Ahogy mondtam, átszemlézgettem a LinkedIn álláshirdetéseket. De amint megláttam, hogy ugyanazok a cégek hirdetnek, ahová már többször jelentkeztem, bent vagyok az adatbázisaikban és soha egyetlen esetben sem jeleztek vissza, el is ment a kedvem az egésztől. Ráadásul kísértetiesen ugyanazok az állások vannak meghirdetve 1-2 éve, ami azt súgja, hogy vagy tényleg baj van a munkaerőpiacon vagy ők választottak többször rosszul. Jó példa erre imádott régi cégem a GE Healthcare, ahol 6 havonta volt meghirdetve legalább 3x egymás után a HR Manager pozíció. Ha engem választottak volna, akkor ott lennék még. De például a GE is az a cég, ahol bemegy a jelentkezésed a nagy fekete lyukba és sosem hallasz róluk. Mondjuk lassan minden cég ilyen. Ezen most én is meglepődöm, de itt meg kell állapítanom, hogy mi a jelenlegi cégemnél nagyon lelkiismeretesen mindenkinek visszajelzünk, ha igen, ha nem és akkor is ha várakozni kell, 2 hetente kapnak értesítést a jelöltek, hogy éppen mi a helyzet. Szóval lehet ezt jól is csinálni.
A hét meglepetése annak a tanácsadónak (igazából már elnöke a cégnek, ahol régen tanácsadó volt) a hívása, akivel már nagyon régen ismertük meg egymást és sokat dolgoztunk együtt. Nőnapon hívott és felköszöntött, arra volt kíváncsi mi van velem. Évek óta nem beszéltünk, úgyhogy volt miről. Aztán persze bekérte a friss anyagomat, bár persze álláslehetőség nincs, de viszont ha lesz, akkor tudom, hogy képviselni fogja az érdekeimet, ha tényleg nekem való a pozíció.
A hátam jól van, de a biztonság kedvéért csak csütörtökön mentem be az irodába, és a fájdalom szempontjából még az is kemény volt laptop táskával vonatozni, villamosozni, metrózni. Ráadásul egész napos meeting volt, tehát végig ültünk. Hát volt egy sarkos véleményem erről a cégről, de most tapasztaltam, hogy a többieknek is hasonló van. Ami igazán érdekes volt, az az, hogy van igényük arra, hogy rendes cég legyen belőlük (kellene nekik a szabályozás, átláthatóság, folyamatok, megfelelő kétirányú kommunikáció), de nem tudnak elszakadni a kis családi céges működéstől (nem átlátható, nem következetes, szürke zónás), ami ezen a ponton már nem működik és nem megtartó.
Eljött az a pillanat is, amire már számítottam, az új kolléganőm gyerekei megbetegedtek, így egy hétig egyedül voltam. Így ez a hét is pusztító volt és ez sokszor lesz így. Tehát van egy ilyen kolléganőm, meg van egy, akinek a munkája mínusz nullát ér. Egész jól állok. Ennél őszintén szólva jobb lenne, ha egyszemélyes HR-t vinnék. Jól el vagyok úszva mindennel, ez így nagyon nem működőképes.
Rájöttem arra is, hogy ennél a cégnél részben nekem kell a TB-vel is foglalkozni, amihez egyáltalán nem értek, ez nekem a 22 év alatt teljesen kimaradt. Mármint, persze, tudom, hogy milyen ellátások vannak, meg nagyjából, hogy mi hogyan működik, de az adminisztráció az kínaiul van. Most meg ugye 2 fő szülni megy, tudnom kellene, mit töltsenek ki, hova küldjük, de nekem erről fogalmam sincs. Úgyhogy azt hiszem, hogy meg kell tanulnom valahonnan, csak még nem tudom honnan. Közben meg tanulnom kéne IT-t is, mert ha átveszem a toborozást is, akkor nem kicsit kellene értenem hozzá, hogy a jelöltekkel megfelelően tudjak interjúzni.
Úgyhogy egyelőre visz az áramlat, egyik nap szalad el a másik után és én meg megpróbálom kint tartani a fejemet a vízből. Aki emlékszik, pár hónapja még unatkoztam néha, de hát minden elmúlik egyszer😀
A képen egy máltai szálloda, ahol volt szerencsém pár napot eltölteni sok-sok évvel ezelőtt, de most többször feldobta a Facebook. Ha már nem utazhatok, legalább gyönyörködjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése