Toborzás és konyhakert:-)

Visszatértem a héten egy régi szokásomhoz, a LinkedIn tréningekhez. Ugyanis jelenleg IT Recruitert toborzunk, hogy legalább 1 embert fel tudjunk venni a 2 kieső anyuka helyett és nagyon savanyú a kínálat. Aki szenior annyira, hogy jó lenne, annak túl magas a bérigénye, akinek megfelelő a bérigénye, az meg nem lesz túl nagy segítség. Így világos, hogy azzal, hogy átveszem a toborzási terület vezetését is, amikor a recruitment manager elmegy szülni, azzal együtt nem csak az jár, hogy hozzám tartoznak az emberek, hanem hogy majd aktívan toboroznom is kell. Aki ismer, az tudja, hogy nagyon nem szeretem a toborzást, de nagyon sok tapasztalatom van, 200+ pozíciót biztos betöltöttem, viszont IT toborzásban nem vagyok otthon. Bár voltam IT manager is (tényleg!), az IT mint szakterület csak általános alaptudással van meg, úgy, hogy el tudjak beszélgetni egy magasan képzett IT szakemberrel egy interjún, ahhoz kevés. Így elvégeztem a Technical Recruiter képzés sorozatot, így most már nincs kínaiul a Waterfall vagy az Agile sem.

Szerencsére rengeteg munka van, így nincs időm azon tépelődni, hogy mennyire nem szeretem ezt a munkahelyet. Végül is adnak fizetést, szóval rendben vagyunk. De az, hogy 11 péntekből 9-et ledolgoztam ingyen, még mindig zavar, így megpróbálok visszaállni a 4 napos munkahétre (amiért ugye szerződtem és fizetnek), persze ez jelentősen lassítani fogja a munkát. 

A mostani teljesítményértékelés során már értékelnem kellett embereket. A Recruitment manager esetében elgondolkoztam, hogy mennyire legyek kritikus, de végül a valós véleményemet írtam le, én nem foglakozom az ő lelkével, foglalkozik vele mindenki más, közben meg állandó panasz van rá mindenhonnan. De neki mégis mindent szabad és mindent elnéznek. Annyira nem értem ezt a kettős mércét. Értem, hogy új vagyok, de már nem is annyira, mert 8,5 hónapja itt dolgozom.

Csoda is történt, a marketing végre bevon az employer brandingbe, ami amúgy az én területem. Hurrráááá!!!😁

Ma kertészkedtem. A tavalyi sikeren felbuzdulva lesz, kaliforniai paprika, paradicsom, pritamin paprika (az ebből készült tavalyi paprika krémemnek a csodájára jártak) és görögdinnye. Van egy kavicsos rész a kertben, annak egy részéből lesz a konyhakert.  

Múlt héten végül nem jelentkeztem sehová, mert egyszerűen nem volt időm, de munka mellett állást keresni amúgy is viszonylag nehéz. Annak, hogy toborzok és ez a LinkedIn-en látszik, az a hozadéka, hogy rengeteg fejvadász és recruiter jelöl be, ebből még lehet valami pozitív. Bár sok remény persze nincs, így hálás vagyok, hogy van állásom, az, hogy milyen, kezd másodlagos lenni.

A képen egy kis London💖

Tavaszi pörgés

A héten történt pár érdekes dolog a munkahelyemen. Volt egy egész napos program, aminek az éves tervezés volt a célja. Na, nem a pénzügyi tervezés, mert abban nem vagyunk bevonva úgy, mint a korábbi munkahelyeimen, hanem egy ilyen jövőkép, tervek és mit kell ahhoz tenni workshop szerűség. Nagy meglepetésemre az derült ki, hogy messze nem én vagyok a legkritikusabb a céggel szemben, hanem mindenki más is az. Mintha kinyitottunk volna egy csapot, úgy ömlött ki az emberekből a panasz, az elégedetlenség és szerencsére emellett a jó ötletek is arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet stabilizálni, illetve javítani a helyzetünkön. A foglalkozást egy külső tanácsadó vezette, akinek egyáltalán nem volt meg a megfelelő megjelenése és prezentációs stílusa (mondanám hozzáértése sem, de ki vagyok én, hogy kritizáljam) ehhez az egészhez. Póló, farmer, baseball sapka. Egy barátnőmmel, aki éppen műhelymunkát tervez és munkatársat keres hozzá sokat beszéltünk erről, hogy emberek előtt megjelenni nem lehet akárhogyan. Az öltözésünkkel kifejezhetünk szenioritást (ami néha igenis szükséges), a helyzethez illő komolyságot, illetve a résztvevők iránti tiszteletet is. Na, itt egyik sem volt. Amennyi ő ezért kapott, annyiért én 2x jobbat csináltam volna. Félbe is maradt, mert nem figyelte az időt és kiszaladtunk a napból, pedig facilitátorként erre is figyelni kell és ügyesen, finoman beavatkozni, amikor az szükséges. Lesz 2. időpont. Na, annak a szervezése is vicces volt. Pontosan tükrözi a cég működését😀  Úgy kezdték el szervezni, hogy elindult egy levéláradat. nekem így, nekem úgy jó. A 6. ilyen levél után beraktam az összes nevet az Outlookba és megnéztem, hogy hol van közös szabad 3 óránk, majd megírtam nekik. Erre megint jöttek a levelek, majd az egyik vezető feltalálta a spanyol viaszt, hogy majd ő megnézi a naptárban. Na melyik időpontot találta meg? Igen, piros pont, pont azt, amit én 7 levéllel azelőtt..... Vannak gondok.....😀 Ami hiányzik, az az, hogy valaki ezt a csapatot (majdnem mást írtam) összefogja és koordinálja. Jobb helyen ezt teszi a főnök vagyis az ügyvezető, de a miénkben nincs ilyen modul. Tehát valaki másnak kell belépnie. Kedves főnököm, mikor finoman jeleztem, hogy én szívesen tenném, de nem akarok senkinek a lábára lépni, mosolyogva csak annyit mondott, hogy "végülis te vagy a szervezetfejlesztési vezető". És tényleg😁

Közben, ezzel nagyjából párhuzamos céllal az egyik alapító tulajdonossal elindítottunk egy másik projektet, ami egy felmérés (Vállalati Vitalitás Index). Neki van egy külön motivációja a várt eredményt illetően, de amúgy ez egy nagyon érdekes projekt.

Mindkettőnél az a legnagyobb kockázat, hogy lesz eredmény, de nem csinálunk vele semmit. Ettől fél mindenki, de soha senki nem állt oda, hogy na jó, gyerekek, csináljuk, akcióterv, felelősök, rendszeres follow-up. Nekem az a tervem, hogy ez lesz. Persze ha az ügyvezetőnek nem tetszik majd az eredmény (és arra nagyon jó esély van, mert részben ő a gyenge láncszem), ez azért nehézkes lehet.

Volt még egy érdekes dolog. Többen írtak még akkor amikor még nem voltam HR vezető, hogy ilyen meg olyan kezdeményezések vannak, de senki nem foglakozik velük. Magánegészségügy, AYCM, biztosítások, stb. Akkor én sem nyúltam erre rá, hiszen közöm nem volt hozzá, de most, hogy már van, erre is csináltam egy projektet. A projekt célja, hogy minden kezdeményezéssel foglakozzunk és dőljön el viszonylag rövid időn belül, hogy mi lesz a sorsa és ne tűnjön el egy fekete lyukban, mint eddig. Csináltam projekt fájlt, beletettem a jelenlegi státuszt és kiküldtem megtekintésre pár kérdéssel. Szerintetek válaszolt valaki? Amúgy ezt vártam, hogy nem fog senki válaszolni, csak akkor nem értem, miért bosszankodnak azon, hogy nem történik semmi. Igazán jó terep ez, mindenkire ráférne agy alapos fejlesztés ás az egész csapatra egy összerázás. De mivel ez nem hivatalosan felismert és támogatott cél, fű alatt kell csinálni😁

Állásügyben Deja Vu-m volt. Megint kaptam egy elutasítást múlt vasárnap 5 perccel azután, hogy jelentkeztem. Volt már egyszer ilyen, még a szöveg is hasonló volt. "Kedves jelentkezőnk! Köszönjük, hogy beküldte hozzánk jelentkezését. Munkatársaink áttekintették pályázati anyagát, és bár a háttere igazán lenyűgöző, más profilú jelöltet keresünk, így sajnos jelenleg nem tudunk önnel továbbmenni a kiválasztási folyamatban." Nem azzal van baj, hogy elutasítottak vagy hogy mást profilt keresnek, hanem azzal, hogy vasárnap 18.07-kor jelentkeztem és 18:12-kor jött ez a levél. Igazán megkapó, hogy vasárnap is mindenki dolgozik és azonnal vissza is jeleznek😂😂😂 Mi most vezettünk be egy jelölt kezelő rendszert és direkt úgy állítottuk be, hogy ha lehet, akkor mindig személyesen válaszolunk, de ha automata levél megy, az sem megy azonnal, pont az ilyen buta helyzeteket elkerülendő. Amúgy állásügyben semmi előrelépés. 

A kép imádott második otthonomban Londonban készült.

Monoton maraton

Ahogy mondtam, átszemlézgettem a LinkedIn álláshirdetéseket. De amint megláttam, hogy ugyanazok a cégek hirdetnek, ahová már többször jelentkeztem, bent vagyok az adatbázisaikban és soha egyetlen esetben sem jeleztek vissza, el is ment a kedvem az egésztől. Ráadásul kísértetiesen ugyanazok az állások vannak meghirdetve 1-2 éve, ami azt súgja, hogy vagy tényleg baj van a munkaerőpiacon vagy ők választottak többször rosszul. Jó példa erre imádott régi cégem a GE Healthcare, ahol 6 havonta volt meghirdetve legalább 3x egymás után a HR Manager pozíció. Ha engem választottak volna, akkor ott lennék még. De például a GE is az a cég, ahol bemegy a jelentkezésed a nagy fekete lyukba és sosem hallasz róluk. Mondjuk lassan minden cég ilyen. Ezen most én is meglepődöm, de itt meg kell állapítanom, hogy mi a jelenlegi cégemnél nagyon lelkiismeretesen mindenkinek visszajelzünk, ha igen, ha nem és akkor is ha várakozni kell, 2 hetente kapnak értesítést a jelöltek, hogy éppen mi a helyzet. Szóval lehet ezt jól is csinálni.

A hét meglepetése annak a tanácsadónak (igazából már elnöke a cégnek, ahol régen tanácsadó volt) a hívása, akivel már nagyon régen ismertük meg egymást és sokat dolgoztunk együtt. Nőnapon hívott és felköszöntött, arra volt kíváncsi mi van velem. Évek óta nem beszéltünk, úgyhogy volt miről. Aztán persze bekérte a friss anyagomat, bár persze álláslehetőség nincs, de viszont ha lesz, akkor tudom, hogy képviselni fogja az érdekeimet, ha tényleg nekem való a pozíció.

A hátam jól van, de a biztonság kedvéért csak csütörtökön mentem be az irodába, és a fájdalom szempontjából még az is kemény volt laptop táskával vonatozni, villamosozni, metrózni. Ráadásul egész napos meeting volt, tehát végig ültünk. Hát volt egy sarkos véleményem erről a cégről, de most tapasztaltam, hogy a többieknek is hasonló van. Ami igazán érdekes volt, az az, hogy van igényük arra, hogy rendes cég legyen belőlük (kellene nekik a szabályozás, átláthatóság, folyamatok, megfelelő kétirányú kommunikáció), de nem tudnak elszakadni a kis családi céges működéstől (nem átlátható, nem következetes, szürke zónás), ami ezen a ponton már nem működik és nem megtartó.

Eljött az a pillanat is, amire már számítottam, az új kolléganőm gyerekei megbetegedtek, így egy hétig egyedül voltam. Így ez a hét is pusztító volt és ez sokszor lesz így. Tehát van egy ilyen kolléganőm, meg van egy, akinek a munkája mínusz nullát ér. Egész jól állok. Ennél őszintén szólva jobb lenne, ha egyszemélyes HR-t vinnék. Jól el vagyok úszva mindennel, ez így nagyon nem működőképes.

Rájöttem arra is, hogy ennél a cégnél részben nekem kell a TB-vel is foglalkozni, amihez egyáltalán nem értek, ez nekem a 22 év alatt teljesen kimaradt. Mármint, persze, tudom, hogy milyen ellátások vannak, meg nagyjából, hogy mi hogyan működik, de az adminisztráció az kínaiul van. Most meg ugye 2 fő szülni megy, tudnom kellene, mit töltsenek ki, hova küldjük, de nekem erről fogalmam sincs. Úgyhogy azt hiszem, hogy meg kell tanulnom valahonnan, csak még nem tudom honnan. Közben meg tanulnom kéne IT-t is, mert ha átveszem a toborozást is, akkor nem kicsit kellene értenem hozzá, hogy a jelöltekkel megfelelően tudjak interjúzni.

Úgyhogy egyelőre visz az áramlat, egyik nap szalad el a másik után és én meg megpróbálom kint tartani a fejemet a vízből. Aki emlékszik, pár hónapja még unatkoztam néha, de hát minden elmúlik egyszer😀

A képen egy máltai szálloda, ahol volt szerencsém pár napot eltölteni sok-sok évvel ezelőtt, de most többször feldobta a Facebook. Ha már nem utazhatok, legalább gyönyörködjünk.

Mik vannak?

Ezen a héten a jelenlegi munkahelyemen volt néhány igencsak meglepő előrelépés. 1) Tartottam egy tréninget (teljesítményértékelés), aminek nagyon jó volt a visszhangja és nagyon tanulságos is volt. 2) Az ügyvezető bevont egy lehetséges együttműködésbe egy külső partnerrel. A toborzást kellett volna inkább és onnan is persze a toborzási vezetőt, de mégis engem vont be. Érdekes. 3) Bizonyos nézőpontból kaptam némi dícséretet a felettesemtől (ami másoktól is jött), de hamar megállapodtunk abban, hogy itt most nem nehéz jót tenni, mivel 1,5 évig annyira gáz volt a HR teljesítménye. De azért jól esett a lelkemnek, hogy amit csinálok, az jó irány. 4) Továbbra is téma, hogy én hogyan képzelem el a HR új működését, ha a toborzó hölgy és a toborzási vezető elmennek szülni. Fura, hogy amennyire az első félévben vigyáztak a toborzási vezető lelkére, hogy ne sérüljön miattam, most már pont annyira nem teszik. Szerintem ő amúgy nagyon jól végzi a dolgát, de ugyanakkor túl sokat játszik, ami nem biztos, hogy jó ötlet. 5) Végül bármennyi munka is volt múlt héten és bármennyire is átcsaptak a fejem felett a hullámok, csütörtök estére mégis készen lettem mindennel és végre 5 hét után lett egy szabad péntekem. Hurrráááá!!!!

Mivel a hét pusztító volt sok más okból is, úgy döntöttem, hogy mivel végre itthon leszek és egyedül leszek, nem csinálok semmit, csak amihez igazán kedvem van. Ez így is volt ma reggelig, amíg le nem estem a lépcsőn. Na, nem zuhantam végig, csak az utolsó két fokról csúsztam le, de rendesen beütöttem a derekamat, bár azért nagy baj nincs. De az "azt csinálok, amihez kedvem van" helyett, most kényszerből üldögélés van a kanapén és megy a TV. Mostanában sokat sérülök, ami rám régen nem volt jellemző egyáltalán. Kétszer megégettem magam az elmúlt 2 hétben, most meg ez. Egyrészt mert nem figyelek, meg mert mindig rohanok. Szóval legyetek otthon óvatosak, a szemetek legyen azon, amit csináltok. Plusz még azt is megtanultam, hogy mindig legyen nálam a telefon, mert ha az emeleten történik velem valami és a telefon lent van (vagy fordítva), lehet, hogy sosem jutok segítséghez.

Jövő héten újra átszemlézem a LinkedIn álláskínálatot, bár most itt is kíváncsi vagyok, hogy mi alakul ki ebből a helyzetből. Ha 40 órás leszek, akkor az remélhetőleg több fizetés, ha hozzám kerül a csapat, akkor már kezd komolyodni a pozíció. Persze attól még ez nagyon messze lesz attól, ami az elmúlt 22 évben volt, de már lassan felfogom, hogy a múlt az múlt és ebből kell kihozni a legjobbat, amit csak lehet. Még a végén megjön az eszem😁 

Ide sem jutok már el, de továbbra is a szívem csücske és jó legalább a képeket nézegetni (Rodosz).