Amióta munkába álltam itt, ez volt az első jó hetem. A jó hét annyit tesz, hogy végig volt mit csinálni, már majdnem élveztem is, amit csinálok (de NEM!!!), gyorsan teltek a napok és extra dolgok is történtek.
Például csütörtök este volt egy Welcome vacsora. Az új belépőknek rendeznek ilyet, én a sajátomra ugyan nem mentem el, de most az új kolléganőm kapcsán meghívtak, mint az ő főnöke, szóval most elmentünk. Kellemes kis este volt és mindig meg kell állapítanom, hogy az emberek többsége ennél a cégnél is remek és jól érzem velük magam. Az Apacuka étteremben voltunk, a vacsora nagyon finom volt, a beszélgetés is kellemesen sikerült.
Cégünk 2022-ben részt vett az Országos IT Megmérettetés nevű országos versenyben, mint a Windows/MS szerver üzemeltetés kategória támogatója. Ez a projekt a júliusi belépésemkor hozzám került, így én koordináltam végig. Most pedig pénteken sor került a díjátadóra a BME Q épületében, ahol én képviseltem a céget. (A péntek estéjét ugyan melyik másik hülye áldozta volna be?) Először úgy volt, hogy Londonban leszek a hétvégén, de amikor a cégből senki nem akart elmenni, akkor borult a tervem, hiszen az én projektem, akkor nekem kell elintéznem.
Az új kolléganőm kedves és eddig szépen dolgozik, a másik (aki napi 3 órában az enyém, amúgy 6 órás) pedig megkeresett béremelésért. Nos, először szakmai oldalról közelítettem meg a kérdést, megnéztem, hogy a piacon az ő munkakörében mi az elfogadott munkabér. Több bérfelmérést is áttanulmányozva úgy találtam, hogy a bére a piaci szinthez képest jó, sőt, picit magasabb is. Így ezt a választ kapta meg tőlem. Persze nem hagyta annyiban, "mert amikor ő idejött, akkor az előző munkahelyén is ennyit keresett" és az régen volt. Így alaposan átgondoltam, hogy milyen munkát végez, ez milyen felelősséggel jár és egyáltalán el van-e végezve a munka. Nos, a munkája minősége erősen megkérdőjelezhető. A HR rendszer, amit ő frissít, erősen hiányos és esetenként hibás adatokat tartalmaz. Ő foglalkozik a foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálattal, de ehhez semmilyen háttértudása nincs, a vonatkozó törvényt nem ismeri és nem is alkalmazza. Amíg nem jöttem, nem tudták, hogyan kell kitölteni a beutalót és mi azok az egészségügyi kockázatok. Van, aki évek óta nem volt orvosnál (vagy csak nincs beírva a rendszerbe). Ugyanígy elkeserítő a GDPR helyzet, vállalkozóktól kér be személyi adatokat, akik joggal háborodnak fel, hogy miért is kéne azt nekik megadni? Szóval van baj. A főnököm megkérdezte, hogy tudunk-e vele együtt dolgozni, azt mondtam neki, hogy kb. havi 3 órában fogjuk használni, nem napi háromban, mert sem a sebessége, sem a hozzáállása, sem a precizitása nem felel meg az elvárásainknak. A rendszert most inkább az új kolléganőm frissíti és együtt kinyomozunk minden adatot, ami hiányzik vagy hibás.
A HR folyamatok úgy összességében siralmasak, néhány folyamat egyszerűen nem is létezik, és egyes területeken a törvénytelen, azaz bocsánat, szürke zónás működés is kiakaszt, bár a főnökömnél látok próbálkozást a fehér irányba terelésre. Én minden szürke vagy, ne adj Isten, sötétebb színű próbálkozásra azt mondom, hogy nem akarok tudni róla, engem abból hagyjanak ki. Eddig működik....
Állásügyben sajnos nem történt semmi, bár a gyári állás kapcsán engem megkereső cég küldött egy GDPR linket, ami azt jelenti, hogy elkezdtek foglalkozni a velem, talán még interjú is lesz. A LinkedIn-en is nagy lett irántam az érdeklődés, legalább 10 új kapcsolatom lett a héten, jellemzően szervezetfejlesztők, akik nyilván a titulusomat látva (HR és Szervezetfejlesztési manager) bátorodtak fel.
Viszont ez a hét kicsit kilökdösött a depressziós letargiámból, mivel kénytelen voltam kimozdulni itthonról, így talán elmozdulok a holtpontról is. Tuti ami tuti, jövő hétre 2 programot is beterveztem és a jegyeket is megvettem, hogy nehogy le tudjam magam beszélni. Cél, hogy április 14-re, az állásom elvesztésének 2. évfordulójára újra megtaláljam, visszaépítsem és visszakapjam önmagam és magam mögött tudjam hagyni ezt a nyomorult 2 évet minden veszteséggel, tragédiával, fájdalommal együtt.
A képen Pemzli, a főnököm kiskutyája, aki bent van velünk az irodában. Amolyan terápiás kutya, mindenkit felvidít. Ez a kép akkor készült, amikor 10 percen át ült így a lábamnál, mert csokis nápolyit ettem és remélte, hogy ő is kap belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése