Teljes kétségbeesés reménnyel fűszerezve

12 visszajelzés érkezett és ezekből 3 interjúm lesz a héten, bár csak 1 szól tényleges álláslehetőségről (mai interjú).

A teljes elkeseredés onnan jön, hogy sajnos mindenhonnan az jön vissza hogy impressziv a CV-m meg nagyon szenior vagyok én, de ilyen állás nagyon kevés van, ha egyáltalán....... 

A remény meg az hogy legalább lesz 3 interjúm ezekből a megkeresésekből meg ugye még egy másik (egy másik tényleges állásra), vagyis összesen 4 interjú és 2 valós lehetőség, tehát a kapcsolati köröm bővülget legalább és többen tudják hogy létezem. Hosszú távon ez is jó. Ez eddig a legforgalmasabb hetem:-))

Az új projekt 1. napja: eredmény

A célzott megkeresések első napján elég jó eredmény született, statisztikailag jobb, mint a korábbi, hirdetésekre való pályázgatással. A kiküldött 40 megkeresésre 8 "érdemi" válasz jött. Fontossági sorrendben a következők:

• Az egyik világhírű fejvadász cég magyarországi Country Managerével hétfőn beszélek majd telefonon
• Az egyik nagyobb magyarországi cég partnere azt írta vissza, hogy nagyon érdekes régiós és igen magas szintű, nagyon szenior HR tapasztalatom van. NNNa!!!! Náluk egyébként jelenleg nincs semmi, de észben tart.
• 2 magyar fejvadász hívott, hétfőn újra beszélünk
• Egy angliai kapcsolatom pedig szintén azonnal visszaírt és a bérigényeimről kérdezett.
• és a tegnapiak: a szupergyorsak, az automata válaszosok, meg a "csak hirdetésre" cég.
• Meg volt egy Out of Office, de az nem számít.

Összességében tehát én pozitívnak ítélem a próbálkozást, és tekintve hogy péntek délután küldtem ki a leveleket, sokan még nem is olvasták (pl. a dubaiak, vagy azon magyarok és angolok, akik péntek délután már nem dolgoznak).

Tehát hétfőn 3 telefonbeszélgetés, kedden meg egy interjú a rögzített jövő heti program. A kevésbé kellemesek körül pedig a vezetékes telefonszolgáltatás felmondása, mint költségcsökkentő tényező, lehet hogy a TV előfizetéssel együtt, bár ez utóbbi komoly csapás lenne, tekintve hogy 24 órában ráérek.....

Még egy, éppen most jött egy válasz Dubaiból, bár csak a CV-met kéri Word-ben, mert a PDF neki nem jó.

Meglátjuk mit hoz a jövő hét.

Elindultam

Kiküldtem 40 jelentkezést/megkeresést, az eredmény perceken belül felülmúlhatatlan volt:-)

1 ember házon kivül van, ez OK.

1. automata válasz: Köszönjük, eltesszük, majd szólunk ha van valami  (nem szó szerint persze:-))

2. automata válasz (gyakorlatilag 5 másodpercen belül érkezett és annyira jó, hogy idéznem kell:  

This is to acknowledge good receipt of your CV, which we have read with interest and circulated amongst our colleagues.

As one of the longest-established executive search firms in the world, we take a long-term view of our relationships with individuals such as yourself.  While we are not currently working on any assignments for which your profile would be a good fit, we are continually appointed by client companies to handle new assignments.  We will therefore hold your full details on file so that when a suitable opportunity arises which you may wish to consider, one of us will contact you - be it only to discuss.

In the meantime, please stay in touch with us, and in particular please send us updated details on yourself as and when your situation changes.  The more accurate the information we have on you, the better our ability to match your profile to the assignments and opportunities on which we work.

Szóval ezek sebességben verhetetlenek. 1 percen belül minden konzultáns elolvasta a CV-met és megállapították, hogy jelenleg nincs nekem való pozíció. Tanulhatnánk tőlük a hatékonyságot illetően:-) Ez aztán a cég, nem semmi, nem igaz?:-))

3. automata válasz: köszönik szépen, de csak aktuális hirdetésre fogadnak el jelentkezést, figyeljem az internetet és jelentkezzek, ha nekem való állás lesz. ..... na jó, ennyi eszem nekem is van, csakhogy én a nem meghirdetett állásokra pályázom.....

Na, szóval a kocka el van vetve. Hogy merre gurul, nem tudni. Az interneten továbbra sincs semmi amire jelentkezni lehetne, tehát várunk és várunk. ....és már szeptember vége van......

Hogyan ne keressünk állást, azaz Mass Application Project

Ha az ember minden egyéb ötletet kimerített, vissza kell térni a szakértők által tiltott, de statisztikailag valamivel hatékonyabb Mass Application módszerhez. Én azt mondom, van az a pont amikor minden módszer jó módszer, és ez a pont most eljött a számomra. A cél szentesíti az eszközt, mint tudjuk.
A frissen összeállított új kapcsolati listám 31 tagja számára elkészültek a majdnem egyedi levelek amihez csatolom a vadonatúj önéletrajzom. 48 ilyen kapcsolatfelvétel fog kimenni, természetesen táblázatban van/lesz rögzítve minden kapcsolat, eredmény és visszajelzés. Kutatásnak sem rossz, legfeljebb ha nem kapok állást, majd írok erről egy bestsellert:-))

Jó pont

Még mindig a 251. nap. De készen van az új önéletrajzom!!!!!!! Jó pár órás munkával, tucatnyi változat után megíródott a remekmű és készen áll hogy lehengerelje a munkaadókat és fejvadászokat:-)

Tovább, tovább

251. nap

Tegnap hívást kaptam egy ismeretlen számról. Aki állást keres, az tudja, hogy az ember egy tizedmásodpercre sem válik meg a telefonjától, azzal alszik, eszik és megy arra a bizonyos helyre is és minden hívásra azonnal ugrik, nehogy éppen  AZT A HÍVÁST mulassza el. De csak a bank hívott és rávilágított arra, hogy én tudtam rosszul a kölcsönöm lejárati idejét (szerintem augusztus volt) és mivel szeptemberben nem fizettem, máris elmaradásban vagyok. Mint kiderült, igazuk volt persze, így átutaltam a tartozást és keserűen megállapítottam, hogy ha ez a hitel még tényleg él, 1 hónappal csökkentek a túlélési esélyeim az eredeti reményhez képest. Ez megint le is tört, de furcsa módon csak úgy fél órán át borongtam, aztán valami hihetetlen energiával és elszántsággal csaptam bele a mostani új próbálkozásba és már 53 név van az új kapcsolati listámon.

Egyébként az állásportálok tegnapi átszörfözgetése a mostanra már megszokott döbbenetes eredményt hozta, vagyis egyetlen egy pozíció sincs amit megpályázhatnék. Közben feliratkoztam egy hírlevélre (Gerilla önéletrajz), de semmi újat nem tanultam az érkező levelekből, csak azt, hogy ha a sikeres önéletrajz igazi titkát akarom megtudni, akkor vegyem meg a 71 oldalas tanulmányt. Persze az ajánlóban az szakember szépen leírja, mennyi anyagi veszteséggel jár állást keresni sokáig (fogalma nincs róla hogy nekem személy szerint mennyibe kerül), így nekem kissé furcsa hogy ennyi pénzt kér valamiért, ami ha olyan forradalmi lenne, már biztosan könyv alakban is megjelent volna és világszerte méltatnák alkalmazhatóságát és sikerét. Nos, ebből a pénzből én befizetek még 1-2 számlát és további pár hétig eléldegélek kenyéren és vízen, így nem ruházok be a nagy titokba.

Az önéletrajz átszerkesztésében egyébként én sokáig nem hittem. Nagyra tisztelt mentorom annak idején megtanított a jó önéletrajz megírására és azt a módszert azóta hűen követtem, de most rájöttem, valóban kell valami amivel kitűnök a további 300 jelentkező közül. Így átmentem kreatív-innovatív megközelítésbe és átdolgozom az egészet. Ha sikeres lesz, majd én is árulom a technikát:-)

A csodacéggel történteken mindenki ámul és bámul, felháborítónak és hihetetlennek tartják, ahogy viselkedtek velem. No meg 10-ből 10 ember azt mondja, hogy talán jobb is hogy egy ilyen cég nem vett fel. Osztom a véleményüket és az eset a megoldatlan rejtélyek dossziéba kerül, amiken majd a nyugdíjas HR vezetők teadélutánján órákig fogunk anekdotázni 2032-ben:-)

Használd a hálózatod!

A kért és kéretlen tanácsok közül ezt utálom a legjobban. Alapvetően persze jó ötlet, benne is van a tankönyvekben, mindenki beléd sulykolja, na meg alapvetően józan ész.... De a hálózat - mily meglepő - emberekből áll. Az emberek pedig ritkán gondolnak magukon kívül másokra is. Az ismerőseid amúgy is messze elkerülnek, ha nincs állásod (tisztelet a kivételes kivételeknek, akiknek ezúton is nagyon szépen köszönöm a tényleges és lelki támogatást), tehát nem valószínű, hogy egész nap azon agyalnának, hogyan szerezzenek neked munkát. Szólsz nekik, ők persze sajnálnak, jönnek a szokásos mondatok, mint "Ne add fel" "Olyan jó vagy a szakmádban, hamar találsz valamit" "Ha hallok valamit, rögtön szólok", aztán kb. 5 perc múlva el is felejtik, és még ha szembe is jön velük egy óriásplakát méretű villogó hirdető tábla, amin éppen HR managert keresnek, eszükbe sem jutok, mint lehetőség. Ez nem vicc, tapasztalatból tudom. Hetente meg nem nyaggathatja őket az ember. Én pedig, szegény jóhiszemű álláskereső, arra számítok, hogy ők is olyanok mint én, vagyis majd tényleg megpróbálnak segíteni és ha hallanak valami lehetőségről, talán szólnak. Én ugyanis, ha olyan ismerős keres meg, akinek nincs állása, már csak rutinból körbekérdezek, hátha az én hálózatom tud NEKI segíteni. Na és akkor felébredünk az álomból és jobb ha nem várunk segítséget senkitől. Az emberek nem segítőkészek, és ameddig magukat biztonságban érzik, fikarcnyit sem érdekli őket hogy más bajban van. Vagyis csak egy valakire számíthat az ember, és ez a valaki saját maga. Egy fiatalkori naplóbejegyzésemben találtam ezeket (már akkor is bölcs voltam): Trust noone! Nothing comes on a silver plate, you have got to take what you want. Na, ezzel azonosulni tudok. Végre valami. 

Egyébként - és ez meglepő - statisztikailag a vadidegenek hamarabb segítenek, mint a "barátok".

Holnap péntek. Jó munkát annak, akinek van:-(

Rögös indulás

Tegnap volt egy interjúm egy új fejvadásszal, egy új állás reményében, ami Sopron mellett lenne. Tudom, hogy mindennek örülni kell(ene) az én helyzetemben, de ez nem tud fellelkesíteni. Nem akarok "vidékre" költözni. A többletköltségek (lakást bérelni, berendezni, felszerelni, rezsi, stb.) miatt megint nem jutnék anyagilag semmire. Ráadásul - ha csak ideiglenesen is vállalnám el, ami szerintem pofátlanság és teljességgel etikátlan - állást keresni Pesten és interjúkra járni lehetetlen lenne. Mindegy, kár ezen filozofálni, hiszen hol vagyunk még attól. Amúgy nem sikerült jól az interjú (szerintem 2 kérdésre nagyon bénán válaszoltam), de ez nem is zavar. 

Stratégiát tekintve visszatértem origóba és újra összeírtam, ezúttal egy bővített listába, hogy kiket fogok megkeresni állásügyben  (akiket eddig még nem).

Ma a szokásos szörfözgetéskor nagy megdöbbenésemre egyetlen hirdetést sem találtam, ami nekem való állást hirdetne és az átnézett fejvadász honlapokon sincs semmi lehetőség.

De alapjában véve teljesen el vagyok keseredve, semmi motivációm ehhez az egészhez és valahol ott tartok hogy hagyom az egészet és ahogy lesz úgy lesz. Ilyet még úgysem csináltam életemben, ugyanis nem vagyok feladós típus. De mégis, mi a legrosszabb ami történhet? Ha annyira jó vagyok a szakmámban, akkor miért kell szó szerint kenyéren és vízen élnem, hogy megpróbáljam minél tovább kihúzni?

Új kezdet

Tegnap felhívott a tanácsadó, aki a csodacéghez kötődik. Elmondta, hogy fogalma nincs miért döntöttek úgy ahogy döntöttek, szerinte az utolsó perc utáni percben. Ez azért érdekes, de már cseppet sem meglepő. Ráadásul neki nem szóltak, hogy hogyan tovább, így ő is kissé tanácstalan volt. Viszont nagyon díjaztam, hogy felhívott, igaz én is hívni akartam hogy megköszönjem a segítségét, mert ő végig nagyon korrekt volt velem, nem úgy mint a szuper HR-es.

Azóta hárman kerestek meg a LinkedIn portálon keresztül álláslehetőséggel. Az egyik Pécsett lett volna, őket lemondtam. A másik budapesti, a harmadik soproni. Ez utóbbira is szívesen nemet mondtam volna, de talán mégsem vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak. Persze úgy elvállalni valamit hogy cseppet sem fűlik hozzá a fogad, nem jó, de hát még sehol sem tartunk, a cégről semmit nem tudok, csak hogy nagy. De nem szeretnék Budapestről elköltözni, legfeljebb az országhatáron túlra tenném meg. Viszont a budapesti álláslehetőség kapcsán ma volt egy remek telefoninterjúm és máris jelezték, hogy benne vagyok a következő fordulóban. 

Persze cseppet sem vagyok bizakodó, sőt. Teljesen elment a kedvem és minden motivációm. Kilátástalan és reménytelen a helyzet, a család pedig pont olyan megértő, mint mindig:-(

Kezdjük elölről

A csodacégből a csoda HR-es tegnap felhívott és közölte, hogy nem vesznek fel. Minő meglepetés, én ezt 1,5 hete tudom. Indoklásként nem sokat tudott felhozni, így a dicsérő taktikához folyamodott, mely szerint szakmailag meg felkészültségemet tekintve nagyon jó vagyok, jó lett a tesztem, de a személyi tulajdonságokat tekintve a csapatba jobban illene egy másik jelölt. A legédesebb rész az volt, hogy reméli hogy nem lesz rossz szájíz egyik oldalamon sem (már hogy a manóba lenne az én oldalamon rossz szájíz 3 hónapos huzavona és gyötrelmes várakoztatás  meg egy majdnem ajánlat után?) és hogy ha találkozunk a jövőben, mint 2 kolléga akkor az kellemes lesz. Én udvariasan megköszöntem mindent és ennyi. Remélem hogy egyszer, amikor már HR Igazgató leszek, majd ő lesz a jelölt, és alkalmam nyílik neki megmutatni, hogyan kell etikusan és profi módon bánni a jelöltekkel (Persze nem fogom felvenni) Mindezek után nem is nagyon bánom, hogy nem ide megyek dolgozni. A sok cseppet sem hozzáértő HR-es miatt lassan kiábrándulok imádott szakmámból, ami szomorú, de nagyon.

Most újra kezdjük. 2 cég máris megkeresett, tehát azért van valami remény, ha nem is sok. Nem akarok sokat, csak tartozni valahová, hogy legyen célja és értelme a napok múlásának. 

Viszont 2 dologra rájöttem tegnap. Egyrészt mégiscsak én akarok lenni a főnök, vagyis HR Manager vagy Igazgató leszek megint, ha nagy leszek. A másik, hogy ha kiderül a legközelebbi lehetőségnél, hogy női főnököm lenne, azonnal visszalépek. Elegem van a szakmai és a női féltékenységből  ami egy női felettesnél szinte azonnal fellép és hát a múltbeli eseményekre tekintettel nyilvánvaló hogy ez a scenarió az én esetemben egyáltalán nem működik. Ennél a 2 új cégnél Igazgató ÚRnak riportolnék, tehát jöhet a menet:-)

Végjáték

A csodacég még kedden, mikor ott jártam tesztet írni újra meghirdette a pozíciót. Ma csütörtök van, de nekem még nem szóltak, hogy nem vesznek fel (?). No comment.

Ma vészhelyzeti terveket készítettem, nem túl rózsásak az anyagi kilátások, de kenyéren és vizen eléldegélek még egy pár hónapig úgy, hogy viszont minden ki lesz fizetve.

Menny és Pokol

201. nap  Az elmúlt hét egyszerűen csak „Menny és pokol” volt. Ez egy jó könyv cím lehetne, nem igaz? Múlt hét kedden elmentem a csodacéghez az 5., egyben utolsó(nak hitt) interjúra. Nagyon jól sikerült, leszámítva azt a kis bökkenőt, hogy csak azért mentem be a cég székházába, mert videokonferencia keretében beszélgettem volna a soron lévő vezetővel, de végül csak a hangját hallottam, mert ő nem kapcsolta be a videokamerát. Így otthon a fotelből is telefonálhattunk volna, de persze legalább az utazgatással is elment az idő. Az most úgyis túl sok van:-(

Szóval, jól sikerült és pár óra múlva hívott is a fejvadász, hogy kiválasztottak (hurráááá) és másnap menjek be ajánlattételre. Na, könnyen kitalálható, hogy ez a menny. Kevés alkalommal voltam ilyen boldog életemben… Másnap a nagy eseményre készülődve csörög a telefon, a fejvadász az. A cég lemondta a találkozót és majd valamikor adnak új időpontot. Hmmm. Na ugye innen jön a pokol. Ilyenkor mit gondoljon az ember? Elfogadhatja az adott indoklást, de bonyolíthatja is a dolgot a fejében. Másnapra ígért visszahívást a fejvadász, de csütörtökön nem történt semmi. Pénteken ő ébresztett, de csak azért hogy elmondja, hogy nem érte el az illetékest, de tovább próbálkozik. Hétfő délutánig semmi nem történt. Persze jó pesszimista magyar módra fel is adtam. Aztán felhívott a „leendő” főnököm, hogy be kell mennem még egyszer, mert meg kell írnom egy tesztet. Jó, akkor bemegyek, bár ez teljesen új fejlemény volt, erről a 3 hónapos procedúra alatt egyszer sem esett szó. Az is kiderült, hogy nem vagyok kiválasztva és majd csak most döntenek. Hogy ki értett félre mit, hogy a fejvadász miért mondta amit mondott, soha nem fog kiderülni….. Én viszont azt gondolom, hogy talán a tesztet azért kellett megírni, hogy arra hivatkozva tudjanak elutasítani a kis baklövésük után. Azt hiszem nem kell mondanom min mentem keresztül szerdától hétfőig. Egy pillanatig láttam a reményt hogy végre vége az állandó félelemnek és aggodalomnak, hogy mi lesz, de ez a pillanat el is múlt. Eredményt ezen a héten kellene kapni, de őket ismerve kb. 2 hétJ Én pedig döntöttem. Jön a mass application külföldön. Ezt nem akartam és esetemben nem is találom helyénvalónak. Eddig csak arra jelentkeztem, ami Budapesten volt, érdekelt, szívesen csináltam volna, most azonban szórni fogom mindenhová különösebb megfontolás nélkül az önéletrajzokat, lényeg az, hogy sok legyen, és hogy a HR (manager/consultant/business partner/generalist) szó szerepeljen a hirdetésben. Félre a büszkeséggel!!  Lássunk is neki.