Wow! Nagyon régen írtam. Annyira rutinszerű volt ez éveken át, de az elmúlt időszakban annyira elsodort az élet, hogy nem jutottam addig egyik nap sem, hogy kinyissam a saját laptopom és leírjam, ami foglalkoztat. De most újra itt vagyok, december 26-án. Az én karácsonyaim nagyon sok átalakuláson mentek keresztül az elmúlt 21 évben. 21 éve halt meg az édesanyám. Amíg ő élt, a karácsony egy misztikus, izgalmakkal teli, boldog időszak volt, ahol bár minden mindig ugyanúgy zajlott és mindennek megvolt a helye és azt ideje, sosem volt unalmas vagy fárasztó. Amikor itt hagyott minket 2003-ban, én vettem át a helyét és próbáltam édesapámnak ugyanolyan karácsonyokat varázsolni, csak akkor már semmi sem volt ugyanolyan. 2011-ben, amikor külön mertem költözni tőle, apám megharagudott rám és azóta szép lassan megszakadt a kapcsolatunk. Akkor, az összeveszésünk utáni első 3 karácsonyt nem is tartottam meg, nem volt karácsonyfa, nem volt dekoráció, mindegyik nap ugyanolyan volt, mint az év bármelyik másik napja. Aztán a 4. évben egy nagyon kedves régi iskolai osztálytársnőm azt mondta, hogy ne másokért legyen karácsony, hanem mert én szeretném és én megérdemlem, hogy nekem legyen a legszebb karácsonyom. Nyomott hagytak bennem ezek a szavak és akkor abban az évben újra megtartottam a karácsonyt, ami csodaszépre sikerült. Azóta nem érdekel egyedül vagyok-e vagy velem ünnepel valaki, mindig nagy hűhót csapok belőle, csodaszép a karácsonyfa, finomak az ételek és a sütik, csodás a dekoráció és sokszor csak ülök a lépcsőn és onnan fentről nézem a varázslatos nappalit és boldogság tölt el. Édesanyám kedvéért készül a tojáslikör és csokilikőr, 50 éve ugyanonnan rendeljük a bejglit, csengetek a csengővel vacsora után, ahogy apukám mindig tette, jelezve, hogy a Jézuska megérkezett.
Időközben minden szerettem egymás után meghalt, a nővéremnek addig voltam érdekes, amíg pénzt adtam neki, apámról lásd fent, a barátaimról pedig már írtam, hogy a 2 legjobb barátom elhagyott, amikor 3 éve sok volt körülöttem a probléma. A megmaradt családommal hosszú ideje csak sátoros ünnepekkor és csak Messenger - esetleg SMS - üzenetekben kommunikálunk, karácsonykor is ennyit kapok a nővéremből és az apámból, egy lélektelen GIF-et vagy esetleg egy saját kézzel írt üzenetet. Azaz idén új mérföldkőhöz érkeztünk, mert a korábbi évek gyakorlatától eltérően apukámtól egyáltalán nem érkezett karácsonyi üdvözlet semmilyen formában, még válaszként sem az enyémre. Egyelőre nem tudom megemészteni, hogy a saját apám nem érezte fontosnak, hogy gondoljon rám karácsonykor (sem), de az én lelkiismeretem vele kapcsolatban továbbra is tiszta, egész életemben mindent megtettem, hogy neki a legjobb legyen, sajnálom, hogy ez is kevés volt.
A munkámban semmi nem változott, év végére sokasodtak a feladatok. Viszont a rengeteg munka azért jó, mert így nincs időm azon gondolkozni, hogy mennyire kevés nekem ez az állás és mennyire nem vagyok a helyemen. 3 pokoli év után még mindig nincs remény másra, persze minél idősebb vagyok, annál kevesebb esélyem lesz jobbat találni, gyakorlatilag a csodával lenne egyenlő.
A jövő évtől már csak annyit várok, hogy ne legyen rosszabb, mint az idei volt. Viszont HR-es témákkal jövök majd a következőkben.
Nektek viszont nagyon békés, boldog ünnepeket kívánok és nagyon boldog, sikerekben, élményekben és szeretetben gazdag új évet. A szeretet a legfontosabb. Nekem nagyon hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése