Van sapka vagy nincs sapka

Állásügyben újfent semmi nem történt. Sajnos. Az év eleji ígéretes projektek tanácsadói eltűntek, mint a kámfor. Persze az elmúlt 2 év tapasztalatait alapul véve ez cseppet sem lepett meg. Túl sok vagyok. Mindenhová. Az egyik állás annyira jó lett volna, hogy az már mesébe illő. Majdnem el is hittem, hogy ilyen történhet velem, de aztán...... De álmodozni jó volt. 

Ez a mostani állásom meg egyre rosszabb. Egyrészt mostanra jóval több munka van, mint amit 32 órában el lehet látni, így már 5 hete egész héten dolgozom, vagyis kapnak egy grátisz napot hetente, amit nem fizetnek. Na meg hiába hívnak szervezetfejlesztési vezetőnek, ugyanis bármelyik folyamaton szeretnék javítani, szerintük azon pont nem kell és azonnal rám sütik, hogy állandóan panaszkodom. Ez persze el is veszi a kedvem a fejlesztéstől, de akkor meg az a baj, hogy nem foglalkozom vele. Ez a nyuszi és a sapka esete, ha van rajta sapka, akkor az a baj, ha nincs, akkor meg az. Az egyéb napi feladatok nem haladják meg az ingerküszöbömet, beléptetni, kiléptetni, adminisztrálni egy jól betanított majom is tud, ehhez nem kell az én tudásom. Most tartottam viszont 2 teljesítményértékelési tréninget a vezetőknek, közben rengeteg kritika feljött a mostani rendszerrel kapcsolatban, amit ha én hozok fel, akkor az panaszkodás, ha a vezetők, akkor valós probléma, amivel foglalkozni kell. Hát ezt ki érti? De tárgyilagosan szólva azt el kell ismernem, hogy a tréning kidolgozását nagyon élveztem, kimondott "flow" élmény volt, ami nagyon jól esett ennyi idő után.

Közben az elmúlt héten 2 ismerős negyedórás kis monológját hallgattam meg abban a témában, hogy milyen okos vagyok, milyen értékes tapasztalattal és tudással rendelkezem, milyen csodás az empatikus készségem és milyen remek emberi értékeim vannak, szóval máshol kéne lennem, egy jóval komolyabb pozícióban. Nos, igen, ezt én is pontosan tudom, mármint, hogy máshol kéne lennem, de a munkaerőpiacnak nincs szüksége ilyen emberekre, mint én. Ez van. Lehet, hogy pályát kéne módosítani, de 51 évesen már hová és mit kezdjek a nulláról. Fogalmam sincs. 

Másodállásom még nincs, még keresem az igazit, bár ugye már időm sem lenne nagyon rá, de továbbra sem tartom fair-nek, hogy nem 40 órában fizetnek, de elvárt, hogy annyit vagy többet dolgozzak. Most találtam ugyan egy olyan lehetőséget, ahol szombaton felnőttképzésben lehetne tanítani, amit valószínűleg nagyon szeretnék, de sajnos sem az elvárt végzettséggel nem rendelkezem, sem a tantárgyak között nincs olyan, ahol én megfelelek. De lehet, hogy ebben az irányban kellene nézelődnöm, végül is hétvégi munka is szóba jöhet.

Érezhetően itt a tavasz, rügyezik a csodás rózsabokrom, bár minden esély megvan rá, hogy elfagy az egész az éjszakai hidegben. A füvem teljesen tönkrement, negyedik alkalommal, nem tudom, hogy mit kezdjek vele, most már nem lesz pénzem sem, hogy felturbózzam, pedig szakember kéne neki. Viszont régi fényképeket nézegetve megdöbbentem azon, hogy a normann fenyő mennyit nőt 1 év alatt, gyönyörű lesz a kis büszkeségem. A kék ezüst is növöget, de ő még csak baba a másikhoz képest. A lakásban tartott növényeim élete is tükrözi az enyémet, mert teljesen hektikus, pedig amúgy semmit nem csinálok másképp, mint az elmúlt években és a körülmények sem változtak. A kínai selyem mirtusz 2 halott év után hirtelen életre kelt, még jó, hogy nem dobtam ki. Semmit nem csináltam vele, de egyszer csak újra kinőttek az ágak és a levelek az elhalt törzs mellett. Érdekes a dinamika. Az agglegénypálma és a majomkenyérfa, ami híresen a 2 legigénytelenebb növény pedig szépen lassan tönkre megy és bármit teszek, semmi nem segít. Érthetetlen. Szerintem hat rájuk a lelkiállapotom, ami jelenleg is a béka seneke alatt van😁 

Ez itt New York, a hely, amit a legjobban imádok a világon és ahová többé nincs valós esélyem eljutni. Rettenetesen hiányzik. 

Csak a változás állandó

Állásügyben továbbra sincs előrelépés. Annyi történt, hogy az egyik olyan cégtől, ahol Interim Managereket közvetítenek ki mindenhová Európában, újra megkeresett a vezetőjük, hogy örömmel ajánlana nekem lehetőségeket és ha még nem tettem, akkor küldjem el az önéletrajzomat. Hát majd elküldöm. De az az igazság, hogy az interim munkák adta bizonytalanságnál (van egy darabig, aztán sokáig nincs, aztán megint van) többet ér egy állandó munka, bármilyen is az. Ezzel persze magamat limitálom le, de lassan el kell fogadnom a tényt, hogy a korom kapcsán már nem kellek sehol és nem illek be sehová. Pont azon gondolkodtam Valentin napon, hogy aznap éppen 22 hónapja lettem volna állás nélkül, ha nem fogadom el ezt a jelenlegi lehetőséget.

Itt nem lett jobb, de rosszabb sem. Majdnem egy hétig azt hittem, hogy elkövettem egy nagy hibát, de aztán rájöttem, hogy mégsem én voltam és ez hatalmas megnyugvás volt. Folyamatosan foglalkoztat bennünket a HR tervezett átalakítása, már keressük a 2 fő gyereket váró HR-es utódját mindösszesen egy személyben, ami nem tűnik jó ötletnek, de hát ugye egy embernek fizetést kell adni, az meg gazdasági szempontból nagyon hátrányos a cégnek, na és persze a tulajdonosoknak, így nem pótoljuk mind a kettőt, hiszen az egyik 6 hónap után majd visszajön. Ha.... Addig még sok víz lefolyik a Dunán.

Az új kolléganőm ügyes és okos, ami azért jó, mert ha esetleg egyszer lesz esélyem elmenni innen, jó kezekben hagynám a HR-t. Ez nekem fontos, mert mindig nagyon megszeretem az embereket és azt akarom, hogy ne érezzék meg, ha már nem vagyok. Így volt a gyárban is, direkt olyan embert vettem fel HR asszisztensnek, akiről tudtam, hogy több, mint alkalmas, és könnyedén lehet később vezető, ha velem bármi történik, és milyen jól tettem, hiszen most ő viszi a HR-t 2 éve.

Nemcsak abba nyugodtam bele, hogy már nem lesz igazán jó, igazán nekem való, "high profile" állásom, hanem abba is, ahogyan az életem megváltozott. Tegnap vásárolni voltam, kellett volna egy lepedő meg néhány törülköző, de rájöttem, hogy nekem erre egyszerűen nem telik. Sok dologgal van ez így mostanában. Ilyen viszont az elmúlt 10-15 évben nem volt, úgyhogy nagyon nehéz megszokni egy teljesen más életvitelt, nem is nagyon megy, sőt, nagyon-nagyon nem megy, de ez van. Azt hiszem, hogy kell egy másodállás. A főnököm megkérdezte, hogy milyen utazásokat tervezek idén, mert ő a következő 4 hónapban vagy 5 helyre utazik (na ja, tulajdonos....) Hát, szeretnék menni a járdaszigetekre, esetleg a Lupa-szigetre, a Margit szigeten meg most voltam, és talán eljutok Havannába is (a Havanna lakótelepre Pesten....) és talán római kirándulásom is lesz (a Rómain lakik az unokatesóm) szóval nagy terveim vannak. Na ja, majd megszokom ezt is.

2 hete nem sírtam, ami vagy jót jelent vagy azt, hogy nem értem rá gondolkodni. Talán jobb is. 

Hatalmas esemény is történt. Apám boldog névnapot kívánt (mert ő ugye tudja, hogy Juliannának készültem, csak elírták...) Mivel 12 éve intenzíven gyűlöl, ez nagyon kedves gesztus volt tőle. Nem is tudom hova tenni. A nővérem viszont elfelejtette, de Valentin napon felköszöntött, talán azt hiszi, hogy Bálint a 2. nevem. Ki tudja😁

A kép a Margit-szigeten készült egzotikus utazásunk során😁 A tavasz első virágai.

Mindenféle fejlemények

Hát ez a hét nagyon élmény dús volt. Új álláslehetőségek kapcsán ugyan semmi nem történt sajnos, de a jelenleginél van pezsgés. 

Hétfőre a főnököm meetinget szervezett a marketing vezetővel, mert úgy tűnt, sok hasonló dolgot egyszerre, de egymástól függetlenül kezdtünk el csinálni, és egyértelművé akarta tenni, hogy kinek mivel kell foglalkoznia. Ugyanis amikor be akartam vezetni a világnapos projektemet (heti 1-2 világnap megünneplése, azzal kapcsolatos játék, vetélkedő vagy éppen evés) a marketing is egy hasonló programba kezdett bele. Ez persze engem nagyon elkeserített, mert nem vontak be, és bármennyire mondják a belépésem óta, hogy szeretnének velem dolgozni, következetesen nem teszik ezt. Aztán a meetingen kiderült, hogy én azt gondoltam, hogy ők felelősek az employer branding-ért és ők nem vonnak be, ők meg azt gondolták, hogy én vagyok érte a felelős és én nem keresem őket. Mire jó egy meeting?😁 De most a főnököm leszögezte, hogy én vagyok a felelőse és ebben a marketing dolgozik nekem/velem/alám. Nnnnaaa. A szülinapos projekt viszont elindult, minden szülinapost egy tábla Lindt csokival köszöntünk fel, már meg volt az első és nagyon boldog volt az "alany".

Aztán a hét második fontos eseménye az volt, hogy bejött az ügyvezető és kért tőlem 10 percet. No, vajon mi van? Kiderült, hogy a recruitment manager (a másik HR-es hölgy, aki miatt nem lehettem igazgató, mert vigyázunk az érzéseire...) gyermeket vár. Tervei szerint júliusig még dolgozik, szülés után 6 hónapot nem, majd 4 órában jönne vissza. Közben az egyik toborzónk is várandós, ő március végéig van és nála van az oktatásszervezés is, amit éppen átveszünk tőle. Tehát az általunk megálmodott 2 csapatból álló HR modell úgy július táján felborul, így újra kell tervezni. A jelenlegi terv szerint a recruitment csapat is bejön alám, ott marad egy junior toborzó és az admin, akin eddig osztoztunk 3-3 órában, felveszünk egy senior toborzót és én is beugrom alkalmanként a toborzásba, ha senior jelöltek vannak. Ha visszatér a recruitment manager hölgy, manager már akkor sem lehet, mert 4 órás vezető nem igen akad. Mindehhez persze nekem is 40 órásnak kell majd lennem (most ugye csak 32). Szóval ez teljesen átírja a képet és átalakítja a szerepemet. Persze mindez még a tervezés fázisában van, majd meglátjuk, hogy alakul.

Aztán pénteken újabb dolog történt. Az egyik legkedvencebb kollégám írt egy levelet a vezetőknek, hogy nagyon sok dolgozói kezdeményezés, meg juttatási javaslat, meg employer branding javaslat van/volt a múltban, de mivel ezeket sosem fogta össze senki, mind feledésbe merülnek és eltűnnek, pedig nagy igény lenne hasonlókra. Azt vetette fel a levélben, hogy valakinek egy kézbe kéne ezt fogni. Erre persze rögtön ugrottam, hiszen 8 hónapja szeretnék valamit, amivel szívesen foglalkozom, hogy legalább 5%-át élvezzem ennek a munkának. Kíváncsi vagyok mi lesz a többiek reakciója, sokan nem válaszoltak még a levélre.

Emellett egy igazán nagyszerű tréning anyagot készítettem a közelgő teljesítményértékelésre, 4 órát át dolgoztam rajta tökéletes flowban. VÉGRE!

Az meg már csak hab a tortán, hogy kellett csinálnom egy HR riportot, de semmi iránymutatást nem kaptam hozzá. Úgyhogy csináltam valamit, amit én jónak gondoltam és elküldtem. A főnököm azt mondta, hogy ne vegyem magamra, ha nagyon kukacoskodni fognak a tulajdonosok (ő is az egyik, de ő nem😌), de ők már csak ilyenek, Úgyhogy vártam, hogy leoltanak rendesen. Aztán kiderült, hogy tök jó lett a riport és meg voltak vele elégedve. 

Szóval ez az első vasárnap, hogy nincs gyomorgörcsöm már előre a hétfő miatt.

Voltam az El Greco kiállításon, ha még nem láttátok, menjetek el, nagy élmény. Az első terembe volt csak nagy tömeg, utána már lehetett nézelődni és ámuldozni.  A nézők körül a kedvencem egy nagypapa fazon volt, aki megállapította a kevés ruhát viselő alakokról, hogy pucérak és perverzek😂 Volt viszont egy végtelenül szakadtnak és egyszerűnek látszó férfi (nem úgy tűnt, hogy van ilyesmire 4000+ forintja, vagy hogy egyáltalán érdekli ilyesmi) akit viszont teljesen lenyűgözött a kiállítás és hatalmas érdeklődéssel tanulmányozta a képeket és olvasta a leírásokat. A kinézete alapján nehéz évei lehettek, de azt gondolom, hogy belül minden bizonnyal a régi maradt és fogékony a szépre.

A fény felé

Amióta munkába álltam itt, ez volt az első jó hetem. A jó hét annyit tesz, hogy végig volt mit csinálni, már majdnem élveztem is, amit csinálok (de NEM!!!), gyorsan teltek a napok és extra dolgok is történtek. 

Például csütörtök este volt egy Welcome vacsora. Az új belépőknek rendeznek ilyet, én a sajátomra ugyan nem mentem el, de most az új kolléganőm kapcsán meghívtak, mint az ő főnöke, szóval most elmentünk. Kellemes kis este volt és mindig meg kell állapítanom, hogy az emberek többsége ennél a cégnél is remek és jól érzem velük magam. Az Apacuka étteremben voltunk, a vacsora nagyon finom volt, a beszélgetés is kellemesen sikerült. 

Cégünk 2022-ben részt vett az Országos IT Megmérettetés nevű országos versenyben, mint a Windows/MS szerver üzemeltetés kategória támogatója. Ez a projekt a júliusi belépésemkor hozzám került, így én koordináltam végig. Most pedig pénteken sor került a díjátadóra a BME Q épületében, ahol én képviseltem a céget. (A péntek estéjét ugyan melyik másik hülye áldozta volna be?) Először úgy volt, hogy Londonban leszek a hétvégén, de amikor a cégből senki nem akart elmenni, akkor borult a tervem, hiszen az én projektem, akkor nekem kell elintéznem.

Az új kolléganőm kedves és eddig szépen dolgozik, a másik (aki napi 3 órában az enyém, amúgy 6 órás) pedig megkeresett béremelésért. Nos, először szakmai oldalról közelítettem meg a kérdést, megnéztem, hogy a piacon az ő munkakörében mi az elfogadott munkabér. Több bérfelmérést is áttanulmányozva úgy találtam, hogy a bére a piaci szinthez képest jó, sőt, picit magasabb is. Így ezt a választ kapta meg tőlem. Persze nem hagyta annyiban, "mert amikor ő idejött, akkor az előző munkahelyén is ennyit keresett" és az régen volt. Így alaposan átgondoltam, hogy milyen munkát végez, ez milyen felelősséggel jár és egyáltalán el van-e végezve a munka. Nos, a munkája minősége erősen megkérdőjelezhető. A HR rendszer, amit ő frissít, erősen hiányos és esetenként hibás adatokat tartalmaz. Ő foglalkozik a foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálattal, de ehhez semmilyen háttértudása nincs, a vonatkozó törvényt nem ismeri és nem is alkalmazza. Amíg nem jöttem, nem tudták, hogyan kell kitölteni a beutalót és mi azok az egészségügyi kockázatok. Van, aki évek óta nem volt orvosnál (vagy csak nincs beírva a rendszerbe). Ugyanígy elkeserítő a GDPR helyzet, vállalkozóktól kér be személyi adatokat, akik joggal háborodnak fel, hogy miért is kéne azt nekik megadni? Szóval van baj. A főnököm megkérdezte, hogy tudunk-e vele együtt dolgozni, azt mondtam neki, hogy kb. havi 3 órában fogjuk használni, nem napi háromban, mert sem a sebessége, sem a hozzáállása, sem a precizitása nem felel meg az elvárásainknak. A rendszert most inkább az új kolléganőm frissíti és együtt kinyomozunk minden adatot, ami hiányzik vagy hibás.

A HR folyamatok úgy összességében siralmasak, néhány folyamat egyszerűen nem is létezik, és egyes területeken a törvénytelen, azaz bocsánat, szürke zónás működés is kiakaszt, bár a főnökömnél látok próbálkozást a fehér irányba terelésre. Én minden szürke vagy, ne adj Isten, sötétebb színű próbálkozásra azt mondom, hogy nem akarok tudni róla, engem abból hagyjanak ki. Eddig működik....

Állásügyben sajnos nem történt semmi, bár a gyári állás kapcsán engem megkereső cég küldött egy GDPR linket, ami azt jelenti, hogy elkezdtek foglalkozni a velem, talán még interjú is lesz. A LinkedIn-en is nagy lett irántam az érdeklődés, legalább 10 új kapcsolatom lett a héten, jellemzően szervezetfejlesztők, akik nyilván a titulusomat látva (HR és Szervezetfejlesztési manager) bátorodtak fel. 

Viszont ez a hét kicsit kilökdösött a depressziós letargiámból, mivel kénytelen voltam kimozdulni itthonról, így talán elmozdulok a holtpontról is. Tuti ami tuti, jövő hétre 2 programot is beterveztem és a jegyeket is megvettem, hogy nehogy le tudjam magam beszélni. Cél, hogy április 14-re, az állásom elvesztésének 2. évfordulójára újra megtaláljam, visszaépítsem és visszakapjam önmagam és magam mögött tudjam hagyni ezt a nyomorult 2 évet minden veszteséggel, tragédiával, fájdalommal együtt.

A képen Pemzli, a főnököm kiskutyája, aki bent van velünk az irodában. Amolyan terápiás kutya, mindenkit felvidít. Ez a kép akkor készült, amikor 10 percen át ült így a lábamnál, mert csokis nápolyit ettem és remélte, hogy ő is kap belőle.