Ma komolyan gondolkoznom kell valamin. Az egyik kedves ismerősöm továbbított nekem egy álláslehetőséget. Első olvasatra vonzó volt, így azonmód jelentkezem is. Be is hívtak tegnapra. Remek interjú volt, ez a tanácsadó is azok közé tartozik, akivel jót beszélget az ember, kap visszajelzést és jól érzi magát az interjú után. De most először fordul elő, hogy a kapott információk alapján az az igazi kérdés, hogy valóban meg akarom-e pályázni ezt a pozíciót. Ha racionálisan nézzük, akkor meg kell! mert ez is egy lehetőség. Ha józan paraszti ésszel nézzük, akkor is meg kell pályázni, mert legalább lesz munkám és kapok fizetést és persze lehet váltani. Aztán van a 3. oldal, hogy rövid és hosszú távon mit szeretnék, mire tartom alkalmasnak magam, mit tartok elfogadhatónak, mennyire akarok és tudok megalkudni.
Tudom, hogy többre, jobbra is jó vagyok, és többre is vágyom. Sosem hívtam magam ambiciózusnak, nem érdekelt a karrier, de ha már volt, akkor miért hagyjam abba és alkudjak meg kevesebbel, főleg sokkal kevesebb pénzzel. JÓ, JÓ, persze, kell a pénz és nem lehet válogatni.
Aztán, hogy még kelljen gondolkodni, még bejött 2 dolog. Az egyik kicsit más, mint amit eddig csináltam, mondjuk úgy, hogy specialista feladat, rengeteg buktatóval, viszont jól lehet vele keresni, de ki is rúghatnak, ha nem hozod az elvárt eredményt, ami nagyon kemény. Megpályázzam vagy ne? A másik kicsit fölém lő, de UK!!!! Persze küldeni egy CV-t nem nagy dolog, tehát a második az nem annyira kérdés:-)
Na, ilyen és ehhez hasonló egyéb dolgokon kell ma elmélkednem, de ma nincs is más dolgom, tehát menni fog:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése