Állásügyben továbbra sincs előrelépés. Annyi történt, hogy az egyik olyan cégtől, ahol Interim Managereket közvetítenek ki mindenhová Európában, újra megkeresett a vezetőjük, hogy örömmel ajánlana nekem lehetőségeket és ha még nem tettem, akkor küldjem el az önéletrajzomat. Hát majd elküldöm. De az az igazság, hogy az interim munkák adta bizonytalanságnál (van egy darabig, aztán sokáig nincs, aztán megint van) többet ér egy állandó munka, bármilyen is az. Ezzel persze magamat limitálom le, de lassan el kell fogadnom a tényt, hogy a korom kapcsán már nem kellek sehol és nem illek be sehová. Pont azon gondolkodtam Valentin napon, hogy aznap éppen 22 hónapja lettem volna állás nélkül, ha nem fogadom el ezt a jelenlegi lehetőséget.
Itt nem lett jobb, de rosszabb sem. Majdnem egy hétig azt hittem, hogy elkövettem egy nagy hibát, de aztán rájöttem, hogy mégsem én voltam és ez hatalmas megnyugvás volt. Folyamatosan foglalkoztat bennünket a HR tervezett átalakítása, már keressük a 2 fő gyereket váró HR-es utódját mindösszesen egy személyben, ami nem tűnik jó ötletnek, de hát ugye egy embernek fizetést kell adni, az meg gazdasági szempontból nagyon hátrányos a cégnek, na és persze a tulajdonosoknak, így nem pótoljuk mind a kettőt, hiszen az egyik 6 hónap után majd visszajön. Ha.... Addig még sok víz lefolyik a Dunán.
Az új kolléganőm ügyes és okos, ami azért jó, mert ha esetleg egyszer lesz esélyem elmenni innen, jó kezekben hagynám a HR-t. Ez nekem fontos, mert mindig nagyon megszeretem az embereket és azt akarom, hogy ne érezzék meg, ha már nem vagyok. Így volt a gyárban is, direkt olyan embert vettem fel HR asszisztensnek, akiről tudtam, hogy több, mint alkalmas, és könnyedén lehet később vezető, ha velem bármi történik, és milyen jól tettem, hiszen most ő viszi a HR-t 2 éve.
Nemcsak abba nyugodtam bele, hogy már nem lesz igazán jó, igazán nekem való, "high profile" állásom, hanem abba is, ahogyan az életem megváltozott. Tegnap vásárolni voltam, kellett volna egy lepedő meg néhány törülköző, de rájöttem, hogy nekem erre egyszerűen nem telik. Sok dologgal van ez így mostanában. Ilyen viszont az elmúlt 10-15 évben nem volt, úgyhogy nagyon nehéz megszokni egy teljesen más életvitelt, nem is nagyon megy, sőt, nagyon-nagyon nem megy, de ez van. Azt hiszem, hogy kell egy másodállás. A főnököm megkérdezte, hogy milyen utazásokat tervezek idén, mert ő a következő 4 hónapban vagy 5 helyre utazik (na ja, tulajdonos....) Hát, szeretnék menni a járdaszigetekre, esetleg a Lupa-szigetre, a Margit szigeten meg most voltam, és talán eljutok Havannába is (a Havanna lakótelepre Pesten....) és talán római kirándulásom is lesz (a Rómain lakik az unokatesóm) szóval nagy terveim vannak. Na ja, majd megszokom ezt is.
2 hete nem sírtam, ami vagy jót jelent vagy azt, hogy nem értem rá gondolkodni. Talán jobb is.
Hatalmas esemény is történt. Apám boldog névnapot kívánt (mert ő ugye tudja, hogy Juliannának készültem, csak elírták...) Mivel 12 éve intenzíven gyűlöl, ez nagyon kedves gesztus volt tőle. Nem is tudom hova tenni. A nővérem viszont elfelejtette, de Valentin napon felköszöntött, talán azt hiszi, hogy Bálint a 2. nevem. Ki tudja😁
A kép a Margit-szigeten készült egzotikus utazásunk során😁 A tavasz első virágai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése