India és joszaki

Hol is kezdjem.... Megkeresett egy recruiter, hogy érdekel-e egy Talent Development Head pozíció, merthogy arra nagyon jó lennék. Az általa elküldött hirdetést már ezerszer láttam,  2 hónapja megy, több recruiter keresi az embert rá, de nem jelentkeztem, mert bár egy ilyen feladat a szívem csücske lenne, a sok hasonló állásra történt jelentkezésem következetes elutasítása miatt (mivel hogy nincs kimondottan ilyen gyakorlatom) már nem volt kedvem jelentkezni rá és még egy pofont kapni. De mondom, ha szerinte jó vagyok, akkor legyen. A recruiter (egy angol indiai, Reading, UK) nagyon profi volt, LinkedIn-en keresett meg, aztán felhívott, beszéltünk, elküldtem a CV-t, azonnal visszaigazolta, volt GDPR consent meg minden. Közben persze szép lassan csepegtek az információk, így az álom állásról viszonylag hamar kiderült, hogy nem feltétlenül az. Kötött munkaidő van (9-18), min. 1 óra 45 perc egy út vagyis napi 3,5 óra a bejárás, és annak ellenére, hogy director szintű pozícióról beszélünk, a munkabér a fele annak, amit eddig kerestem úgy, hogy még beosztottak is lennének. A többi jelölt éppen ezért lép vissza, egyet ismerek is. Ebből persze engem a legjobban az zavar, hogy reggel 7-kor elmegyek itthonról és este 8-ra érek haza, mindez jó esetben. Jó, tudom, ez az ára annak, hogy Vácra költöztem, erre lehetett számítani, de azért van közelebb is munkahely, mint a 11. kerületben. Még arra is gondoltam, hogy bérelek egy kis lakást a közelben (havi bérleti díjak 32 nm 170,000 Ft-tól!!!!) de ezt hamar elvetettem, mert a mini fizetésbe nem fér bele.

Na mindegy. Az angliai indiai hölgy összekötött egy magyar indiai hölggyel (innen remélem már ki lehet találni a cég nemzetiségét.....) aki rögtön hívott is. Holnap lesz előzetes interjú (most mindenkinek ez a mániája), ahol meg fogom kérdezni, hogy a bért összhangba lehetne-e hozni a többi résszel, illetve hogy van-e home office lehetőség. Ha nem és nincs, akkor sajnos ezen a ponton nekem kell nemet mondanom, ami hülyeségnek tűnhet egy kívülálló számára, de azért most még, hogy nem fenyeget a világvége és nem éhezem, hadd legyen már egy minimum elvárási szintem mind a bejárás hossza, mind a bér tekintetében (1 év múlva már nem leszek ilyen válogatós, ígérem). A másik cégnél, ahol szintén elindult valami folyamat, mindkettő, mármint bér és bejárás is rendben van. A haszon viszont az, hogy ezzel bekerültem egy angliai recruitment agency nyilvántartásába, bármikor jöhet onnan megkeresés angliai állásokra is.

Ma más ügyből kifolyólag viharos sikerem volt. Miután megérkeztek a megrendelt mennyezeti és egyéb lámpák, kell ugye egy villanyszerelő a munka elvégzéséhez. Ismerek persze párat, ebből kettő agyba főbe ígérte hogy jön, ha bármi kell, de hát mondani az egy dolog. Úgyhogy mivel múltkor a kazánjavításnál is bevált, felmentem megint a joszaki.hu oldalra és meghirdettem a munkát. Csak minősített és minimum 4 csillagra értékelt szakemberektől kértem ajánlatot, nem viccelek, 3 perc múlva egymás után 5 villanyszerelő hívott fel. Az egyik jön kedden és megcsinálja, egy másikkal meg megegyeztünk, hogy őt is hívom majd egyéb munkákra, van még bőven és ő a villanyszerelés mellett vízszerelő és ezermester is😀 Úgyhogy 10 perccel azután, hogy meghirdettem a feladatot le is kellett zárnom a hirdetést. Szóval szaki kereséshez ajánlom a joszakit (joszaki.hu, ez itt a reklám helye). 

A cél az, hogy mielőtt munkába állok bárhol, a házban, kertben minden munka elkészüljön, mert utána megint évekig futhatok majd magam után. Most már jól állok, az elmúlt 2,5 hónap ebből a tekintetből nagyon sikeres volt, de persze van még mit csinálni, viszont már látszik az alagút vége. Legalább ennyi értelme volt ennek az egésznek.

Amúgy tegnap kicsit szentimentális lettem. Azon gondolkodtam, hogy már biztosan nem lesz olyan jó állásom, mint ez volt és mennyire fognak hiányozni bizonyos részei. A programszervezés a dolgozóknak (egészségnapok, nyári parti, Mikulás party, stb.), az ajándékvásárlások és osztások általam nagyon szeretett feladatok voltak, kár, hogy nem lesz már ilyen, de a sok egyéb extra, igazából nem HR feladat is hiányozni fog, mert a munkám pont attól volt színes és változatos. Az is eszembe jutott, hogy nem eszek majd többé olyan finomakat, amiket ott Rétságon és környékén, de aztán rájöttem, hogy ha végre lesz autóm, ugyan ki állíthat meg ebben? 😁 A Diablo cuki csoki fagyija is hiányzik. De nemsokára.....

Mai monológ

Vannak bosszantó dolgok. Az egyik az, hogy bárki, akinek mondom, hogy nincs állásom, az azonnal azzal reagál, hogy "a te tapasztalatoddal meg eszeddel pillanatok alatt el fogsz tudni helyezkedni". Ma reggel például a szomszédom reagált így. Nagyon őszinte leszek, ezzel a mondattal engem a sírba lehet kergetni, tehát ha valaki örökre magára akar haragítani, elég ha ezt párszor elmondja és a küldetése sikeres lesz😀 Martin nevű angol barátunk javasolta egy fogadóiroda létrehozását, ahol téteket lehet tenni arra, hogy mennyi idő alatt sikerül állást találni. Mivel mindenki rövid távra voksol, az szedi meg majd magát, aki be meri vállalni, hogy az 1-2 év távlatra teszi a pénzét. Martin amúgy bróker, úgyhogy ne lepődjünk meg a javaslaton😀 Százszor leírtam már, leírom mégegyszer, itthon nem kellenek a HR-en a tapasztalt emberek, mert drágák és mert öregek. A HR osztályok többségében 20-30 évesekből állnak, a vezetők is 20-30, esetleg 40 évesek, nem kell nekik egy öreg tapasztalt róka, aki még sokba is kerül. Ezt az én eddigi 17 sikertelen pályázatom is bizonyítja.

Ehhez kapcsolódik a második bosszúság. Jelentkezéskor az elmaradottabb helyeken bérigényt kell megjelölni. Innen lehet tudni, hogy az egy elmaradottabb hely, hogy ezt kérik. Én a 22 év alatt egyetlen egy alkalommal nem kértem bérigényt senkitől, mert nem az alapján kell szűkíteni a kört. Ha jó a jelölt, úgyis megegyezünk, a legritkább eset, hogy nem. Az egyik - amúgy remek cég - ahová jelentkeztem, szintén bérigényt kér. A pályázatom beérkezése után 5 perccel már visszaírtak, szóval egy jó pontjuk már van. A munkakör regionális HR business partner (EMEA), nagyon jó a leírás, szinte rám írták, leszámítva, hogy nem ismerem oda-vissza az EMEA régió összes országának munkajogát és juttatási rendszereit (nem tudom, valid elvárás-e ez). Az, hogy mennyit kér az ember az persze sok mindentől függ a munkavégzés helyétől a home office lehetőségen át a döntési jogkör figyelembe vételével a pénzügyi felelősség szintjéig (már ha van), ezt interjú nélkül nem igazán lehet belőni. Ha alul lövöd, neked lesz rossz, mert szar fizetésért dolgozhatod halálra magad. Ha fölé lősz, akkor azonnal kiszórnak, mielőtt bebizonyíthatnád, hogy te vagy a legalkalmasabb a feladatra. Tehát el kell találni a sávot, amiben ők gondolkoznak. Ha piacképes a bér, akkor viszonylag könnyebben lehet tájékozódni, én a Hays Salary Guide tárgyévi kiadványát szoktam használni, ami nagyon jól mutatja, mi elfogadható és mi nem egy adott munkakörben. Így most is ezt tettem és azt írtam vissza a fejvadász kérdésére, ami abban volt. Ez egyezett az ő elképzelésükkel. Hurrá!!!

Előzőleg egy időre elment a kedvem az egésztől, de kisebb kihagyás után pénteken újra nekiültem a jelentkezések küldözgetésének és találtam 7 nagyon jó lehetőséget, amikre jelentkeztem is. 

A statisztika így néz ki: Jelenleg így 9 aktív jelentkezésem van, ahonnan még nem jött semmi információ vagy visszautasítás. Összesen 26 helyre pályáztam eddig, ami nem rossz ennyi idő alatt, de nem is annyira jó. Van még 2 ötletem a tarsolyban, hogy mivel lehetne még az esélyeket növelni, illetve egy forradalmi ötletem is támadt (fordított álláshirdetés), de erről még konzultálnom kell azzal, aki ezt meg tudná nekem nagyüzemben csinálni. A 2010-11-es álláskereséskor  a 2 év alatt összesen 100+ állásra jelentkeztem és az 50. interjú volt az utolsó, de akkor válság volt, bár állítólag most is az van.

Amúgy kedd óta nem voltam sehol (kedden is csak a kórházban oltáson, igaz az oltás ki is fektetett egy napra, így szerda kipipálva), mert nem ért rá a taxisom, úgyhogy holnap akkor is Pestre megyek, ha gyalogolnom kell odáig. Az ember azt hinné, hogy Volán bérletet venni egyszerű, de kiderült, hogy cseppet sem az, úgyhogy a holnapi nap részben ennek megoldására lesz szentelve. Bár Vácon lakom, de külterületen, ami miatt a váci bérlet nem jó, hanem helyközi kell, de az meg csak arra a 6 megállóra jó, ami beleesik a helyközi járat útvonalába, tehát ha máshová akarok menni (mondjuk a Tesco-ba), akkor másik bérlet (a váci helyi) is kell. Ebben az egyszerűnek tűnő kérdésben úgy tűnik el vagyok átkozva, mert az első bérlet amit vettem, az elveszett (de nem is volt jó), aztán vetettek velem egy másik "nem jó" bérletet, amit persze már nem lehet visszaváltani, úgyhogy holnap addig ülök a Volán irodában, amíg nem tudok venni egyet, amivel eljutok A-ból B-be. Soha nem gondoltam, hogy ezzel lesz a legtöbb gondom. Ha eljutok holnap az autószalonba is, akkor megismerkedem közelebbről a leendő kis barátommal (nyugi, a kocsiról beszélek, nem pasiról). Van belőle készleten, azt szeretném megcsípni, remélem sikerül. Meg kell venni gyorsan, mert a szomszéd pályázik a parkolóhelyemre, ami nekem nagyon sokba került, úgyhogy nem kapja meg.

Remélem lassan már a blog témájával kapcsolatos hírekről is be tudok számolni, hogy mondjuk lesz egy interjúm vagy ilyesmi, bár erre azért nem fogadnék nagyobb összeggel.

Legyen szép napotok!

Tanulni vagy nem tanulni

Hűha, az olvasók számából látom (nyugi, csak a megtekintések számát látom, azt nem, hogy ki volt az) hogy a melegben inkább mindenki otthon hűsöl és internetezik. Elnézést kérek, hogy mostanában kicsit lehangoló vagyok, kezdek jobban lenni, de vannak még nagyon rossz napok. A nagyon rossz napokon szándékosan nem is írok, illetve ha igen, akkor kiírom magamból a dühömet vagy éppen a szomorúságomat, és azt azonnal törlöm is. Köszönöm a türelmet és a megértést mindenkinek.

Ma megint nekiültem, hogy elvégezzek pár LinkedIn képzést, tanultam is egy órát, de aztán rájöttem, hogy sok értelme valójában jelenleg nincs. Ha árufeltöltő vagy takarítónő lesz belőlem, ahhoz csak nem kell stratégiai vezetés meg agile coaching, legyen ez utóbbi bármi is😁 Viszont kedvenc gondolkodóm, Simon Sinek mondatai az egyik tréningben megragadtak a fejemben. Nem atomfizika, de mivel ez az én elméletem is, örültem neki, hogy a kedvencem is ezt vallja: Ha olyan munkát végzel, amit nem szeretsz, az stressz. Ha olyan munkát végzel, amit szeretsz, az szenvedély. Ilyen egyszerű. Eggyel több ok, hogy még ne vessem el egy lehetséges HR munka gondolatát, hiszen az az otthonom, bár egyre kevesebb reményt látok arra, hogy folytassam a pályámat.

A beadott pályázataim nyomában egyébként továbbra is néma csend van múlt hét óta. Pedig mindegyik hirdetés rám volt írva, minden követelménynek megfelelek, a LinkedIn értékelése szerint több esetben top candidate vagyok, de persze a szokásos 3-5 év gyakorlat volt bennük kívánalomként, azt nyilván nem hozom.

Felháborodva hívott fel szintén állástalan HR-es ismerősöm, hogy nem tudott regisztrálni a HR Fest-re, mert jelenleg nincs munkahelye. A HR Fest - ma van - a jelenlegi legnagyobb HR szakmai rendezvény Magyarországon, amire nagyon érdemes elmenni, rengeteg újdonságot lehet megtanulni és sok emberrel meg lehet ismerkedni, emellett pedig a Lupa Beach-en tartják, ami kimondottan üdítő lett volna. Én is akartam menni, sőt, meg is hívtak, de a regisztrációkor én is lepattantam a felületről a cég neve és a céges e-mail cím mezők kitöltésének hiányában. Próbáltam jegyet venni (HR-eseknek amúgy ingyenes), de úgy meg csak HR szolgáltatók mehetnek (cég neve, céges e-mail cím....). A meghívóm is megpróbált bejuttatni, na de szabály az szabály... Így én sem jutottam el oda. Fura, hogy ilyenkor van minden lehetőség megvonva az embertől, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, mert pont most lenne ideje rá és pont most kéne a networking.

Ugyanígy járok mindig a Develor online programjaival, azokon sem tudok részt venni, mert oda is kell a céges e-mail. Oda viszont lenne "titkos" összeköttetésem, de minden kapcsolati adat a céges e-mailjeim között volt, ami ugye már nem elérhető. Rengeteg kapcsolat veszett el így, nem másoltam bele a telefonomba, így ugrott 10 év kapcsolatrendszere. Tanulság: mindig minden adatot azonnal el kell menteni vagy fel kell írni máshová is vagy folyamatosan menteni kell az Outlook fájlt.....

A közlekedés megoldása még mindig folyamatban. Kedvesemmel és több barátommal is végig beszéltem a lehetőségeket, mint autóbérlés, autóvásárlás (új vagy használt), vagy alkalmanként taxi. A taxi módszer jó, csak persze viszonylag drága. Pedig az én taxis barátom tényleg nem kér sokat (Gödöllőn a fodrászomnál voltam 15e forintért oda-vissza, ami nem sok, bár mondjuk így is ez az életem legdrágább hajfestése volt). De mivel egy bérelt autó akár 300-450 ezer forintba kerül havonta, taxira meg nem költöm el a negyedét sem, amíg rá nem szánom magam az autóvételre. Az autóvétel nagyon nehéz ügy, mert nagyon sok pénz kell hozzá (ugye, hitelre most éppen nem tudok venni munkahely hiányában, pedig úgy nagyon jó lenne), viszont több év munkanélküliséghez is nagyon sok pénz kell, így egyik nap megvenném az autót, másik nap meg nem, attól függ, hogy mi kerekedik felül bennem, a szabad mozgás iránti vágy vagy az anyagi biztonság iránti vágy😃 Egy autó megvétele 1 évvel csökkenti azt az időt, amíg a munkanélküliségemet finanszírozni tudom, és ebbe nem számoltam bele a járulékos költségeket. De amúgy igen, már nagyjából rászántam magam a autóvételre, csak a meleg miatt eltoltam jövő hétre a szalonlátogatást. Így talán elindulhat ez a projekt is. Addig marad a kényszerű karantén😊 Erről jut eszembe, kedden kaptam meg a 2. oltást, tegnap ki is feküdtem tőle (tényleg), de a lényeg, hogy a leendő munkáltatóm megnyugodhat, védett vagyok (vagy nem...).

A fentiekről meg az jut eszembe, hogy ha az ember valahonnan előre tudná mi fog történni, akkor a felmondás kézhezvétele előtti napon kérhetne egy munkáltatói igazolást és máris egyszerűbb lett volna az autófinanszírozás. De mivel nem rendelkezünk a jövőbe látás képességével, ezért mindig pórul járunk. A következő szerződésembe beleíratom, hogy kötelesek legalább 2 nappal előbb értesíteni arról, hogy felmondást fogok kapni, hogy még ezeket a dolgokat el tudjam intézni😉 Lia barátnőm érdekes, de praktikus látásmódja szerint ez nagyon egyszerű, a próbaidő letelte után havonta rutinból kell kérni egy-egy munkáltatói igazolást minden nagyobb bankhoz és ha így tettem volna, akkor most opció lett volna az autólízing. Van benne valami. Talán valami jövőbe látó tréninget kell keresnem a LinkedIn-en😇 

Az esélytelenek nyugalma

Tegnap egy nagyon kedves barátommal beszélgettünk, aki még így 2,5 hónap után is nagyon mérges amiatt, ami velem történt és rettenetesen haragszik a gyárigazgatóra, mert szerinte ez az egész nem volt fair. Nem, valóban nem, de egy elbocsájtás vagy létszámleépítés sosem az. Mindig van egy gazdasági vagy pénzügyi megfontolás, és ha vágni kell, akkor vágnak. Ha van mit levágni, akkor jó, de ha egy szervezet már úgy le van csupaszítva mint a miénk, akkor nincs honnan vágni (bár jó néhány kolléga a döntésen felháborodva felhívott még áprilisban és mondta, hogy nekik lennének ötleteik arra, hogy ki lehetne elküldeni és hol lehetne spórolni, és persze nekem is lett volna....). Megnyugtattam, hogy én is haragszom, éppenséggel egyre jobban nő a haragom, minél jobban látom a helyzetem kilátástalanságát.  Számomra is elfogadhatatlan a döntés, de ettől még megtörtént.  Az, hogy valaki vagy valakik egy tollvonással döntenek az életedről, az nem kellemes élmény. Nekik egy szám vagy vagy egy pozíció, de közben egy élő embertől vesszük el a lehetőségeit, talán az utolsókat. A fodrászom azt mondta (hozzá jár az igazgatóasszony is) hogy az igazgató reméli, hogy így ki tudok teljesedni meg megtalálom magam. Ez mekkora álszent szemét egy bullshit....... már bocsánat a nyelvezetért, de itt tényleg eldurran az agyam...... Amúgy elhiszem, hogy tényleg ezt gondolja és ezt jószándékból teszi. Ez csak azt bizonyítja, hogy fogalma nincs az álláspiaci helyzetről. 

A beszélgetés amúgy bennem azokat dolgokat erősítette meg, amit én ezekből a helyzetekből tanultam.

Először 2002-ben kerültem teljesen váratlanul az utcára. A Nokiának a HR 20%-át kellett leépítenie, ebben estünk bele mi négyen. Akkor persze ez teljesen máshogy történt, na de nem is lehet összehasonlítani egy Nokiát és egy Tredegart/Fitesat. Ott nem volt előre megírva a dokumentum, csak az alapok, a 3 főnököm velem beszélte meg, mi kerüljön a a munkaviszony megszüntetéséről szóló dokumentumba. Megkaptam mindent, ami kötelező volt természetesen, volt pár havi extra kifizetés és a megbeszélésünk alapján kifizették 1) az akkori egyetemi tandíjamat, 2) az akkor folyamatban lévő OKJ-s tanfolyamom teljes díját. 3) Elhozhattam a telefonomat (kommunikátor, akkor az egy nagyon drága csoda volt és csak megjegyzem, még hibátlanul működik ma is). 4) Bejárhattam nyomtatni és önéletrajzot írni. 5) Fizettek egy 6 hónapos outplacement-et. Ez utóbbi volt a legnagyobb segítség. Egy pszichológus segítségével feldolgozni azt, ami történt, visszanyerni az önbizalmadat lépésről lépésre, miközben minden segítséget megkapsz ahhoz, hogy állást találj mielőbb, van kivel megbeszélned a háborgó gondolataidat és van aki rávezet arra, hogy mire lehetsz büszke és mik az erősségeid. Ennek az értéke felbecsülhetetlen. A Nokia pedig rászánta a pénzt, az időt, hogy ne engedje el a kezed és segítsen ahogy tud a kialakult helyzetben. Csodásak voltak, a mai napig végtelenül hálás vagyok nekik ezért is, na meg azért is, hogy 3 csodás évet tölthettem velük. Az outplacement alatt tanultakat még mindig gyakorlom és nagy szeretettel emlékszem a folyamatban résztvevő segítőimre.

Később, amikor a GE-ben kezdtem dolgozni, pont leépítéssel kezdtünk. Mivel ez velem már megtörtént, sokkal érzékenyebb voltam erre, mint bárki más. Nagyon büszke vagyok arra, hogy maga a folyamat sikeresnek volt mondható. Ragaszkodtam az outplacement biztosításához a leépítésre kerülő csoportoknak, mi magunk állást kerestünk az embereknek, páran picit korábban nyugdíjba mentek, de a nagy többség sorsa jól elrendeződött. Volt, aki nem akart együttműködni nagy sértettségében, az ő kezét sajnos el kellett engednünk. Először akkor tanultam meg, hogy egy leépítésnél nem csak azt kell nézni, hogy mi a célja és hogy a végrehajtás terve meghozza-e a várt eredményt, hanem azt is, hogy akiket el akarunk küldeni, azok milyen esélyekkel indulnak álláskeresőként. Az már a 2004-es Magyarországon is egyértelműen látható volt, hogy a 45 éven felüliek elhelyezkedési esélyei bizonyos szakterületeken igen korlátozottak, ha nem lehetetlenek. Azóta minden általam végzett létszámcsökkentésnél erre fordítom a legnagyobb figyelmet, hiszen emberéletekkel játszani nincs jogom. 

Ennek vizsgálata maradt el az én elküldésemkor. Ha onnan közelítjük meg, hogy mennyi tapasztalatom van és milyen talpraesett és jó HR-es vagyok (bocsi, ez igen csak álszerény, de állítólag így van), akkor én sem aggódnék magamért. De ha hozzá veszem, hogy elmúltam 45 és a 22 év gyakorlatommal egy olyan szakmában kívánok elhelyezkedni, ahol a követelmény nagyon max. 3-5 év gyakorlat és csupa Y meg Z generációs végzi a toborzást, akkor bizony az esélytelenek nyugalmával kell indulnom és bíznom abban, hogy egyszer csak lesz egy nagyon vagány cég, akik előnynek fogják fel a tapasztalatomat és megkockáztatnak 😀 Egyébként azt vettem észre, hogy pont ezt teszem, vagyis az esélytelenek nyugalmával végzek egy munkát (merthogy az álláskeresés is munka), aminek sosem lesz eredménye. Beleölök pár órát a hirdetésre szabott önéletrajzba meg kísérőlevélbe, elküldök pár jelentkezést már csak amiatt, hogy ugye mégiscsak álláskereső vagyok, de nem is várok választ. Emlékszem, 10-11 éve a nagy álláskeresésemben a telefonomat sosem engedtem ki a látókörömből, még  a WC-re is magammal vittem nehogy akkor hívjon valaki állásügyben, amikor nem tudom felvenni. Most van, hogy nem is tudom hol a telefonom akár egy fél napig, de nem is hív senki. A tény, hogy csak olyan álláshirdetésekre jelentkezem, amire biztosan megfelelek és semmi válasz nem jön, de SEMMI, az azt mutatja, hogy rögtön félredobják, kiszórják az anyagomat. Ha egy interjú után szórnak ki,  akkor legalább volt egy esélyed és nem feleltél meg. De így, alapból kiszórva lenni lélekölő. Tudom, hogy működik ez, mert sajnos én is ezt csináltam egy időben. Ha valaki túl jó az adott munkára vagy több, mint amit keresel, nem hiszed, hogy neki jó lenne az a munka, nem hiszed hogy számára ez motiváló lehet (meg azt gondolod, hogy sok pénzt akar) ezért nem is veszed úgy, hogy jó jelölt. Én sok embert "kiszórtam" így fiatal HR-es koromban, aztán megtanultam, hogy ez nem mindig jó megközelítés. vagy azért, mert így egy extra motivált embert kapok, aki tudja hogy több, mint a meghirdetett állás, de azért jelentkezik, mert ez érdekli és ezt szeretné csinálni, vagy - és ezt sem szabad elhanyagolni - lehet hogy ez az állás lenne neki a "life line" ami megmenti és az ily módon megmentett embereknél lojálisabbat nehezen talál az ember. Itt vagyok élő példának én. A 10 évvel ezelőtti 2 évig tartó álláskeresésem utolsó hónapjában nem volt mit ennem, csak heti fél kiló kenyérre futotta (de minden számla be volt fizetve katonásan!) Aztán felvett ez a cég. Jól éreztem magam? Nem mindig. Boldog volt ez a 10 év és csak szép emlékeim vannak? NEM. Sőt. Többször volt rossz, mint jó. Minden évben új főnök, az előléptetésem ugrott, ahogy lecserélődött a kinti felső vezetés, nem kaptam a visszajelzést a munkámról, egy kedves munkatárs legalább 8 éven keresztül zaklatott, kínzott és megalázott (igen, bullying) amit hiába jelentettem, senkit nem érdekelt (illetve senki nem mert ellene fellépni), az utolsó félévben pedig már főnököm se volt. Ehhez jött a heti 60-80 munkaóra, átdolgozott hétvégék és szabadságok......jesszusom, ha tovább írom, rájövök, hogy tulajdonképpen rossz volt......és maradtam, az emberekért és mert imádom a munkámat....hűség, pont annyit ért (de megvan a 10 éves évfordulóra a komplett kerti grill....Köszönöm!)

Amúgy az alapból kiszórásról jut eszembe egy vicces történet. Volt egy cég, akik kimondottan engem akartak megszerezni az azonos cégprofil és egyebek miatt jó párszor ez elmúlt években. Én viszont nem akartam őket. Kiderült, hogy véletlenül mégis jelentkeztem az ő hirdetésükre, amit egy tanácsadó cég adott fel (a munkavégzés helyénél a hirdetésben kicsit csaltak, így nem tudtam beazonosítani a névtelen céget). Ők azonban nem találtak alkalmasnak a feladatra. Persze a mai napig nem kaptam semmilyen visszajelzést, pedig 2 hete dolgozik már az újonnan felvett emberük. 

Kicsit tanácstalan vagyok, hogy hogyan tovább. Érzem, hogy hosszú távon be kell rendezkednem a semmire, vagyis arra, hogy nem dolgozom. Ez azonban nekem nem elfogadható, valamit csinálnom kell.

Ha bárkinek van ötlete, ne tartsa magában, ideiglenesen ingyen is nagyon szívesen csinálok bármit és segítek bárkinek, csak ne kelljen egész nap a 4 falat bámulni😂

Új energiák

Tegnap felhívott egy régi barát, aki nagyon kedvesen, de le akart beszélni arról, hogy mindenáron pont HR területen keressek állást és ajánlott pár alternatívát. Az alternatívák nem voltak rosszak, csak cseppet sem vették figyelembe a személyiségemet. Mivel erősen introvertált vagyok és ezzel 30 éve küzdök és próbálom leküzdeni, nem vagyok alkalmas olyan munkákra, ami extrovertált vagy éppen egocentrikus embereknek tökéletesen megfelel. Tehát a barátom vagy nem ismer eléggé vagy olyan jól kezelem az introvertáltságomat hogy már sokan nem is veszik észre, hogy bizonyos helyzetekben mennyire ki kell jönnöm a komfort zónámból, hogy ne akadályozzon az alaptermészetem. Ez viszont rettenetesen kimerítő tud lenni, tehát állandóan olyan szerepben lenni, ami a komfort zónámon kívül van, elképzelhetetlen lenne. Viszont a beszélgetésnek érdekes hatása volt. Amíg megpróbáltam meggyőzni arról, hogy de igen, én kimondottan a szakmámban szeretnék dolgozni, mert abban a kiváltságos helyzetben voltam az elmúlt 22 évben, hogy a hobbimból éltem vagyis olyan munkát végeztem, amit igazán szerettem és élveztem, végül saját magamat győztem meg arról, hogy igenis minden erővel ebben az irányba kell tovább menni, tartson a keresés ameddig tart. Így fellelkesülve az új energiákkal azonnal odaültem a gép elé és jelentkeztem néhány nagyszerű állásra. Ma reggel folytattam ugyanezt, közben egy fejvadász is bejelentkezett, hogy az érdekes profilommal nagyon jó lennék egy regionális munkára. Ez utóbbinak nem adok persze sok kreditet, mert ez sokszor megtörténik, hogy a LinkedIn felületen megkeresnek, elkérik a telefonszámomat, aztán soha nem hívnak fel, de minden esély esély, nem hagyunk ki semmit.

Közben megállíthatatlanul dolgozom a házon. Végre vannak árnyékolók az ablakokon (én szereltem fel) és megérkeztek a lámpatestek is ma délután, úgyhogy már csak egy villanyszerelő kell és nem csak villanykörték fognak lógni a plafonon😀 4,5 év után ez már valami. Ha a képeket is sikerül felfúrnom a falra, akkor kész lesz a ház (jó, tudom, egy ház sosem lesz kész, de a pillanatnyi "kész" állapotnak is örülni kell). Közben az is eszembe jutott, hogy akár ilyesmivel is foglalkozhatnék (kisebb javítások, össze- és felszerelés, lakberendezés) de erről a párom beszélt le, azt mondja, elég ha itthon villogok az ilyen képességeimmel, ha már ő nem.....😂 

Még mindig foglalkoztat a "survival coach" gondolata. Mivel már 3. alkalommal csinálom végig ezt az álláskeresés hadműveletet (hívhatjuk úgy, hogy hosszú menetelés?) azt hiszem tudnék segíteni hasonló helyzetben lévőknek kilábalni és új utat találni. Átsegíteni őket az első kegyetlen szakaszon (tompult zombiság, fájdalom, harag, kétségbeesés), kitalálni együtt, hogy mi a nekik legjobban megfelelő munka, írni velük egy ütős önéletrajzot, segíteni a pénzügyek szervezésében a kereset nélküli időszakban (hol lehet karcsúsítani, mit érdemes megtenni, hogy tovább tartsunk ki anyagilag), állásinterjúkra készülni, pofás pályázati anyagokat írni, és persze lelki segélyt nyújtani. Persze egy kedves barátnőmtől, aki mindig az ördög ügyvédje, azonnal jött a kérdés, hogy jó, jó, remek ötlet, na de ki fogja ezt fizetni. Én azt gondolom, hogy kedvezőtlen esetben ez lehet pro bono munka, vagyis ingyen segítek, mert segíteni szeretnék, optimális esetben fizethetne az érintett akkor, amikor már van munkája, vagy akár a cég, aki leépítette (outplacement - ahogy velem tette a Nokia, hálás köszönet érte, még mindig érzem a jótékony hatását), de ezeket a részleteket még valóban nem találtam ki. Csak az dolgozik bennem, ami gyerekkoromtól elkísér, segíteni másoknak jó dolog és én szívesen tenném. 

Közben a megvilágosodás is megérkezett, vagyis szépen lassan ráébredtem, hogy az elmúlt 10 év mennyi mindent elvett tőlem és napról napra rájövök, mennyire jó, hogy már nem vagyok benne. Persze volt értelme mindennek, de jó látni, hogy mennyi mindenről szól még az élet a heti 60-70 óra munkán kívül. Már ki is tudtam egyszer mondani, hogy ideje volt eljönni, még akkor is, ha ez nem a saját akaratomból történt. A végén még hálás leszek érte? Na, azt talán nem, de lehet, hogy jó változást hoz, még ha rögös is az út addig. Nagyon hiányoznak az emberek, talán ez a fájdalom is elmúlik majd egyszer.

Legyen mindenkinek csodás napja!

Fordulat

 

Új szakasz

Június 3-án véget ért a munkaviszonyom. Visszaadtam az autót és minden más nálam lévő dolgot és ezzel lezártam az életem - minden szempontból - egyik legjelentősebb szakaszát. Valamiért nagyon vártam azt a napot, addig tele voltam feszültséggel és és stresszel, valami ideges várakozással, hogy legyen már vége, fogalmam nincs hogy miért. Aztán péntekre mindez egy csapásra elmúlt, mintha egy hatalmas tehertől szabadultam volna meg. Furcsán működik az ember. 

Állásom továbbra sincs, de most valahogy ez is aránylag kis problémának tűnik. 2 barátnőm van hasonló helyzetben, az egyik 1 éve, a másik kb. fél éve, így legalább van, aki megérti, hogy mi bajom. Egyre jobban elfogadom, hogy valószínűleg nagyon hosszú lesz a keresés. Még 7 helyről nem válaszoltak vissza semmit, de mivel egy hónapja van csend, gondolom, már nem is fognak, így a keresés első szakaszát lezártam magamban (meg az álláskereső Excel fájlomban is - még a Nokia utáni outplacement során tanultam, hogy nagyon hasznos egy ilyet vezetni, mert így mindig tudom mikor hova jelentkeztem és ott hol tartok és nem nézek ki komplett hülyének, ha felhívnak valahonnan, mert mindig képben vagyok). Első szakasz tehát: 16 jelentkezés, eredmény 0.

Fogalmam nincs milyen irányba induljak el a 2. szakaszban. Jelentősen leegyszerűsítettem a LinkedIn profilomat és az önéletrajzomat, minden közeli és távoli ismerősömmel beszéltem, mindenki figyeli a lehetőségeket és jelzi ha van valami. Ezen túl több ötletem egyelőre nincs. A fent említett 7 helyből 2 esetén van "belső" információm, az önéletrajzomat azonnal kiszórták, mert bár "nagyon remek a hátterem" de túl sok vagyok az adott munkakörökre. A tapasztalatom tehát tényleg egyértelműen nagy hátrányt jelent, de nem tudok vele mit csinálni, van és kész. Minthogy az életkorom is adott és egyértelműen hátrány Magyarországon. Az önéletrajzomban persze nincs benne, és csak az utolsó 22 év munkahelyei vannak benne (de már 30 éve dolgozom), de a 22 is sok. 

Ezoterikus beállítottságú ismerősöm minden nap kirakja Tarot kártyán, hogy mi lesz velem, az eredmény elég érdekes, mert kivétel nélkül mindig az jön ki, hogy hamarosan egy nagy álmom teljesül, kedvező ajánlatot kapok külföldről, valamint pénzügyi biztonság vár rám. Hmmm. Várjuk szeretettel 😀 

Legyen mindenkinek csodás hétvégéje!