Heti hírek

Az előző bejegyzésben említett "cuki" élményt okozó cég persze elutasított, de még azt is szépen és profin csinálták, meg hát tudtam is hogy így lesz, oda én öreg lettem volna, így nem is bántódtam meg nagyon. Még mindig nagyon pozitív élményként könyvelem el.

Szupercégtől se kép, se hang. Egyik igazán csodás barátnőm vagy 2 hétig mondogatta, hogy várjunk még, meg lesz ez, de mostanra még ő is elvesztette a hitét benne. 3 hét telt el, gondolom egyértelmű. De azt még mindig nem értem, hogy miért nem lehet elutasítani a fel nem vett jelölteket. A probléma ezzel az is, hogy annyira jó benyomást keltettek, aztán puff, hatalmas csalódás. Így aztán, ha legközelebb lesz ilyen, már nem fogok bízni senkiben és semmiben. Mondjuk már most sem.

A Hatvanban jelzett álláslehetőség kapcsán visszaírt a tanácsadó, hogy nagyon pozitív fogadtatása volt az anyagomnak, de most valami konferencián van a HR csapat, így kis türelmet kérnek. Jó, persze, aztán majd szabadságon lesznek, meg iskolakezdés lesz, meg karácsony. Értem én. De persze várok. Időm az van. Persze itt is sürgős betölteni a pozíciót, tehát ugyanaz, mint a szupercég, így ugyanúgy nem értem a várakozást. Na mindegy. Spongyát rá.

Jelentkeztem pár állásra még múlt héten, de sajnos egyik sem valami nagy szám. Az egyik kapcsán ma volt egy fél órás informális beszélgetésem a recruiter sráccal. Őt meggyőztem, de nem ígért semmit, mert szerinte a HR Igazgató (indiai nő - most ezekkel vagyok megáldva) olyan embert keres, akinek komolyabb és frissebb tapasztalata van a szoftverpiac területén, mint nekem (szoftverfejlesztőkkel a GE-ben dolgoztam utoljára, az meg ugye már 13 éve volt.) Amúgy kicsit elidőzött azon a tényen, hogy egy éve keresek már állást, erről beszélgettünk egy kicsit és végül ő is igazolta, hogy nem a tapasztalt embereké a piac jelenleg. Nagyon szépen köszönöm.

A szintén az előző bejegyzésben említett HR rendezvény viszont szenzációs volt, a digitalizálás volt a fő téma, aminek én lelkes híve vagyok, hiszen minél kevesebb a papírmunka, annál többet lehet az emberekkel, a fejlesztéssel, a stratégiával foglalkozni és a céget az viszi előre, nem a papírhegyek. Basszus, de hiányzik mindez😭 Még a papírmunka is.

Ezen a héten nem vagyok jól. Nagyon nem. A hétfői napot zokogva végig bőgtem. Persze megint beszólt az apám, ilyenkor mindig kiakadok és jó pár napi használhatatlan vagyok. 87 éves fogatlan öregember, de bántani azt nagyon profin tud. Rendesen kiborultam miatta. Végigpörgettem az életemet a fejemben és végül az is eszembe jutott, hogy be kéne fejezni. Az egészet. Most. Nem is először. De aztán arra gondoltam, hogy amennyi rossz dolog történt eddig, talán lassan kifogy a készlet és nyugodtabb idők jönnek. Persze ezt igazából én sem hiszem el. Főleg úgy, hogy továbbra is minden nap történik valami rossz. Most például elromlott a sütő. Jó-jó, ez nem életbevágó és nem is tragédia, bár az igen, hogy a kedvenc ételeimet mostantól nem tudom elkészíteni. Nem tudom megjavíttatni, mert az pénzbe kerül. Meg amúgy is végtelen hosszú a javításra váró dolgok listája, kezdve a beázó tetővel. Még jó, hogy nincs sok eső.

Új álláslehetőségeket ezen a héten nem találtam. Viszont többen tanácsadó megkeresett a gödi Samsung SDI kapcsán, ott ugyanis hosszú hónapok óta keresik a HR managert és a Senior HR managert, hiába. Most már nem is hirdetik direktben, hanem budapesti cégként név nélkül, de a leírásból rá lehet ismerni, mert azt nem változtatták meg. Nos, aki nem tudja, hogyan működik a Samsung SDI, milyen környezeti károkat okoz, milyen módon veszi semmibe a Göd-Sződliget-Vác környék lakosságának életét és ellenük vívott csatáját, az nyilván nem is érti, hogy miért nem ugrok rá egy ilyen lehetőségre, ahová vélhetőleg azonnal felvennének. Nos, nekem mindig az volt az egyik fő elvem, hogy a HR-esnek bíznia, hinnie kell a munkahelyében, képviselnie kell annak céljait, érdekeit, értékeit. Márpedig én nem tudok azonosulni azzal, amit csinálnak, ahogyan csinálják és ahogyan le van ez nyomva az itt élő emberek torkán. Nem akarok közutálat tárgya lenni. Bár van az a pénz, de annyit meg nem fizetnek😁

Heti eredményeim és diadalaim (mostantól ilyen rovat is lesz): 

1) Elköltöztettem egy darázsfészket. A kis jószágok a (nem működő) szökőkutamba telepedtek be és építették meg kényelmes otthonukat. A baj csak az volt, hogy a kerti bútortól egy méterre. Kicsit csodálkoztam, miért van annyi darázs a teraszon, de gondoltam a sok virág miatt, aztán végül hétfő este felfedeztem a fészket. A szökőkút 3 hordóból áll (lásd a képen) és az 1. alá fészkeltek be, szabad szemmel szemből nem látható, csak alulról, ha az ember lehasal a teraszra. Persze nem volt egyszerű elpakolni a helyéről, mert iszonyú nehéz. Szét kellett szedni, de úgy, hogy a kis ravaszok ne sejtsenek semmit. Ezért megvártam, míg elmentek otthonról és nekiláttam. Leszereltem a tetejéről a csapot, aztán leemeltem a felső 2 szintet, mindezt végtelenül csendben és óvatosan. Majd fogtam az alját és elvittem a kert másik oldalára, aztán fogtam a felső kettőt és azt is átköltöztettem és a helyére raktam a darázscsaláddal együtt. Volt is nagy riadalom, amikor délután hazajöttek egymás után a darazsak, mindegyik az előző helyen kereste, úgyhogy nem mentem ki egy napig a teraszra. 2 nap kellett, mire hazataláltak, de tegnap este már mindenki az (új) helyén volt. Tudom, hívhatnék darázs-írtót, de az ugye pénzben kerül, tehát nem opció. Most a spóroláson is spórolok.

2) Előkotortam és kiraktam a kertbe a tavaly vett csodás napelemes lámpákat. Az egyiket meg is kellett javítani, de már kész és gyönyörűséges.

3) Az nincs😁

Hát, ez van, a kis dolgoknak is örülni kell. Például szüretelhető a koktélparadicsom (és isteni az íze), nő a nagy szemű paradicsom is (megint kilószámra lesz) és újra virágzik a rózsa. Ez is valami. Mára elég is.

Heti monológ

Nos, a vágyott szupercég azóta is ködbe és csendbe burkolózik, semmi válasz, de már nem érdekel. Még mindig nem fogom fel ugyan, hogy miért nem lehet legalább az utolsó körbe jutott, de nem felvett embereket elutasítani legalább egy 2 mondatos kör-emailben, de ha ilyet tapasztalok, az mindig megerősít abban, hogy nagyon jó HR-es vagyok, mert én még soha egy jelöltet sem hagytam válasz nélkül. Amúgy kimondottan hatalmas csalódás, hiszen közismert, prominens emberekről van szó, akiknek jobban kéne vigyázniuk a jó hírükre. Persze ez őket nyilván nem érdekli, keresnek egy vagyont, mit foglalkozzanak pár munkakereső reménykedő HR vezetővel. Mindenesetre ez sokat elmond a cégről, de leginkább a HR osztályról.

Viszont történt egy nagyon cuki dolog. A cuki nem annyira jó szó, de most jobbat nem találok. Jelentkeztem egy HR Manager állásra egy olyan cégnél, ami olyan start-up szerű és nyilván (és a céges fotó alapján) csupa fiatalból áll. Nem is reméltem semmit, részben csak a statisztika miatt jelentkeztem, hogy meg legyen a "heti adag". Nem sokkal a jelentkezés után kaptam egy levelet a rendszerből, hogy "Kedves Júlia, Örömhírünk van, az önéletrajzod kiválasztásra került". Utána rögtön kaptam egy kedves levelet a CEO-tól. Na jó, nyilván nem tőle, hanem egy automata üzenet volt. Ez arról tájékoztatott, hogy kiválasztották az önéletrajzomat és jobban meg akarnak ismerni. Arra kértek, hogy jelentkezzem a céges weboldalon is, mert ott van jó néhány kérdés, amit ha megválaszolok, azzal sokat segítek nekik a kiválasztásban. Nosza, nekiláttam. A jelentkezés egyszerű volt, a kérdések pedig aránylag jók voltak. Például:

- Miért éppen hozzájuk jelentkeztem?

- Mitől lesz jobb a cég, ha engem vesznek fel?

- Milyennek találom a karrier oldalt és mit változtatnék rajta?

- Mikor tudok kezdeni? Mennyi a bérigényem? (amúgy a cég, a piacon egyedülálló módon bérsávval - nagyon JÓ bérsávval -  hirdette meg a pozíciót, BRAVO!!!!)

Valamint belekérdeztek a weboldal tartalmába. Ez utóbbi kérdéseket csak az tudja megválaszolni, aki valóban végig nézte a weboldalt. Én tudtam válaszolni😁

Persze, egy csupa fiatalokból álló cégtől nem várom, hogy felvegyék az anyukájukat, de igazán üdítő színfoltot jelentettek a sallangos, ugyanazon mintára készített unalmas hirdetések halmazában, igazi élmény volt jelentkezni hozzájuk. Biztos vagyok benne, hogy ők civilizáltan elutasítanak majd és arra nem kell heteket várni.

Kecskemétről, a HR Igazgatói állásról elutasítottak. Ez várható volt. Az volt az egyetlen problémájuk, hogy csak a hétköznapokra költöztem volna Kecskemétre, megtartottam volna a váci otthonomat és nem állandóra települtem volna át. Így tehát a fejük felett lebegett volna annak a veszélye, hogy ha kapok egy Váchoz közelebbi állást, akkor kilépek.  Ja, mert ez amúgy más okból nem is fordulhat elő....... Indoklásnak viszonylag gyenge, de legalább valami, fogadjuk el. Ezek legalább visszajeleztek. Ezt az állást nem is akartam annyira, így ez az elutasítás nem viselt meg túlzottan, mi több, egyáltalán nem.

Van egy új megkeresés is, ezúttal Hatvan. Autóval bejárható napi szinten, jó cég, jó feladat. Egy 1 órás remek beszélgetésem volt a tanácsadóval, aki a keresést végzi, ő pedig a LinkedIn-en talált meg. Aztán továbbküldte az anyagomat. Meglátjuk, lesz-e bármilyen folytatás.

Beszélgettünk kicsit a tanácsadóval a munkaerő piac furcsaságairól. Megnyugodtam, nem vagyok hülye és nincs üldözési mániám, az ő tapasztalata is az, hogy ma Magyarországon nem kell a tapasztalat, rettentően felhígult a HR szakma a sok 23-25 éves akár csak frissen végzett HR igazgatóval, akiknek sem a tapasztalatuk, sem az életbölcsességük, sem az emberismeretük nincs meg ehhez a hivatáshoz (és most nem bántani akarom őket, biztos vannak kivételek, de szerintem jó végigjárni a HR különböző szintjeit, mielőtt vezető lesz az ember). Ha meg már ilyen ember ül a legfelsőbb székben, akkor maga alá sem vesz fel idősebbet. A másik amit ő is lát az az, hogy sok állás hónapokig nyitva van, illetve 2-3 havonta újra meghirdetésre kerül. Szerinte a munkaerőpiac erősen torzult. Erre mondtam én azt, hogy egyrészt a kereslet és a kínálat nem találkozik, másrészt nem a megfelelő embert veszik fel, hiszen akit végül felvesznek az pár hónap múlva odébb áll, mert talált jobbat vagy mert annyira nem illik oda. Ez a jövőre nézve sok jót persze nem jelent.

A hangulatom és az állapotom napi szinten változik. Egyes napokon tökéletesen reményvesztett és kétségbeesett vagyok, máskor meg mintha ennél nagyobb rendben nem is lehetnének a dolgok. Ilyen a mai nap is. Ma csupa jókedv és optimizmus vagyok. Azt nem gondolom ugyan ma sem, hogy lesz valaha még állásom mint HR-es, de azt igen, hogy így vagy úgy, ki tudja hogyan, de valahogy majd megoldódnak a dolgok. 

Holnap megint részt veszek egy nagyszerű HR programon, sikerült regisztrálni. A cégnévhez megint beírtam, hogy "Jelenleg nincs, álláskereső vagyok", a munkakörnek meg beírtam, hogy Senior HR Manager, mert ez volt az utolsó és mindkettőt elfogadták. Vannak még nem diszkrimináló, felvilágosult cégek. KÖSZÖNÖM!

Elmúlt remény

A nagyon vágyott szupercég a remek HR Igazgatói állással a mai napig nem jelentkezett, annyira sürgős volt nekik. Az utolsó interjú óta 1,5 hét eltelt, emiatt teljesen képben vagyok, hogy nem vettek fel, csak azt nem fogom fel, hogy miért nem lehet erről engem értesíteni. 2 mondat is elég lenne. De néma csend. De amíg egymás után 3 nap azonnal berohantam, ha kellett, addig fel tudott hívni a hölgy akár többször is. Persze, tudom, ilyenkor mi HR-esek addig nem szoktuk értesíteni a veszteseket, amíg a nyertes el nem fogadja az ajánlatot és alá nem írja a szerződést. De ez akkor is parasztság, főleg úgy, hogy ilyen jó benyomást keltettek bennem, azt hittem, hogy korrekt, rendes cég,  és emellett tényleg azt éreztem, hogy enyém lesz az állás. De talán már annyira akarok dolgozni, hogy valamit nem vettem észre. Mindegy. Ha jön az elutasítás, legalább már nem fog megviselni.

Kerestem új lehetőségeket, de csak a régiek vannak. A GE Healthcare immár kb. 6 hónapja hirdet, most már 2 helyszínen, és a legtöbb egyéb hirdetés hónapok óta megy. Amire lehetett már jelentkeztem, el is utasítottak vagy néma csendbe burkolóznak azóta is. A HR manager hirdetéseknél, ha 3 évnél több tapasztalat kell, az már csoda, de akkor csak max. 5 év kell. Ha van új állás meghirdetve, akkor az nem nekem való. Tegnap azért persze ráizgultam pár álláslehetőségre, de összességében katasztrofális volt az egész.

Az egyik egy Senior HR Manager pozíció, mint az én utolsó pozícióm, szóval jó. A cég koreai ugyan, de a leírás jónak tűnt. A jelentkezés majdnem 1 órába került, mindent kézzel kellett beírni, majd kb. a 8. oldalon be lehetett csatolni az önéletrajzot. Majd a legvégén a "submit" gombnál hibát jelzett, amire egy kb. 40 soros teljesen érthetetlen betű és számhalmazból álló leírást kaptam vagyis a hiba nem derült ki, de így viszont nem is működött a "submit" gomb. Köszi. 

Egy másik HR manager pozíciónál 1 év generalista vagy admin tapasztalat kellett, ez már nevetséges. Egy harmadiknál egy 13 fős cég keres HR Managert, na ilyet sem hallottam még...

Aztán volt egy HR vezetői állás a 7. kerületben, ahol a jelentkezéshez regisztrálni kellett a tanácsadó cég weboldalán, majd jelentkezni. Nem volt lehetőség önéletrajz feltöltésére. Az önéletrajz készítése gomb megnyomására egy olyan PDF jelent meg, ami tartalmazta a regisztrációs adatokat, de nem lehetett beleírni. Ha rányomtál a jelentkezés gombra, akkor a regisztrációs adataidon kívül (név, telefon, emailcím) más nem ment be. Hagytam a fenébe. Végül azért 2 helyre jelentkeztem. Az egyik egy Vice President People and Culture állás volt. Megfeleltem a feltételeknek, úgyhogy már csak poénból megpályáztam. Nem várok persze semmit, de jó érzés volt beírni a Excel nyilvántartásomba, hogy ilyen állásra is jelentkeztem😁

Megkeresett viszont egy új tanácsadó egy Heves megyei HR Manager állással kapcsolatban, hétfőn fogunk beszélni.

Közben csütörtökön részt vettem egy szenzációs 1,5 órás webináron. A Develor készített egy kimondottan női vezetőknek szóló képzést, ennek a bemutatója volt. Nagyszerű volt, egyszer majd szívesen részt vennék magán a képzésen is. Érdekes, hogy egyetlen ilyen esemény milyen jó hatással van rám, mennyire fel tud dobni, hiába, már nagyon hiányzik a munkám.

Hát erre a hétre ennyi. Legyen csodaszép hétvégétek. Mi múlt szombaton itt sétáltunk, egészen varázslatos:

Az izgalmak és a remény hete

Ahogy írtam, a Pünkösd előtti pénteken volt egy interjúm HR Director pozícióra. A jelenlegi HR vezetővel beszéltem, aki nyugdíjba készül, valamiért már kifutott az időből és sürgősen keresik az utódját. Nagyon jól sikerült az interjú, a beszélgetés során sok pozitív visszajelzést kaptam a hölgytől, olyat is hogy "önnel nagyot nyernénk". A cég nagyon jó helyen van, az iroda gyönyörű és a HR vezető hölgy elbeszélése alapján nagyon jó a munka is. Egyébként most először történt az, hogy nem én beszéltem kezdésnek fél órát magamról, hanem előbb nekem mutatták be a céget nagy részletességgel, ami nagyon tetszett. Persze nekem is kellett mesélnem a hátteremről, de ez természetes. Nagyon jó érzésekkel jöttem el, különösen amiatt, hogy azonnal lefixáltuk a következő kör időpontját is. A hétvége során ki kellett töltenem egy személyiség- és motivációs tesztet, aminek numerikus és verbális megértést vizsgáló részei is voltak, mintegy 1,5 óra volt a kitöltés. A numerikus feladattól féltem, mert azt általában úgy csinálják meg, hogy a nagyon okos embereknek is csak nehezen sikerüljön, de nekem nagyon jól ment, meg is voltam lepődve magamtól. Igaz, 1 éve pihenek, nem csoda.....

Mivel a következő hétfő Pünkösd volt, kedden kellett újra mennem. Ez volt a tét interjú, mert ezúttal a tulajdonos-vezérigazgató (leendő főnök) várt rám, de a HR vezető ezen az interjún is részt vett. A teszt eredmény már a HR-esnél volt. Kérdésemre, hogy milyen lett ő annyit mondott, hogy a teszt az csak egy teszt. Majd feltett pár kérdést a teszt eredményt olvasva. Kicsit elszörnyülködtem, mert ilyenek jöttek ki, hogy nem segítek a munkatársaimnak meg hogy csapatmunkában visszahúzódó vagyok. Persze a hölgynek világos volt az első interjúból, hogy ez nem igaz, de azért rákérdezett. Megnyugtattam (?) hogy ez valóban nem igaz, nem is értem hogy jöhetett ki ilyen. A tesztben amúgy kérdés párok voltak, a rám jobban illőt kellett kiválasztani. De nagyon sok irracionális párosítás volt, mint például:

1) Csak a pénzért dolgozom.

2) Nem érdekelnek a részletek, csak legyen kész a feladat.

Na most ezekből semmi sem igaz rám. Az utasítás az volt, hogy ha egyik sem igaz, akkor a kevésbé rosszat kell választani. Na kösz.....

Mindegy. A tulajdonos-vezérigazgató nagyon kedves volt, szerintem volt kémiánk, igaz nem volt olyan tökéletes, mint annak idején Miklós vagy Chris esetében. Tőle is kaptam pozitív visszajelzést, például, hogy " a pro-aktivitással Júlia esetében biztos nincs gond". Közben a tesztet nézte, tehát az legalább kijött a tesztből, hogy proaktív vagyok, ami ebben az esetben remek tulajdonság az elvárások alapján. Szóval szerintem ez az interjú is nagyon jól sikerült, búcsúzáskor a HR vezető hölgy szélesen és boldogan mosolygott.

Szerda reggel újabb telefonhívást kaptam. Azt kérdezte a hölgy, hogy be tudok-e menni AZNAP még egy interjúra, most a vezérigazgató-helyettessel, mert ő még jó lenne, ha látna. Persze, bementem. Egy végtelenül kellemes ember a vezérigazgató-helyettes, na vele volt kémia hiba nélkül, nagyon jót beszélgettünk. Az interjú végén a HR-es hölgy kérte, hogy maradjak, hogy pontosítsuk a bérigényemet. Ezt meg is tettük, gyakorlatilag lejjebb alkudta, de nem bántam, mert nagyon tetszett ez az egész és ez volt az első állás, amit tiszta szívemből akartam az elmúlt 1 év álláskeresés alatt. Aztán azóta nem hívtak. Mindenki, akinek elmeséltem, azt mondta, hogy na Juli, bontsuk a pezsgőt, ez meg lesz. De nálam a várakozás közben bekapcsolt a negatív modul és jó szokásom szerint súlyosan túlgondoltam, hogy miért nem kaptam már másnap ajánlatot, annyira, hogy pénteken mikor mentem bevásárolni, útközben elsírtam magam, hogy na ez sem sikerült. Persze, ezer lehetséges magyarázat van arra, hogy még nem hívtak, és nem mind jelent rossz végeredményt, tudom jól. Na és persze akkor sem dől össze a világ, ha nem vesznek fel, ezt is tudom. De egész egyszerűen már annyira elkeseredett, reménytelen és kilátástalan vagyok, hogy el sem tudom képzelni, hogy valami jó is történhet.

Pénteken, amikor éppen a gödör alján voltam, írt egy tanácsadó, hogy vannak álláslehetőségei Komárom-Esztergom megyében. Jaj de jó......vagyis nem, de azért persze meghallgatom majd, hogy miről van szó.

A Monster Gulf oldal már hetek óta nyaggatott, hogy frissítsem a CV-met, mert úgy könnyebben megtalálnak a fejvadászok. Eddig mindig elhessegettem ezeket a leveleket, de aztán pénteken nekiültem és  pár óra munkával ott is 100%-ra feltöltöttem a profilomat. Na és ahogy kitöltöttem a profilom, jött egy ajánlat SAP oktató munkakörre. Csak egy szépséghibája volt, hogy nem a lokáció nem a Gulf terület, hanem Chennai, India. Na, oda biztosan nem megyek. Korábban volt egy ajánlat Doha-ba (Qatar), de oda nem akartam menni (nem tudom ott milyen, ha egy nő ott egyedül él, hiszen a kedvesem nem jönne velem, és Qatar sokkal jobban arab, mint Dubai) meg nem is tetszett a pozíció, utána meg vertem a fejem a falba, hogy hülye vagyok, évi 150-200ezer dolláros fizetés volt, legalább meg kellett volna próbálni és ha sikerül, csak 1 évig kibírni. Na mindegy, ez vagyok én.

Jöttek elutasítások néhány korábban megpályázott állásra, ezek is úgy, hogy semmi esélyt nem kaptam bemutatkozásra, még egy 2 perces telefonbeszélgetést sem. Indoklás szokás szerint az, hogy nagyon szuper vagyok, de volt olyan ember, akinek a profilja jobban illeszkedett az elvárásokhoz. Bullshit, tudom, de sajnos én is ezt szoktam írni a jelölteknek. Nem bánt meg, de lezárja az ügyet.,

Így most pillanatnyilag megint a teljes tanácstalanság állapotában vagyok. már mindent megpróbáltam. Ez az álláshirdetésre jelentkezgetés esetemben nem válik be, tényleg nem hirdetik meg azokat a pozíciókat, amire eséllyel pályázhatnék, a meghirdetett pozíciókhoz pedig túl sok vagyok. Ezt most már többen is megerősítették, most például a vágyott cégnél a HR-es hölgy is azt mondta, hogy teljesen lenyűgöző a hátterem, nem csoda, hogy nem értik, miért jelentkezem alacsonyabb pozíciókra, mint ami nekem való lenne. (Mondjuk hogy legyen megélhetésem???? Ez szerintem amúgy rohadt jó indok....., emellett szerintem a HR manager és a HR BP nem alacsony pozíció nekem.) Én persze ezt az egészet továbbra sem értem, annak kéne számítania, hogy el tudom látni az adott feladatot vagy nem. Azért sem értem, mert én magam nem vagyok egy nagy szám, és szerintem az önéletrajzom sem egy nagy szám, de hát úgy tűnik másnak az, amit én eddig csináltam, az rendkívüli. Köszi. Majd megpróbálok az önéletrajzommal fizetni a boltban, hátha megy.

Szóval ma a továbbiakban megpróbálom kikapcsolni az összes problémás gondolatomat és úgy élvezni a vasárnapot, ahogy minden normális ember.

Ehhez kis segítség a kertem, bemutatom új legkedvesebb barátnőmet, Hortenziát:

Aktuális statisztika:

2022-ben megpályázott állás: 43

Elutasítás: 18

Nincs semmi válasz: 21

Folyamatban: 3 

Legyen szép napotok!

 

Egy jó hét

Múlt hét szerdán megtörtént az interjú a kínai regionális HR Igazgatóval. Mivel leírást nem kaptam a kérdéses HR Specialist pozícióról, azt reméltem - és azt is ígérték - hogy az interjú során megismerhetem a részleteket. Az interjút a recruiter kezdte nagyon jó kérdésekkel, persze először röviden be kellett mutatnom magam és az eddigi életutam. A recruiter kérdéseire mintegy 20 percig válaszoltam. Persze kicsit fura olyan munkakörre interjúzni, amiről az ember nem tud semmit. Aztán végül a recruiter átadta a szót a regionális HR Igazgatónak (ő a 16 évesnek látszó kínai úriember), aki azzal kezdte, hogy nem beszél jól angolul, de reméli, hogy megértjük egymást. Nos, az évek és a nemzetközi munkáim során megszoktam mindenfajta angol akcentust, így a kínait is, én tehát értettem őt, de szerintem neki én gyors voltam. Mindegy is. A pozícióról nem sokat mondott, csak annyi derült ki, hogy egyelőre majdnem mindenki kínai expat és fel kell venni egy rakás embert, úgyhogy a pozíció egy ideig toborzási fókusszal menne, de lenne benne más is. Hogy mi, az soha nem derült ki, többszöri kérdésemre sem. Nekem viszont válaszolnom kellett rengeteg olyan kérdésre, ami azt firtatta, hogy eddig milyen pozíciókra toboroztam, jellemzően hogyan kerestem jelölteket, milyen speciális metodológiát használtam és így tovább. Aztán csábításképpen elhangzott, hogy rengeteg a munka, nagyon sokat kell túlórázni, ezt nem fizetik, az időt visszavenni nem lehet és elvárják a dolgozóktól a megfelelő hozzáállást, vagyis amíg a munka nincs készen, nem mész haza. Aki ismer engem vagy dolgozott velem, az tudja, hogy nekem nem fájnak a hosszú munkanapok és addig nem megyek haza, amíg nem fejezem be, amit aznapra terveztem, így ezzel magával nem lenne bajom. Azzal viszont, hogy nem lehet "lecsúsztatni" soha, semmilyen okból 1-2 órát sem, valamint hogy a cég mereven elzárkózik az otthoni munkavégzéstől már van bajom. A beszélgetés végén még mindig nem tudtam, hogy mi a feladat ( a toborzáson kívül) és semmi mást sem tudtam meg a cégről, a juttatásokról és egyéb körülményekről. Majd azt mondták, hogy adjak nekik 2 hetet, mivel én voltam az első jelölt, akit láttak és még meg szeretnének nézni pár másikat is.

Persze utána néztem a neten, mit gondolnak róluk a munkavállalók és az ügyfelek. A munkavállalók szerint jól fizetnek, de el kell felejteni a munka és magánélet egyensúlyát, legtöbben a rengeteg munkaórát/túlórát jelölték meg negatívként, illetve a kizsákmányolást úgy általában. Az ügyfelek inkább elégedetlenek, dícséretet pedig egyáltalán nem olvastam a cégről. 

Ezek után újra írt tegnap a recruiter és megkérdezte, hogy mi volt a véleményem. Én őszintén leírtam, hogy nagyon vegyes érzéseim vannak, hiszen semmit sem tudtam meg a betöltendő pozícióról. Emellett leírtam (meg az interjún is elmondtam), hogy én generalista vagyok és úgy teljesítek jól, nem szeretem, ha be vagyok szorítva egy területre (mint pl. a toborzás), mert az engem nem motivál, és ennél sokkal, de sokkal többre vagyok képes. Emellett megjegyeztem, hogy számomra az ideális vezető egy olyan szenior ember, akire fel tudok nézni és aki inspirál, de mivel a kínai úriemberrel még egy jót sem tudnánk beszélgetni a nyelvi nehézségek miatt, nem tudom, hogy ideális lenne-e ez a helyzet. A végén pedig megköszöntem a lehetőséget, és jeleztem, hogy inkább nem mennék tovább a folyamatban.

Ezen a héten egy 5 napos konferencián veszek részt (Global HR and Recruitment Forum). Ukrajna szervezi és a bevétel 75%-a az ukrán hadseregnek és ukrán segélyszervezeteknek megy. Az elején megijedtem, hogy valami átverés, mert a fórum vezetője egy leharcolt kócos hajú hölgy, aki melegítő felsőben ül a konyhaasztalnál és csak gyengén beszél angolul. Ezt az érzést megerősítette az első előadó, aki szintén melegítőben a leparkolt kocsijából prezentált. Később a konyhában üldögélő hölgyről kiderült, hogy ő egy nagy név Ukrajnában és nagy tehetség, több rangos szervezet vezetője. Vagyis ne adj a látszatra😁Viszont a tartalom, na az fenomenális. Nagyon jó témák vannak és rengeteg kiváló nemzetközileg elismert előadót hallottam az első 3 napban. Voltak olyan témák, ahol a hallottaktól tényleg leesett az állam és voltak olyan előadók, akikről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Remek módszereket tanultam és végtelenül inspiráló az egész, úgy ahogy van. Ma volt egy fiatal srác, aki a toborzás során akarva-akaratlanul fellépő előítéletekről beszélt. Nos, ha minden fiatal így gondolkodna, ahogy ő, és ilyen szinten értéknek venné a különbözőségben rejlő emberi értékeket, a társadalmunk egy sokkal jobb hely lenne. Le voltam nyűgözve tőle. Ma volt Paróczay Balázs előadása is, ő a magyar sourcing nemzetközileg elismert profija és fenegyereke, nagy élmény volt őt is meghallgatni. Alig várom a holnapi előadásokat.

Közben meghívást kaptam 2 hazai rendezvényre, mindkettő online és mindkettő holnap van, úgyhogy holnap reggel 10-től este fél 8-ig előadásokon ülök majd, de a két hazai esemény is nagyon jónak ígérkezik, nem akartam kihagyni. Az egyiknél egy nagyon hatékony szervezetfejlesztési módszertant ismertetnek, a másik pedig a vezetés jövőjéről szól és a Tudományos Akadémián lesz. Mindkét rendezvény esetében a regisztrációkor a rendszer elfogadta a privát e-mail címemet, ami csoda, a cégnévhez meg beírtam hogy "Jelenleg nincs", a munkakörhöz meg hogy "Jelenleg nincs (Senior HR Manager)" és ez így most rendben volt szerencsére.

Péntek reggel lesz egy interjúm, HR Igazgató pozícióra egy nagyon jó cégnél. Ma hívott a HR manager, a szavaiból úgy tűnt, hogy sürgős a dolog, mert már holnap akart mindenáron találkozni, végül a péntekben egyeztünk meg. Nagyon kíváncsi vagyok. Kevés állással kapcsolatban éreztem eddig úgy, hogy na ezt szívesen csinálnám, de ennél igen. Majd persze beszámolok róla.

Így ez a hét valódi élmény, tele vagyok tőle energiával és világmegváltó terveim támadnak 5 percenként. Na jó, ez majd elmúlik, de jó egy kicsit újra ÉLNI és szakmázni.

Szép estét!