Tovább, tovább

Új hét, új remények. Egészen mostanáig nem voltak új lehetőségek, de végül pénteken jelentkeztem egy frissen aznap meghirdetett állásra. Elsőre elég felületesen olvastam el a hirdetést és le sem esett, hogy mennyire jó pozícióról van szó, így ki is akartam hagyni. Aztán, amikor többször megfelelően értelmezve elovastam😁, akkor rájöttem, hogy ez már valami, ez nagyon nekem való. Na, akkor jelentkeztem is azonnal, bár kicsit nehezíti a helyzetet, hogy a XI. kerületbe kellene bejárni dolgozni, de hát éhes koldus nem válogat, ugyebár. A Profession.hu oldalon leltem rá a hirdetésre, ahol rögtön fel is használtam egy ingyenes lehetőséget arra, hogy megnézzem a háttérinfókat. Nos, addig 56 fő jelentkezett az állásra (1 nap alatt), a bérigényük közel olyan volt, mint az enyém, de annak ellenére, hogy 100%-ban megfelelek a követelményeknek a rendszer a 17. helyre sorolt be. Hogy menjen a..... De persze AI a drága, ő sem tud mindent, úgyhogy reméltem, hogy az élő ember, aki majd elolvassa az önéletrajzom, az majd érzi, hogy a megfelelő ember CV-jét tartja a kezében (vagy nézi a monitoron). Nem tévedtem sokat. Ugyanis még aznap azaz péntek este már jelezte is a LinkedIn, hogy valaki a cégtől megnézte a profilomat. Jó, ez persze nem jelent semmit, volt már ilyen a történelemben. De aztán ma fel is hívott és elmondta, hogy az elsők között vesznek figyelembe (ennyit a 17. helyről) és holnapra megbeszéltünk egy interjút, meg persze rögzítenek az adatbázisukban is. Nem jellemző rám, de most igazán alaposan felkészültem a holnapi kérdésekre, sőt, az egy éves spanyol tudásomat is meg fogom villogtatni, ha kell (mert az előny). Mialatt felkészültem, akkor láttam igazán, hogy mennyire párhuzamban vannak az elvárások az én hátteremmel, így a teljes megfelelésemet alá tudom nagyon jó konkrét példákkal támasztani. 

Közben ma délután sikerült jelentkeznem még egy nagyon jónak tűnő lehetőségre, amiben, megmondom őszintén, hogy a kötetlen munkaidő a legvonzóbb, mert a törzsidő 10:30-16:00 között van, ami fantasztikus, mert Pestre leggyorsabban a 9:01-es vonattal tudok bejutni és akkor 10:00-re érek be, viszont cserébe szívesen maradok 18:00-ig is, szóval teljesen ideális lenne bejárás szempontjából. Persze a feladat többi része is remek, a hirdetés nagyon kedves és emberi, ráadásul hollandok, akiket szeretek, hiszen a pályámat a Nationale Nederlanden kötelékében kezdtem. Hogy mosolyogjatok egy kicsit, elárulom, hogy ma több mint 1 órámba került, hogy eszembe jusson az akkori alelnök neve, akivel dolgoztam, de hát mentségemre szolgáljon, hogy 1997-1999-ben volt, nem tegnap. De a lényeg, hogy most már tudom és meg is tudom lazán említeni, ha szükséges. Amúgy a Profession.hu infója szerint eddig 37-en jelentkeztek (1 hét alatt), és most az 1. helyre sorolt a rendszer. Igaz, nagyon ütős motivációs levelet írtam, amit egyébként sosem szoktam. 

Szóval mozognak a fogaskerekek, csak lassan. Egyik nap jól vagyok, másik nap meg nem és felfedeztem, hogy vasárnapi szorongásom van. Ez olyankor szokott lenni az embereknek, ha nem szeretik a munkájukat és már vasárnap a hétfői munkanaptól idegenkednek, ezzel elrontva a hétvégét. Csak nálam most ez nem erről szól, hanem arról, hogy a hétvége nyugalma után arcba csap az új hét kegyetlen valósága, az, hogy nem dolgozom (és akkor jaj mi lesz...). Már vasárnap délután 4 órakor gyomorgörcsöm van, egészen elképesztő, hogy az emberi szervezet hogyan dolgozza fel, vagy hogyan nem dolgozza fel az ilyen stresszhelyzeteket.

Holnap tízmilliószoros nap és interjú, ennek a kettőnek együtt jót kell jelentenie😊

Szép estét, sok puszit nektek!

7vége

Tegnap megjött a második elutasítás is. A kiírt követelményeknek ennél a pozíciónál is 100%-ban megfeleltem, sőt, ráadásul álom állás lett volna. Indoklás persze nem érkezett. Ezzel együtt rá is jöttem, miért is halogattam az álláskeresést. Mert erre egyszerűen még nem volt szükségem. Egészen megsemmisítő hatásúak ezek a személytelen elutasítások. Bármennyire biztos vagy magadban, bármennyire is tudod, hogy tökéletes lettél volna az adott munkára, az azért odatesz, hogy még egy 2 perces beszélgetésre sem találtattál alkalmasnak.  Minden egyes elutasítás egy pofon és még csak ez első héten vagyunk. Mi lesz a 20. héten, vagy az 52. héten, vagy a 128. héten? Hogyan őrizd meg az erődet, energiádat, magabiztosságodat? Aki még soha nem vesztette el a munkáját, az szerencsére nem tudja miről beszélek, nem ismeri ezt az érzést és őszintén szívből kívánom neki, hogy soha ne is tapasztalja meg. 

Amikor a céges tanácsadónkat megkérdeztem, hogy hogyan érjem el, hogy az álláskeresés teljes ideje alatt kint tudjam tartani a fejemet a vízből és ne veszítsem el önmagam, ő azt mondta, hogy ő úgy látja, hogy én rendkívül erős vagyok és szerinte megbirkózom ezzel. Hát nagyon szeretném, ha igaza lenne. 

Közben kértem és kaptam egy újabb ajánlást, most a közvetlen főnökömtől. Nagyon meghatott, hogy igazi prioritásnak vette és már ki is került a LinkedIn profilomra a korábbival együtt. Ezzel persze nem tudok villanyszámlát fizetni, de a lelkemnek jót tett és hát az is fontos most.

Új álláslehetőségek hétfő óta nem jelentek meg, illetve csak egy, de a pozíció megszerzéséhez tudni kéne mandarinul, az meg nem az erősségem, szóval azt kihagytam😀 Tehát a heti mérleg 11 jelentkezés, 2 elutasítás, 1 adatbázisban bekerülés, 2 ajánlás. Nem rossz kezdés, megyünk tovább. 

Beindult a kereső hadművelet

Hétfőn már nem halogathattam tovább az elkerülhetetlent és nekiláttam jelentkezni a korábban elmentegetett álláshirdetésekre, szám szerint 11 álláshirdetésre. Nagyon meglepő, de mind a 11 "nekem való", azaz pont a meglévő tapasztalatom, képességeim és tudásom alapján "rám van szabva". Ritka az ilyen. Nagyjából 5 órát vett igénybe, egy esetben 3x kellett ugyan próbálkoznom, mert a cég rendszere kezelhetetlen volt, de nem adtam fel és megoldottam. A megpályázott pozíciókat hirdető cégek mintegy 80%-a automatikus rendszerüzenetben visszajelzett, hogy beérkezett az anyagom és pár nap-egy hét türelmet kértek a válaszadással. Aztán ma reggel be is futott az első elutasítás, amiben indoklás persze nem szerepelt. Most nyavajoghatnék amiatt, hogy igenis 100%-ban megfeleltem a poózíció jövendőbeli betöltőjével szemben támasztott követelményeknek, de nem teszem. Ehhez a céghez többször jelentkeztem 4 évvel ezelőtt, akkor válaszra sem méltattak egy alkalommal sem, így már kimondott előrelépésnek könyvelem el, hogy 2 levelet is kaptam tőlük 3 nap alatt. Ami viszont zavar az az, hogy több olyan pozíciót is hirdetnek, amire tökéletes lehetnék, de az első automatikus levelükben közöltekkel (minden egyéb olyan pozícióra is figyelembe vesznek, ami a hátterem alapján jó lehet nekem) ellentétben más pozíciókra nyilván nem vettek figyelembe. Azon már nem is gondolkodom, hogy a korom miatt utasítanak el, de ez is alaposan benne van a pakliban. Egyébként minden általam megpályázott állásra 100-200 jelentkezés volt csak a LinkedIn-en és van aki más portálokon is hirdet, sőt fejvadásszal is kerestet, szóval lehet 300-400 fő is a jelentkezők száma. No comment.

Tegnapra is volt tervezett feladatom, bár új álláshirdetés nem jelent meg. A tegnapi munkám az volt, hogy átnéztem a tanácsadó, "fejvadász" cégek oldalait az általuk hirdetett pozíciók miatt. Egy szupert találtam is, de Szolnokon volt, úgyhogy ezt most kihagytam. Egy helyre bejelentkeztem az adatbázisba. Érdekes volt látni viszont, hogy néhány általam kiemelkedőnek tartott ilyen cég szépen halkan megszűnt, weboldalaik még élnek ugyan, de 1-3 évvel ezelőtti állapotokat mutatnak, van ahol 2022-es hirdetés van fent. Mégsem pörög a magyar gazdaság? 

Mára pénzügyi házifeladatom volt. A pénzügyi túlélő tervem készítésekor azonosítottam pár olyan előfizetést meg szolgáltatást, amit nem tudok már fenntartani, így a mai feladat az volt, hogy azokat felmondjam. Sokat ugyan nem spóroltam így, de a kényszerből frissen vett telefonom havi részleteit legalább fedezik a megtakarítások, tehát majdnem ott vagyok, ahonnan indultam.

Holnap jön a LinkedIn kapcsolataim listájának átnézése és levélírás azoknak, akikben bízom és akik talán valamilyen módon tudnak segíteni. Hosszú nap lesz, sőt, éppenséggel valószínűleg több nap.

Mindemellett pedig minden nap tanulok HR-t, pszichológiát, AI-t. Ma pedig kikristályosodott bennem, hogy a jelenleg legpiacképesebb irány a bértranszparencia irányelv jővő évi bevezetésének támogatása, vagyis eldöntöttem, hogy szuper klasszis leszek a témában és talán megbízással támogathatok ebben néhány céget, ki tudja. Szóval a ma délután témája az összes létező erről szóló információ, előadás, tréning, iromány és cikk felkutatása volt, félig sikeresnek mondható hadműveletként könyvelem el. Most olvasom a beszerzett "irodalmat".

Szóval azt kell mondjam, hogy ezen héten eddig még nem unatkoztam, ami jó. Kaptam egy csodálatos ajánlást is, abból is tudok töltekezni💙 most minden apró jó dolog duplán számít.

 

Meglepetés - avagy a keresőszavak labirintusa

Eltelt az első hét. Csendben és nyugalomban. Nem igazán csináltam semmit a házimunkán kívül. De nem is volt se kedvem, sem motivációm semmihez. Annyira nem, hogy tegnap már olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy semmi nem érdekel, elutazgatom a pénzem, aztán majd csak lesz valahogy. De persze ehhez túl realista és hideg fejű vagyok, úgyhogy csak eljátszottam a gondolattal.

De hogy munkakeresésről is legyen szó, igencsak meglepett a LinkedIn. Egyik délután odaültem a gép elé, hogy megnézzem, milyen lehetőségek vannak. Amikor olyasmire keresel rá, hogy HR manager meg HR Director, felhoz egy nagy katyvaszt, amiben van néhány érdekes pozíció, jellemzően olyan cégeknél, akikhez 4 évvel ezelőtt sokszor jelentkeztem, de de visszajelzést soha nem kaptam. Így egy kicsit okafogyottnak érzem, hogy ezekbe öljek energiát, de persze tudom, hogy mindenhová jelentkezni kell, már a statisztika kedvéért is. Hogy hogyan lepett meg a LinkedIn? Meg akartam nézni, hogy hirdetnek-e esetleg egyetemi oktatói állást (még nem veszett ki belőlem a tudás átadás iránti vágy, hiszen alapból tanár meg idegenvezető vagyok, vagy mi). Beírtam, hogy egyetemi tanár, ezt a LinkedIn átírta úgy, hogy "higher education" és olyan meglepő HR-es lehetőségeket dobott fel, amitől elállt a szavam. Ugyanezeket HR-es keresőszavakkal ugyanis sehogy sem tudtam előcsalogatni, úgyhogy most kicsit zavarban vagyok, hogy vajon milyen keresőszavakat kellene használni, hogy ezek a rejtett gyöngyszemek előjöjjenek. Volt köztük például HR VP, amit semmilyen más módon nem találtam meg, de volt számos más olyan remek pozíció, aminek sem a nevében, sem a leírásában nem szerepel HR, de mégis HR terület és igen vonzó lehetőség. A Profession.hu-n is körülnéztem, az kevésbé megfelelő lehetőségeket ad fel, de ha a HR keresést hanyagolja az ember és elmegy inkább cégvezetés vagy éppen adminisztráció felé, ott is meglepő gyöngyszemekre lehet bukkanni. Azt hiszem el kell mélyülnöm kicsit a keresőszavak tanulmányozásában és feltéképezésében, ha profi szintre akarom vinni az álláskeresést😀

Közben volt egy érdekes vitám egy álláskeresőket segítő guruval, aki havi 25000 Ft-ot gombol le minden egyes álláskeresőről, akit támogat, és nekem is felajánlotta a szolgáltatásait. A módszereiben nincs semmi groundbreaking, az eredményei nem meggyőzőek, és nem is tudott felmutatni olyan 50+-os felsővezetőt, akinek bejött a módszer vagyis az ő segítségével jutott szuper álláshoz.  Mondtam neki, hogy ilyen helyzetben az embernek a pénz számlákra és élelmiszerre vagyis a túlélésre kell, úgyhogy pénzt kérni a segítségért nem jó megközelítés. Vagy sikerdíjasan kéne csinálni, amit az ember mondjuk az első fizetéséből rendez vagy pro bono (ez utóbbi persze a guru szemében felháborító, hiszen valamiből élni kell. Na ja, nekünk álláskeresőknek is, 13-18 hónapig, ennyi ugyanis jelenleg az álláskeresés átlagos ideje kis hazánkban.... Most három olyan álláskeresőnek segítek, akinek messze nincs ennyi tartaléka....ja, és nem kérek tőlük pénzt)

A terv szerint hétfőtől azaz holnaptól indul az új életem, új napi rutinokkal. Lesz benne tanulás, olvasás, edzés, meg persze álláskeresés a létező összes módon. Egészen furcsa módon továbbra is bennem van az az érzés, hogy most valami nagyon jó jön és sokkal előbb, mint szeretném. Valami hihetetlen erőt és magabiztosságot érzek, remélem kitart jóóóóóóó sokáig😀 Ilyen még egyik álláskeresésemnél sem volt, mindig hatalmas kétségbeeséssel, letargiával és pánikkal álltam neki, sejtem nem az volt a jó mindset..... Szorítsatok! Nagyon köszönöm😊

Elkezdődött

Hát ez a nap is eljött, újra visszakerültem a munkaerőpiacra, azaz álláskereső lettem. 3 times a charm..... Mindenki azt kérdezgeti, hogy hogy érzem magam. Örülök, igazán örülök, hogy nem tudják saját tapasztalatból. De elárulom, ilyenkor a megnyugvás (na, végre vége, pihenhetek egy kicsit), a bizonytalanság (vajon merre vezet az út) és a pánik (te jó ég, most mihez kezdjek, minden elveszett) között nagyjából 5 percenként változik, amit érzek. 

Hétfőn volt az utolsó napom. Szerencsére nem voltak bent sokan az irodában, csak akik tényleg fontosak voltak számomra. A megmaradt csapatom, a csodás recepciósunk, a szeretett marketing vezetőnk és a kedves főnököm, meg még 3-4 nagyon jó kolléga. Nem volt hacacáré meg céges búcsúztató meg ilyesmi (hála az égnek!!!), de volt jó beszélgetés, kicsi munka, elérzékenyülés meg pici sírás, igazi ölelések, meg a "hiányozni fogsz", na ne.....ezt neeee, most elindultak a könnyeim, de úgy nem tudok írni, úgyhogy megrázom magam, mosolygok és folytatom. Aztán délután elmentük csapatostul a Gundelbe sütizni, azaz Gundel palacsintázni, nagyon kellemes volt velük tölteni még egy kis időt ilyen csodás helyen. (Nagyon szépen köszönöm!) Kaptam ajándékot és kedves, szívből szóló üzeneteket, szívmelengető volt, tényleg. Utána még visszamentünk az irodába, leadtam a dolgaimat és utoljára kiléptem az ajtón. Minden távozáskor azt érzem, hogy a szívem egy darabja kiszakad, mert azt gondolom, hogy ez volt a legjobb csapatom, persze most is így van. De valahogy, ennél a kis cégnél máshogy működnek az emberek és tényleg mindenkit nagyon megszerettem, főleg a "lányaimat", ők nagyon fognak hiányozni.

Hogy hogyan tovább, azt nem tudom. Az esélytelenek nyugalmával próbálok véresen optimista lenni, hogy valami nagyon jó dolog jön, csak várni kell (egy kicsit.....vagy sokat). 

Elkészítettem a megpályázott állások követésére szolgáló Excelt (köszönöm szépen Éva, 2002-ben jól megtanítottál erre, nagyon hasznos), a LinkedIn profilom kipolírozva, az önéletrajz tökéletesítve, még az van hátra, hogy felkészüljek alaposan néhány rettegett interjú kérdésre és az álláskereséssel töltött időszakok "megmagyarázására", hátha valaki jobban kutakodik a kelleténél. 

Még 2 hét

A megegyezés végül az lett, hogy egészen végig, azaz a 35 napos felmondási idő legvégéig dolgozom, ami október 20. Most az átadás során folyamatosan derül ki mennyi minden van nálam és mekkora az a tudásmennyiség, ami csak nálam elérhető, és amit most mind át kell adnom valahogyan a többieknek. Az egyik munkatársamtól kétszer is nagy közönség előtt egy nagyon komoly dícséretet kaptam azért, mert a történtek után is ugyanazzal a profizmussal és energiával dolgozom, ami szerinte példa nélküli. Mondanom sem kell, hogy nagyon jól esett minden szava. Hát ez vagyok én. Lojális, korrekt, lelkiismeretes, nem hagyom, hogy beomoljon, amit felépítettem.

Az álláskeresésben egyelőre ott tartok, hogy átdolgoztam a LinkedIn oldalamat, alaposan átdolgoztam és ATS-baráttá tettem az önéletrajzomat és folyamatosan figyelemmel kísérem az álláshirdetéseket. Jelentkezni még nem volt sem energiám, sem lelkierőm, hiszen az nem csak annyi, hogy csatolok egy CV-t, hanem a CV-t rá kell szabni az adott pozícióra és ennek írott követelményeire, sokszor fel kell tölteni a CV-t és mellette kézzel fel kell tölteni minden adatot az ATS rendszerekbe, néhány helyen motivációs levelet kell írni, egy jelentkezés így lehet, hogy 1 óra hosszú lesz. Esténként már nincs hozzá semmi inspirációm. De persze tudom, hogy el kell kezdeni. Eddig még csak egy délután sírtam át, azonkívül viszonylag optimista vagyok magamhoz képest, meglátjuk ez mire lesz elég és meddig tart.

Az álláskeresés során nagyjából ezen a nyomvonalon haladok majd:

I. Jelentkezések álláshirdetésekre

1) LinkedIn

2) Profession.hu

3) Indeed

4) HR Portál

5) angliai és emirátusok beli lehetőségek a LinkedIn-en, még ha minimális esély van csak a sikerre

6) egyéb külföldi álláskereső oldalak (Monster és társai)

II. levélírás/kapcsolatfelvétel

1) LinkedIn kontaktok: végig nézem őket egyesével, kijegyzetelem kinek érdemes írni (de főleg HR-esek, cégvezetők, coachok, szervezetfejlesztők, esetleg tréning- és egyéb partnercégek vezetői)

2) Fejvadász, tanácsadó cégek/kontaktok: a régebbi álláskeresésekből kigyűjthető emberek

3) Barátok, ismerősök

4) Facebook HR csoportok

5) A LinkedIn és a Facebook népe - posztban

De a biztonság kedvéért például már felderítettem nem HR-es lehetőségeket, például az általam bevezetett HRmaster rendszer projekt manageri munkalehetőségét (csak hát az Miskolcon van és heti 3 napot kell lenni az irodában....pedig imádnám) vagy például könyvesbolti eladóként a Nyugati téri Libriben mindig van felvétel (igen, tudom, gáz az eddigiek után, de nem válogathatunk, ha minden kötél szakad, akkor jó lesz, hiszen  imádom a könyveket, szóval szükséghelyzetben ez még elfogadható). 

Alternatív megoldások:

1) angol oktatás

2) részmunkaidős HR-es munkák (akár több helyen 8-10-20 órában)

3) órabéres HR-es munkák megbízási szerződéssel (kérdés honnan és hogyan)

4) Virtuális HR szolgáltatás, vagyis a megálmodott saját vállalkozásom, amit olyan cégeknek ajánlok, ahol nincs HR, de néha bizonyos feladatokra kellene és ad-hoc vagy modulárisan lehet választani a HR szolgáltatásaimból, csak ami kell nekik és amikor kell nekik. Ehhez azonban kellene a nem létező értékesítő vénám vagy egy jó marketinges, úgyhogy ez a nice to have kategória, de nem látom kivitelezhetőnek.

5) Eladom a házat és az árából világgá megyek😀

Elkészült a pénzügyi vészhelyzeti tervem, annak alapján egyelőre nem kell (nagyon) kétségbe esni, így próbálok nem pánikolni.

Szóval nem tudom hogy lesz, de valahogy lesz. Most azonban október 20-ig még mindent megteszek, hogy úgy hagyjam ott a céget, hogy a HR működési szintje közel azonos maradjon a távozásom után is, ha már visszaépítettük a megbecsülést és a bizalmat, akkor most ezzel ne vesszen el.

A Puffin adjon nekem erőt és mindent lebíró akaratot😂😎

Puffin

Álláskeresés - V3.0

Nos igen, a női megérzések sosem csalnak és már hetek óta biztosan éreztem, hogy mi következik. Főleg, ha nagyon nyilvánvaló jeleket kap az ember, mint utólag kiderült, szándékosan. Szeptember 10-én elutaztam imádott városomba, New Yorkba. Ezt az utazást az elmúlt hónapokban százszor gondoltam át. Tudtam, hogy nem életszerű erre pénzt kiadni. De ismerve a cég jelenlegi nagyon bizonytalan helyzetét és tudva azt, hogy a 90 napos akcióterv a cég megmentésére nem hozta az elvárt sikereket, és mivel már 6 éve nem voltam New Yorkban, éreztem, hogy ha most nem utazom el, akkor valószinűleg már soha többé nem lesz rá lehetőségem. Biztos voltam benne, hogy ha újabb elbocsátásokra kerül sor, abban már benne leszek. Ezt a vélekedésemet aláhúzták azok a jelek, amik múlt héten érkeztek. Történt ugyanis, hogy 1 nappal az utazásom előtt jeleztem a főnökömnek, hogy nem tudok részt venni a csütörtöki heti megbeszélésünkön. JEL 1: máskor ilyenkor szimplán kihagyjuk, 2 hét múlva lesz a következő. Most a születésnapom reggelén arra ébredtem, hogy e-mailem érkezett, amiben átrakta a meetinget hétfőre, a visszaérkezésem utáni napra. JEL 2: a meeting neve megváltozott és "90 napos visszatekintés" lett a címe. JEL 3: hozzáadta a meetinghez az ügyvezetőnket. Bang!!!

Tehát szeptember 11-én reggel,  a születésnapom reggelén, (azaz egészen pontosan magyar idő szerint délután 2-kor) ülök a New-Yorki hotelszobám franciágyán, szemben velem ragyog az Empire State Building és biztosan tudom, hogy hétfőn el fognak bocsátani. Két választásom volt akkor és ott: összeomlok, sírok és sajnálom magam, ezzel nyomorultul érzem magam az egész utazás alatt VAGY elfogadom azt, amit nem tudok megváltoztatni és jól érzem magam, utoljára 4 napig és méltó módon elköszönök a gyerekkorom óta imádattal a szívembe zárt Nagy Almától. Ezt választottam. Csodás 4 nap volt. Néha egy-egy utcasarkon a zöldre várva (a fenébe is, New-Yorki vagyok, nem várok semmiféle zöldre) vagy az Edge tetőteraszán a születésnapom naplementéjekor át-átfutott rajtam, hogy mindennek vége, de megráztam magam és mentem tovább. Aztán tegnap megtörtént. Kedvesek, voltak és őszinték, megtartanának, de nem tudnak tovább fizetni. Profin fogadtam, hiszen már van gyakorlatom ebben is. Két másik kolléga is erre a sorsra jutott, velük már pénteken közölték és már intézzük a kiléptetésüket.

Vagyis, BREAKING NEWS, a blog történetében immár 3. alkalommal álláskeresés indul. Előnyeim: 26 évnyi hatalmas és mély szaktudás, széleskörű gyakorlat. Hátrányaim: ugyanaz, azaz 26 évnyi hatalmas és mély szaktudás, széleskörű gyakorlat (ez ugyanis nagyon drága dolog és a drága HR-es nagyon nem kívánt dolog) meg persze elsősorban az életkorom (50+). A majdnem lehetetlen küldetés. Az előző két álláskeresésem óta (19 hónap, 15 hónap) azt szoktam mondogatni, hogy 45 év felett a NASA-hoz könnyebb bejutni űrhajósnak, mint állást találni. A legnagyobb problémám persze az, hogy most csupán 3 évem volt tartalékot gyűjteni vagyis nincs sok időm.

Ma délután összeállítom az álláskeresési stratégiámat. Holnap pedig elindulok a már ismert úton én, a feketeöves álláskereső. Itt a blogon újra lehet majd követni a kalandjaimat.

Drága szeretett kolléganőim nagyon rosszul fogadták a hírt, de megígértem nekik, hogy addig leszek mellettük, amíg lehet (október 13.) és mindent átbeszélünk és előkészítünk, hogy a lehető legsimább legyen az út az elválásig. Biztosítottam őket arról is, hogy utána is ott leszek mindig egy telefonhívásnyi távolságra, ha szükségük lesz rám. Egyébként a 2 ügyvezető azt mondta, hogy megbízási szerződéssel alkalmanként szeretnék majd kérni a segítségem mint tanácsadó, amit úgy is jó volt hallani, ha nem igaz, a lelkemnek jól esett, meg a "lányaimnak" is.

Hogy hogyan érzem magam? Én sem tudom. Nyilván van bennem egyfajta megkönnyebbülés. Egyrészt, mert itt sosem voltam a helyemen. Másrészt vége a állandó feszültségnek, hiszen hosszú ideje éltünk már a cég helyzetének nyomása alatt és nem tudtuk mi lesz. Ez elmúlt. Emellett halálra vagyok rémülve, tanácstalan és elveszett vagyok és nagyon szomorú. De ez normális. Most, hogy tudtam előre, azért nem ütött akkorát, mint az előző kettő esetben és mivel nem 1 óra alatt kellett "kilépnem", hanem kaptam időt, bizalmat és dícséretet (tudják, hogy amit vállalok, azt teljesítem, amit mondok, az úgy lesz és amit ígérek, azt mindig betartom, tehát teljes mértékű bizalmat élvezek tőlük) így könnyebb, valamivel könnyebb, nem olyan drámai és tragikus. 

Persze nyilván fogok mindenféle alkalmi munkát is vállalni, amit csak lehet, és úgy néz ki, hogy újra kezdem az angol tanítást, ideig-óráig talán ez segíteni fog (to make ends meet).

Gondoljatok rám és ha bármilyen lehetőséget láttok, ami jó lehet nekem, akár ideiglenesen is, kérem, hogy szóljatok.

Gyakorlatom: idegenvezetés 3 év, asszisztens 2 év, nyelvtanár 13 év, HR specialista képzés és fejlesztés területen 3 év, HR vezető (EMEA, USA) 20 év (HR-esként összesen 26 év) és igen, mindez belefért 54 évbe😄 Ezeken belül voltam ügyvezető (SW/technológia), globál HR igazgató (Corporate HQ/Production), IT manager, mentor, tréner, egyetemi oktató. De bármire nyitott vagyok, amit ilyen háttérrel lehet csinálni és pénzt adnak érte.