Ahogy írtam, a Pünkösd előtti pénteken volt egy interjúm HR Director pozícióra. A jelenlegi HR vezetővel beszéltem, aki nyugdíjba készül, valamiért már kifutott az időből és sürgősen keresik az utódját. Nagyon jól sikerült az interjú, a beszélgetés során sok pozitív visszajelzést kaptam a hölgytől, olyat is hogy "önnel nagyot nyernénk". A cég nagyon jó helyen van, az iroda gyönyörű és a HR vezető hölgy elbeszélése alapján nagyon jó a munka is. Egyébként most először történt az, hogy nem én beszéltem kezdésnek fél órát magamról, hanem előbb nekem mutatták be a céget nagy részletességgel, ami nagyon tetszett. Persze nekem is kellett mesélnem a hátteremről, de ez természetes. Nagyon jó érzésekkel jöttem el, különösen amiatt, hogy azonnal lefixáltuk a következő kör időpontját is. A hétvége során ki kellett töltenem egy személyiség- és motivációs tesztet, aminek numerikus és verbális megértést vizsgáló részei is voltak, mintegy 1,5 óra volt a kitöltés. A numerikus feladattól féltem, mert azt általában úgy csinálják meg, hogy a nagyon okos embereknek is csak nehezen sikerüljön, de nekem nagyon jól ment, meg is voltam lepődve magamtól. Igaz, 1 éve pihenek, nem csoda.....
Mivel a következő hétfő Pünkösd volt, kedden kellett újra mennem. Ez volt a tét interjú, mert ezúttal a tulajdonos-vezérigazgató (leendő főnök) várt rám, de a HR vezető ezen az interjún is részt vett. A teszt eredmény már a HR-esnél volt. Kérdésemre, hogy milyen lett ő annyit mondott, hogy a teszt az csak egy teszt. Majd feltett pár kérdést a teszt eredményt olvasva. Kicsit elszörnyülködtem, mert ilyenek jöttek ki, hogy nem segítek a munkatársaimnak meg hogy csapatmunkában visszahúzódó vagyok. Persze a hölgynek világos volt az első interjúból, hogy ez nem igaz, de azért rákérdezett. Megnyugtattam (?) hogy ez valóban nem igaz, nem is értem hogy jöhetett ki ilyen. A tesztben amúgy kérdés párok voltak, a rám jobban illőt kellett kiválasztani. De nagyon sok irracionális párosítás volt, mint például:
1) Csak a pénzért dolgozom.
2) Nem érdekelnek a részletek, csak legyen kész a feladat.
Na most ezekből semmi sem igaz rám. Az utasítás az volt, hogy ha egyik sem igaz, akkor a kevésbé rosszat kell választani. Na kösz.....
Mindegy. A tulajdonos-vezérigazgató nagyon kedves volt, szerintem volt kémiánk, igaz nem volt olyan tökéletes, mint annak idején Miklós vagy Chris esetében. Tőle is kaptam pozitív visszajelzést, például, hogy " a pro-aktivitással Júlia esetében biztos nincs gond". Közben a tesztet nézte, tehát az legalább kijött a tesztből, hogy proaktív vagyok, ami ebben az esetben remek tulajdonság az elvárások alapján. Szóval szerintem ez az interjú is nagyon jól sikerült, búcsúzáskor a HR vezető hölgy szélesen és boldogan mosolygott.
Szerda reggel újabb telefonhívást kaptam. Azt kérdezte a hölgy, hogy be tudok-e menni AZNAP még egy interjúra, most a vezérigazgató-helyettessel, mert ő még jó lenne, ha látna. Persze, bementem. Egy végtelenül kellemes ember a vezérigazgató-helyettes, na vele volt kémia hiba nélkül, nagyon jót beszélgettünk. Az interjú végén a HR-es hölgy kérte, hogy maradjak, hogy pontosítsuk a bérigényemet. Ezt meg is tettük, gyakorlatilag lejjebb alkudta, de nem bántam, mert nagyon tetszett ez az egész és ez volt az első állás, amit tiszta szívemből akartam az elmúlt 1 év álláskeresés alatt. Aztán azóta nem hívtak. Mindenki, akinek elmeséltem, azt mondta, hogy na Juli, bontsuk a pezsgőt, ez meg lesz. De nálam a várakozás közben bekapcsolt a negatív modul és jó szokásom szerint súlyosan túlgondoltam, hogy miért nem kaptam már másnap ajánlatot, annyira, hogy pénteken mikor mentem bevásárolni, útközben elsírtam magam, hogy na ez sem sikerült. Persze, ezer lehetséges magyarázat van arra, hogy még nem hívtak, és nem mind jelent rossz végeredményt, tudom jól. Na és persze akkor sem dől össze a világ, ha nem vesznek fel, ezt is tudom. De egész egyszerűen már annyira elkeseredett, reménytelen és kilátástalan vagyok, hogy el sem tudom képzelni, hogy valami jó is történhet.
Pénteken, amikor éppen a gödör alján voltam, írt egy tanácsadó, hogy vannak álláslehetőségei Komárom-Esztergom megyében. Jaj de jó......vagyis nem, de azért persze meghallgatom majd, hogy miről van szó.
A Monster Gulf oldal már hetek óta nyaggatott, hogy frissítsem a CV-met, mert úgy könnyebben megtalálnak a fejvadászok. Eddig mindig elhessegettem ezeket a leveleket, de aztán pénteken nekiültem és pár óra munkával ott is 100%-ra feltöltöttem a profilomat. Na és ahogy kitöltöttem a profilom, jött egy ajánlat SAP oktató munkakörre. Csak egy szépséghibája volt, hogy nem a lokáció nem a Gulf terület, hanem Chennai, India. Na, oda biztosan nem megyek. Korábban volt egy ajánlat Doha-ba (Qatar), de oda nem akartam menni (nem tudom ott milyen, ha egy nő ott egyedül él, hiszen a kedvesem nem jönne velem, és Qatar sokkal jobban arab, mint Dubai) meg nem is tetszett a pozíció, utána meg vertem a fejem a falba, hogy hülye vagyok, évi 150-200ezer dolláros fizetés volt, legalább meg kellett volna próbálni és ha sikerül, csak 1 évig kibírni. Na mindegy, ez vagyok én.
Jöttek elutasítások néhány korábban megpályázott állásra, ezek is úgy, hogy semmi esélyt nem kaptam bemutatkozásra, még egy 2 perces telefonbeszélgetést sem. Indoklás szokás szerint az, hogy nagyon szuper vagyok, de volt olyan ember, akinek a profilja jobban illeszkedett az elvárásokhoz. Bullshit, tudom, de sajnos én is ezt szoktam írni a jelölteknek. Nem bánt meg, de lezárja az ügyet.,
Így most pillanatnyilag megint a teljes tanácstalanság állapotában vagyok. már mindent megpróbáltam. Ez az álláshirdetésre jelentkezgetés esetemben nem válik be, tényleg nem hirdetik meg azokat a pozíciókat, amire eséllyel pályázhatnék, a meghirdetett pozíciókhoz pedig túl sok vagyok. Ezt most már többen is megerősítették, most például a vágyott cégnél a HR-es hölgy is azt mondta, hogy teljesen lenyűgöző a hátterem, nem csoda, hogy nem értik, miért jelentkezem alacsonyabb pozíciókra, mint ami nekem való lenne. (Mondjuk hogy legyen megélhetésem???? Ez szerintem amúgy rohadt jó indok....., emellett szerintem a HR manager és a HR BP nem alacsony pozíció nekem.) Én persze ezt az egészet továbbra sem értem, annak kéne számítania, hogy el tudom látni az adott feladatot vagy nem. Azért sem értem, mert én magam nem vagyok egy nagy szám, és szerintem az önéletrajzom sem egy nagy szám, de hát úgy tűnik másnak az, amit én eddig csináltam, az rendkívüli. Köszi. Majd megpróbálok az önéletrajzommal fizetni a boltban, hátha megy.
Szóval ma a továbbiakban megpróbálom kikapcsolni az összes problémás gondolatomat és úgy élvezni a vasárnapot, ahogy minden normális ember.
Ehhez kis segítség a kertem, bemutatom új legkedvesebb barátnőmet, Hortenziát:
Aktuális statisztika:
Legyen szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése