Kezdjük a hetet

410. nap  A héten minden nap lesz egy interjúm pénteket leszámítva, legalábbis eddig. Egy 3. körös (nem tudom hányból), egy 4. körös (6-ból), egy utolsó körös (ezt az állást nem akarom oly annyira), és egy első körös is. Egyrészt fellelkesít a dolgok ilyen módon történő felpezsgése, másrészt bennem van persze az, hogy "sok hűhó semmiért" és már rettentően fárasztó és nyomasztó ez az egész. Bár azt azt kell ismernem, hogy eddig egyszerre ennyi minden soha nem volt még folyamatban ilyen eredménnyel. De az a feltételezés, hogy valaha dolgozni fogok, teljesen abszurdnak tűnik. Bár én szeretem az abszurd dolgokat:-) 

Amikor csodálkozom

Tegnap nagyon sűrű nap volt. Kezdődött az egyik telefoninterjúval, ami valójában nem is interjú volt, hanem az úriember elmondott sok mindent a pozícióról és puhatolta, hogy milyen anyagi elképzeléseim vannak és melyik lehetséges lokáció tetszik jobban. Mondtam, hogy igazából mindegy (de azt nem, hogy mindegy, csak ne Magyarország legyen, meg azt sem, hogy egyik sem tetszik igazán - Prága, Párizs), aztán ma utólag rájöttem, hogy az tetszik, ahol könnyebb a munkavállalás (vízum, engedély, stb.) Persze megyek tovább velük.

A második telefoninterjú kissé érdekes volt, és igen rövid. Arról a cégről a tanácsadóval folytatott interjún nem tudtam meg semmi, így repesve vártam az első kapcsolatot a céggel. Az elején csak rólam volt szó, szerencsére nem önéletrajz felmondás volt, hanem célirányosan kérdezgettek. Aztán egy ponton kérdezhettem én is, és akkor kedvesen megtudakoltam, hogy miről is beszélgetünk igazán. Az határozottan előnyöm, hogy akármikor tudok kezdeni, ez kiderült, mert indulna a banzáj a jövő hónapban.

Végül jött 3 telefonhívás. Az egyik rögzített egy már e-mailben ajánlott lehetőséget, a másik kettő pedig interjú időpontot hozott. Behívott az a cég a jövő hétre, ahová nem szeretnék menni:-) és remélem nem is vesznek fel.... A harmadik hívás pedig igazi történelmi áttörést jelentett. Hosszú hónapok óta jelentkezgetek külföldre is, de általában nincs válasz vagy alapból elutasítanak. Most azonban az egyik angliai fejvadász cégtől kerestek meg, látták a pályázataimat és a vezető beszélni szeretne velem. Szándékukat az is jelzi, hogy bekérték az irataim, diplomáim másolatát és kaptam interjú időpontot, igaz jó sokára, 2 hét múlva. De ezzel hiszem, hogy elindult valami abba az irányba is vége valahára.

Nem tudom, mi hozta ezt a sok hirtelen változást és pezsgést, de örülök neki és izgatottan várom, hogy vajon végül hol kezdek majd dolgozni:-)

Amikor kapkodom a fejem

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Az elmúlt pár napban rekord sebességgel történnek az események, legalábbis úgy tűnik.

Hétfő reggel kezdtem az amerikai pharma cég interjújával. Az előzetes beharangozásnak ellentmondóan nem külföldiek jöttek, hanem a cég magyarországi vezérigazgatója. Ettől eltekintve egy nagyon kellemes beszélgetés volt, de persze kimaradtak belőle a HR-esekre jellemző oly csavaros kérdések ,amik még engem az álláskereső és HR-es veteránt is megakasztanak:-) Elmondta, hogy hosszúúúúúú folyamat lesz és emiatt elnézést kért. Mondtam, hogy ne aggódjon, már megszoktam....

Még aznap jött 2 jó hír, kellemes meglepetésként. Ugye az írekről azt mondta a fejvadász, hogy majd 1-2-3 hét múlva lesz valami, ehhez képest ma, azaz szerdán máris lesz telefoninterjúnk. Ezek szerint megtetszett az anyagom. A másik a brit cég volt, mivel ott egy hete nagy csend volt és gondoltam már nem is lesz semmi. De ott is azt írta a tanácsadó, hogy a projekt manager "is very keen to talk", ez is ma lesz.

Közben csak úgy lazán begyűjtöttem még 4 opciót tegnap egy nap alatt, bár ezek még csak esetleges lehetőségek. 2 SSC pozíció, amiről nyilván visszautasítanak ezen gyakorlatom hiányában (nem is értem miért keres meg egy tanácsadó ilyennel, ha a feltételek között egyértelműen szerepel, hogy kell SSC gyakorlat és látja a CV-ben, hogy nekem nincs.....). Aztán megkeresett egy nagyon régen nem látott, amúgy nagyon kedves ismerősöm, hogy ő HR-est keres és beszéljünk. Jóóóóóó! Egy szintén nagyon kedves ismerősöm pedig beajánlott valahová, ami első hallásra jónak tűnik, bár vidék, de kocsival bejárható. Ezekről, vagyis erről az utolsó négyről csak mint lehetőségről van szó, még nem indul el semmi.

Tegnap este azon tűnődtem, hogy kicsit jobban kellene örülnöm annak, hogy most egyszerre 9 út is látszik, de aztán rájöttem, hogy azért nem ugrándozom határtalan örömömben, mert egyelőre egyik út végén sincs fény. Újabb és újabb lehetőségek, amikből nem lesz semmi. Interjúk végeláthatatlan sora, amiből nem lesz semmi. Újra és újra felmondom a leckét, ki vagyok, honnan jöttem, mi csináltam, miért csináltam, mit akarok. Készülök az interjúkra, kutatok a neten, dühöngök ha nem hívnak, ha nincs visszajelzés, és mindannyiszor csalódok és összetörök, ha egy jó lehetőség elúszik. Meddig lehet ezt csinálni? Annyira fáradt és elcsigázott vagyok, mintha naponta 12 órát húznék le egy kőbányában. Vajon véget ér egyszer ez az egész? Fogom ezt a blogot mosolyogva olvasgatni valamikor? Mi lesz, ha még jövő márciusban is ez írogatom? (Mondjuk, az kevésbé esélyes, mert addigra nem lesz számítógépem, internetem, de még lakásom sem....) 

Érdekes

Meglepődésem tovább folytatódott tegnap, amikor elmentem az interjúra. A vezérigazgató úr nagyon jó fej, bár valószínűleg nagyon kemény és belevaló, de határozottan tudja miről beszél. Az interjú nagyon jól sikerült, jót beszélgettünk, őszinte betekintést adott a HR jelenlegi helyzetébe, ami korántsem rózsás, tehát nekem való feladat:-) Beszélgettünk lehetséges megoldásokról, meg hogy hogyan kezdenék hozzá. Egészen biztosan tetszettem neki, mert megpedzegette, hogy akár külső konzultánsként is dolgozhatnék velük. Ez persze nem a kívánt megoldás a számomra, de a semminél ez is több. Vagyis az általam előzőleg lenullázott lehetőséggel nagy meglepetésemre továbbra is megyünk tovább a következő körre (valószínűleg).

Tegnap arra is rájöttem, hogy melyik a legbutább interjú kérdés: "Mi gondol, miért nem talált eddig állást?" Miután a drága kedves munkáltatók és fejvadászok nem adnak indoklást az elutasításkor, sőt legtöbbször semmikor, ezt talán tőlük kéne megkérdezni. Ha visszanézek, általában 3 forgatókönyv van. Az egyik, hogy nem is reagálnak a jelentkezéseimre, a másik, hogy elkaszálnak az első interjú után (mondván, hogy az én hátteremmel magasabb pozícióra kéne pályáznom, félnek, hogy nem elégít ki a pozíció és nem maradok sokáig, stb. bla-bla-bla-bullshit), a harmadik verzióban pedig bejutok a döntőbe, ahol kiüt a másik jelölt, mert éppen véletlenül az adott területen neki több tapasztalata van (FMCG, pharma, bank, gyártás, szervezetfejlesztés, CEE országok, kapcsán, - mert nekem nem ezek a területeim). 

Közben jubiláltam, ma van a 402. nap..... pezsgőt azért nem bontok......igaz, nem is tudnék....

Kis összefoglaló a jelenleg futó projektekről:

Amerikai pharma: 2. interjú jön

Svájci pharma:  4. interjú jön (?) (utána még 1, ha...)

Német szolgáltató: 1 hete nagy csönd, de elvileg 2. interjú jönne (egyben az utolsó is)

Brit szolgáltató: 1 interjú, 1 írásbeli bemutatkozás megvolt, most csend van egy hete

Ír szolgáltató: jön 1-2-3 héten belül

Ezekkel együtt 65, plusz az a számtalan jelentkezés, amit külföldre küldtem, de azokat nem is jegyzem fel, mert onnan ha jön valami, az elutasítás. Szóba se jöhet egy magyar jelölt:-(

Egészében véve pozitív és bizakodó hangulatba kerültem, persze voltunk már itt. Valami azt súgja, hogy májustól dolgozom. Azt persze nem tudom, hogy melyik évben:-)

Amikor meglepődöm (és ez ritka)

Ma megismerkedtem egy új tanácsadóval és vele egy új tanácsadó céggel. Igen kellemes beszélgetés volt és lett volna rögtön 2 lehetőség is, de az egyiket élből nem is ajánlotta, mert "túl kevés lett volna nekem", miután végighallgatta a szakmai történetemet. A másikról viszont alig mondhatott valamit egyelőre, viszont abból a kis valamiből is jónak tűnik, tehát ez is elindul.

Na, de nem ez volt a meglepetés tárgya, hanem az, hogy röviddel ezelőtt az interjú előtt telefonhívás kaptam. Ugye volt az a keddi interjú, ahol véleményem szerint csúfosan elvéreztem (ki is húztam a listáról mondván hogy ebből már nem lesz további menet), de mások szerint talán mégsem voltam olyan rossz. A délutáni hívás ugyanis a cég mo-i vezérigazgatójától érkezett, interjúra hívott péntekre. Rendkívül rokonszenves volt az úriember, mert amikor rákérdeztem, hogy majd kit keressek, szerényen annyit mondott, hogy: X.Y-t, én vagyok itt a vezérigazgató:-) Saját kezével hívott fel, ez mély benyomást tett ám, de tényleg.

Tehát mindent egybevetve van jelenleg 5 olyan futó projekt, ahol haladás is van (ráadásul elég gyors), meg visszajelzés is van, ami eddig példa nélküli. Persze hasonló volt már, és ugye még nem dolgozom, tehát nem kell nagyon elszállni a lehetőségek ilyen áradatától. De a megérzésem, ami eddig még soha nem tévedett, azt súgja, hogy lesz valami. Hogy mi, azt nem tudom, azt sem, hogy mikor, de pozitív érzéseim vannak. YES!

Emberek

Ez egy kis extra blog az emberekről, úgy általában, de a jelen helyzetemre vonatkoztatva.

Az emberek más-más módon reagálnak az általam megélt szituációra, de egy dologban egyező a reakciójuk: nem fogják fel a lényeget. (DE: ennek én őszintén örülök, mert ez azt jelenti, hogy soha nem kerültek még ilyen helyzetbe és nagyon remélem, őszintén kívánom nekik tiszta szívből, barátnak, ellenségnek egyaránt, hogy soha nem is kerüljenek még közel hasonló szituációba se, soha ne kelljen ezzel megküzdeniük. SOHA!)

Például beszélgetek valakivel, szóba kerül, hogy 1 éve nem dolgozom, nincs bevételem=nincs pénzem, ennivalóra sem. A reakciók mulatságosak (na persze tárgyilagosan nézve). 

Példák:

Akkor most kihasználhatod az időt, menjél táncolni, edzőterembe, kezdj bele egy hobbiba, járj moziba, színházba, hiszen most van időd. Öhöm......ha nincs pénzem ennivalóra, akkor erre nyilván van, nem igaz?

Szomszédnak mondom: hamarosan látni fogja a listán, hogy én (sem) fizetek közös költséget. Szomszéd: Hát az azé' csak nem fordul elő magácskával. Szeretnek, tisztelnek, bíznak bennem és nem így ismernek, de attól még sajnos ez a helyzet.....

Barátnak mondom: külföldön úgy lehetne állást találni, ha kiköltözne az ember és ott helyben próbálkozna. Barát: hát akkor miért nem teszed? Ember, számolj!!!!

Barát: Mikor megyünk moziba? Most erre mondjam, hogy akkor, ha ő fizeti?

Az ember egyébként megszűnik szociális életet élni, hiszen nem fizethet mindig más, egy idő után ez rettenetesen kínos és az ember menekül ez elől. Éppen ezért nem is magyarázod újra meg újra, hogy mi a helyzet, inkább csendben maradsz és lapítasz:-)

Yes, I am only human.

Úgy volt, aztán mégsem

Az utóbbi időszakban megszaporodott a "jobb" lehetőségek száma. Na nem nagyon, de azért meglepő.  2 regionális pozíció meg egy HR Director került a képbe. Az egyik regionális az nagyon nagy falat, ahhoz én semmi vagyok. Bár egyenlőre egy előzetes beszélgetés után még csodák csodája bent maradtam a jelöltek között. 

Ma volt egy telefon interjú a HRD pozíció kapcsán, na ott elvéreztem életemben először, legalábbis úgy hiszem. Az iparág teljesen ismeretlen a számomra és bár 2 napig tanulmányoztam, azért még mindent nem tudok és erről is kérdeztek. Ráadásul volt 2 kérdés, amit még soha nem tettek fel - na ja, mindig van új a nap alatt. Hogyan, milyen elemekből állítok össze egy stratégiát? Illetve szerintem miből áll egy jó sales incentive plan. Na jó, ezt hagyjuk. Mondtam, amit mondtam, abból simán látszott, hogy gőzöm sincs, de persze utólag ugrik be mindig, mi lett volna a legjobb válasz. Mentségemre szolgáljon, hogy ilyesmivel még nem foglalkozzam, sőt, sales területtel egyáltalán nem. Szóval ezt a pozíciót el is könyveltem, mint veszteséget, itt már nem megyünk tovább, az tuti.

Ami esélyes, az egy másik regionális pozíció (interjú 21-én) és az a pozíció, amin gondolkoznom kellett. A mai interjú után persze oda jutotta, hogy ha oda felvesznek, akkor mindegy hogy tetszik-e, mindegy hogy akarom vagy nem, mindegy hogy mennyi pénzért, de elfogadom. Szerintem ugyanis a látszólagos, azaz mások által helyesnek vélt karrier szintem és a valós karrier szintem között van egy kisebb szakadék (lásd sales és némi stratégia és még sok más), így még rengeteget kell tanulnom, hogy egy ilyen magas (HRD vagy regionális HRM) pozícióban landoljak, bármennyire is szeretném. Ez van, és ez lesz a fő gond.

Ez a mai dolog nagyon letört, mert annyit készültem rá, mint még soha. De sajnos nem eleget. 

A külföldi jelentkezéseimet egymás után dobják vissza, mindig ugyanaz a szöveg, mintha megbeszélték volna.1 hét alatt kettő ilyet kaptam:

Unfortunately, due to the very specific brief from my client we have had to shortlist candidates whose experience more closely fit the brief.

Bullshit, ugyanis az én hátterem mindkét esetben tökéletesen azaz 100% egyezett a kívánalmakkal..... Na mindegy. Nem is számítottam sikerre, az már csoda lett volna.

Most az egyszer fordítva

Ma komolyan gondolkoznom kell valamin. Az egyik kedves ismerősöm továbbított nekem egy álláslehetőséget. Első olvasatra vonzó volt, így azonmód jelentkezem is. Be is hívtak tegnapra. Remek interjú volt, ez a tanácsadó is azok közé tartozik, akivel jót beszélget az ember, kap visszajelzést és jól érzi magát az interjú után. De most először fordul elő, hogy a kapott információk alapján az az igazi kérdés, hogy valóban meg akarom-e pályázni ezt a pozíciót. Ha racionálisan nézzük, akkor meg kell! mert ez is egy lehetőség. Ha józan paraszti ésszel nézzük, akkor is meg kell pályázni, mert legalább lesz munkám és kapok fizetést és persze lehet váltani. Aztán van a 3. oldal, hogy rövid és hosszú távon mit szeretnék, mire tartom alkalmasnak magam, mit tartok elfogadhatónak, mennyire akarok és tudok megalkudni.

Tudom, hogy többre, jobbra is jó vagyok, és többre is vágyom. Sosem hívtam magam ambiciózusnak, nem érdekelt a karrier, de ha már volt, akkor miért hagyjam abba és alkudjak meg kevesebbel, főleg sokkal kevesebb pénzzel. JÓ, JÓ, persze, kell a pénz és nem lehet válogatni.

Aztán, hogy még kelljen gondolkodni, még bejött 2 dolog. Az egyik kicsit más, mint amit eddig csináltam, mondjuk úgy, hogy specialista feladat, rengeteg buktatóval, viszont jól lehet vele keresni, de ki is rúghatnak, ha nem hozod az elvárt eredményt, ami nagyon kemény. Megpályázzam vagy ne? A másik kicsit fölém lő, de UK!!!! Persze küldeni egy CV-t nem nagy dolog, tehát a második az nem annyira kérdés:-)

Na, ilyen és ehhez hasonló egyéb dolgokon kell ma elmélkednem, de ma nincs is más dolgom, tehát menni fog:-)

Mégis pharma?

Először follow-up: A régi jó tanácsadó barátnőm által lelkesen ajánlott vidéki állást elfelejthetjük. Megtaláltuk ugyanis az első embert, akinek nem tetszik az amúgy szuper önéletrajzom szerkezete és tartalma, kedves barátnőm szerint "nem áll neki össze". Magára vessen! Amúgy sem költöztem volna vidékre, tehát ez most nem nagy veszteség, inkább megkönnyebbülés. Hiszen nem lehet válogatós az ember, ezért semmire nem mond nemet ami már üti a legalsó mércét, de ennek kapcsán olyanokra is igent mond, amit a háta közepére sem kíván. Most egy ilyen teherrel kevesebb.

Pharma 1: Még január végén behívott az egyik nagynevű tanácsadó cég ügyvezető igazgatója. Erről a blogban be is számoltam. Ez egy olyan interjú volt, ami nem volt interjú, hanem egy nagyon jó hangulatú beszélgetés. Ahogy a hölgy mondta, az önéletrajzomból neki összeállt a profilom (Na ugye, hogy összeáll!) és csak meg akart ismerni. Akkor egy nagyon remek pozíció volt a fejében, éppen nekem való, de nem volt biztos, hogy a cég kívülről fogja betölteni. Itt is egy harmonizációs projektről van szó, és annak nagyobb esélye volt, hogy az anyaországból küldenek valakit ideiglenesen, aki mindkét harmonizálandó oldalt ismeri. De végül most megszületett a döntés, lehet toborozni és engem nagyon szeretnének látni. Március 18-án lesz az interjú.

Pharma 2: Februárban egy olyan szakmai  közösségi oldalra logoltam be, ahol már régen jártam, és meglepetésemre várt egy levél egy álláslehetőséggel. Bár 3 héttel azelőtt küldték, azért gyorsan visszaírtam, hogy érdekel és elküldtem a CV-met. A válasz az volt, hogy sajnos már mennek az első körös interjúk, lekéstem. Hát jó:-( Aztán tegnap írt az a nagyon kedves ismerősöm, akit az álommunkára vettek fel, hogy megkeresték őt egy állással, de beajánlott engem. Láttam, hogy ugyanaz a név, mint az előbbi esetben és ugyanaz a pozíció. Nocsak. Nem is számítottam rá, de tegnap rögtön fel is hívtak, egyeztettünk és ma reggel a telefoninterjúra ébredtem. Remek beszélgetés volt, a tanácsadó rendkívül pozitívan nyilatkozott rólam a végén és megállapította, hogy nagyon alkalmas lennék a munkára és remekül kijönnék a főnökömmel (férfi!), így azon melegében küldi is a CV-met a megbízónak. Aránylag gyors lesz a dolog, mert csak 2 kör (RHRD és MD), és most hétfőn már távozott is a régi HR Head, aki egyébként nem sok mindent csinált az elmúlt 2 évben, így az elvárások jó magasak. Mintha ilyen cipőben már jártam volna......de ezt szeretem! Ráadásul ennyi tespedés után valami nagy és nehéz kihívás kell, hogy motiváljon, kis rutinműködésben nem teljesítenék jól. Az érdekes, hogy itt is harmonizálni és összeolvasztani kell és ebben azért már otthon vagyok. A fizetési igényem is célba talált ez alkalommal.

Tehát csodálatos módon az összeolvadás terén szerzett különleges tapasztalatom most fura mód az előnyömmé válhat, ha...... De az interjúkig még sokat kell tanulnom a pharma világról, nem akarom, hogy amiatt ne sikerüljön, hogy nincs ilyen hátterem. Bár szerencsére egyik helynél sem követelmény. Mivel egyikre sem számítottam, mindkettő nagyon kellemes meglepetés, és végre ettől jól érzem magam, legalábbis jobban, mint mostanában általában. Legalább egy ideig van egy kis remény.....

2 online közösségben is aktivizálódtam, témát nyitottam és témát kommenteltem. Kaptam is egy nagyon jóleső visszajelzést és most minden kicsi simogatás nagyon sokat számít. Köszönöm!!

Az egyik korábbi cégem leányvállalatánál lezajlott interjúról is kaptam visszajelzést. Nagyon jó voltam, nagyon tetszettem, remek a hátterem, de már igen előrehaladt stádiumban volt akkor is a keresés és megtalálták a megfelelő embert. Engem azonban szeretnének evidenciában tartani, ha megengedem. Hát hogyne engedném meg:-) Rendesen korrekten visszajeleztek, ritka ez manapság.

Tehát jelenleg 3 dolog fut, mindegyik kezdő stádiumban. Ahogy egyik kedves ismerősöm mondja mindig: Hajrá!

Új hét, új hónap

Itt a tavasz, legalább is a naptár szerint. Kint -1 fok, de bent 25, kicsivel jobb.

Hétfőn reggel interjún voltam, nevezzük a céget P-nek. El kellett utaznom Budaörsön túlra, így ha felvennének, ez lenne az eddigi legmesszebb munkahelyem. 2 óra volt az út tömegközlekedéssel, bár elvileg a pozícióhoz jár autó, így kb. 1 óra lenne egy út, ami pont belefér. (na jó, a mostani helyzetben a 2 óra is belefér.) Igen rövidke interjú volt, csupán felszínes ismerkedés, elég furcsa volt. A 2 férfi igen kedves és megnyerő volt, férfi lenne a főnököm, ami máris 10-ből 5 pont. Azt mondták, hogy elsőre csak ennyi, majd kevesebb jelölttel csinálják a mélyebb interjúkat. Persze előkerült a téma, hogy az én hátteremmel jóval magasabb pozíciót kellene keresnem. Oh, ezt még nem hallottam, ja, meg nem is tudtam, köszi a megvilágosodást....... Miért kell mindig ezzel szembetalálkozni???? Azért leszek nincstelen és fedél nélküli, mert csak magasabb pozícióra vagyok jó és az sehol nincs????????? Vicces volna, sőt, MORBID! DOLGOZNI AKAROK!!!!!Elmagyaráztam nekik nagyon kedvesen, hogy nem titulust keresek, hanem érdekes feladatokat, amiket örömmel, mi több, élvezettel csinálok. Abban hiszek, hogy ha majd megtalálom a nekem való céget, ott majd egy idő után megtalál engem a nekem való magasabb szintű feladat is. Istenem, miért ilyen nehéz ez?

Kaptam egy érdekes levelet is, egy amerikai nőtől. Azt írja, hogy ilyen profilú embert keres egy közel-keleti mobilszolgáltatóhoz. Szívet melengető szavak:-) Csak ne Bahrein vagy Jemen legyen.... Oman, Katar, UAE az jó, Saudiba meg nyilván nem keresnek nőt. Volt egy link a céghez, az valóban egy mobilszolgáltató, aminek a székhelye Louisiana, USA. Remélem New Orleansban kell interjúzni:-)) Az volt csak a furcsa, hogy hotmail-es címről írt...... Elküldtem a felturbózott CV-met, biztos, ami biztos. Persze, hogy honnan hallott rólam, arról fogalmam nincs, de egy US jobsite-on is fent vagyok, talán onnan, vagy a Linkedin-ről.

Tegnap szokás szerint végignéztem az internetes állás oldalakat, de SEMMI, niente, nulla. Persze külföld tele van, de oda meg eddig is hiába pályáztam. Ha nem ott laksz, esélytelen.

Egy valami tegnap világossá vált. Az életem során csak akkor voltam igazán boldog, amikor külföldön éltem. Ez elég fura, de tényleg minden jó dolog akkor történt velem. Talán ez az én utam, csak sokat kell érte küzdeni. Bármennyire is itthon akarok maradni, talán nem itt találom meg majd, amit keresek, legyen az bármi is. A Tarot jóslás is például mindig azt mondja, hogy a jövőm idegen ország, idegen helyen tett látogatás, tengeren túli személy. Na, nem mintha ez irányítaná a dolgokat és hinnék benne, csak valahogy eddig egy idő után furcsa módon mindig bejött a jóslat.

Na, kezdjük meg a napi semmittevést. Pá!