Szegény korábbi bejegyzés, éppen egy hónapot várakozott vázlatként, mert elfelejtettem kitenni. De így ma akkor megjelenik kettő is. Ez itt a friss.
Az időm nagy részét még mindig a lakáseladás teszi ki. Még mindig nem segít semmit a nővérem, bár ezt a lustaságot most megjárta. Történt ugyanis, hogy kiderült, apámnak nem szimplán haszonélvezeti joga van a lakáson (amiről nem volt hajlandó lemondani és velünk ki akarta fizettetni) hanem özvegyi joga. Ennek a típusnak az a sajátossága, hogy átszáll az új tulajdonosra is, vagyis az új tulajdonos a lakással együtt megkapná apámat is. Mivel ez nem okozott osztatlan sikert az új tulajnál, így a nővéremnek mégiscsak munkába kellett lendülnie és el kellett intéznie, hogy apám jogi úton lemondjon az özvegyi jogról és ez be legyen jegyezve a Földhivatalban. Ez a kis játék viszont 3 héttel nyújtja meg a folyamatot és a nővérem még így is bepróbálkozott, hogy ezért is fizessünk az apámnak, de azt nem lehet. Ha el akarják adni a lakást, annak az az egy módja van, hogy hivatalosan lemond róla vagy nem adjuk el. Így aztán el lett intézve, persze én fizettem az ügyvédi és földhivatali költséget is (120e Ft).
A lakásban lévő bútorokat meghirdettük, akár ingyen is vihetők, de nem kellettek senkinek. Így aztán közel fél millió forintba fog kerülni a lakás kiürítése (fizetett lomtalanítás) és nem mondom, hogy ki fizeti ki.....talán ki lehet találni.
Emellett közben a saját házam táján sem egyszerű. Megint tönkrement a fű, most éppen gombás és közben minden területet elözönlöttek a hangyák, (szerencsére csak a kertben) úgyhogy rosszabb napjaimon szeretném felrobbantani vagy lebetonozni az egészet. De jobb napjaimon tudom, hogy szakértő segítség kell és akkor meg lehet menteni, így majd hívom a Pázsit doktort meg a hivatásos rovarirtókat. Viszont közben elültettük a 2 cseresznye fát, legalább miattuk már nem kell aggódni.
A munkahelyem éppen olyan katasztrófa, mint eddig volt. Nem tudom meddig bírom még ezt a nagy semmit, ezeket a semmi feladatokat és az unalomig ismétlődő problémákat, amikről nem tehetünk, mert amíg mi hűen követjük a folyamatokat, addig mindenki más le sem sajnálja azokat. Utálom, hogy folyton védenem kell a csapatot olyasmi miatt, amiben nem ők hibáznak. Két emberem fizetése egészen megalázó, de ezzel sem tudok mit kezdeni. Így legyen motivált csapatod.......
Érdekes módon volt jó pár megkeresésem Dubaiból, de sokkal alacsonyabb pozíciókra, ami önmagában nem baj, de az alacsony pozíció nagyon alacsony bért és kevés juttatást jelent, én pedig nem bérelt ágyon vagy bérelt szobában szeretnék élni, hanem egy kellemes otthonban, amire ezekből a fizetésekből sajnos nem telne. Szóval nem éltem a lehetőséggel.
Itthon nincs HR vezető vagy szenior HR szinten semmilyen álláslehetőség. Nos, persze ez azért nem teljesen igaz. Van, de az Alföldön vagy a Dél-Dunántúlon, semmiképpen sem napi szinten bejárható távolságban. Így kicsit reménytelen még a váltás gondolata is, de őszintén, ez nem is igen jut az eszembe, hiszen váltani nagy szerencsejáték. Ha nem jön be, akkor könnyen eshetek két szék közül a pad alá, és akkor hamarosan kiülhetek a Blaha Lujza téri aluljáróba egy takaróra kéregetni, amikor elfogynak a tartalékok. Így viszont van munkám és van havi bevételem, úgy tűnik, ezzel kell beérni és meg kell barátkozni tényleg azzal, hogy soha többé nem lesz élvezet a munka úgy, mint az elmúlt 30 évben volt. Ez nagyon szomorú, mert az életemnek legalább ez az oldala működött. Most már ez sem.
Ahogy a LinkedIn-t olvasgatom, azt látom, hogy nincs jó helyzetben a HR szakma. Sokan bántanak bennünket, sokféle okból. Viszont még többen nem tudják, hogy sok esetben a HR nem egy autonóm szervezet, nem dönt semmiről, csak utasításokat teljesít, illetve, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint amire használnak bennünket és ha jól használnának bennünket, a cégeknek is sokkal jobb és könnyebb lenne. Annyit tudnék erről beszélni, de nagyon nincs kinek, mert az én cégemnél mi csak admin emberek vagyunk, igazi ráhatásunk nincs a dolgokra sajnos. Ez a része a munkának rettenetesen hiányzik, jobb keze lenni a cégvezetőnek és aktívan közreműködni és segíteni a cég formálásában és vezetésében. Na, itt ilyen nem lesz, ez biztos.
Így most több fronton is harcolok magammal, mint a HR-es, mint hobbikertész, mint háztulajdonos (és fenntartó), és a nő, komoly egzisztenciális válságban. De egyszer ezen is túl leszek, addig meg csak megoldom valahogy😁
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése