Nos, csak a rend és a történeti hűség kedvéért rögzítem, hogy ezen a héten csupán 1 helyre adtam be jelentkezést. Nem azért, mert csak egy cég hirdet, hanem azért, mert mindig ugyanazok a hirdetések jelennek meg, van ami már ötödik alkalommal. LinkedIn-en ugyanis látod mikor adták fel. Van pár cég akik újra és újra és újra meghirdetik ugyanazt a pozíciót, amire már jelentkeztem és semmilyen visszajelzést nem kaptam vagy éppen elutasítottak. Mindegyik pozícióra tökéletesen, betű szerint megfelelek, éppen ezért nem fér bele a fejembe, hogy kit kereshetnek, ha április óta nem találják. Talán annyira specifikus a munkáltató kérése, hogy például: 38 éves, 5 év gyakorlat, barna haj, jobb kezén tetkó, sovány testalkat, Andrea keresztnevű, budapesti. Mert csak ebben az esetben tudom elképzelni, hogy 4 hónap alatt sem sikerült betölteni. Mivel lehet látni a jelentkezők számát is, arról sincs szó, hogy senki nem jelentkezett vagy csak kevesen és a jelentkezők kvalitásai is rendben vannak.
Amiről igazán szó van, az 2 dolog:
1) életkor
2) hol dolgoztál eddig
Amit ugyanis már 12 évvel ezelőtt is felfedeztem, az most is igaz. Nem fognak felvenni:
- gyógyszeripari céghez, ha még nem dolgoztál gyógyszeripari cégnél
- SSC-hez, ha még soha nem dolgoztál Shared Service Centerben
- autóipari céghez, ha még nem dolgoztál autóipari cégnél
- vegyi anyagokat gyártó céghez, ha még nem dolgoztál vegyi anyagokat gyártó cégnél
- recruiternek (talent acquision), ha még nem voltál recruiter
Valaki majd egyszer magyarázza el, hogy a HR területen ezekhez milyen speciális tudás kell, amit nem lehet felszedni pár óra alatt a vezetőkkel történő beszélgetés során. Hiszen itt is toborzunk (jó, abban van némi specifikum, de ha a 22 éves recruiter meg tudja csinálni a hatalmas élettapasztalatával, akkor talán én is képes lennék rá), beléptetünk, oktatunk, fejlesztünk, fegyelmezünk, motiválunk (jó, itt is lehet specifikum), bért fizetünk, teljesítményt értékelünk, juttatásokat adunk, kinevezünk, jutalmazunk, kiléptetünk, ezek mindenhol ugyanúgy zajlanak a céges sajátosságokat és folyamatokat leszámítva, amit úgyis meg kell tanulni belépés után. Szóval nem értem miért kizáró ok, ha még nem láttam olyat belülről......
Erről az jut eszembe, mikor 1990-ben egy nagyon kedves osztálytársammal besétáltunk az Expressz utazási irodába a friss idegenvezetői végzettségünkkel, hogy mi már most idegenvezetők szeretnék lenni, ott meg csak néztek ránk, hogy jó, de mennyi gyakorlatunk van. Hát nem volt.... Később úgy lettem mégis idegenvezető, hogy gyakorlatot hazudtam magamnak (az 1 hetes görögországi nyaralásunkat formáltam át egy kicsit), amit könnyen ellenőrizhettek volna, de szerencsére nem tették. Piroska, az utazási irodai főnököm a világ legcsodásabb embereinek egyike volt, szerencsém volt vele. Manapság viszont hazudni már jóval neccesebb, mert referenciát ellenőriznek és mert digitális nyomokat hagyunk mindenhol. Megnézik a Facebookot, a LinkedIn-t, mindenhol viszont nem tudsz alkalmilag éppen akkor hamisítani, bocsánat, hazudni valamit, amikor kell.
Ma a LinkedIn nagyon sok helyen foglalkozik az életkor alapú megkülönböztetéssel. Rengeteg post van róla milliónyi hozzászólással. Egy nemrég végzett felmérés ugyanis azt mutatja, hogy a 45 éven felüliek az eddigi legnagyobb munkanélküli válsággal néznek jelenleg szembe, ami ki tudja meddig tart. A kommentelők többsége vagy hozzáértő szakember (pl. az általam nagyrabecsült Dr. Juhos Andrea) vagy 45 év feletti állástalan szakember, aki reménytelen helyzetben van. Mivel hirtelen eszembe jutott, hogy van egy cég, akik kimondottan ezzel a problémával foglalkoznak és ilyen embereknek segítenek, gyorsan megkerestem őket a neten és regisztráltam hozzájuk, de kiderült, hogy pár éve beadták a kulcsot, mert reménytelen volt a vállalkozás. Szép.
Arról is olvastam egy nagyon jó cikket, hogy miért nem kellenek a 45 év felettiek. Na, ez vicces olvasmány volt. Kiragadok belőle néhány példát, hogy ti is jól szórakozzatok.
1) a 45 év felettiek többnyire egy vagy több krónikus betegséggel küzdenek, sokat hiányoznak. Nos, én 2002 óta nem voltam beteg, egy napot sem hiányoztam. Nincs krónikus betegségem (még, de ilyen hülyeségektől lesz). Nyilván 60 felé már kevesebb ember mondhatja ezt el magáról, de a 45-50 éveseket kár ezért eltemetni.
2) a 45 év felettiek nehezen, lassan tanulnak vagy egyáltalán nem hajlandóak tanulni, nem tartanak lépést a korral. Én most is egyetemre járok és ha ez a diplomám meg lesz, jön a következő. Minden nap elvégzek egy képzést a LinkedIn-en, és szakkönyveket olvasok, jelenleg pszichológia, coaching és társadalombiztosítás témakörben, mert érdekel és mert talán tudom majd még használni. Követem a digitális HR applikációkat, híve vagyok az új megoldásoknak, sőt ilyen ötleteim is vannak. Persze megint csak magamról tudok nyilatkozni, de szerintem ez az állítás megint nem igaz a célcsoport nagy részére.
3) Nagyon konkrét elvárásaik vannak a munkahellyel szemben. Igen, és bolondok lennének, ha nem lennének ilyen elvárásaik. A 45 év feletti emberek többsége már tudja, milyen fontos, hogy jó helyen dolgozzon, megbecsüljék, legyen work-life balance (vagy mi...). Nem csak a fizetést akarja hazavinni, hanem bolond módon azonosulni akar a célokkal és szeretni akarja a munkáját. Jó, ítéljük el őket ezért, de megvezetett, motiválatlan bábukkal dolgozni nem biztos, hogy kifizetődőbb.
4) Nagy a bérigényük. Megint csak magamról tudok nyilatkozni, de ez megint hülyeség. Minden munkakörnek van egy piaci bére. Ez nyilván nem egy pontos összeg, inkább egy sáv, amin belül a kevésbé tapasztaltak kevesebbet kapnak, a nagyobb tapasztalattal rendelkezők meg kicsivel többet. Bármennyit is kerestem eddig, az aktuális bérigényemet mindig az adott pozíció határozza meg, még akkor is, ha éppen csak a felét kapnám a korábbi fizetésemnek vagy éppen még kevesebbet. Csak azért, mert 22 éve vagyok HR-es nem kérhetek mindenhol ugyanannyit, mint az utolsó helyemen, bármennyire is szeretnék, így mindig a munkakörnek megfelelő fizetésigényt adom meg. A korábbi bérem 50-90%-át használtam eddig sávnak, tehát elszállva nem vagyok. A munkakörhöz tartozó bér megállapításához alapul lehet használni például a Hays Salary Guide kétnyelvű kiadványát, sokat segít évről évre.
5) Ez a legjobb: A 45 éven felüliek nagy része túl sok időt tölt az unokákkal, emiatt sokat hiányoznak vagy kevésbé tudnak figyelni a munkájukra. Na ehhez aztán tényleg nem tudok viszonyulni, de legalább jókat nevetek, amikor ilyen butaságokat olvasok.
Amíg ezt írtam, rájöttem, hogy lehet, hogy nekem kéne ezzel az üggyel/problémával komolyabban foglalkozni, mint új karrier irány, de hogy hogyan, azt persze még nem tudom, viszont kihívásnak jó. Igaz, hogyan segítek másoknak, ha magamnak se tudok? A másik útiránynak egyre inkább a képzés/oktatás tűnik, de azon felül, hogy kiterjedt tanulmányokat folytatok a témában (már instructional design területen járok és nagyon tetszik) még ez is homályos, hogy mit és hogyan lehet ebből kihozni. Persze ne hanyagoljuk el az angoltanár vonalat, oda még tuti jó vagyok.
Legyen nagyon kellemes hétvégétek! Nekünk is az lesz😀