Szerencsésen hazaérkeztem életem valószínűleg utolsó utazásából. Egy szervezett utazáson voltam Skandináviában, egészen pontosan Dániában, Svédországban és Norvégiában. Nem kezdem el leírni az élményeimet, mert abból nem blog bejegyzés lenne, hanem könyv😊, de nagyon jó volt, és mivel egész idő alatt "csak" 4 órát kellett dolgoznom, el is vont a munkahelyemtől és az ottani gondoktól. Dániában már jártam korábban, még akkor, amikor a Nokiában dolgoztam, sokat mentünk oda tréningekre és volt, hogy én tartottam tréninget. Így Koppenhága mindig is a szívem csücske volt, most is az. A legkedvesebb részem a Ny Carlsberg Glyptotek, ami egy igazán figyelemreméltó múzeum és ajánlom mindenkinek, hogy egyszer ha van rá lehetősége, nézze meg. Svédországban két helyen jártunk, Malmöben és Stockholmban. Nekem Malmö sokkal jobban tetszett, sokkal jobban szólt hozzám, mint Stockholm. Furcsa ez, mert eddig egész életemben egyetlen város volt, ami nem nyűgözött le és az Prága volt. Most kapott egy párt, mert Stockholm sem nyűgözött le. Persze a maga nemében szép és vannak igazán kellemes részek, de összességében oda nem mennék vissza, máshová meg általában visszavágyom. Malmö ilyen, már holnap mennék, ha lehetne. Na és persze Norvégia. Hát nálam Norvégia lett a szuper kedvenc, pár másik országot kiütött a nyeregből. Imádom. Oda is visszamennék, akár már ma. Bergen az utóbbi időben került a figyelmem középpontjába, a Facebookon kezdtem sok oldalt látni róla és beleszerettem. Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar eljutok oda, nagyon boldog vagyok, hogy ott jártam és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez még most belefért. Oslo is szép, egyszerű, de kellemes és "otthonos" a maga furcsa módján, feljött a kedvencek listájára. Végigmentünk Európa leghosszabb hídján többször is. Az Öresund-híd 8 km hosszú, a fele a víz alatt fut, lenyűgöző mérnöki munka. De jártunk a világ leghosszabb alagútjában is, ami 25 km hosszú. Láttunk számtalan megigéző vízesést és 2 órát hajókáztunk a csodás norvég fjordokon, felejthetetlen élmény volt. Nagyon nagy szerencsénk volt az idővel, mert a várt 15-20 fokos esős idő helyett végig 24-35 fok volt. Norvégiában aznap és ott dőlt meg a melegrekord, ahol éppen voltunk, 35,1 fok, még sosem volt ilyen meleg és egyáltalán ez az időjárás nem jellemző erre a vidékre, úgyhogy különleges bánásmódban részesültünk😊 Norvég lazac imádó lettem (már pihen is egy a hűtőben ma vacsorára) és hoztam haza - az állatvédők és a vegetáriánusok most kérem, hogy ne figyeljenek - rénszarvas, jávorszarvas és bálna (igen, bálna) szalámit. Bár a skandináv államokban tilos a bálnavadászat, de Izlandon nem az, így ez onnan származik. Ízre finom, de semmi különleges. Amiről még szólnom kell, az az idegenvezető. Hát, kb. mint az előző, csak itt egy 50-es férfi volt. Hozzáteszem, hatalmas a tudása, egészen elképesztő mennyi mindent tud, de ahogy az emberekkel bánik, az megint gyenge volt. A csoportban sok idős volt, aztán a fiatalabbak között is volt, aki nehezen járt vagy lassabban, de ő soha hátra nem nézett, hogy mindenki megvan-e vagy bírja-e a tempót. Egyszer engem elhagyott, mert én figyeltem a sor végén haladókra annyira, hogy én maradtam utolsónak és egy közlekedési lámpánál elsprintelt előlem a csoport, alig találtam meg és értem utól őket. Nem volt segítőkész, különösen azokkal, akik nem esznek halat és előre nem jelezték az utazási irodának, pedig ilyen esetben intézkedni és mondjuk reggel felhívni a következő szállodát, hogy nekik legyen alternatíva, nem nagy dolog. Így viszont volt, aki éhesen feküdt le, mert nem volt alternatíva és a közelben éppen nem volt semmi más, csak a fjordok meg az erdő. De aztán az utolsó 3 napban velem például extra figyelmes lett, talán mert valakinek elmeséltem, hogy voltam idegenvezető és hozzá is eljutott a hír, aztán lehet, hogy azt hitte, hogy valami ellenőr vagyok. Vitte a bőröndömet, segített a reptéren, csak nekem, de ez út elején figyelembe se vett.
Szóval csodás másfél hét volt, nagyon örülök, hogy rászántam magam.
A munkában most a legnagyobb dilemmám, hogy ugye 2 főt a csapatomból el kellett küldeni, az én óráimat és fizetésemet megnyirbálták határozatlan időre, viszont több mega projektet is hozzánk csaptak, plusz közeleg az audit időszaka, szóval kétszer annyi munkánk van, mint ami akkor volt, amikor még öten voltunk. Ráadásul most van 2 hatórás ember (a munkatársnőm és én), ez a HR és egy 8 órás toborzó. Most igazából nem tudom, hogy mivel teszek jobbat magamnak. Ha az óraszámomat figyelmen kívül hagyva mindent megcsinálok olyan minőségben ahogy szoktam (ez esetben kevesebb fizetésért dolgozom többet) vagy csak 6 órát dolgozom és azt végzem el, amit ez alatt az idő alatt lehet. Az előbbi esetben baleknek tűnök, hiszen azt fogják mondani, hogy nahát, megy ez ilyen létszámmal is, akkor még jót is tettünk az elbocsátással meg az órafaragással. A másik esetben pedig lehet minket ekézni és savazni, hogy milyen rosszul dolgozunk már megint és a következő elbocsátási körben én kerülök a szőnyeg szélére, hiszen ez egy pici KKV, talán nem is kell HR vezető..... Aztán ami utána jön azt már tudjátok. 12 évem van még a nyugdíjig (sosem gondoltam, hogy ezt majd egyszer számolgatni fogom), addig sajnos nem húzom ki a megtakarításaimból, szóval finoman szólva nem jó a helyzet. De azt mondják, csak akkor aggódjunk, ha már odaértünk, úgyhogy most ezt a hitvallást tettem magamévá, remélem működni fog😊 Az utazás kedvenc képével zárom a mai soraimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése