség 5. is, mégpedig egy nagyon prominens tanácsadó cégtől maga a vezető partner keresett meg Linkedin-en, kapcsolódtunk, aztán vártam az infókat, ami nem jött. tehát újabb átverés. Ennyi volt álláslehetőség 5.

Csináltam ma egy statisztikát az eddigiekről.

Ghosted                                 6 10,34%

Ignored                                 26 44,83%

Rejected                               17 29,31%

Withdrawn                         5 8,62%

Withdrawn after offer         1 1,72%

In progress                         3 5,17%

Ebből kiderül, hogy 58 jelentkezést számolok (legalábbi ennyi van rögzítve nálam, de amúgy már kb. 65), amiből 55,17%-ra semmilyen visszajelzést nem kaptam egyáltalán (ignored)  vagy a kapcsolatfelvétel után tűnt el a másik fél egy szó nélkül (ghosted). 17 esetben kaptam elutasítást, 6 esetben én léptem vissza (határozott idejű szerződés, távolság, alacsony munkabér, etikai problémák, egyebek okán) és jelenleg 3 aktív van folyamatban meg lesz még ugye egy új. Hirdetett állásra már 1 hónapja nem jelentkeztem, igaz nem is volt olyan, ami nekem való lett volna. Végre ha nehezen is, de felfogtam, hogy alacsonyabb szintű pozícióra, mint amire az önéletrajzom helyez, nem érdemes jelentkezni, mert ott kukába kerül azonnal a CV-m. És igen (tudom, így nem kezdünk mondatot), tudom, hogy le lehet butítani az önéletrajzot, de a LinkedIn profilomat nem szeretném lebutítani, és ha azt is megnézik (márpedig most már alapból megnézik) akkor bukta van amúgy is. Már túl sok digitális nyomot hagyunk magunk után ahhoz, hogy mi magunk tudjuk azt manipulálni.

Szóval itt állunk, vagyis egyelőre sehol, de legalább ez az év és a Karácsony már zavartalan lesz, úgysem akartam év végén kezdeni. 

Amúgy más útvonalon is elindultam, egyelőre csak fejben, 3 vállalkozás is ötletfázisban van (ebből 1 az enyém, 2 közös valakikkel), de ez lesz az utolsó, amit én szeretnék, nekem nem ad elég biztonságot és akár évekig csak kiadás lesz, bevétel nem.

Egy jó hét, végre

Hát végül múlt hétfőn a sírás ugyan megvolt, de a pezsgős üveg bontatlan maradt. Ezek történtek időközben.

Álláslehetőség 1: Kedden délben megtörtént az interjú a lengyel recruiter és köztem. Az autóipari beszállító cég a Woco, nyugi, én sem hallottam soha még róla. Meg is nyugtatott a hölgy, hogy az egyik feladat pont az lenne, hogy megismertetni a céget az emberekkel, mert senki nem hallott még róluk. Na ilyen már volt a Tredegar esetében, az ilyen munkákat nagyon szeretem. Elég jónak tűnik a lehetőség. Német VP felé kell riportolni meg persze a magyar ügyvezető felé. A kiválasztás elvileg 3 lépés. 1) Recruiter, ez megtörtént, 2) HR VP, majd végül 3) magyar interim HR vezető+magyar ügyvezető és utána döntés. A recruiter nagyon alkalmasnak talált és le volt nyűgözve a hátteremtől, úgyhogy javasol a 2. körre.

Álláslehetőség 2: Csütörtökön késő délután felkerekedtem és elindultam a török hölgyhöz interjúra. 2 óra 45 perc alatt értem Vecsésre a szállodájába (nem kocsival, azzal este már nem mertem elindulni, ugyanis nincs téli gumim). A hölgy a bárban várt egy Mickey Mouse mintájú és feliratú pulcsiban és papucsban. Én persze rendesen felöltöztem az interjúra, aki ismer tudja, hogy többnyire elegánsan öltözöm egyébként is, úgyhogy ez kicsit mellbe vágott, de hát nem a ruha teszi az embert. A következő dolgok derültek ki. A jelenlegi HR Igazgatót el akarta küldeni, de az hétfőn magától felmondott. Így mondjuk találkozthattunk volna az irodában is emberi időben meg emberi távolságon belül, de ezt most hagyjuk. Van jelenleg is egy Szenior HR vezető és ehhez vesz fel még egyet. A HR igazgató munkakörét ez a két ember fogja ellátni elosztva. A másik Szenior HR vezető egy török úriember, 13 éve van a cégnél, jó, de a potenciáljának vannak határai, így most útmutatót kapott arra vonatkozóan, hogy miben kell fejlődnie. Az egyik ilyen a magyar nyelvtudás, ami van, de nem elég jó. Állítólag az angolja sem elég jó. Ez praktikus, mert én nem tudok törökül, de valahogy majd csak megbeszéljük a dolgokat, már ha engem vesznek fel..... Valamikor a nem túl távoli jövőben valamelyikünkből lesz a HR igazgató. Én tippelnék a nyertesre.... A hölgy elmondása alapján viszonylag sok a probléma, főleg a toborzással (100 üres hely) és az emberek megtartásával. A hölgy 9 hónapja van a regionális HR pozícióban és vannak aránylag jó ötletei ezek kezelésére. Megkérdeztem, hogy hol toboroznak, erre felsorolta az összes olyan weboldalt, ami kiemelten vacak, de például social media felületet egyáltalán nem használnak. Én bedobtam, hogy ezen az úton nagyon gyorsan el kellene indulni és hogy van is erre egy kíváló megoldásom, ha engem vesz fel. Aztán kiderült, hogy miért nem tudnak embereket felvenni. Olyan gyalázatosan alacsony a bruttó bér (kemény fizikai munkáról, azaz csomagrakodásról van szó), hogy nem csoda, hogy nem vállalja senki. Ha a dupláját fizetné, akkor kezdené megérni bárkinek is. Elmondta, hogy béremelésről szó sem lehet, mert a részvényeseknek kell a pénz. Viszont ha nem fizet piaci bért, akkor ezt a problémát nem fogja tudni megoldani (ezt csak én állapítottam meg magamban persze). Aztán megkérdeztem, hogy hogyan történik az onboarding, erre elmondta a felvételi folyamatot a szenior HR vezető pozícióra, de nagy meglepetésemre időközben hosszabb lett a folyamat 2 további lépcsővel. Nem az ügyvezetőnél fejeződik be, ahogy ezt eredetileg mondták, hanem utána még lesz egy Executive VP HR interjú (lehet, hogy Törökországban) és ezt követi egy assessment. Mindezt december 7-ig le szeretné bonyolítani. Ugye alapból onboarding témakörben nem erre voltam kíváncsi, de jó, hogy elmondta. Majd megkérdezte, hogy pénteken tudok-e menni interjúra az ügyvezetőhöz. Mondtam, hogy legkorábban kedden tudok. Erre másnap (azaz pénteken) ír egy levelet a recruiter, hogy pénteken délután megyek-e interjúra. Mondom nem, merthogy keddre kértem időpontot. Nagy nehezen sikerült egy keddi időpontot adniuk, holnap 15:00 órára kell mennem a reptérre. Közben tépelődtem egy sort azon, hogy akarom-e én ezt az állást. Van egy hosszú listám arról, hogy miért nem akarom és miért nem tetszik és egy viszonylag rövid arról, hogy miért igen. Az IGEN oldalon csak az szerepel, hogy "mert kell egy állás" meg hogy "a repülőtéren van". Ez utóbbi ugyan a negatív oldalon is szerepel a távolság miatt... Szerintem amúgy az hogy "kell egy állás" nem elég jó indok. Úgyhogy holnap miután találkoztam az ügyvezetővel (török) eldöntöm, hogy akarok-e tovább menni. De ehhez az ügyvezetőnek minimum olyan karizmatikusnak kell lennie, mint Miklós (volt gyárigazgatóm), okosnak és emberinek, mint Ágnes (legutolsó gyárigazgatóm) és kedvesnek és barátságosnak, mint Chris (Chris Guzy, GE-s ügyvezetőm) egyben. Mindhárom emberre igaz az összes pont, de így jobban esett leírni. Szóval legkésőbb szerdán egy nagy döntést fogok meghozni.

Álláslehetőség 3: Igen, bizony, ilyen is van, közben befutott. Egyelőre annyit tudni, hogy gyártó cég, 200 fős, 3 fős HR, budapesti központ, és van 2 nap home office. Az interjú ezen a héten lesz, még várom a pontos időpontot.

Álláslehetőség 4: Ugyanaz a recruiter fogja hozni, aki álláslehetőség 3-at. Valami bizalmas HR Manager keresés (vagyis a jelenlegi ember még az adott munkakörben van és el lesz távolítva) Vác környékén, ami ennél recruiternél lehet észak Nógrád megye is😀, tehát ígéretes a dolog. De erről még tényleg nem tudok többet.

Milyen fura, hogy ahogy abbahagytam a hagyományos álláskeresést, hirtelen mennyi lehetőség lett. De örüljünk neki. Bármi is lesz, dolgozni legkorábban január 5-től szeretnék, de ezek addig el is húzódnak, azt hiszem.

Amúgy a múlt hét összességében nagyon jó volt, egy napot, a pénteket leszámítva. A péntek gyötrelmes, de nagyon tanulságos is volt egyben. Van egy barátnőm, akit folyton megbántok. Na nem szándékosan, hanem mert most nem működöm jól és előtte el sem szoktam játszani, hogy jól vagyok (azt hittem nem kell legalább előtte színészkednem), viszont ő sincs túl jól és a kettő találkozása nem szerencsés, emiatt a kettőnk kicsit sérült kommunikációja hatalmas érzelmi hullámokat kelt. Akkorákat, hogy a pénteki napot végig sírtam, nem is voltam sehol.

Szombaton viszont jó néhány szorongásomon bátran átlépve reggel nekiindultam a csodás napsütésben Rioval (a kocsim), mert neki wellnessre volt szüksége, így elvittem a kedvenc pesti kézi autómosómba (Palotagarázs, csak ajánlani tudom), ahol a csodás fiúk 30 perces kényeztetéssel új autót varázsoltak belőle. Utána tankoltunk és bezsebeltünk a rengeteg dícséretet a kutastól, hogy Rio milyen szép és milyen gyönyörű a színe💙Aztán OBI, Auchan és késő délután értem haza. Aki tudja, hogy gondjaim vannak a vezetéssel, az tudja, hogy ez mekkora teljesítmény volt, nagyon büszke is voltam magamra. A szorongásokkal nagyon nehéz, főleg, ha amúgy is még ezer más lelki baja van az embernek, de minden leküzdhető, csak akarni kell. Vasárnap is kitartott a lendület, egy csomó olyan dolgot megcsináltam, amit már régen halogattam, tehát az is sikeres nap volt. Így a hétvége végül nagyszerű lett, tegnap este úgy éreztem, hogy fel vagyok töltve új energiával és ma új erővel indulok neki a kihívásoknak. 

Jól kezdődik a hét, milyen lesz a folytatás?

Hétfő este van és itt ülök egy egyelőre bontatlan üveg pezsgő mellett. Na nem, nincs semmi ok az ünneplésre, illetve, ha van is, az nem az, hogy állást kaptam. Egyrészt a mai nap messze az elmúlt 7 hónap legjobb napja volt (mindjárt mesélem), másrészt meg már régen gondolkozom azon, hogy inni kéne, hiszen a filmekben reménytelenebb időszakokban ezt teszik a főhősök. A baj csak az, hogy nagyon nem szeretem az alkoholt, ezért nem is iszom szinte soha, de a pezsgővel még valahogy elvagyok. Na persze 1 pohártól még nem leszek alkoholista, de mondjuk kezdésnek nem rossz.

Szóval a mai nap. Először is 10 hónapos utánajárás után sikerült felvennem az OTP nevű intézménytől a lakástakarékban összegyűjtött összeget. Nem sok, de most életet ment. Már januárban felvehettem volna, de akkor a COVID miatt nem ment. Aztán  végre bejutottam és azt hittem elintéztem, de 3 hónappal később, mikor újra mentem, akkor már a pénzért, kiderült, hogy valamit nem jól csinált az ügyintéző és újra kell kezdeni az egész folyamatot. Aztán a megadott időben újra bementem, de akkor sem stimmelt valami és sokadjára újra indult a dolog, ez augusztus végén volt. Akkor már tudtam, hogy muszáj lesz hozzájutnom ehhez a pénzhez, mert elfogy a többi tartalék. Aztán bementem pénteken, amikor az ügyintéző közölte, hogy csak időpontra lehet menni és előzetes foglalás szükséges és finoman megpróbált elküldeni. Mondtam neki, hogy ezt nekem senki nem mondta, csak hogy november 1. után jöjjek be a pénzért, meg hogy csak egy 5 perces utalást kell elintézni, szóval maradok. Erre a hölgy adott egy jegyet a rendszerből, ami direkt rossz jogcímre szólt, persze ezt csak 15 perc várakozás után vettem észre. Tudtam, hogy ebből megint nem lesz semmi, ezért elhagytam az objektumot és a vonaton hazafelé foglaltam hétfőre időpontot. Ma amikor bementem, már úgy voltam vele, hogy ha most szám szerint a 7. látogatás alkalmával sem kapom meg a pénzt, abból nagyon nagy botrány lesz. De most végre megkaptam, miután hetedszer is el kellett magyaráznom, hogy nem, nem veszem fel a kapcsolódó lakáshitelt és nem, nem kérem az állami támogatást, mert januárban majd villanyszámlára és ételre kell a pénz, nem lakásfelújításra. Így megkaptam az általam összegyűjtött összeget. Persze amikor a lakáshitelem felvételekor akciósan éppen nem volt számlanyitási díj, azt most azért mégis kifizetteték velem utólag, így az 5 év alatt összegyült 1173 Ft súlyos kamatból 1050 Ft-ot levontak. Ennyi erővel párnacihában is tarthattam volna a pénzem, de persze akkor nem is kaptam volna alacsonyabb kamatot a lakáshitelre (mert annak lakástakarék kötése volt az egyik feltétele). De mindegy, 2 extra havi megélhetés biztosítva. Szuper. Március közepéig jó vagyok.

A rengeteg pénzemet úgy ünnepeltem meg, hogy vettem egy Pizza Hut pizzát (szigorúan SZÉP kártyával) és hazahoztam ebédre. Na ja, élni tudni kell, én a hedonista😀 Közben visszaigazolták a héten lezajló személyes interjúmat a török hölggyel, csütörtök este lesz. Azért este, mert a jelenlegi emberkét az adott betöltendő munkakörben még nem bocsátották el, amiatt az irodában nem lehet interjúzni, így a hölgy szállodájába kell mennem. Az a tanácsadó is felhívott, aki LinkedIn-en keresett meg, igaz kicsi fáziskésésben volt, de holnap vele is lesz interjúm. Autóipari céghez keres HR managert (műanyag alkatrészeket gyártanak), 600 fő, 4 fő HR, 2 gyárból lett egy gyár 2019-ben, hatalmas átszervezésen és átalakuláson mentek át. A HR vezetőt már korábban elküldték, mert nem volt jó, most van egy interim HR vezető és állítólag ide nagyon jó lennék. A szavaiból még azt vettem ki, hogy német cég. De hogy melyik, arra még nem tudtam rájönni, mire jó ez a titkolózás, nem értem. Ja, Pest keleti felén van. Nagy segítség....

Múlt héten senkivel nem beszéltem a tanácsadókon és a bolti pénztároson meg a vonat kalauzon kívül. A legjobb barátnőm tudomást sem vesz rólam (nem tudom miért), a másik nagyon szeretett barátnőmet megbántottam és ő azért nem beszél velem, így már inkább nem is próbálkozom, mert azzal csak több kárt csinálok. Mások meg... Rettenetesen fáraszt, hogy mindenki rácsodálkozik, hogy "Jaj, még nem tudtál elhelyezkedni? Hát az hogy lehet?" ezért mindig el kell magyaráznom (vagy csak én érzem, hogy el kell), hogy nem azért nem találok munkát, mert hülye vagyok és semmire sem vagyok jó, hanem amiatt, hogy túl sok a gyakorlatom és ez igenis nagyon nagy akadály. Ha 3-5 év gyakorlatom lenne csak, már rég dolgoznék, az ilyen álláskeresőkre a Facebook-on 2 perc alatt tízen repülnek rá. De mivel engem már a HR manager szintre sem vesznek figyelembe (ahhoz is sok vagyok, ami a legnagyobb hülyeség, legalábbis szerintem), HR igazgató keresés meg jelenleg összesen 2 van Budapesten és 1 Tatabányán, az elhelyezkedés esélye, hogy nagyon finoman fejezzem ki magam, nem túl magas. Ez a 2 pozíció, aminél most én versenyben vagyok mondjuk nem HR igazgató, de a török cégnél az lesz a neve később (?), a németnél meg a méret és a komplexitás miatt számít annak, még ha nem is úgy hívják.

A mai nap utolsó öröme, bár ez tényleg aprócska, hogy másfél hónapja hajkurászom a KitchenAid féle grill serpenyőt (SPAR akció) és ma sikerült megszerezni. Egy háziasszonynak ugye az ilyen öröm is öröm, sülhet a steak a megfelelő edényben.

A sok örömbe azért van némi szomorúság is. Ha HR-es vagy, akkor talán neked is ez az év egyik legjobb időszaka. Mikuláscsomagok, Mikulás rendezvény, agyalás, hogy mi legyen a karácsonyi ajándék a dolgozóknak, karácsonyi programok, céges karácsonyfa állítás és díszítés, jótékonysági gyűjtés, sok boldog mosolygó és kedves arc és sok öröm, nevetés, nekem meg megszakad a szívem, hogy nem adhatom át az ajándékokat, nem díszíthetem fel a céges karácsonyfát, nem lesz karácsonyi közös ebéd, talán soha többé. Hiányzik....minden....mindenki...még mindig.... Na, előbb sírás, utána pezsgő. Egészségetekre!

 

(Gondolat)menet

Csak egy kis friss infó: a hétfőn eltűnt tanácsadó hip-hop előkerült és az interjú, ha kicsit bonyolultan is, de leszerveződött mára, éppen most fejeztük be. Volt vagy 35 perc, a hölgy vezetés közben interjúzott velem (ilyen még nem volt), de közölte, hogy mivel kollégák vagyunk, ez nem is interjú, hanem ketten beszélgetünk. Le volt hidalva a hátteremtől, főleg, hogy az USA-ban is dolgoztam Global HR Igazgató poziban.  Na attól mondjuk én is😁Amúgy aki tovább jut ebben a körben, az jövő héten személyesen is mehet interjúra ugyanezzel a hölggyel meg az ügyvezető igazgatóval, mert a global HR hölgy itt lesz Magyarországon. Utána már adják is az ajánlatot a nyertesnek. Maga az állás nem nagy szám sajnos, a repülőtéren van, vagyis jó messze is, de az alapján, amit a globál HR hölgy elmondott vannak érdekes részei a feladatnak.

Közben kaptam még egy megkeresést - autóipari cég HR manager szerepkör - erről sok mindent még nem tudok. Ezek a LinkedIn felületén érkező megkeresések néha nagyon jól alakulnak, de legtöbbször ezek a tanácsadók is felszívódnak az első levélváltás után. Most is visszaírtam, hogy érdekel, de nem tudom, fel fog-e valóban hívni a hölgy, de a remény hal meg utóljára.

A szuper állás tanácsadója azóta sem került elő, arról most már végleg leteszek, pedig az igazi álom meló lett volna😭

Közben, miután az álláskeresést teljesen reménytelennek gondolom továbbra is, elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit mást csinálhatnék. Először is begyűjtöttem infókat arra vonatkozóan, hogy mostanság mennyit lehet kérni egy angol óráért. Az angol tanítást csak azért nem akartam eddig elkezdeni, mert mindig szeretem befejezni, amit elkezdek, de azt nem tartom helyénvalónak, hogy elkezdek tanítani pár embert, mert most kell a pénz, majd hirtelen ejtem őket, amikor állást kapok. Viszont ha nem kapok állást, akkor a számlákra eleget lehet vele keresni. Ez a 22-es csapdája lenne? 

A másik dolog, ami eszembe jutott és amiben jó vagyok, az a tréning. Mégpedig máris nekiálltam fejleszteni (na jó, még nem, de már jó úton vagyok az ötlet kidolgozásában) egy személyes hatékonyság/időgazdálkodás tréninget, olyat, ami nem a szokásos sallangokra és végtelenségig ismételgetett - amúgy józanész - jótanácsokra épít, ami vagy működik valakinek vagy nem, hanem olyan megoldást ad, ami a gyakorlatban tényleg beválik. Ha egyszer elkészül, akkor 2-3 fókuszcsoportnak ingyen megtartom, a visszajelzéseket feldolgozom és beépítem, hogy maximálisan jó legyen és utána mehet nagyüzemben is. Persze itt most szándékosan nem gondolok arra, hogy ezt majd értékesíteni is kell, mert azt nem vállalom, erre ugyanis nem vagyok jó, no sales please, de arról majd problémázok akkor, ha elkészül😀

Még a munkajoggal lehetne valamit kezdeni, de ez egy ingatag terület, mert ugye erre vannak ügyvédek, én a dolgozóknak ugyan tudnék segíteni, de ők meg nem fizetnek ezért.

A Linkedin felületen hamarosan befejezem a "Become an Instructional Designer" nevű tanfolyamot, ami szintén arra való, hogy jó tréner legyek, de ezúttal a tréning tartalmak technikai elkészítésnek módját lehet megtanulni az SME-vel (Subject Matter Expert) való együttműködéstől kezdve, a tréning tervezésén keresztül a videoanyag szerkesztésig. Nem rossz cucc😀Eddig a pontig 51 tréninget végeztem el április óta (volt köztük persze 23 perces is), de nagyon jó dolog, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Innen csak felfelé?

Nos, így visszanézve a múlt hét volt az életem egyik legrosszabb hete. Annyi minden negatív dolog történt, hogy felsorolni is sok lenne, nem is teszem. Megaláztak, semmibe vettek, hülyének néztek, 2 emberben hatalmasat csalódtam. Így aztán hétvégére oda jutottam, hogy a szombatot és a vasárnapot szinte végig sírtam, már élni sincs kedvem és arra a következtetésre jutottam, hogy eljutottam a gödör aljára és innen már csak felfelé lehet menni. A múlt héten pontot tettem az első 49 évem végére is, mert távozott belőle az utolsó 2 ember, akit a múltból hoztam magammal és akiket nagyon, de nagyon szerettem, de ők nem tudnak és nem is akarnak mit kezdeni a jelenlegi helyzetemmel, el kellett őket engedni. Mivel sosem voltam nagy barátkozó, a barátaim száma ezzel eléggé lecsökkent.

Na, beszéljünk inkább állásügyekről. Ugyebár nem vettek fel abba a bizonyos HR Igazgatói pozícióba - vélhetőleg a teszt miatt - de mivel úgysem nagyon akartam ott dolgozni, ez kevésbé fáj. A szuper állást kínáló tanácsadó azóta sem került elő, illetve mégis, de kicsit tudathasadásos szegény. Előzőleg ugyanis letöltöttem a cégüktől egy bérfelmérés adatait és továbbítottam a gyárigazgatónknak (ahol dolgoztam), mert tudtam, hogy neki hasznos lesz a novemberi pénzügyi tervezéskor. Tudom, jó fej vagyok😀de hát még mindig szeretem őket és nagyon hiányoznak..... Erre a tanácsadó küld egy levelet, amiben arról érdeklődik, hogy tudtuk-e használni a felmérést és mi a véleményünk róla. TUDJA, hogy ÉN nem dolgozom, merthogy ugye ezért keresek állást...... Nem igazán értem, hogy most mi van, de már levettem a listáról azt a lehetőséget és erre a levélre sem válaszoltam. Közben jubiláltam🎂, a MOL 5. alkalommal is elutasított úgy, hogy pont nekem való állásra jelentkeztem, de a CV-m rögtön ment a kukába. Persze jött az e-mail, hogy ne adjam fel, figyeljem a lehetőségeket és jelentkezzek újra. Persze, biztos fogok, ja.... 

Aztán egy újabb abszúrd dolog történt. Felhívtak egy új állás kapcsán. Nem volt nagy szám, de - mondjuk úgy - kereseti lehetőségnek - jó lett volna. Le is beszéltük a részleteket, megegyeztünk az első interjú időpontjában, ami ma lett volna, de meghívó nem érkezett meg a kezdési időpontig, se kép, se hang, eltüntek ők is, mintha nem is lettek volna. OK. Mikor lett ez divat ilyen szinten letojni a jelölteket? Én soha nem tudnék így viselkedni egy jelölttel sem. Aki állást keres, annak arra jó oka van. Minden ilyen történés csak a reményét és az önbizalmát ássa alá egy álláskeresőnek és mire végül eljut egy állásinterjúra, addigra úgy össze van törve, hogy azért szerepel rosszul és azért nem veszik fel. Nem magamról beszélek, én ennél már sokkal erősebb vagyok, de sajnos láttam már ilyet és nem lett jó vége.

Így aztán megint oda jutottam, hogy abbahagyom a keresést és megpróbálok túlélni, amíg lehet és közben várom a csodát. Tudom, vannak ilyen pillanataim, elnézést kérek ezek miatt, de most már tényleg minden reményt elvesztettem. Ahogyan bánnak a jelöltekkel, ahogy átlépnek rajtad, minden emberség kiveszett ebből a szakmából is, én meg, az utolsó mohikánként próbálnék emberközpontú HR-esként dolgozni és megmutatni, hogy ezt jól is lehet csinálni, mégsem kellek sehol. Nem fogok tudni elhelyezkedni. Ezt tudtam eddig is, az előző 23 hónapos álláskeresés óta pontosan tudatában vagyok, hogy minél több tapasztalatom van, annál esélytelenebb vagyok és bár nem az az ember vagyok, aki bármit könnyen felad, de ez most már súlyos valóság lett. 7 hónapja keresek állást, a pénzem lassan elfogy és rákészülök a kocsi, majd kb. 1 évvel utána az álomházam eladására. Reméltem, hogy erre nem kerül sor, reméltem, hogy nem vesztem el egy élet munkájának eredményét, de tévedtem. Ráadásul máshová sem vesznek fel, pedig próbálkoztam bolti eladónak, asszisztensnek, SSC-be HR specialistának, de mindig meg vannak rökönyödve, hogy az én hátteremmel miért ilyet próbálok és hogy ez messze nincs annyi fizetés, mint ami eddig volt és persze nem vesznek fel. Erre csak azt mondom, hogy még ha eddig 1000 fabatkát is kerestem, most viszont 0 fabatkát keresek, havi több száz fabatkát kell kifizetnem számlákra, és bizony a 0 fabatka bevételnél a 200 fabatka is több, legalábbis be lehet belőle fizetni a villany- vagy a gázszámlát, többek között. Amúgy sosem jelentkezek olyan állásra, amit nem csinálnék szívesen, szívvel-lélekkel.

Közben pedig nagyon dolgoznék már. Szabályosan fáj HR témájú cikkeket olvasni, HR témájú rendezvényekről álmodozni (ahova ugye céges e-mail nélkül nem lehet regisztrálni - számkivetett vagyok....). Tényleg, már bármit csinálnék, bármit amire képes vagyok, nem érdekel, ha nem leszek vezető, eddig sem akartam soha az lenni, nem is vagyok benne jó, csak ezt hozta az élet és ezért most drágán meg is fizetek. Ha valakinek bármilyen jó ötlete van, ne tartsa magában. Napi pár órában már ingyen is dolgoznék inkább, minden jobb, mint ez a nagy semmi, és ezt nagyon komolyan mondom. 

Jelenlegi statisztika: 55 megpályázott HR pozíció (a többit nem tartom nyilván, de kb. még 20).

Megy a gőzös

Nos, megérkezett a Korn Ferry teszt. Mivel október 31. volt a kitöltés határideje, gondoltam majd hétvégén, nyugalomban, csendben megcsinálom. Hát nem így lett. Nem sokkal azután, hogy megérkezett a tesztről szóló értesítés, meghívást kaptam a 3. körös interjúra. Péntek reggel 9-re kellett mennem. A levélben szerepelt a cím, csakhogy ez egy hatalmas terület tucatnyi céggel, viszont a cég épületének azonosításához nem kaptam információt. Érkezéskor ezért természetesen pont ellenkező irányba indultam el az épületek között és bár már fél 9-kor ott bolyongtam, félő volt, hogy nem érek oda időben. Senki nem volt az épületek közötti utcákon (biztos mindenki home office), az egyes recepciókra csak kártyával lehet bejutni, így végül a GPS-t vettem igénybe, ahová okosan nem a címet írtam be, hanem a cég nevét és hoppá, hamarosan ott álltam a bejárat előtt. Azon mosolyogtam magamban, hogy lehet hogy ez is egy teszt, ha a jelölt a hiányosan megadott cím alapján is odatalál, kap plusz pontot😀 Egy enyhén bunkó biztonsági hölgyeményen keresztül fel is jutottam az 1. emeletre. Mivel nem mondta pontosan, hogy merre kell menni a lépcső tetején, ott is elkezdtem a bolyongani az egyforma feliratú, kívülről nem nyitható ajtók között, sehol egy csengő vagy valami, ami jelezné, hogy te hülye, itt próbálkozz. Emberek sehol, néma csönd, mint kiderült, mindenki home office-ban van. Közben az egyik ajtón kijött egy hölgy és már egy ideje ott állt, mire eljutottam addig az ajtóig, de nem szólt volna. Mondom, hogy interjúra jöttem. Kicsit zavarban volt, aztán besietett egy nyitott tárgyalóba, ahonnan egy borízű hangot hallottam: Van maszkja? A hölgy jól hallhatóan azt válaszolta, hogy nem tudja, majd kihozott nekem egy maszkot, de addigra már rajtam volt az enyém. Előzményként a nagy hidegben odakint lefagyott a telefonom, lehalkítani tudtam, de kikapcsolni nem. Viszont cserébe csak az interjú első 10 percében 4 telefonhívást kaptam (általában heti egy is luxus manapság), a táskám kedvesen berregve jelezte mindet. Mindegy, közben elindult az interjú. Kicsit több, mint egy óra volt. Nem volt rossz, de jó sem. A leendő főnökömmel (horvát hölgy), és a magyar ügyvezető igazgatóval beszéltem. Megkaptam a rettegett mumus kérdésemet, hogy mi az én vezetési stílusom, nekem meg erről fogalmam nincs, illetve nem tudom, hogy erre a kérdésre milyen választ kell adni. Ennek utána kell majd néznem egyszer. Mindegy, megválaszoltam úgy ahogy. Aztán megkértek, hogy töltsem ki a tesztet még pénteken és kedvesen szóltak, hogy 2-3 óra időtartamra számítsak. TE JÓ ÉG! Ezt mondjuk lehetett volna előbb is mondani. Közben kiderült az épület jelzése, amit ha tudtam volna, akkor 1 perc alatt megtalálom. Mondtam is nekik, hogy ha az idetalálás egy teszt volt, akkor az jól ment, de mondta az ügyvezető, hogy meg kellett volna kapnom a meghívóval együtt az épület kódját. Köszi.

Hazajöttem, majd nekiültem a tesztnek. Hát, aki azt kitalálta én azt ültetném oda. Kezdődött számolós feladatokkal, táblázatokból kellett kinyerni a kérdésekre a választ, ez nem volt nehéz. Utána jött a szövegértés, vagyis egy szöveg elolvasása után kellett válaszolni a kérdésekre. Itt szigorú időkorlát volt, 75 másodperc (olvass - keresd meg az infót - válaszolj). A 3. szöveg olyan hosszú volt, hogy a 75 másodpercbe az fért bele, hogy elolvastam azt, meg az 1. kérdést, válaszolni már nem tudtam. Szóval ebben a részben volt pár hibám, az biztos. Aztán jött a krém krémje, a logikai teszt. Előtte gyakoroltam ilyen Korn Ferry minta tesztekkel, de ez nem is hasonlított azokra. A gyakorlás alatt jól ki lehetett találni a logikát, itt az esetek 80%-ban fogalmam sem volt a helyes válaszról, mentem a legjobb tippel, amit valahogy alá tudtam volna támasztani, ha megkérdezik miért azt választottam. Persze ez is időre ment, a szokásos 75 másodperc, ettől aztán jön rád a stressz és nem vagy annyira okos. Utána pedig 6-6 állítást kellett sorba raknom aszerint, hogy rám melyik igaz. A válaszoknak volt 9 hely, de először nem esett le, hogy hagyhatok ki helyeket, így egy ideig a rám nem annyira igaz válaszok is aránylag fel lettek értékelve. Aztán rájöttem a titokra, onnan már egyszerű volt. Volt vagy 150 kérdés 3 részre osztva (kompetencia, személyiség meg még valami), de itt már olyan frusztrált voltam a sok bénázásomtól az elején, hogy csak be akartam fejezni. Persze az sem segített, hogy a szomszédban fúrtak-faragtak-kopácsoltak folyamatosan, ennyit a nyugodt körülményekről. Úgyhogy nem valószínű, hogy tovább jutok, de őszintén szólva nem is szeretnék itt dolgozni, úgyhogy abban reménykedek, hogy valóban nem sikerült. Amúgy tesztekben mindig kiemelkedően jó voltam, a Wizzair-nél még mindig enyém a valaha elkészült legjobb GMAT teszt (bár akkor ettől függetlenül oda sem vettek fel, ez amúgy 12 éve volt)

A másik, igen kiváló lehetőséggel kecsegtető tanácsadó viszont eltűnt. Nyom nélkül. Az interjú alatt még mondta, hogy küld egy linket, ahová majd fel kell töltenem az önéletrajzomat, de ez sosem érkezett meg. Kértem, hogy küldje el, de csak nem kaptam meg. Persze nem vagyok elveszett ember, felmentem a weboldalukra, megtaláltam a megfelelő helyet, feltöltöttem oda az anyagomat, majd értesítettem, hogy ott van, sőt e-mailben is elküldtem neki. De a pasinak azóta sincs se híre, se hamva. Úgyhogy arra a szuper állásra is keresztet vethetünk. Utána olvastam, hogy már nemcsak a randizásban, hanem a toborzásban is divat a ghosting, vagyis amikor az egyik fél - jelen esetben a tanácsadó vagy a recruiter - randi azaz interjú után eltűnik egy szó nélkül. Na, ilyen akkor már velem is történt.

A legrosszabb, hogy igazából egyik sem érdekel, sőt, inkább azon imádkozom, hogy ne vegyenek fel sehová. Mert közben történt valami velem. Bár a napok nagy részében úgy tűnik, hogy nagyon jól vagyok, kifelé csodásan hozom a magabiztos, jókedvű, erős csajt (ebben mondjuk mindig jó voltam), az interjúkon is kiválóan szerepelek, közben viszont belül hatalmas káosz uralkodik, egyre nagyobb és nagyobb. Nem is biztos, hogy akarom ezt, nem is biztos, hogy jó irányba megyek, de nem tudom merre kellene mennem. Amikor ezt felismertem a múlt héten, hirtelen mindenben elbizonytalanodtam, a képességeimben, a terveimben, a lehetőségeimben és végül bumm, jött a végső csapás. Nem akarok már tovább állást keresni, sőt, nem akarok dolgozni sem, egyáltalán nem, de, és most figyelj, a HR területen biztosan nem akarok dolgozni. Ez azért mellbe vágott egy kicsit és nem tudom honnan jött. Olyan érzés, mintha kaptál volna egy gyomrost és napokig nem tudsz felállni a padlóról, levegőt sem kapsz. Le akarom zárni ezt az egészet, elutazni valahová a világ legtávolabbi, legeldugottabb sarkába, ahol csak én vagyok egyedül, remélve, hogy választ találok a most a fejemben expressz vonatként száguldó ezernyi kérdésre. Persze egyelőre nem teszem, mert a józan eszem azt mondja, hogy nem költhetem ilyesmire a pénzt, és a józan eszemnek sajnos igaza van. Bár lehet, hogy ideje lenne nem az eszemre hallgatni egyszer végre valahára....

Ebből az állapotból 2 dolog tudott kibillenteni. Az egyik, hogy szombaton kimentem anyukámhoz a temetőbe, szombaton volt ugyanis 18 éve, hogy itt hagyott, mondhatom, hogy egyedül, bár valahol van egy apám és egy nővérem, ők számomra már nem léteznek. Anyu egy sírban van az apai nagyszüleimmel, akikkel nem volt túl közeli a kapcsolatom. Rendbe tettem a sírt, mécsest gyújtottam, virágot vittem. Tudom, hogy hülyeség, de én még mindig beszélgetek vele, a temetőben is ezt tettem, és szokás szerint megkapta a kedvenc vörös rózsáját, amit szokás szerint megpusziltam. Ez megnyugtatott, mintha velem lett volna ő is.

Vasárnap pedig végre - napra pontosan - 2 év után színházban voltam és századjára - na jó, csak ötödjére - megnéztem a My Fair Lady-t. Sajnos nem Tompos Kátya volt éppen, de a többi szereplő magasan ellensúlyozta az ő hiányát, hatalmas élmény volt. Utána hazafelé bementem a Sugar! cukiba a kedvenc tortámért, úgyhogy a vasárnap mondhatjuk, hogy hibátlan nap volt.

Most pedig új hét és egy új világnak a kezdete, azt hiszem. Amúgy ma pont megkeresett egy tanácsadó egy Senior HR Manager pozícióval, erre még bizonytalanul rábólintottam, meglátjuk, van-e még dolgom a HR-en vagy jól látom és már nincs.