Elkezdődött

Hát ez a nap is eljött, újra visszakerültem a munkaerőpiacra, azaz álláskereső lettem. 3 times a charm..... Mindenki azt kérdezgeti, hogy hogy érzem magam. Örülök, igazán örülök, hogy nem tudják saját tapasztalatból. De elárulom, ilyenkor a megnyugvás (na, végre vége, pihenhetek egy kicsit), a bizonytalanság (vajon merre vezet az út) és a pánik (te jó ég, most mihez kezdjek, minden elveszett) között nagyjából 5 percenként változik, amit érzek. 

Hétfőn volt az utolsó napom. Szerencsére nem voltak bent sokan az irodában, csak akik tényleg fontosak voltak számomra. A megmaradt csapatom, a csodás recepciósunk, a szeretett marketing vezetőnk és a kedves főnököm, meg még 3-4 nagyon jó kolléga. Nem volt hacacáré meg céges búcsúztató meg ilyesmi (hála az égnek!!!), de volt jó beszélgetés, kicsi munka, elérzékenyülés meg pici sírás, igazi ölelések, meg a "hiányozni fogsz", na ne.....ezt neeee, most elindultak a könnyeim, de úgy nem tudok írni, úgyhogy megrázom magam, mosolygok és folytatom. Aztán délután elmentük csapatostul a Gundelbe sütizni, azaz Gundel palacsintázni, nagyon kellemes volt velük tölteni még egy kis időt ilyen csodás helyen. (Nagyon szépen köszönöm!) Kaptam ajándékot és kedves, szívből szóló üzeneteket, szívmelengető volt, tényleg. Utána még visszamentünk az irodába, leadtam a dolgaimat és utoljára kiléptem az ajtón. Minden távozáskor azt érzem, hogy a szívem egy darabja kiszakad, mert azt gondolom, hogy ez volt a legjobb csapatom, persze most is így van. De valahogy, ennél a kis cégnél máshogy működnek az emberek és tényleg mindenkit nagyon megszerettem, főleg a "lányaimat", ők nagyon fognak hiányozni.

Hogy hogyan tovább, azt nem tudom. Az esélytelenek nyugalmával próbálok véresen optimista lenni, hogy valami nagyon jó dolog jön, csak várni kell (egy kicsit.....vagy sokat). 

Elkészítettem a megpályázott állások követésére szolgáló Excelt (köszönöm szépen Éva, 2002-ben jól megtanítottál erre, nagyon hasznos), a LinkedIn profilom kipolírozva, az önéletrajz tökéletesítve, még az van hátra, hogy felkészüljek alaposan néhány rettegett interjú kérdésre és az álláskereséssel töltött időszakok "megmagyarázására", hátha valaki jobban kutakodik a kelleténél.