A Talent Development Head pozíció kapcsán végül egész utopisztikus élményben volt részem. Mivel a beszélgetések alapján (tényleges interjú még nem volt, de vagy 6x beszéltem ezzel meg azzal) sem lett vonzóbb a pozíció, nagyon udvariasan és kedvesen visszaléptem. Ezután szó szerint lelki terror következett levél meg telefonhívás özön formájában, hogy ez aztán nagyon váratlan volt tőlem és ezt így nem lehet csinálni, hogy csak úgy meggondolom magam és visszalépek. Éreztem a hölgy kétségbeesését, végre volt egy jó jelölt és az meg visszalép, gondolom szorítja őket az idő. Mondtam, hogy az én hibám, rögtön rá kellett volna kérdeztem a jelenlegi pontos lokációra és nem lett volna szabad azt feltételeznem, hogy a cég még ott van, ahol korábban volt (a régi hely fél óra utazással közelebb volt). Aztán nem tudtam felvenni a telefont, amikor hívott az indiai hölgy, hogy még valamit kérdezzen és nem hívtam vissza 5 percen belül, akkor meg ezen háborodott fel. A végén azt éreztem, hogy valami utópisztikus világba cseppentem, ahol ha visszalépsz egy munkalehetőségtől, akkor kivégeznek vagy valami hasonló😀 Egy kedves barátnőm szerint viszont végre egyszer kiálltam a saját érdekeimért, amúgy sem normális reggel 7-től este 8-ig munkában és úton lenni szerinte sem, mert így a work-life balance úgymond nem is létezik. Ezzel maximálisan egyetértek. Kedvesem is finoman jelezte, hogy nem örülne neki, ha csak aludni látna, amikor hazautazik hozzám. Neki is igaza van. Normális fizetésért és heti 2-3 home office-ért azért még elgondolkoznék rajta, de ez nem is téma ebben az esetben.
A ház gondoskodik róla, hogy ne unatkozzam, mert az utóbbi időben minden nap elromlik valami. Valamit meg tudok javítani én is, van amit csak sufni tuningolok, (pl. a kerti kisház ajtaját, ami elállt az épület síkjától valami miatt, de már nem), néhány dolog régóta vár a megoldásra, mert több próbálkozásra nem sikerült megoldani (pl. még mindig beázik a tető, pedig már 2 csapat is dolgozott rajta). De még ettől függetlenül is hétfőn 3 különböző szerelőt fogok keresni és hívogatni, és azon gondolkozom, hogy mi jöhet még, érdeklődve várom az újdonságokat. Így aztán unatkozni nem lehet és a pénz is gyorsan fogy (ez utóbbi azért kicsit aggasztó). Lehet, hogy ki kéne tanulnom valami kétkezi szakmát, lassan mindenben lesz kisebb-nagyobb gyakorlatom és lehetek ezermester😀 Úgy könnyebben el tudnék helyezkedni. Talán.
További csodás hétvégét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése