Heti monológ

Nos, a vágyott szupercég azóta is ködbe és csendbe burkolózik, semmi válasz, de már nem érdekel. Még mindig nem fogom fel ugyan, hogy miért nem lehet legalább az utolsó körbe jutott, de nem felvett embereket elutasítani legalább egy 2 mondatos kör-emailben, de ha ilyet tapasztalok, az mindig megerősít abban, hogy nagyon jó HR-es vagyok, mert én még soha egy jelöltet sem hagytam válasz nélkül. Amúgy kimondottan hatalmas csalódás, hiszen közismert, prominens emberekről van szó, akiknek jobban kéne vigyázniuk a jó hírükre. Persze ez őket nyilván nem érdekli, keresnek egy vagyont, mit foglalkozzanak pár munkakereső reménykedő HR vezetővel. Mindenesetre ez sokat elmond a cégről, de leginkább a HR osztályról.

Viszont történt egy nagyon cuki dolog. A cuki nem annyira jó szó, de most jobbat nem találok. Jelentkeztem egy HR Manager állásra egy olyan cégnél, ami olyan start-up szerű és nyilván (és a céges fotó alapján) csupa fiatalból áll. Nem is reméltem semmit, részben csak a statisztika miatt jelentkeztem, hogy meg legyen a "heti adag". Nem sokkal a jelentkezés után kaptam egy levelet a rendszerből, hogy "Kedves Júlia, Örömhírünk van, az önéletrajzod kiválasztásra került". Utána rögtön kaptam egy kedves levelet a CEO-tól. Na jó, nyilván nem tőle, hanem egy automata üzenet volt. Ez arról tájékoztatott, hogy kiválasztották az önéletrajzomat és jobban meg akarnak ismerni. Arra kértek, hogy jelentkezzem a céges weboldalon is, mert ott van jó néhány kérdés, amit ha megválaszolok, azzal sokat segítek nekik a kiválasztásban. Nosza, nekiláttam. A jelentkezés egyszerű volt, a kérdések pedig aránylag jók voltak. Például:

- Miért éppen hozzájuk jelentkeztem?

- Mitől lesz jobb a cég, ha engem vesznek fel?

- Milyennek találom a karrier oldalt és mit változtatnék rajta?

- Mikor tudok kezdeni? Mennyi a bérigényem? (amúgy a cég, a piacon egyedülálló módon bérsávval - nagyon JÓ bérsávval -  hirdette meg a pozíciót, BRAVO!!!!)

Valamint belekérdeztek a weboldal tartalmába. Ez utóbbi kérdéseket csak az tudja megválaszolni, aki valóban végig nézte a weboldalt. Én tudtam válaszolni😁

Persze, egy csupa fiatalokból álló cégtől nem várom, hogy felvegyék az anyukájukat, de igazán üdítő színfoltot jelentettek a sallangos, ugyanazon mintára készített unalmas hirdetések halmazában, igazi élmény volt jelentkezni hozzájuk. Biztos vagyok benne, hogy ők civilizáltan elutasítanak majd és arra nem kell heteket várni.

Kecskemétről, a HR Igazgatói állásról elutasítottak. Ez várható volt. Az volt az egyetlen problémájuk, hogy csak a hétköznapokra költöztem volna Kecskemétre, megtartottam volna a váci otthonomat és nem állandóra települtem volna át. Így tehát a fejük felett lebegett volna annak a veszélye, hogy ha kapok egy Váchoz közelebbi állást, akkor kilépek.  Ja, mert ez amúgy más okból nem is fordulhat elő....... Indoklásnak viszonylag gyenge, de legalább valami, fogadjuk el. Ezek legalább visszajeleztek. Ezt az állást nem is akartam annyira, így ez az elutasítás nem viselt meg túlzottan, mi több, egyáltalán nem.

Van egy új megkeresés is, ezúttal Hatvan. Autóval bejárható napi szinten, jó cég, jó feladat. Egy 1 órás remek beszélgetésem volt a tanácsadóval, aki a keresést végzi, ő pedig a LinkedIn-en talált meg. Aztán továbbküldte az anyagomat. Meglátjuk, lesz-e bármilyen folytatás.

Beszélgettünk kicsit a tanácsadóval a munkaerő piac furcsaságairól. Megnyugodtam, nem vagyok hülye és nincs üldözési mániám, az ő tapasztalata is az, hogy ma Magyarországon nem kell a tapasztalat, rettentően felhígult a HR szakma a sok 23-25 éves akár csak frissen végzett HR igazgatóval, akiknek sem a tapasztalatuk, sem az életbölcsességük, sem az emberismeretük nincs meg ehhez a hivatáshoz (és most nem bántani akarom őket, biztos vannak kivételek, de szerintem jó végigjárni a HR különböző szintjeit, mielőtt vezető lesz az ember). Ha meg már ilyen ember ül a legfelsőbb székben, akkor maga alá sem vesz fel idősebbet. A másik amit ő is lát az az, hogy sok állás hónapokig nyitva van, illetve 2-3 havonta újra meghirdetésre kerül. Szerinte a munkaerőpiac erősen torzult. Erre mondtam én azt, hogy egyrészt a kereslet és a kínálat nem találkozik, másrészt nem a megfelelő embert veszik fel, hiszen akit végül felvesznek az pár hónap múlva odébb áll, mert talált jobbat vagy mert annyira nem illik oda. Ez a jövőre nézve sok jót persze nem jelent.

A hangulatom és az állapotom napi szinten változik. Egyes napokon tökéletesen reményvesztett és kétségbeesett vagyok, máskor meg mintha ennél nagyobb rendben nem is lehetnének a dolgok. Ilyen a mai nap is. Ma csupa jókedv és optimizmus vagyok. Azt nem gondolom ugyan ma sem, hogy lesz valaha még állásom mint HR-es, de azt igen, hogy így vagy úgy, ki tudja hogyan, de valahogy majd megoldódnak a dolgok. 

Holnap megint részt veszek egy nagyszerű HR programon, sikerült regisztrálni. A cégnévhez megint beírtam, hogy "Jelenleg nincs, álláskereső vagyok", a munkakörnek meg beírtam, hogy Senior HR Manager, mert ez volt az utolsó és mindkettőt elfogadták. Vannak még nem diszkrimináló, felvilágosult cégek. KÖSZÖNÖM!