Család és nektarin

Hűha, ezt 1 hónapja írtam, de nem raktam ki. Úgyhogy ma lesz egy bónusz😀

Nem gondoltam, hogy ilyen régen nem írtam. Rövidebb időnek tűnt. De közben sok minden történt, például tegnap megállapodtam egy vevővel a családi lakásunk eladásáról. Persze ezt nagyon sok munka előzte meg. Képzeljetek el egy 41 éves, felújításra váró, leromlott állapotú lakást, ahol 7 éve nem volt takarítva (rendesen). Az utolsó etapban 2x12 órát dolgoztunk rajta, hogy elfogadható és kellemes látvány legyen (köszönet a CleanWorld takarító csapatnak). Plusz én még csináltam egy kis home staging-et, fehér rolók az ablakra, ide egy takaró, oda egy kis szőnyeg, mindenhol rend és tisztaság, jó illat. Szerencsére ismertem a vevőt korábbról és nagyon kellemes volt az újbóli találkozás, annyira, hogy 2 órát beszélgettünk. Utána boldogan jeleztem a család többi tagjának, hogy elkelt az ingatlan (pedig még nem is árultuk😀), aztán hidegzuhanyként ért, hogy apukám közben megváltoztatta a korábbi döntését a vételár elosztásával kapcsolatban. Ez engem teljesen kiborított, mert azért vállaltam be, hogy egyedül intézek és fizetek minden, az előkészítéssel és az eladással kapcsolatos költséget, mert nekik nincs egy fillérük sem, és majd úgyis visszakapom, ha eladtuk a lakást. De persze nem. Tehát kivettem szabadságot, benne van rengeteg időm, egy komplett vagyon és az a pénz már bye-bye. Egész felnőtt életemben én voltam a család bankja és pénztárcája, ott használtak ki, ahol tudtak arra hivatkozva, hogy család vagyunk, de cserébe soha semmit nem kaptam, sem egy kis törödést, sem szeretetet vagy pici gondoskodást (a szülinapi vagy karácsonyi SMS annak számít vajon😠?), mindig egyes-egyedül kellett minden problémámat megoldani, úgyhogy azt gondolom, hogy ezt most ezzel a projekttel be is fejezem, sőt, végleg örök búcsút intek a családomnak, hiszen ez a lakás az utolsó, ami még összeköt minket. Korábban kellett volna ezt meglépni, de hát az a fránya lelkiismeret és kötelességtudat......

Na, ez volt a magánéleti rész és már ezért is elnézést kérek, de annyira kiborítottak, hogy 2 napja sírok, és a könnyeimen keresztül néha alig látom, amit írok.

A második rész legyen akkor HR.

Szeretnénk felfrissíteni az álláshirdetéseinket, mert akárhonnan nézem, unalmasak, üresek és teljesen semlegesek. Úgy érzem, hogy meg kell jobban szólítani és érinteni az álláskeresőket és közvetlenebb, kedvesebb hangnemben kell velük kommunikálni. Mivel már ezerszer kértem a toborzó csapatomat, hogy gondolják ezt át, de ők következetesen a régi hirdetésekkel dolgoznak, harcba indultam. Először úgy gondoltam, átolvasok pár hirdetést, hogy hátha találok olyat, ami szerintem is jó minta lehetne. Eközben pedig csodákat találtam. Például juttatások: ingyen víz, ingyen kávé, az éves szabadság kiadása, rendszeres szóbeli visszajelzés. Mikor ezeket olvastam, csak ültem és néztem ki a fejemből, hogy nekem a 25 évem alatt ezek nem jutottak az eszembe😉 mint juttatások. Mi van a munkáltatókkal? Mindenkinek elment az esze? A kedvenceim persze nem ezek, hanem a laptop és a mobiltelefon. A laptop valóban volt juttatás, még a 2000-es évek elején, amikor még mindenhol asztali számítógép volt és nagy szám volt, ha valaki hordozható masinát kapott. A mobiltelefon pedig mindig is munkaeszköz volt, hiszen azért kaptad, hogy munkavégzés kapcsán mindig elérhető legyél. Kedves munkáltatók: EZEK NEM JUTTATÁSOK. Ennyi erővel lehet juttatás a parkoló, a bicikli tároló, a WC vagy a lift is, esetleg a levegő. Nemrég a Cafeteria Trend is végzett egy kutatást, hogy milyen juttatások vannak, abban nagyon szuper dolgok is voltak, de ott is benne volt az ingyen víz. Nos, kedveseim, így, hogy ingyen víz, nos, az jön a csapból, ugyanis egy újkori találmány a vízvezeték és az minden hova elviszi a vizet. Nem mondom, persze ha ingyen Evian, akkor jó, azt elfogadom juttatásnak😊

Egyébként továbbra is ez életem legrosszabb munkahelye és a motivációm az évtizedes mimimum alá süllyedt, néha már felkelni sincs kedvem, bemenni végképp nincs. Értelmetlen döntések, idegesítő toporgás, túlbonyolított dolgok, következetlenség, a kihívás teljes hiánya, meg a felesleges csaták. El szerettem volna vinni a csapatomat a Business Fest-re. Remek HR témák lesznek, együtt elmennék, az egy picit csapatépítő is, hiszen sokan vagyunk sokat home office-ban és az irodában munka közben nincs lehetőség "bandázni". Szereztünk 20% árengedményt, én tiszteletjegyet kaptam, úgyhogy gondoltam, hogy ebből gond nem lehet. Hát, bizony komoly problémát generált, hogy 1 teljes napig nem fogunk dolgozni. Tudom-tudom, ez valóban felháborító, hogy is lehet ilyet csinálni, munka helyett tanulni és egyben szórakozni, fejlődni és csapatot formálni, micsoda elképzelés. Végül úgy mehetünk el, hogy viszünk laptopot, szüneteket kell tartanunk, amikor e-mailt olvasunk és ha érkezik feladat, azt meg kell csinálni (akkor is, ha az amúgy várhatna). Ezeket a döntéseket soha nem fogom megérteni, hiszen (viszonylag olcsó és hatékony) motiválás helyett az egész csapatot hosszú időre megint demotiválták ezzel a követelménnyel és kezdhetem majd előlről felhúzni őket. 

Talán a nyár jobb lesz kicsit, mert sikerült kikaparnom magamnak pár érdekesebb projektet és annyi munka lesz, hogy nem lesz időm nyűglődni a negatívumokon. 

Na és nem maradhat el a kert, de csak egy képet mutatok: a "vadonat új" törpe balkon gyümölcsfáimon (kb. 60 centisek csak) 2 db gyönyörű nektarin és egy őszibarack üdvözöl már most minden reggel😍

Ime a nektarin: